A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20672/2016/7. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Csordás Csilla, Kincses Attila, Sághy Mária

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.672/2016/7.

A Fővárosi Ítélőtábla a Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Szűcs Péter ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I.r. felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű és III.rendű felperes neve III. rendű felpereseknek - az Orosz V. Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Orosz V. Sándor ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2016. április 4. napján kelt 6.P.24.353/2015/9. számú ítélete ellen az I-II. rendű felperesek részéről 12. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, valamint az alperes részéről Pf/3. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben, a következők szerint változtatja meg:

- kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a II. rendű felperesnek további 3.567.883 (Hárommillió-ötszázhatvanhétezer-nyolcszáznyolcvanhárom) forintot és ezen összeg 2006. augusztus 17. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatát;

- az I-II. rendű felpereseket egyetemlegesen megillető kártérítés összegét felemeli 15.787.999 (Tizenötmillió-hétszáznyolcvanhétezer-kilencszázkilencvenkilenc) forintra azzal, hogy az alperes 1998. október 25. napjától - 2.500.000 forint helyett - 4.000.000 (Négymillió) forint után, 2007. szeptember 1. napjától - 338.547 forint helyett - 1.797.051 (Egymillió-hétszázkilencvenhétezer-ötvenegy) forint után köteles késedelmi kamatot fizetni, további 413.120 (Négyszáztizenháromezer-egyszázhúsz) forint után 2007. február 16. napjától, 837.352 (Nyolcszázharminchétezer-háromszázötvenkettő) forint után 2007. november 5. napjától köteles az alperes megfizetni a törvényes mértékű késedelmi kamatot;

- mellőzi az I-II. rendű felperesek perköltség fizetési kötelezettségét, és az alperest kötelezi, hogy - 15 napon belül - fizessen meg együttesen az I-II. rendű felpereseknek 500.000 (Ötszázezer) forint plusz áfa összegű perköltséget.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg együttesen az I-II. rendű felpereseknek 200.000 (Kettőszázezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt 2.500.000 (Kettőmillió-ötszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az I-II. rendű felperesek házastársak, a III. rendű felperes a gyermekük volt, aki 1998. október 25. napján született az alperesi kórházban. A gyermek születésének másnapján végzett vizsgálatok fejlődési rendellenességre és szülés körüli oxigénhiányos állapotra visszavezethető agyi károsodást mutattak ki. A III. rendű felperes mentális és motorikus fejlődése megrekedt, helyzetváltoztatásra, önálló mozgásra nem volt képes, 2002-től gyomorszondán keresztül táplálták. A III. rendű felperes egész életében napi 24 órás ápolásra és gondozásra szorult, amit szülei biztosítottak a részére. A III. rendű felperes - 14 és fél éves korában - 2013. június 9. napján elhunyt, törvényes örökösei az I-II. rendű felperesek.

Az elsőfokú bíróság 6.P.23.373/2008/39. számú - a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.22.044/2011/6. számú közbenső ítéletével részben megváltoztatott - közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperest kártérítő felelősség terheli a III. rendű felperes születés körüli oxigénhiányos állapotával összefüggő egészségkárosodása folytán az I-III. rendű felpereseket ért károkért.

A közbenső ítélet jogerőre emelkedését követően pontosított keresetében az I. rendű felperes 4.000.000 forint, a II. rendű felperes 5.000.000 forint, míg a III. rendű felperes jogutódaiként az I-II. rendű felperesek egyetemlegesen 10.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és ezen összegek 1998. október 25. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatának a megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Ezen felül az I-II. rendű felperesek vagyoni káraik megtérítésére is igényt tartottak.

Az alperes a közbenső ítélet jogerőre emelkedését követően módosított ellenkérelmében összegszerűségére nézve rendkívül eltúlzottnak tartotta az I-II. rendű felperesek nem vagyoni kárigényét, míg a vagyoni kárigények tekintetében a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta: nem bizonyított, hogy kizárólag a III. rendű felperes oxigénhiányos állapotára visszavezethető maradandó egészségkárosodás miatt merültek fel a megtéríteni kért kiadások és többletköltségek.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg: az I. rendű felperesnek 1.500.000 forintot, a II. rendű felperesnek 2.000.000 forintot, ezen összegek 1998. október 25. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatával, továbbá a I-II. rendű felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 11.579.023 forintot, ezen összegek részösszegei után járó késedelmi kamatával. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet, és az I-II. rendű felpereseket személyenként 322.470 forint plusz áfa összegű perköltség megfizetésére kötelezte az alperes részére. Megállapította, hogy a le nem rótt 900.000 forint kereseti illetéket és 349.210 forint szakértői díjat az állam viseli.

Döntésének jogi indokolása szerint a jogerős közbenső ítélet egyértelműen meghatározta az alperes kártérítő felelősségének a kereteit: az alperes kizárólag a III. rendű felperes oxigénhiányos károsodása miatt tartozik kártérítő felelősséggel. A rendelkezésre álló szakértői vélemények alapján rámutatott, hogy csupán részoki összefüggés állapítható meg a III. rendű felperes egészségi állapota és a szülés levezetése során tanúsított orvosi tevékenység között, mivel az egészségkárosodásban szerepet játszik a magzat súlyos fejlődési rendellenessége is. Ezen felül - a szakvélemény szerint - az sem kizárható, hogy az újszülött korban lezajlott fertőzések is hozzájárultak az egészségkárosodás súlyosbodásához. Az orvosszakértői véleményekből azt a következtetést vonta le, miszerint százalékosan nem határozható meg a különböző kórokok közrehatása, emellett az sem állapítható meg, hogy a fejlődési rendellenesség, avagy a szülés körüli oxigénhiányos állapot okozta-e a nagyobb mértékű egészségkárosodást. Rámutatott: az alperes csak az általa okozott károkért tartozik felelősséggel, melynek a terjedelmét mérlegeléssel határozta meg a károk 50%-ában, és ezt a mértéket szem előtt tartva állapította meg az alperest terhelő vagyoni és nem vagyoni kártérítés összegét [Polgári Törvénykönyvről szóló 1954. évi IV. törvény (régi Ptk.) 355. § (4) bekezdés]. Kifejtette, hogy súlyos egészségkárosodása az önálló életre teljes mértékben képtelenné tette a III. rendű felperest, így gondozása mintegy 15 éven át kitöltötte a szülei életét, mindennapjaikat ehhez a tevékenységhez igazították, szabadidejük megszűnt, társas kapcsolataik minimálisra szűkültek. A gyermek közvetlen gondozását túlnyomórészt a II. rendű felperes látta el, ő szinte minden idejét ennek a tevékenységének rendelte alá, így folyamatosan szembesülnie kellett a gyermek teljesen magatehetetlen állapotával. Mindezen hátrányokat figyelembe véve az I. rendű felperes részére 1.500.000 forint, a II. rendű felperes részére 2.000.000 forint, míg a III. rendű felperes jogutódjaként az I-II. rendű felperesek részére egyetemlegesen 2.500.000 forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg, a gyermek születésének az időpontjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatával. Az ápolás és gondozás többletköltségének a meghatározásakor abból indult ki, hogy ennek a tevékenységnek az elvégzéséhez a gyermek 3 éves koráig napi 7 óra, azt követően pedig napi 10 óra időráfordításra volt szükség. A kereseti kérelemben megjelölt elszámolást követve az e címen előterjesztett igény 50%-ának, azaz 7.769.851 forintnak a megfizetésére kötelezte az alperest. A háztartási többletmunka többletköltségének a meghatározásánál azt vette figyelembe, hogy a gégekanül beültetésének időpontjától a gyermeknek pormentes környezetet kellett biztosítani, amihez az átlagosnál több takarításra volt szükség. Ezen a jogcímen a gyermek 3 éves korától napi fél óra időráfordítást határozott meg, de figyelmen kívül hagyta a gyermek kórházban tartózkodásának az időszakát, így ezen a címen 338.547 forint kártérítést állapított meg, ezen összeg 2007. szeptember 1. napjától járó késedelmi kamatával. A rehabilitációs terápia költségeként igényelt kártérítésnek ugyancsak az 50%-át ítélte meg, ezen a címen 116.700 forint kártérítést állapított meg, ezen összeg 2001. március 17. napjától járó kamatával. Ehhez a tételhez hasonlóan a következő kártételek tekintetében is 50%-ban adott helyt a keresetnek. A rehabilitációs kezelésekre történő utazás többletköltsége címén 6.539 forint; a rehabilitációs kezelésekre történő kíséret többletköltsége címén 89.505 forint; a gyógytorna többletköltsége címén 34.500 forint; közlekedési többletköltség címén 260.063 forint; orvosi kezelésekre történő kíséret többletköltsége címén 157.557 forint; látogatási többletköltség címén 107.284 forint; a gyógyászati segédeszközök többletköltsége címén 70.954 forint; fűtési többletköltség címén 163.000 forint kártérítés és az ezen összegekhez járuló törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére kötelezte az alperest. Álláspontja szerint a III. rendű felperest valóban pépes ételekkel táplálták, de ez az alternatív étkezés egy egészséges gyermek táplálásához képest nem járt többletköltséggel, ezért elutasította az e jogcímen érvényesített kártérítési követelést. Ehhez hasonlóan azt sem találta bizonyítottnak, hogy a beteg gyermek ruháztatása többletköltségeket okozott volna, így e tekintetben sem adott helyt a keresetnek. A pelenkázási többletköltségekkel kapcsolatban rámutatott: az I-II. rendű felperesek nem tettek eleget az őket terhelő bizonyítási kötelezettségnek, mivel az internetről levett, kalkulált költségek alapján számították ki az igényüket. Azt azonban nem részletezték, hogy a közgyógyellátás mely időszakban, milyen arányban fedezte a költségeiket és azt sem igazolták, hogy valóban használtak nedves popsitörlő kendőt. Bizonyítottság hiányában e tétel tekintetében is elutasította a keresetet. A beszerzett kötszerek használatát sem látta indokoltnak, ezért e tekintetben sem adott helyt a keresetnek. A II. rendű felperes jövedelemveszteség címén érvényesített igényével kapcsolatban kifejtette: a beteg gyermek ápolása és gondozása mellett, annak időtartamára a II. rendű felperes nem részesülhet más jogcímen további kártérítésben, ha ugyanis a II. rendű felperes pénzkereső tevékenységet folytatott volna, úgy nyilvánvalóan másra kellett volna bíznia a beteg gyermek gondozását, és ebben az esetben az alperes a gondozó díját lenne köteles megfizetni, a II. rendű felperes munkabérét pedig nyilván nem. Erre az indokra figyelemmel az e jogcímen érvényesített keresetet is elutasította. Nem látta bizonyítottnak a gyermek halála és a szüléskori hypoxia, illetve a fejlődési rendellenessége között az oksági összefüggést, ezért a temetési költség, a hagyatéki eljárás költsége és az öröklési bizonyítvány költsége megtérítésére irányuló keresetet is elutasította. Az I-II. rendű felpereseket személyenkénti hozzávetőleges 30%-os pernyertességükre figyelemmel, a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes perköltségeinek a megfizetésére, amely ügyvédi költségének és az általa előlegezett szakértői díjnak az arányos részéből adódik össze.