277/D/1995. AB határozat

az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. §-a alkotmányellenességéne vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, jogszabályi rendelkezés nemzetközi szerződésbe ütközése, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványok, továbbá alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a rendkívüli jogorvoslat lehetőségéről való bírósági tájékoztatással kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság az államigazgatási határozatok elleni jogorvoslattal kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

4. Az Alkotmánybíróság az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 13. Cikkének sérelmét állító indítványt visszautasítja.

5. Az Alkotmánybíróság

- a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott Pfv.X.20.922/1996/10. számú végzésével,

- a Debreceni Városi Bíróság 3.M.322/1993. számú elsőfokú, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 4.Mf.21.177/1993/7. számú másodfokú, valamint a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott Mfv.1.10.113/1994/3. számú határozatával,

- a Debreceni Munkaügyi Bíróság 1.M.515/1995/3. számú, illetve a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Mf.20.020/1996/3. számú perújítási kérelmet elutasító végzésével,

- a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásában hozott Kfv.26.007/1993/5. számú végzésével,

- a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 4.Pf.20.918/1993/2. számú és a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Kfv.25.271/1994/6. számú határozatával,

- a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma PK 124. számú állásfoglalásával, illetve

- a Budapesti Nyomozó Hivatal Nyom.I/1.339/1995. számú, a Budapesti Katonai Ügyészség B.V.298/1995. számú, valamint a Katonai Főügyészség Bf.V.139/1995. számú határozataival szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.

6. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Kfv.26.007/1993/5. számú végzésével szemben előterjesztett, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 272. § (3) bekezdését sérelmező alkotmányjogi panasz tárgyában az eljárást megszünteti.

7. Az Alkotmánybíróság a polgári eljárás keretében az alkotmányjogi panasz alapján alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárására irányuló eljárást érintően a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása tárgyában az eljárást megszünteti.

INDOKOLÁS

I.

Az Alkotmánybírósághoz konkrét bírósági és egyes hatósági határozatok ellen több, alkotmányjogi panaszt is előterjesztő beadvány érkezett. Az indítványok ugyanakkor az alkotmányjogi panasznak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-a által szabályozott intézménye alkotmányellenességét is állították. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményét is sérelmező indítványok egyesítését, azok egy eljárásban történő elbírálását rendelte el.

Az indítványozók által előterjesztett indítványok az alábbi kérelmeket tartalmazták:

1.1. Az egyik indítványozó jogellenes elítélése miatti kártalanítása kapcsán a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott Pfv.X.20.922/1996/10. számú végzését támadva alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmány 55. § (3) bekezdése, 57., 70/A. és 70/K. §-ai alapján. A felülvizsgálati eljárás alapját a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság Pf.V.21.052/1995/10. számú jogerős végzése képezte. Az indítványozó által a jogerős határozattal szemben korábban kezdeményezett alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság 1996. május 15-én kelt 281/D/1996. AB végzésével elbírálta. Az új alkotmányjogi panaszt tartalmazó indítvány 1996. szeptember 19-én érkezett az Alkotmánybíróságra. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a határozat alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések alkotmányosságát nem vitatta, csak a jelzett bírósági határozatot sérelmezte.

1.2. Az indítványozó kifogásolta továbbá azt is, hogy "állítólag [...] az Alkotmánybíróság az 1989. évi XXXII. törvény 48. §-a [...] ellenére nem avatkozik be az igazságszolgáltatásba", ami - véleménye szerint - az Alkotmány 2. §-a szerinti jogállamiság követelményét sérti.

2.1.1. Egy másik indítványozó munkaügyi jogvitájával kapcsolatban a Debreceni Városi Bíróság 3.M.322/1993. számú elsőfokú, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 4.Mf.21.177/1993/7. számú másodfokú, valamint a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott Mfv.I.10.113/1994/3. számú határozatát támadva nyújtott be alkotmányjogi panaszt 1995. március 28-án, illetve azt kiegészítendő 1995. május 19-én. Alkotmányjogi panaszában az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, 35. § (2) bekezdésének, 57. § (1) bekezdésének, 59. § (1) bekezdésének, 61. § (1) bekezdésének, 70. § (4) bekezdésének, valamint 70/A. § (1) és (3) bekezdéseinek sérelmét állította, A jogerős másodfokú határozatot az indítványozónak 1993. december 14-én kézbesítették, a felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletet az indítványozó 1995. január 25-én kapta kézhez.

Alkotmányjogi panaszában az indítványozó állította, hogy jogsérelme a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 74. § (1) bekezdés második mondatának alkotmányellenessége miatt következett be. A kifogásolt rendelkezés ugyanis - állítása szerint - alkotmányellenesen "csak a fegyelmi határozattal összefüggő munkaügyi perekben alkalmazza a jogegyenlőség elvét, a jogalkotói mulasztás miatt bekövetkezett 1992. július l-jétől 1993. november 3-ig meglévő joghézagos időre nem biztosítja ugyanezt".

2.1.2. Az indítványozó kérte továbbá az Abtv. 48. §-át "felülvizsgálni és alkotmánysértő volta miatt hatályon kívül helyezni, ill. a jogalkotót kötelezni arra, hogy meghatározott időn belül terjessze ki az alkotmányjogi panasz lehetőségét, a jogerős bírói ítéletek alkotmányosságának felülvizsgálatára is, az Alkotmány 70/K. §-ba való ütközése miatt".

2.2.1. Ugyanezen indítványozó további alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Budapesti Nyomozó Hivatal Nyom.I/1.339/1995. számú, a Budapesti Katonai Ügyészség B.V.298/1995. számú, valamint a Katonai Főügyészség Bf.V.139/1995. számú határozatai ellen az Alkotmány 2., 51. és 70/A. §-aira hivatkozva.

2.2.2. Az indítványozó kifogásolta még "az Alkotmány 70/K. §-ba való ütközése miatt" az Abtv. 48. § (1) bekezdését is, mert "nem teszi lehetővé, hogy a bíróságok, ügyészségek és egyéb állami szervek alkotmánysértő intézkedését abban az esetben is felülvizsgálja az Alkotmánybíróság, ha az nem alkotmányellenes jogszabályon alapszik, hanem csak az alkotmányos jogszabály alkotmányellenes értelmezése folytán keletkezett."

2.3. Ugyancsak alkotmányjogi panaszt nyújtott be az indítványozó 1996. október 18-án a Debreceni Munkaügyi Bíróság 1.M.515/1995/3. számú, illetve a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Mf.20.020/1996/3. számú perújítási kérelmet elutasító végzésével szemben. A jogerős másodfokú határozatot vélhetően 1996. augusztus 13-án kézbesítették az indítványozónak. (Pontosabb dátum a rendelkezésre álló bírósági iratokból nem állapítható meg.) Alkotmányjogi panaszában hivatkozott arra, hogy a támadott határozatok alkotmányos jogait mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség következtében sértik. Érvelése szerint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek (a továbbiakban: Pp.) a perújításról szóló rendelkezései "nem teszik lehetővé a perújítást abban az esetben, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal lezárt polgári peres eljárás felülvizsgálatát elrendelte", amint az a büntetőeljárás esetében érvényesül. Mulasztásban megnyilvánuló további alkotmányellenességnek tartja azt is, hogy a Pp. "nem rögzíti egyértelműen azt, hogy a perújítást elutasító végzést helybenhagyó végzés ellen is van felülvizsgálatnak helye". Az alkotmányellenességet e vonatkozásokban az indítványozó az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmében látja.

3.1. Egy további indítványozó a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásában hozott Kfv.26.007/1993/5. számú végzését támadta alkotmányjogi panasszal. A sérelmezett végzést 1995. június 12-én kézbesítették az indítványozónak. Alkotmányjogi panaszát tartalmazó beadványait az indítványozó 1995. április 27-én, illetve 1995. július 24-én terjesztette elő. Alkotmányjogi panaszát az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, 56. §-ára, 57. § (5) bekezdésére, valamint 70/A. § (3) bekezdésére alapozta. A Legfelsőbb Bíróság kifogásolt végzése elkésettség címén utasított el egy olyan felülvizsgálati kérelmet, amelyet a kérelmező a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 4.Pf.20.587/1993/4. számú, 1993. szeptember 27-én kézbesített jogerős határozatával szemben nyújtott be. Alkotmányjogi panaszában az Alkotmány 56. §-ára hivatkozva sérelmezte a Pp. 272. § (3) bekezdését, "mert az ember jogképességét korlátozza azzal, hogy elrendeli a felülvizsgálati kérelem előterjesztőjének, hogy jogi képviselővel köteles eljárni".

3.2. Ezen túlmenően a Legfelsőbb Bíróság ugyanezen végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszában az indítványozó azt is kifejtette, hogy álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdését sértő "jogalkotói mulasztás" valósul meg, mert a bíróság a peres feleket a "rendkívüli jogorvoslati lehetőségről nem oktatja ki".

3.3. "Alkotmányjogi panasszal élt" továbbá az indítványozó az Abtv. 48. § (1) bekezdésével szemben az Alkotmány 70/K. §-ának, valamint az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelmérői szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 13. Cikke sérelmét állítva.

4.1. Egy további indítványozó az építési ügyében hozott államigazgatási határozat megtámadásával kapcsolatban a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 4.Pf.20.918/1993/2. számú és a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Kfv.25.271/1994/6. számú határozatával szemben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát 1995. július 17-én. A jogerős határozatot 1993. december 21-én kézbesítették az indítványozónak. Az indítványozó a kifogásolt határozatok alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességét nem állította. Alkotmányjogi panaszában az Abtv. 48. § (1) bekezdését sérelmezte az Alkotmány 70/K. §-a, valamint az Egyezmény 13. Cikke alapján.

4.2. Alkotmányos rendelkezésre való hivatkozás nélkül indítványozta továbbá a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását, mivel a törvényhozó a 32/1990. (XII. 22.) AB határozatban foglalt jogalkotási kötelezettségének a megszabott határidőn belül nem tett eleget. Kifogásolta ezzel kapcsolatban, hogy a jogalkotói mulasztás miatt "nem lehetett az államigazgatási határozatok ellen felülvizsgálati kérelemmel élni".

5.1. Más indítványozók a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.21.719/1993/4. számú másodfokú, valamint a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott Kfv.III.25.704/1994/5. számú határozatokat támadták alkotmányjogi panasz jogcímén. Beadványukban az Alkotmány 2. §-ára, 57. § (5) bekezdésére, valamint 70/A. § (3) bekezdésére hivatkozással kérték a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma PK 124. számú állásfoglalásának alkotmányossági vizsgálatát. Beadványaik 1995. június 19-én, illetve 1996. február 27-én érkeztek az Alkotmánybíróságra. A kifogásolt jogerős határozatot 1994. június 15-én kézbesítették az indítványozóknak.

5.2. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukat "kiterjesztették" az Abtv. 48. § (1) bekezdésére is, mert álláspontjuk szerint sérti az Alkotmány 70/K. §-át, valamint az Egyezmény 13. Cikkét.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítványokkal érintett rendelkezései a következők:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"32/A. § (1) Az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat."

"35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni."

"51. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik az állampolgárok jogainak a védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről.

(2) Az ügyészség törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett.

(3) Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy a társadalom valamennyi szervezete, minden állami szerv és állampolgár megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon - fellép a törvényesség védelmében."

"55. § (3) Az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kártérítésre jogosult."

"56. § A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.

(3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.

(4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény.

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

"59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."

"61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze."

"70. § (4) Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen a közügyek vitelében, továbbá hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

"70/K. § Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők."

2. A Pp.-nek az egyik indítvánnyal érintett rendelkezése a következő:

"272. § (3) A felülvizsgálati kérelemhez - ha arra korábban nem került sor - csatolni kell a jogi képviselő meghatalmazását is. Ügyvédjelölt (jogi előadó) a Legfelsőbb Bíróság előtt nem járhat el."

3. Az Abtv.-nek a vizsgálatba bevont rendelkezései a következők:

"1. § Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik:

[...]

b) a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata;

c) a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata;

d) az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálása;

e) a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése;"

"21. § (3) Az 1. § c) pontja szerinti eljárást indítványozhatják:

a) az Országgyűlés, annak állandó bizottsága vagy bármely országgyűlési képviselő,

b) a köztársasági elnök,

c) a Kormány vagy annak tagja,

d) az Állami Számvevőszék elnöke,

e) a Legfelsőbb Bíróság elnöke,

f) a legfőbb ügyész."

"43. § (4) Az Alkotmánybíróság a 42. § (1) bekezdésében, valamint a 43. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja."

"48. § (1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

(2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.

(3) Az Alkotmánybíróság eljárására a 40-43. §-ban foglaltak az irányadók."

"49. § (1) Ha az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére.

(2) A mulasztást elkövető szerv a megjelölt határidőn belül köteles jogalkotói feladatának eleget tenni."

4. A Ktv.-nek az egyik indítvánnyal érintett rendelkezése:

"74. § (1) E törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő fegyelmi eljárást e törvény szabályai szerint kell lefolytatni. A fegyelmi határozattal összefüggő munkaügyi pert meg kell szüntetni, és a munkáltatói jogkör gyakorlója a megszüntetésről szóló határozat kézbesítését követő 30 napon belül indíthatja meg a fegyelmi eljárást."

III.

Az indítványok nem megalapozottak.

Az Indokolás I. rész 1.2., 2.1.2., 2.2.2., 3.3., valamint 5.2. pontjaiban foglalt indítványok az Abtv. 48. § (1) bekezdését kifogásolták. Jóllehet a beadványok a megjelölésük szerint alkotmányjogi panasz formájában támadják az Abtv. 48. § (1) bekezdését, azonban a fenti indítványok tartalma alapján egyértelmű, hogy azok az Abtv. 48. § (1) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányultak.

Az alkotmányjogi panasz intézményét (Abtv. 48. §) az indítványozók lényegében arra hivatkozva támadták, hogy az annak megfelelően lefolytatandó alkotmányossági vizsgálat pusztán az alkotmányos jogokat sértő határozat alapjául szolgáló jogszabály alkotmányosságára irányulhat, de nem terjedhet ki a vélt sérelmet eredményező bírósági, hatósági határozatra, illetve bírói gyakorlatra. A jogállamiság serelmét látják egyes indítványozók abban, hogy - mivel az Alkotmánnyal egyébként nem ellentétes jogszabály alkalmazása során hozott ítélet, vagy más határozat is eredményezheti az alapvető jogok megsértését - ugyanezen határozatok alkotmányjogi panasszal való megtámadására az Abtv. sérelmezett rendelkezése szerint nincs lehetőség. A jogszabályhely alkotmányellenességét illetően hivatkoztak még az indítványozók az Alkotmány 70/K. §-ában szabályozott azon rendelkezés állítólagos sérelmére is, amely szerint az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények bíróság előtt érvényesíthetők. Az indítványozók egy része az Egyezmény 13. Cikkének sérelmét is állította.

1. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése az Alkotmánybíróság feladatául főszabályként a jogszabályok alkotmányosságának felülvizsgálatát jelöli meg. Ezzel a feladatmeghatározással összhangban áll az Abtv. 48. §-ával szabályozott jogintézmény tartalma, amelynek megfelelően az alkotmánybírósági eljárás középpontjában az alkotmányjogi panasszal kapcsolatos eljárás során is az alkalmazott jogszabály alkotmányosságának vizsgálata szerepel. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata az, hogy az alkotmányjogi panaszok esetében csak azt vizsgálja, hogy a konkrét ügyben alkalmazandó jogszabály sérti-e az Alkotmány valamely rendelkezését. A jogszabály bírói alkalmazásának vizsgálatára és a bírói döntés felülvizsgálatára azonban az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. [78/D/1993. AB végzés, ABH 1994. 904.; 1313/D/1993. AB végzés, ABH 1994. 935.]

Hasonlóképpen a jogszabály alkotmányosságát állítja az alkotmányossági vizsgálat középpontjába az egyik indítvány által hivatkozott 57/1991. (XI. 8.) AB határozat is akkor, amikor kimondja azt, hogy az "élő jog" alatt a jogszabályt értelmezett és alkalmazott tartalmával együttesen kell érteni. Az alkotmányossági vizsgálat tárgya ezen határozat szerint sem a konkrét bírói döntés, hanem az a normatartalom, amit a jogszabálynak az állandó és egységes jogalkalmazási gyakorlat tulajdonít. [57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991. 272., 276-277.]

Az alkotmányjogi panasz intézménye tehát mind az Abtv. szerinti meghatározásában, mind az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában összhangban áll az Alkotmánynak az Alkotmánybíróság feladatát meghatározó 32/A. §-ával.

A kérdés ezek után az, hogy az indítványozók által hivatkozott jogállamiság követelménye szükségessé teszi-e azt, hogy az alkotmánybírósági hatáskör kiterjedjen a konkrét bírósági határozatok felülvizsgálatára. Azaz vizsgálandó, hogy az alkotmányjogi panasz intézményének az Abtv. szerinti szabályozása ellentétes-e az Alkotmány 2. §-ában előírt jogállamiság követelményével.

A jogállamiság elvont kategóriájának tartalmát elsősorban magának az Alkotmánynak egyes rendelkezései töltik meg tartalommal. Az indítványokban felvetett kérdéskör szempontjából együttesen kell szemlélni és vizsgálni az Alkotmánynak az Alkotmánybíróság feladatára vonatkozó, már tárgyalt 32/A. §-át, valamint az alapvető jogok megsértése miatti igények érvényesítésére vonatkozó 70/K. §-át. Az Alkotmány 70/K. §-a szerint ugyanis az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények bíróság előtt érvényesíthetők. Korántsem következik azonban az Alkotmány 70/K. §-ából az, hogy az alapvető jogok megsértése miatti igényérvényesítés csak és kizárólag az Alkotmánybíróság előtt történjék. A jogállamiság és ezen belül az alkotmányosság biztosítása, valamint az alapjogok megsértése miatti igények érvényesítése az Alkotmány által szabályozott rendben mind az Alkotmánybíróság, mind a rendes bíróságok számára tartalmaz egymástól elkülönülő feladatokat.

Az alapjogok megsértése miatt keletkezett igények elbírálását az Alkotmány 70/K. §-a általános bírói útra utalja, míg - az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdésével összhangban - az Alkotmánybíróság hatásköreként alapvetően a jogszabá-lyok alkotmányellenességének vizsgálatát határozza meg. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a normakontrollra irányuló funkciójának teljesítése során, mintegy annak következményeként az Alkotmánybíróságnak ne lenne lehetősége - közvetett módon - a konkrét jogsérelmek orvoslására is. Erre éppen az alkotmányjogi panasz jogcímén lefolytatott eljárás során van módja azáltal, hogy az alkotmányellenesnek talált jogszabály megsemmisítésének időpontját az Abtv. 43. § (4) bekezdésében rögzítettek szerint nem a határozat közzétételével, hanem visszamenőlegesen határozza meg. [57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991. 272., 282284.]

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor egy korábbi határozatában már kiemelte hogy az Alkotmány 70/K. §-a szerint az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények a rendes bírósági eljárásban is érvényesíthetők. Az Alkotmánybíróság ezen megállapítására a jelen eljárásban vizsgált egyik indítvány (Indokolás I. rész 4.2. pont) által is kifogásolt jogalkotói késedelem kapcsán került sor. A korábbi esetben a 32/1990. (XII. 22.) AB határozat az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát korlátozó jogszabályokat 1991. március 31-ével semmisítette meg Az új jogi szabályozás azonban csak 1991. július 27-én lépett hatályba. Az Alkotmánybíróság határozata pedig - a jogalkotás késedelmére számítva - kimondta hogy "az új jogszabály esetleges késedelmes megalkotásáig az Alkotmány rendelkezései szerint kell az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kérdésében eljárni. Ez azt jelenti, hogy egyelőre nem lesz a bírói felülvizsgálatnak azon ügyekben sem törvényes korlátja, ahol a korlátozásnak az Alkotmány 70/K. §-a szerint nincs akadálya" [32/1990. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1990

Az Alkotmánybíróságnak a hivatkozott határozatában foglalt megállapításából következik, hogy nem helytálló az az értelmezés, miszerint az alapvető jogok megsértése miatti igényeket ne lehetne a rendes bíróságok eljárásában érvényesíteni illetve az ilyen igényeket kizárólag alkotmányjogi panasz formájában lehetne csak elbírálni.

Mindezek alapján megállapítható, hogy az Alkotmány 70/K. §-ával összefüggésben értelmezett 2. §-a szerinti jogállamiság követelményével nem ellentétes az, hogy az Alkotmánybíróságnak a konkrét jogsérelmek orvoslására csak akkor van lehetősége, ha a jogsérelem alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. A konkrét bírósági határozatok felülvizsgálata - az alkalmazott jogszabály megsemmisítését eredményező alkotmányjogi panaszok esetén is - a bíróságok feladata, amint azt pl.: a polgári eljárás keretében az alkotmányjogi panasz alapján alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárására irányuló eljárás megteremtéséről szóló 1999. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Apt.) meghatározta.

A fentiekben kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézménye (Abtv. 48. §) alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította. Az Alkotmány értelmezése alapján ugyanis nem állapítható meg olyan alkotmányos kötelezettség, miszerint az alkotmányjogi panaszok alapján a konkrét bírósági határozatok felülvizsgálata is az Alkotmánybíróság feladata lenne. Mindazonáltal az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy annak sem lenne akadálya, ha a törvényhozó - alkotmányos keretek között - lehetőséget biztosítana a konkrét jogalkalmazói határozatok alkotmányjogi panasz formájában történő felülvizsgálatára.

2. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az Egyezmény 13. Cikkének sérelmére hivatkozó indítványokat visszautasította. Az Alkotmánybíróság ugyanis a jogszabályi rendelkezések nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát - az Abtv. 1. § c) pontja és 21. § (3) bekezdése alapján - csak az arra jogosult indítványa alapján végezheti el. A jelen esetben azonban az indítványozók egyike sem tartozik a törvényben meghatározott jogosulti körbe.

IV.

1. Az Indokolás I. rész 2.1.1. és 4.1. pontjaiban foglalt alkotmányjogi panaszok felülvizsgálati eljárásban hozott bírósági határozatok ellen irányultak. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani.

Az Alkotmánybíróság a 23/1991. (V. 18.) AB végzésben úgy foglalt állást, hogy az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdése "pontos és egyértelmű" választ ad az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számításával kapcsolatosan. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint csak az egyéb jogorvoslati lehetőségek kimerítése után van lehetőség alkotmányjogi panasz benyújtására. A hivatkozott § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy "az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézhezvételétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A két rendelkezés egybevetéséből nyilvánvaló, hogy az (1) bekezdésben említett "egyéb jogorvoslati lehetőségek" alatt kizárólag a rendes jogorvoslatokat kell érteni." (ABH 1991. 361., 362.)

Az Alkotmánybíróság egy későbbi határozata ugyanakkor azt is megállapította, hogy "az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. §-a alkalmazásánál, ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy - ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor - az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani." [41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998. 306.]

Mindazonáltal az Alkotmánybíróság a felülvizsgálati eljárás során hozott határozatokkal szemben benyújtott alkotmányjogi panaszok elbírálását csak akkor tette lehetővé, ha a felülvizsgálati bíróság a jogerős határozatot hozó bíróság álláspontjától eltérő érdemi álláspontot foglalt el. Kifejtette, hogy amennyiben "a felülvizsgálati bíróság határozata az ügyet ilyen módon zárja le jogerősen, az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől veszi kezdetét, mert hisz az alkotmányjogi panasz benyújtására jogosult a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat folytán kerül csak abba a helyzetbe, hogy az ügyében alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét és az emiatt bekövetkezett alkotmányos alapjogsértést állítsa és panaszolja. Ezért minden ilyen esetben az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott, az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől számított hatvan nap." [41/1998. (X. 2.) AB határozat ABH 1998 306., 310.]

Az Alkotmánybíróság a jelen alkotmányjogi panaszokkal kapcsolatban megállapította, hogy azok olyan felülvizsgálati határozatokat sérelmeznek, amelyek a felülvizsgálati eljárásnak alapul szolgáló jogerős bírósági ítéleteket hatályukban fenntartották. Mivel tehát a felülvizsgálati bíróság a jogerős határozatot hozó bíróság álláspontjától eltérő érdemi álláspontot nem foglalt el, ezért az alkotmányjogi panasz benyújtására megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatot figyelmen kívül kellett hagyni. Az indítványozók alkotmányjogi panaszai tehát csak az ügyet jogerősen lezáró határozat kézhezvételét követő 60 napon belül lettek volna előterjeszthetők, a felülvizsgálati eljárás ebből a szempontból nem jöhet figyelembe. Mindezek alapján a fenti alkotmányjogi panaszokat - azok elkésettsége miatt - az Alkotmánybíróság visszautasította.

2. Az Indokolás I. rész 3.1. pontjában foglalt alkotmányjogi panaszában az indítványozó sérelmezte a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásában hozott végzését. Bár az indítványozó az alkotmányjogi panaszában több alkotmányi rendelkezésre is hivatkozott, azonban csak az Alkotmány 56. §-a alapján kifogásolta a Pp. 272. § (3) bekezdését. Amint arra az Alkotmánybíróság a fentiekben (Indokolás IV. rész 1. pont) már utalt, a felülvizsgálati eljárásban keletkezett alapjogsérelmet állító alkotmányjogi panasz esetén az indítvány benyújtására megszabott törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől számított hatvan nap. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jelen alkotmányjogi panasz megfelelt ennek a feltételnek.

Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a jelen alkotmányjogi panasz által sérelmezett rendelkezéssel kapcsolatban már a 141/B/1993. AB határozatában (ABH 1994. 584.) megállapította, hogy a Pp. 272. § (3) bekezdése nem ütközik az Alkotmány 56. §-ába. Mivel a jelen alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróság által már érdemben elbírált azonos jogszabályi rendelkezés felülvizsgálatára irányult és az Alkotmánynak ugyanarra a rendelkezésére, illetve ugyanazon alkotmányos összefüggésre vonatkozott, ezért az Alkotmánybíróság "ítélt dologra" hivatkozással az eljárást megszüntette.

3. Az Indokolás I. rész 1.1. pontjában foglalt alkotmányjogi panasz keretében konkrét bírósági határozatot, illetve az Indokolás I. rész 2.2.1. pontjában foglalt alkotmányjogi panasszal hatósági (egyedi) aktusokat támadnak az indítványozók anélkül, hogy megjelölnének olyan sérelmezett jogszabályt, amelynek alkotmányellenességét állítanák. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében alkotmányjogi panasszal az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. Az Alkotmánybíróság az I. rész 1.1. pontjában foglalt alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bírósági eljárás jogerős határozatával szemben benyújtott korábbi alkotmányjogi panaszt visszautasítva a 281/D/1996. AB végzésében megállapította, hogy amennyiben az indítványozó a bíróság kifogásolt határozatát tekinti hibás döntésnek, akkor annak felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincsen hatásköre. (ABH 1996. 923.)

A 281/D/1996. AB végzés indokolása szerint: "Az Alkotmány 32/A. §-a értelmében az Alkotmánybíróság a jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja felül, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat.

Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Abtv. 1. § a)-h) pontjai határozzák meg. Sem ez a felsorolás, sem más törvény nem utalja az Alkotmánybíróság hatáskörébe a jogalkalmazói határozatok felülvizsgálatát. Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a Legfelsőbb Bíróság Pf. V. 21052/1995/10. számú végzése felülvizsgálatára sem." (ABH 1996. 923., 924.)

Tekintettel arra, hogy a fenti alkotmányjogi panaszok sem sérelmeznek semmilyen jogszabályi rendelkezést, illetve a megjelölt bírósági határozat, valamint hatósági (egyedi) aktusok nem tekinthetők jogszabálynak, így alkotmányossági vizsgálatukra vonatkozóan az Alkotmánybíróságnak hatásköre nincsen. A fenti alkotmányjogi panaszokat tehát az Alkotmánybíróság hatáskör hiányában visszautasította.

4. Az előző pontban (Indokolás IV. rész 2. pont) kifejtettekhez hasonló okból utasította vissza az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának PK 124. számú állásfoglalását támadó, az Indokolás I. rész 5.1. pontjában foglalt alkotmányjogi panaszt. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény szerint ugyanis a Legfelsőbb Bíróság kollégiumi állásfoglalásai nem minősülnek jogszabálynak, ezért ezek alkotmányossági vizsgálatára vonatkozóan az Alkotmánybíróságnak nincsen hatásköre.

5.1. Az Alkotmánybíróság az Indokolás I. rész 2.3. és 3.2. pontjaiban foglalt alkotmányjogi panaszok mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre hivatkoznak. Mivel ezek az alkotmányjogi panaszok - az Indokolás IV. rész 3. pontjában vizsgált alkotmányjogi panaszokhoz hasonlóan - nem jelölnek meg olyan sérelmezett jogszabályt, amelynek alkotmányellenességét állítanák, ezért a fentiekben kifejtetteknek megfelelően az Alkotmánybíróság ezeket az alkotmányjogi panaszokat is visszautasította.

5.2. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó indítványokat önmagukban is vizsgálta.

5.2.1. Az Indokolás I. rész 2.3. pontja által ismertetett indítvány szerint a jogalkotói mulasztás azért következett be, mert a Pp. rendelkezései nem adnak lehetőséget a perújításra abban az esetben, ha az Alkotmánybíróság egy adott ügyben a jogerős határozatok felülvizsgálatát rendelte el. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kéri továbbá azért is, mert a Pp. nem teszi lehetővé a perújítást elutasító végzést helybenhagyó végzés ellen a felülvizsgálati eljárás megindítását. Így - az indítványozó szerint - "lehetősége van a bíróságnak arra [...] hogy alkotmányellenes törvény miatt bekövetkezett jogsértést ne orvosolja."

Az Alkotmánybíróság azonban megállapította, hogy a törvényhozó az Apt. megalkotásával az indítványozó által hiányolt szabályozást már pótolta. Ennek megfelelően már lehetőség van a polgári eljárás keretében az alkotmányjogi panasz alapján alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárására irányuló perújítási eljárás megindítására. Az indítványozó által hiányolt szabályozás megalkotására tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó eljárást megszüntette.

5.2.2. Az Indokolás I. rész 3.2. pontjában ismertetett indítvány mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányult. Az indítványozó álláspontja szerint a jogerős bírósági határozat a peres feleket a rendkívüli jogorvoslati lehetőségekről nem oktatja ki és ezáltal megvalósul az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésének sérelme.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által felhívott alkotmányi rendelkezésből az általa feltételezett jogalkotói mulasztás nem vezethető le. Nincs ugyanis értékelhető összefüggés az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglalt esélyegyenlőség elve, illetve a rendkívüli jogorvoslati lehetőségekről történő tájékoztatási kötelezettség között. Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése szerinti esélyegyenlőség elve konkrét intézkedéseket nem határoz meg. Az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölését célzó törvényi intézkedéseknek széles skálája van, s a különböző szabályozási módok közül a jogalkotó - az Alkotmány rendelkezéseit tiszteletben tartva - szabad belátása szerint választhat. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.

6. Az Indokolás I. rész 4.2. pontjában foglalt indítvány mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását önállóan kezdeményezte. Az indítványozó ugyanakkor nem jelölt meg egyetlen olyan alkotmányi rendelkezést sem, aminek alapján a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte. Ezért az Alkotmánybíróság ezt az indítványt is visszautasította.

Budapest, 2001. október 16.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró