62005CJ0019_SUM[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2007. október 18-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Dán Királyság. Tagállami kötelezettségszegés - A Közösségek saját forrásai - Jog szerint fizetendő, a nemzeti vámhatóságok hibája folytán a későbbiekben be nem szedett vám - A tagállamok pénzügyi felelőssége. C-19/05. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2007. október 18. ( *1 )

"Tagállami kötelezettségszegés - A Közösségek saját forrásai - Jog szerint fizetendő, a nemzeti vámhatóságok hibája folytán a későbbiekben be nem szedett vám - A tagállamok pénzügyi felelőssége"

A C-19/05. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt, a Bírósághoz 2005. január 14-én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: N. Rasmussen, G. Wilms és H.-P. Hartvig, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Dán Királyság (képviseli: J. Molde, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, J. N. Cunha Rodrigues, J. Klučka, P. Lindh (előadó) és A. Arabadjiev bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

a főtanácsnok indítványának a 2007. július 10-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetében az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Dán Királyság - mivel nem bocsátotta a Bizottság rendelkezésére a Közösségek 18687475 DKK összegű saját forrását és annak 2000. július 27-től számított késedelmi kamatait - nem teljesítette a közösségi jogból, különösen az EK 10. cikkből és a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 1994. október 31-i 94/728/EK, Euratom tanácsi határozat (HL L 293., 9. o.) 2. és 8. cikkéből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

A saját források rendszere

2 A Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 1988. június 24-i 88/376/EGK, Euratom tanácsi határozat (HL L 185., 24. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 176. o.) helyébe lépő 94/728 határozat 2. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy közösségi költségvetés részét képező saját források különösen:

- az ún. "hagyományos" források (2. cikk, (1) bekezdés, a) és b) pont), amelyek eredete:

- a Közösségek intézményei által a harmadik országok tekintetében a közös mezőgazdasági politika keretében megállapított vagy megállapítandó lefölözések, támogatások, kiegészítő vagy kompenzációs összegek, kiegészítő összegek vagy tényezők és egyéb vámok;

- a közös vámtarifa szerinti vámok és egyéb vámok, amelyeket a harmadik országok tekintetében a közösségek intézményei már megállapítottak vagy meg fognak állapítani;

- az ún. "hozzáadottérték-adó"-forrás (2. cikk, (1) bekezdés, c) pont), amely az összes tagállamra érvényes egységes mértéknek a harmonizált hozzáadottérték-adó alapjára történő alkalmazásából származik;

- az ún. "bruttó nemzeti termék"- vagy "kiegészítő"-forrás (2. cikk, (1) bekezdés, d) pont), amely a költségvetési eljárás keretében az összes egyéb bevételre tekintettel meghatározott kulcsnak valamennyi tagállam bruttó nemzeti össztermékére történő alkalmazásából származik.

3 A 94/728 határozat 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A Közösségek a 2. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett saját forrásait a tagállamok a nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések alapján szedik be, amelyeket adott esetben a közösségi szabályok által támasztott követelményekhez igazítanak. A Bizottság rendszeres időközökben megvizsgálja a tagállamok által számára bejelentett hazai rendelkezéseket [helyesen: nemzeti rendelkezéseket], eljuttatja a tagállamokhoz azon módosításokat, amelyeket a közösségi szabályoknak való megfeleléshez szükségesnek ítélt, és jelentést nyújt be a költségvetési hatóságnak. A tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják a 2. cikk (1) bekezdésének a)-d) pontjában biztosított forrásokat.

(2) [...] a Bizottság javaslatára, az Európai Parlamenttel történt konzultációt követően a Tanács egyhangúlag fogadja el azon rendelkezéseket, amelyek szükségesek e határozat alkalmazásához, illetve a 2. és 5. cikk szerinti bevételek beszedésének ellenőrzéséhez és e bevételeknek a Bizottság rendelkezésére bocsátásához és befizetéséhez." [nem hivatalos fordítás]

4 A 94/728 határozat 8. cikkének (2) bekezdése által hivatkozott rendelkezéseket az 1996. július 14-én hatályba lépő, 1996. július 8-i 1355/96/Euratom, EK tanácsi rendelettel (HL L 175., 3. o.) módosított, a 88/376 határozat végrehajtásáról szóló, 1989. május 29-i 1552/89/EGK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 155., 1. o., a továbbiakban: 1552/89 rendelet) tartalmazza.

5 Az 1552/89 rendelet (2) preambulumbekezdése kimondja, hogy "[a] Közösségnek a lehető legjobb feltételek mellett kell rendelkeznie a 88/376 [...] határozat 2. cikkében említett saját forrásokkal, és ennek megfelelően olyan intézkedéseket kell tennie az államok felé, amelyek biztosítják a Bizottság számára a Közösségnek elkülönített saját forrásokat" [nem hivatalos fordítás].

6 E rendelet 2. cikkének (1) és (1a) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"(1) E rendelet alkalmazása érdekében, a Közösség a 88/376 [...] határozat 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett saját forrásokra való jogosultságát meg kell állapítani, amint teljesülnek a vámjogszabályok által előírt feltételek a vám könyvelésbe vételét és az adóssal történő közlését illetően.

(1a) Az (1) bekezdésben említett jogosultság időpontja a vámjogszabályok által előírt könyvelésbe vétel időpontja.

[...]" [nem hivatalos fordítás]

7 Az 1552/89 rendelet 11. cikke értelmében:

"A 9. cikk (1) bekezdésben említett számlára történő elszámolás késedelme esetén az érintett tagállamnak kamatot kell fizetnie, amelynek mértéke a tagállam pénzpiacán az esedékességi időpontban a rövid távú közfinanszírozási műveletekre alkalmazandó olyan kamatláb, amelyet két századponttal megemelnek. E százalékot 0,25 századponttal emelik a késedelem minden egyes hónapjára nézve. A megemelt százalékot a késedelem teljes időtartamára alkalmazzák."

8 E rendelet 17. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"(1) A tagállamok megteszik az összes szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a 2. cikk alapján megállapított vámoknak megfelelő összeget az e rendeletben meghatározottak szerint a Bizottság rendelkezésére bocsássák.

(2) A tagállamok kizárólag akkor mentesülnek az alól a kötelezettség alól, hogy a Bizottság rendelkezésére bocsássák a megállapított vámoknak megfelelő összeget, ha ezen összegeket vis maior miatt nem szedték be. A tagállamok emellett meghatározott esetekben figyelmen kívül hagyhatják azon kötelezettséget, hogy ezen összegeket a Bizottság rendelkezésére bocsássák, ha a konkrét eset valamennyi vonatkozó körülményének mélyreható értékelése után úgy látszik, hogy a behajtás hosszú távon rajtuk kívül álló okok miatt lehetetlen. [...]"

A 2913/92/EGK rendelet

9 A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex) 204. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmében: "(1) A behozatalkor vámtartozás keletkezik: a 203. cikkben említett eseteken kívül, kivéve, ha megállapítják, hogy e mulasztások nincsenek jelentős hatással a szóban forgó átmeneti megőrzés vagy vámeljárás helyes lefolytatására. (2) A vámtartozás akkor keletkezik, amikor azt a kötelezettséget, amelynek nem teljesítése a vámtartozást keletkezteti, már nem teljesítik, vagy amikor az árut a vonatkozó vámeljárás alá vonják, amennyiben utólag megállapítják, hogy az árunak az említett eljárás alá vonására vagy az áru meghatározott célra történő felhasználása alapján csökkentett vagy nulla behozatali vámtétel megadására vonatkozó feltétel ténylegesen nem került teljesítésre."

a) behozatalivám-köteles áru vonatkozásában, annak átmeneti megőrzéséből vagy az adott vámeljárás alkalmazásából származó kötelezettségek valamelyikének nem teljesítése miatt, vagy

b) az árunak az ez alá az eljárás alá vonására vagy az áru meghatározott célra történő felhasználása alapján csökkentett vagy nulla behozatali vámtétel megadására vonatkozó feltétel nem teljesítése alapján,

10 A könyvelésbe vételt és a vámösszegnek az adóssal történő közlését illetően a Vámkódex 217. cikke ekként rendelkezik:

"(1) A vámhatóságnak, amint rendelkezésére állnak a szükséges adatok, ki kell számítania minden egyes, vámtartozásból származó behozatali vagy kiviteli vám összegét (a továbbiakban: »vámösszeg«), és be kell jegyeznie a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba (könyvelésbe vétel).

[...]

A vámhatóság eltekinthet azoktól a vámtartozásoktól, amelyeket a 221. cikk (3) bekezdése értelmében a határidő lejárta után már nem lehetett az adóssal közölni.

(2) A tagállamok határozzák meg a vámösszegek könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárásokat. Ezek az eljárások eltérhetnek annak megfelelően, hogy a vámtartozás keletkezésének körülményeire tekintettel, a vámhatóság bizonyos lehet-e afelől, hogy az említett összegeket megfizetik."

11 Az említett kódex 218. cikke értelmében: "(1) Ha vámtartozás keletkezik a behozatali vámok alóli részleges mentesség melletti ideiglenes behozataltól eltérő vámeljárás során az árunyilatkozat elfogadása vagy az ezzel azonos joghatású bármely más intézkedés eredményeként, az ilyen vámtartozás összegét kiszámítása után azonnal, de legkésőbb az áru kiadását követő második napon könyvelésbe kell venni. [...] (3) Ha az (1) bekezdésben említettektől eltérő körülmények mellett keletkezik vámtartozás, az adott vámösszeget attól a naptól számított két napon belül kell könyvelésbe venni, amikor a vámhatóság:

a) a szóban forgó vámösszeget ki tudja számítani, és

b) meg tudja állapítani az adós személyét."

12 A Vámkódex 220. cikkének rendelkezése szerint: "(1) Ha a vámtartozásból származó vámösszeget nem vették könyvelésbe a 218. és 219. cikknek megfelelően, vagy a jogszabály szerint fizetendő összegnél alacsonyabbat vettek könyvelésbe, a beszedendő vámösszeget vagy annak még fennmaradó részét attól a naptól számított két napon belül kell könyvelésbe venni, amikor a vámhatóság tudomást szerez a helyzetről, ki tudja számítani a jogszabály szerint fizetendő összeget, és meg tudja állapítani az adós személyét (utólagos könyvelésbe vétel). Ez a határidő a 219. cikknek megfelelően meghosszabbítható. (2) [...], nem történik utólagos könyvelésbe vétel, ha: [...] [...]"

b) a jogszabály szerint járó vámösszeget a vámhatóság hibájából nem vették könyvelésbe, amit a jóhiszeműen eljáró, a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban megállapított rendelkezéseket teljesítő, megfizetésért felelős személy nem észlelhetett;

13 E kódex 221. cikkének rendelkezése szerint:

"(1) A könyvelésbe vételt követően a vámösszeget a megfelelő eljárások szerint közölni kell az adóssal.

[...]

(3) A vámtartozás keletkezésétől számított 3 év lejárta után az adóssal már nem lehet közölni a tartozás összegét. Ha azonban a vámhatóság büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekmény következtében nem tudta megállapítani a jogszabály alapján fizetendő vámtartozás pontos összegét, a 3 éves határidő lejárta után is lehet azt közölni, ha a hatályos rendelkezések azt lehetővé teszik."

14 Az említett kódex 239. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) A behozatali vagy kiviteli vámokat a 236., 237. és 238. cikkben említett helyzetektől eltérő más olyan helyzetekben is vissza lehet fizetni vagy el lehet engedni (2) Az (1) bekezdésben foglalt okok miatt a vámok visszafizetésére vagy elengedésére akkor kerülhet sor, ha az illetékes vámhivatalhoz a vámok összegének az adóssal való közlésétől számított tizenkét hónapon belül ilyen irányú kérelmet nyújtanak be. Kellően indokolt, kivételes esetekben azonban a vámhatóság engedélyezheti ennek a határidőnek a meghosszabbítását."

- amelyeket a bizottsági eljárásnak megfelelően kell meghatározni,

- amelyek olyan körülményekből adódnak, amelyeket nem az érintett személynek tulajdonítható megtévesztés vagy nyilvánvaló hanyagság okozott. A bizottsági eljárásnak megfelelően kell meghatározni azokat a helyzeteket, amelyekben ez a rendelkezés alkalmazható, és azokat az eljárásokat, amelyeket ennek érdekében követni kell. A visszafizetés vagy elengedés különleges feltételekhez köthető.

15 A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, az 1998. július 29-i 1677/98/EK bizottsági rendelettel (HL L 212., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 9. kötet, 30. o., a továbbiakban: 2454/93 rendelet) módosított 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.; helyesbítés: 2. fejezet, 16. kötet, 133. o.) 869. cikke ekként rendelkezik: "A vámhatóságok maguk is határozhatnak úgy, hogy nem könyvelnek le beszedetlen vámokat: [...] [...]"

b) ha a vámhatóság úgy ítéli meg, hogy a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjában megállapított feltételek teljesülnek, feltéve hogy az érintett személytől egy vagy több behozatali vagy kiviteli tevékenység, de egyetlen hiba vonatkozásában be nem szedett összeg 50000 [eurónál] kevesebb;

16 A 2454/93 rendelet 871. cikkének első bekezdése ekként rendelkezik:

"A 869. cikkben említett esetek kivételével, a vámhatóság - akár úgy ítéli meg, hogy a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjában megállapított feltételek teljesülnek, akár ha kételyei merülnek fel az adott rendelkezésben foglalt kritériumoknak az adott esetre való megfelelő alkalmazhatósága tekintetében - köteles az ügyet a Bizottság elé utalni, abból a célból hogy az a 872-876. cikkben megállapított eljárással összhangban határozatot hozzon. [...]"

A jogvita alapját képező tényállás és a pert megelőző eljárás

17 Az 1990-es években a dán hatóságok engedélyezték egy vállalkozásnak (a továbbiakban: importáló vállalkozás), hogy a vám felfüggesztésével importáljon konténerek építésére szánt árukat a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) 1989. augusztus 2-i 2886/89/EGK rendelettel (HL L 282., 1. o.) módosított I. melléklete II. szakasza A. pontja 1. pontjának rendelkezései alapján a "[...] hajókba vagy más vízi járművekbe építési, javítási, karbantartási vagy átalakítási célból beépítésre, illetve ezen járművek berendezésére vagy felszerelésére szánt árukra" alkalmazandó, "meghatározott célú felhasználásra" vonatkozó eljárás alapján.

18 Az 1996. március 25-e és 29-e között végzett ellenőrzést követőn a Bizottság tájékoztatta a dán hatóságokat, hogy ezen áruk vámmentes behozatalának engedélyezése az alkalmazandó rendelkezések téves értelmezésén alapul, mivel a szóban forgó konténerek rendeltetése nem az volt, hogy a hajókra rögzítsék azokat. A Bizottság kérte e hatóságokat, hogy vessenek véget a gyakorlatuknak, és megállapította, hogy a gondatlanságuk miatt felelniük kell a Közösség által be nem szedett saját források összegének erejéig.

19 1997. december 30-án a dán hatóságok tájékoztatták az importáló vállalkozást a konténerek építésére szánt áruk meghatározott célú felhasználásra vonatkozó eljárás szerinti behozatalának engedélyezésére vonatkozó bizottsági álláspontról - anélkül azonban, hogy azt elfogadták volna -, valamint a behozatali vámok ezen árukra 1998. január 1-jétől történő alkalmazásáról. Az említett hatóságok azonban beleegyeztek abba, hogy ezen engedély hatályban maradjon ezen időpont után is, feltéve hogy az importáló vállalkozás vállalja annak kockázatát, hogy a vámok a Vámkódex 204. cikke alapján beszedhetők. A dán hatóságok - anélkül, hogy e tekintetben konzultáltak volna a Bizottsággal - úgy határoztak, hogy a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján nem veszik utólag könyvelésbe az ezen időpontig esedékes behozatali vámokat.

20 1998. február 3-tól a dán hatóságok megvonták az importáló vállalkozástól a meghatározott célú felhasználásra vonatkozó eljárás alkalmazásának kedvezményét, amelynek a helyébe az "aktív feldolgozási eljárás" szerinti engedélyezést léptették. Az importáló vállalkozás tehát folytathatta a konténerszállító hajók felszerelésére szolgáló tengeri konténerek építésére szánt, később kivitel tárgyát képező áruk vámmentes behozatalát.

21 Az 1998. január 1-je és február 3-a közötti időszakot illetően a Bizottság a 2004. július 22-i levelében 1479016 DKK megfizetését kérte a Dán Királyságtól; azon vámösszegnek megfelelő összeget, amely alól a meghatározott célú felhasználásra vonatkozó eljárás alapján mentesült az importáló vállalkozás. A Bizottság a 2004. május 19-i 12/03 REC határozatban (a továbbiakban: 12/03 határozat) megállapította, hogy utólag könyvelésbe kellene venni a vámokat, de hogy az importáló vállalkozás a Vámkódex 239. cikke alapján mentesülhet azok megfizetése alól. A Bizottság - mivel nem állapított meg a dán hatóságok részéről semmilyen hibát ezen időszakban - a 2005. február 21-i levelében megállapította, hogy már nem tartja felelősnek a Dán Királyságot az említett időszakra vonatkozó saját források be nem fizetése miatt.

22 Az 1994. január 1-je és 1997. december 31-e közötti időszakot illetően a Bizottság az 1998. november 9-i levelében azon vám megfizetését kérte a dán hatóságoktól, amelyet be kellett volna szedniük a konténerek építéséhez szükséges áruknak az importáló vállalkozás általi behozatala jogcímén, vagyis kamatok nélkül 18687475 DKK-t. Levélváltást követően a Bizottság megindította az EK 226. cikkben meghatározott kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást. Miután 2002. január 31-i levelében felhívta a Dán Királyságot észrevételei előterjesztésére, 2002. október 31-én indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyben felhívta e tagállamot, hogy a közléstől számított két hónapon belül hozza meg a véleménynek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

23 Mivel a Bizottság nem találta kielégítőnek a Dán Királyságnak az indokolással ellátott véleményére adott válaszát, benyújtotta a jelen keresetet.

A keresetről

A felek érvei

24 A Bizottság azt állítja, hogy a Dán Királyság - azáltal, hogy a vámjogszabályok téves értelmezésével mentesítette a behozatali vámok megfizetése alól az importáló vállalkozást a meghatározott célú felhasználásra vonatkozó eljárás alapján az 1994. január 1-je és 1997. december 31-e közötti időszak során - nem teljesítette az 18687475 DKK összegű saját forrás megállapítására és annak a Közösség rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettségét. E tekintetben a Bizottság a C-392/02. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 2005. november 15-én hozott ítéletre (EBHT 2005., I-9811. o.) hivatkozik.

25 A Bizottság azt állítja, hogy a tagállamok kötelesek megállapítani a Közösség saját forrásait, még ha vitatják is azokat (a fent hivatkozott Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet 60. pontja). A dán hatóságok saját kockázatukra jártak el, amikor azután is fenntartották értelmezésüket a meghatározott célú felhasználásra vonatkozó szabályokat illetően, hogy a Bizottság azt 1996-ban vitatta. A dán hatóságok nem tájékoztatták az importáló vállalkozást 1997. december 30. előtt, és nem teljesítették a 2454/93 rendelet 871. cikkében előírt kötelezettségüket, hogy a Bizottság elé utalják az ügyet azon célból, hogy határozatot hozzon a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának esetleges alkalmazásáról.

26 A Bizottság emlékeztet arra, hogy lemondott arról, hogy a Dán Királyságot tartsa felelősnek az 1998. január 1-je és február 3-a közötti időszakra vonatkozó saját források be nem fizetéséért. Az erre az időszakra vonatkozó 12/03 határozat tehát nem releváns a jelen esetben.

27 Ami az 1994. január 1-je és 1997. december 31-e közötti időszakot illeti, a Bizottság úgy véli, hogy a jelen ügy körülményei nem különböznek a fent hivatkozott Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló körülményektől. Különösen vitatja azon feltevést, amely szerint az importáló vállalkozásra ezen időszak kezdetétől vonatkozhatott az aktív feldolgozási eljárás, amely kizárná azt, hogy a Közösségnek bármilyen kára merült volna fel. A Bizottság úgy érvel ugyanis, hogy e feltevés csak tisztán hipotetikus megfontoláson alapszik, és kitart azon tény mellett, hogy a Vámkódex 114-129. cikkében előírt aktív feldolgozási eljárás alkalmazásának feltételei teljesen különbözőek a meghatározott célú felhasználásra vonatkozó eljárás feltételeitől. A Bizottság hozzáfűzi, hogy a tényállás idején mindenesetre kizárt volt az aktív feldolgozási eljárás visszamenőleges engedélyezése. A Bizottság álláspontja szerint tehát a Dán Királyság nem szorítkozhat a felelősség alóli mentesülése érdekében arra az állításra, hogy az importáló vállalkozásra 1994. január 1-jétől kezdődően vonatkozhatott volna az aktív feldolgozási eljárás.

28 A Dán Királyság elismeri, hogy a vámhatóságok a releváns szabályozás téves értelmezésére alapozták a meghatározott célú felhasználásra vonatkozó eljárásnak az importáló vállalkozásra történő alkalmazását. E hiba ellenére e tagállam úgy véli, hogy a jelen ügy egy alapvető kérdésben különbözik a fent hivatkozott Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügytől. A Közösség nem esett el semmilyen forrástól a dán hatóságok által elkövetett tévedések miatt, mivel az importáló vállalkozást mindenképpen megillethette volna a vámmentesség az aktív feldolgozási eljárás alapján.

29 A Dán Királyság felidézi, hogy az említett ítéletben a Bíróság elemzése a költségvetési egyensúly elvén nyugszik, amely szerint a saját forrás bevételének hiányát más saját forrásból vagy a kiadások módosításával kell pótolni (a fent hivatkozott Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet 54. pontja). Ugyanakkor a jelen esetben ezen egyensúly nem kérdőjeleződött meg, amit a Bizottság maga is elismert. Különösen a 12/03 határozat bizonyítja, hogy a Közösség nem szenvedett kárt, sem az 1998. január 1-je és február 3-a közötti időszak, sem az 1994. január 1-je és 1997. december 31-e közötti időszak vonatkozásában.

30 A Dán Királyság előadja, hogy az importáló vállalkozás 1990-ben kérte az aktív feldolgozási eljárás alkalmazását, amelyre jogosult volt. A vámhatóságok a releváns rendeleti rendelkezések téves értelmezése alapján ekkor arra hívták fel utóbbit, hogy a meghatározott célú felhasználásra vonatkozó eljárás kedvezményét kérje. Bár a meghatározott célú felhasználásra vonatkozó eljárás és az aktív feldolgozási eljárás különböznek, e tagállam szerint az biztos, hogy az importáló vállalkozást megillette a vámmentesség.

31 Ilyen körülmények között, mivel a vámhatóságok által elkövetett hibának nem volt hatása a Közösség költségvetésére, a Dán Királyság úgy véli, nem szegte meg a kötelezettségeit.

A Bíróság álláspontja

32 A tagállamok kötelesek megállapítani a Közösségek saját forrásait, amint a tagállami vámhatóságok számára rendelkezésre állnak a szükséges adatok, és így ki tudják számítani a vámtartozásnak megfelelő összeget, és meg tudják állapítani az adós személyét, függetlenül attól, hogy teljesülnek-e a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásához szükséges feltételek, és így lehetséges-e az érintett vám utólagos könyvelésbe vétele vagy beszedése. Ilyen körülmények mellett az a tagállam, amely elmulasztja a Közösségek saját forrásaihoz való jogosultságának megállapítását, és az 1552/89 rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek valamelyikének fennállása hiányában nem bocsátja a Bizottság rendelkezésére az e jogosultságnak megfelelő összeget, nem teljesíti a közösségi jog és különösen a 94/728 határozat 2. és 8. cikke alapján fennálló kötelezettségeit (a fent hivatkozott Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet 68. pontja).

33 A jelen esetben tény, hogy a dán hatóságok nekik betudható hiba miatt elmulasztották az 1994. január 1-je és 1997. december 31-e közötti időszak alapján esedékes behozatali vámok beszedését. E hiba arra vezette őket, hogy nem vették utólag könyvelésbe, illetve nem szedték be utólagosan az említett vámokat a Vámkódex 220. cikke (2) bekezdése b) pontja rendelkezéseinek megfelelően.

34 Abban az esetben, ha utólag megállapítják, hogy a meghatározott célú felhasználásra vonatkozó eljárás alkalmazására megállapított egyik feltétel nem teljesül, a Vámkódex 204. cikkének (2) bekezdése megállapítja, hogy az importáló vállalkozás vámtartozása akkor keletkezik, amikor az árut e vámeljárás alá vonják. Az 1990-ben ezen eljárás alapján számára adott engedély 1997. december 31-től történő visszavonását követően az importáló vállalkozás nem kaphatott visszamenőlegesen engedélyt az aktív feldolgozási eljárás alapján. Ennélfogva nem releváns azon kérdés, hogy e vállalkozás 1990-ben megfelelhetett-e ez utóbbi eljárás szerinti engedélyhez szükséges feltételeknek, és igenlő válasz esetén, hogy a Közösség megalapozottan kérte-e a saját források rendelkezésre bocsátását a pénzügyi érdekei bármilyen sérelmének hiányában.

35 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi jog alapján fennálló kötelezettség be nem tartása önmagában megalapozza a kötelezettségszegést, és az a körülmény, hogy ez nem járt további hátrányos következményekkel, nem bír jelentőséggel (a 95/77. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1978. április 11-én hozott ítélet [EBHT 1978., 863. o.] 13. pontja; a C-209/88. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1990. november 27-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-4313. o.] 14. pontja és a C-333/99. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2001. február 1-jén hozott ítélet [EBHT 2001., I-1025. o.] 37. pontja).

36 Ami a Bizottság által szintén hivatkozott EK 10. cikket illeti, nem lehet megállapítani az e cikkben foglalt általános kötelezettségek megszegését, amely megkülönböztetendő a konkrétabb, így a Dán Királyság tekintetében a 94/728 határozat 2. és 8. cikke alapján megállapított közösségi kötelezettségek megszegésétől.

37 Ezért meg kell állapítani, hogy a Dán Királyság - mivel a dán hatóságok nem bocsátották a Bizottság rendelkezésére a Közösségek 18687475 DKK összegű saját forrását és annak 2000. július 27-től számított késedelmi kamatait - nem teljesítette a közösségi jogból eredő kötelezettségeit, és megsértette különösen a 94/728 határozat 2. és 8. cikkét.

A költségekről

38 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Dán Királyságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Dán Királyság - mivel nem bocsátotta az Európai Közösségek Bizottságának rendelkezésére a Közösségek 18687475 DKK összegű saját forrását és annak 2000. július 27-től számított késedelmi kamatait - nem teljesítette a közösségi jogból, különösen a Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 1994. október 31-i 94/728/EK, Euratom tanácsi határozat 2. és 8. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2) A Dán Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: dán.