BH 2021.5.145 Amennyiben a felek szerződéséből nem tűnik ki, hogy egybehangzó akaratnyilatkozattal megállapodtak a versenytilalmi korlátozás ellenértékében, versenytilalmi megállapodás nem jött létre, így arra az érvénytelenség jogkövetkezményei nem irányadóak [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 228. § (2) bekezdés, 1/2019. (V. 20.) KMK vélemény I.5. pont].

Pertörténet:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.1074/2018/23., Fővárosi Ítélőtábla Mf.31063/2020/4., Kúria Mfv.10133/2020/7. (*BH 2021.5.145*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes 2015. március 9-étől állt az alkatrész-nagykereskedelemmel foglalkozó felperes alkalmazásában. Utoljára raktári betanuló csoportvezető munkakörben foglalkoztatták.

[2] A munkaszerződéséhez csatolt tájékoztató a munkabér elemeit határozta meg, amely szerint a személyi alapbéren felül a munkavállaló részére a munkakezdés hónapját követő hónaptól egyéb belső szabályzat alapján béren kívüli juttatás, valamint prémium adható. 2017-ben az alperes havi bruttó személyi alapbére 300 000 forint volt.

[3] A felek 2017. március 6-án munkaszerződés-kiegészítést kötöttek versenytilalmi megállapodás érdekében. Ennek 1. pontja a versenytilalmi megállapodásra vonatkozó általános feltételeket rögzítette. A 2. pontban szabályozták, hogy a kötelezettségvállalás ellenértékeként a munkáltató a munkaviszony fennállása alatt előre ellenértéket fizet, mely "összeg a Belső Szabályzatában a T. 2775. fejezetében megállapított feltételek szerint lesz kiszámítva." A 3. pontban a felek rögzítették, hogy a versenytilalmi korlátozás időtartamát az alábbiak szerint kell kiszámítani: a munkavállaló részére a munkaviszony fennállása alatt kifizetett összes ellenérték összegének 3-szorosa osztva a munkavállaló munkaviszony megszűnésekor érvényes alapbérével. A versenytilalmi korlátozás időtartama legfeljebb 24 hónap lehet. Az 5. pont kimondta, hogy a munkavállaló a megállapodásban foglalt kötelezettségének megszegése esetén köteles a munkáltató részére kötbért fizetni, amelynek összege megegyezik a kifizetett ellenérték 2-szeresével. A 6. pont alapján a munkáltató a megállapodásban foglalt kötelezettségek megszegése esetén jogosult visszakövetelni a versenytilalmi megállapodás jogcímén a 3. pont alapján kifizetett ellenértéket, az 5. pontban meghatározott kötbért, valamint az ezt meghaladó esetleges kár megtérítését kérheti. A 8. pont külön is rögzítette, hogy a munkáltató versenytársának minősül többek között a B. Zrt.

[4] Az alperes a munkabérjegyzék alapján a személyi alapbéren felül 2015 márciusától 2017 februárjáig havi rendszerességgel 80 000 forint prémium juttatásban részesült, majd ezt követően 2017 márciusától - jogcím változás címén - versenytilalmi megállapodás díjaként havonta 80 000 forint juttatást kapott.

[5] A felperes az alperes munkaviszonyát 2017. augusztus 31-én rendes felmondással szüntette meg. Ezt követően az alperes rövid idővel a versenytársnak minősített B. Zrt.-nél helyezkedett el.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[6] A felperes munkáltató a keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 400 000 forint versenytilalmi díj visszafizetésére, továbbá 800 000 forint kötbér viselésére.

[7] Hivatkozása szerint a felperes a versenytilalmi megállapodásban foglalt kötelezettségeit teljesítette, a versenytilalmi díjat az alperesnek megfizette, aki ennek ellenére a munkaviszony megszüntetését követően versenytársnál helyezkedett el. A felperes jogszerűen követeli vissza az ellenérték összegét, amely 400 000 forint, továbbá a versenytilalmi megállapodás 5. pontja alapján a megállapodás megszegése esetén járó kötbért, amely 800 000 forint.

[8] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Másodlagosan - amennyiben a bíróság a kereseti kérelem jogalapját megalapozottnak találná - kérte, hogy a 800 000 forint eltúlzott mértékű kötbért a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 228. § (5) bekezdése alapján alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:186-6:189. §-ai szerint 400 000 forint 10%-ára, azaz 40 000 forintra mérsékelje.

[9] Hivatkozása szerint a munkaszerződés-kiegészítés elnevezésű okiratot nem szabad akaratából írta alá, jogellenes fenyegetéssel vették rá arra. A munkaszerződés-kiegészítés egyéb okból is semmis, különösen azért, mert az színlelt, ugyanis egy másik, az alanyi prémiumra vonatkozó megállapodást leplez.

[10] Az alperes a versenytilalmi ellenérték megfelelősége körében egyrészt arra hivatkozott, hogy a felek által megkötött munkaszerződés-kiegészítés nem határozta meg az ellenérték összegét, ezért megállapodás nem jött létre a felek között. Ezen túlmenően hivatkozott arra, hogy a versenytilalmi díjként fizetett havi 80 000 forint nem érte el az Mt. 228. § (2) bekezdésében írt minimális ellenértéket, hiszen alapbére 300 000 forint volt.

Az első- és a másodfokú bíróság ítélete

[12] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[14] Az alperes munkaszerződése, illetve az ahhoz csatolt tájékoztató kifejezetten csak a személyi alapbért rögzíti, míg utóbbi arról rendelkezik, hogy a munkaszerződésben foglaltak személyi alapbéren felül a munkakezdés hónapját követő hónaptól (egyéb belső szabályzat alapján) béren kívüli juttatás, valamint prémium adható a munkavállalónak.

[15] Korábban a felperes a T.-ben - ami egy belső szabály és információgyűjtemény - rögzítette a prémiumtípusokat. Beosztásonként határozta meg, milyen ösztönző elemek alkalmazhatók, amelyek az állománytáblában rögzítettek. A vezető aktuális döntésétől függött, hogy éppen melyik prémiumfajtát alkalmazta adott munkavállalónál. A felperesnél vannak olyan munkakörök, ahol az egyéni teljesítmény nem mérhető, az ilyen munkakörökben alkalmazható az úgynevezett alanyi prémium, amit a helyi vezető megítélése alapján, automatikusan számfejtettek.

[16] A bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a prémium nem tekinthető az alperes munkabérének, ezért a munkáltató dönthetett akként is, hogy 2017 márciusától nem fizet prémiumot, azonban versenytilalmi díj címén 80 000 forint kifizetése történt.

[17] A felperes szándéka egyértelműen versenytilalmi megállapodás megkötésére irányult, hiszen annak bevezetésére azért került sor, hogy a munkavállalók a felperestől való távozásukat követően ne a versenytársaknál helyezkedjenek el, a szerződés tehát nem volt színlelt.

[18] Miután a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felek között versenytilalmi megállapodás köttetett, és az alperes ellenértéket is kapott, a bizonyítási eljárást az ellenérték megfelelőségének vizsgálatával folytatta. E körben az 228. § (2) bekezdését tekintette irányadónak.

[19] A korábbi felperesi jogi képviselő akként nyilatkozott a perben, hogy a T. 2775. fejezete az ellenérték kiszámítására kifejezett rendelkezést nem tartalmaz, a későbbi jogi képviselő azonban csatolta annak 2017. március 1-jére keltezett kivonatát. A felperes ebben a versenytilalmi ellenérték összegét az állománytáblában beosztásonként határozta meg. Ezt összevetve dr. V. M. azon kijelentésével, mely szerint a prémium összege beosztásonként az állománytáblában rögzített, megállapította, hogy a felperes a versenytilalmi díj összegére vonatkozóan nem készített új számítást. A felperes eljárása során elmulasztotta annak ellenőrzését, hogy a korábban meghatározott összeg megfelel-e az Mt. 228. § (2) bekezdésében meghatározott kötelező minimumnak, azaz az adott időszakra járó alapbér 1/3-ának.