BH 2008.12.342 A munkáltatóéval azonos versenytevékenységnek a cégjegyzékben történt megjelölésével megvalósul a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek veszélyeztetése, amely elegendő indokul szolgál a rendkívüli felmondáshoz [Mt. 96. §, 3. §].

A felperes keresete a munkáltatói jogkört gyakorló Megyei Jogú Város Közgyűlése 2005. szeptember 23-ai határozatával megállapított rendkívüli felmondása jogellenessége jogkövetkezményei alkalmazására irányult. Kérte még a 2004. és 2005. évre vonatkozóan kifizetett 70%-os illetve 30%-os mértékű prémiuma 100%-os mértékűre kiegészítését, valamint az alperessel kötött versenytilalmi megállapodásban meghatározott ellenérték megfizetését, valamint a munkaszerződése alapján igényt tartott további 12 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítésre.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, és kötelezte az alperest elmaradt munkabér és kamatai, 12 havi végkielégítés, valamint a versenytilalmi megállapodásban kikötött 12 havi személyi alapbérnek megfelelő ellenérték megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a 2003. április 4-étől 2008. május 1-jéig tartó határozott időre kötött munkaszerződéssel létesített munkaviszonyában vezérigazgató munkakörben dolgozott az alperesnél. A szerződésben nyilatkozott arról, hogy az Mt. 191. §-ában szabályozott összeférhetetlenségi ok vele szemben nem áll fenn, noha ekkor már négy másik gazdasági társaságban (kft.-ben) volt tulajdonos, illetve ügyvezető. A felperes felett a munkáltatói jogkört a megyei jogú város közgyűlése gyakorolta. A felperes 2005-ben egy közbeszerzési eljárás kapcsán vitába keveredett az alpolgármesterrel, amellyel kapcsolatban a felperest a munkavégzés alól felmentették (felfüggesztették), és vizsgálatot rendeltek el. A vizsgálat feltárta, hogy a felperes 2005 áprilisában részesedést szerzett az A. Kft.-ben, amelynek tevékenységi köre az alperesével azonos, illetve hasonló. Ezt követően erre hivatkozással a közgyűlés a 2005. szeptember 23-ai határozatával rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát.

A munkaügyi bíróság a rendkívüli felmondási indokot nem találta okszerűnek, mivel álláspontja szerint annak valódi indoka az alpolgármesterrel fennállt konfliktus volt.

A versenytilalmi megállapodás körében megállapította, hogy a felperes ugyan már a munkaviszony alatt megszegte a versenytilalmi megállapodást, de a rendkívüli felmondást követően az összeférhetetlenséget megszüntette, kérte emiatt a tilalom alóli mentesítését, amit az alpolgármester elutasított. A felperes igénye azért megalapozott, mivel ezt követően betartotta a versenytilalmi megállapodást.

A prémium különbözetre vonatkozó kereseti követeléseket alaptalannak minősítette, mivel értelmezése szerint a munkaszerződésben kikötött 100%-os éves prémium a kitűzött feltételek teljesítése esetén járt, az adott években viszont a felperes csak részben teljesítette a prémium­feladatokat.

Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a keresetet teljes egészében elutasította.

A másodfokú bíróság a rendkívüli felmondás indokát megalapozottnak minősítette, mivel a felperes az Mt.-ben és a munkaszerződésében is megállapított összeférhetetlenségi tilalmat megszegte. Kiemelte, hogy a jogszabálysértés már a korábbi cégek tekintetében is fennállt, mivel az alpolgármester csak a cégek gépjármű-kereskedelmi tevékenységéről tudott, holott három kft. tevékenységi köre részben azonos volt az alperesével. Mindebből következően alaptalannak találta a versenytilalmi megállapodásban kikötött ellenérték iránti követelést is, továbbá egyetértett a prémium igényt elutasító elsőfokú ítéleti állásponttal.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a módosított felemelt keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. A rendkívüli felmondás jogellenessége körében iratellenességre, a Pp. 206. § (1) bekezdése, az Mt. 4. § (1) bekezdése és az Mt. 191. §-a megsértésére hivatkozott, mivel álláspontja szerint az alperesnek tudomása volt valamennyi cég esetében az alperesével azonos tevékenységekről, továbbá az A. Kft. kivételével a többi érdekeltség a munkaviszonya előtt keletkezett. Előadása szerint a rendkívüli felmondás indoka nem okszerű, az összeférhetetlenség megjelölése csak ürügy volt az eltávolítására. A versenytilalmi megállapodás ellenértékére jogosultság alapjaként előadta, hogy a felhozott tevékenység folytatására nem került sor, ezért 12 havi munkabér - amit átlagkeresettel kell számítani - megilleti. A munkaszerződés iratellenes értelmezése miatt további 12 havi átlagkeresetet is igényelt, továbbá a munkaszerződésben 100%-os mértékű prémium kikötésére és a jogellenes prémiumfeltételre hivatkozással sérelmezte ezen követelése elutasítását. A jogellenesség jogkövetkezményei összegszerűsége tekintetében az előbbi járandóságai átlagkeresetbe beszámítására is igényt tartott.