134/B/2007. AB határozat

a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 7. §-a, illetve a panaszok intézésének rendjéről szóló 15/1999. OIT szabályzat 3. §-a alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 7. §-a "ideértve azt is" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a panaszok intézésének rendjéről szóló 15/1999. OIT szabályzat 3. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

I.

1. Az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában az indítványozó a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 7. §-a "ideértve azt is" szövegrésze, valamint a panaszok intézésének rendjéről szóló 15/1999. OIT szabályzat (a továbbiakban: OIT szabályzat) 3. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta. A Bszi. támadott rendelkezését az Alkotmány 70/K. §-ával, az OIT szabályzat vitatott rendelkezését az Alkotmány 64. §-ával tartotta ellentétesnek.

Részletes indokolásában kifejtette, hogy a Bszi. 7. §-ának kérdéses szövegrésze folytán a személyi szabadság elvonásával kapcsolatos téves bírósági döntés által okozott károk esetén sérül a kárigény bíróság előtt való érvényesíthetőségéhez fűződő jog. "A bíróság előtti egyenlőség elvét sérti az, hogy a károkozó bíróság a saját jogellenesen hozott határozatára hivatkozhat, mivel az bírósági határozat és így az az ellene eljáró bíróságra kötelező."

Az indítványozó álláspontja szerint az OIT szabályzat vitatott rendelkezése azért sérti a petíciós jogot, mert a konkrét ügyben érkezett panaszok elbírálását nem tartja igazgatási jogkörben elbírálandónak, hanem a folyamatban lévő ügyhöz rendeli megküldeni. Ezzel pedig elzárja a sérelmet szenvedett felet a hatékony jogorvoslat lehetőségétől.

2. Az OIT szabályzatot a "2010. évi 7. számú, szabályzat az Országos Igazságszolgáltatási Tanács egyes szabályzatainak és ajánlásainak hatályon kívül helyezéséről" elnevezésű szabályzat 1. §-a 2010. február 15-i hatállyal hatályon kívül helyezte.

II.

1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:

"64. § A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé."

"70/K. § Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők."

2. A Bszi. érintett rendelkezése:

"7. § A bíróság határozata mindenkire kötelező, ideértve azt is, ha a bíróság valamely ügyben hatáskörét vagy ennek hiányát állapítja meg."

III.

Az indítvány megalapozatlan.

1. Az Alkotmány 70/K. §-a az alapjogsérelem miatt keletkezett igények bíróság előtti érvényesíthetőségét tartalmazó általános hatásköri szabály. A 46/1994. (X. 21.) AB határozatban az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az Alkotmány eme rendelkezése senki számára nem biztosítja a "korlátlan" bírósághoz fordulás jogát és nem független attól, hogy az érvényesíteni kívánt konkrét igényre vonatkozóan "vannak-e külön eljárási rendelkezések, és annak melyek az alkotmányos korlátai" (ABH 1994, 260, 267-268.). A 32/1990. (XII. 22.) AB határozat kiemelte, majd a 277/D/1995. AB határozatban megerősítette, hogy az alapvető jogok megsértéséből keletkező igények rendes bírósági eljárásban érvényesíthetők (ABH 1990, 145, 147.; ABH 2001, 780, 789.). A 236/E/2000. AB határozat - visszautalva a 32/2003. (VI. 4.) AB határozat elvi tételeire (ABH 203, 380, 389.) - hangsúlyozta azt is, hogy a jog érvényesítését szolgáló fél pozíciójának megteremtésére vonatkozó kötelezettségének az állam az eljárási törvényekkel tett eleget (ABH 2007, 1255, 1256.). Végül a 339/B/2003. AB határozat megállapította, hogy a 70/K. §-ból nem vonható le következtetés arra, hogy "az alapjogok megsértéséből eredő igények érvényesítésére a jogrendnek milyen szabályokat kell tartalmaznia, milyen tartalommal és milyen "pólusú" jogviszonyokat kell szabályoznia" (ABH 2009, október, 1165, 1173.). A Bszi. rendelkezései az Alkotmánynak a bírói szervezetre vonatkozó rendelkezéseit konkretizálják anélkül, hogy érintenék a konkrét ügyekre vonatkozóan az eljárási törvények hatásköri, illetékességi, a bizonyításra, a döntéshozatali folyamatra, a jogorvoslatra és a végrehajtásra vonatkozó tételes jogi szabályait. A támadott rendelkezés az Alkotmány 45. §-a által a bíróság hatáskörébe utalt ítélkezési tevékenység lényegi elemét jelentő határozathozatal tekintetében tartalmaz, a határozat kötelező erejével kapcsolatos szabályozást. Ez egyrészt összhangban áll - az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezetett jogbiztonság követelményét megjelenítő - a Bszi. 2. §-ában rögzített azon elvvel, hogy a bíróságok a törvényben meghatározott eljárás során a vitássá tett vagy megsértett jogról véglegesen döntenek, másrészt az eljárási törvényeknek a jogorvoslatra és a jogerőre vonatkozó rendelkezéseivel.

Az Alkotmány 70/K. §-ából nem vezethető le olyan követelmény, amely a megfelelő eljárásban született jogerős bírósági határozatok újabb- és újabb jogcímeken vagy más típusú eljárásokban történő, ismételt (végtelenített) tartalmi felülvizsgálatát, s ennek folytán a bizonyítási eljárás korlátlan számú megismétlését jelentené. Ez ellentétben állna lezárt jogviszonyok védelmét is jelentő jogbiztonság követelményével [részletesen: először: 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 81.]. Az indítványban megsemmisíteni kért szövegrész kiiktatása pedig azt jelentené, hogy a hatáskört vagy annak hiányát megállapító eseteket kivéve a bírósági határozatok kötőerővel nem rendelkeznek.

A kifejtettekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 70/K. §-a és a Bszi. 7. §-a között nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés, s ezért az indítványt ebben a részében elutasította.

2. Hatályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabály, illetve a jogi irányítás egyéb eszköze alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre csak akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés (először: 335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261.). Az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és 48. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján azonban - mivel az alkalmazási tilalom kimondására is lehetőség van - már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja.

Eljárása során az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a támadott OIT szabályzatot a "2010. évi 7. számú, szabályzat az Országos Igazságszolgáltatási Tanács egyes szabályzatainak és ajánlásainak hatályon kívül helyezéséről" elnevezésű szabályzat 1. §-a 2010. február 15-i hatállyal hatályon kívül helyezte.

Mivel az indítvány nem alkotmányjogi panasz és nem bírói kezdeményezés, az Alkotmánybíróság az eljárást az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 31. § a) pontja alapján megszüntette.

Budapest, 2010. április 27.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.

alkotmánybíró