BH 2014.12.375 Kölcsönzött munkavállalónak munkahelyi baleset miatt keletkezett káráért fennálló felelősségük alól a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó akkor mentesülnek, ha a baleset oka a munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartása volt [1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 193/O. § (2) bek., 174. §].

Az ismert előírásokkal nagymértékben ellentétes munkavégzés a munkavállalóra terhesebb kármegosztást indokol [régi Mt. 174. § (3) bek.].

[1]A felperes a keresetében a 2010. február 24-én munkavégzés közben elszenvedett balesetből eredő vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítését kérte.

[2]A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. r. és a II. r. alperest a felperes által 2010. február 24-én elszenvedett üzemi balesetéért 100% mértékű kártérítési felelősség terheli. Kötelezte egyetemlegesen az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek nem vagyoni és különféle jogcímeken vagyoni kártérítést.

[3]A megállapított tényállás szerint a felperes munkaerő kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyt 2008. január 2-án a II. r. alperesnél. Kikölcsönzött munkavállalóként az I. r. alperes forgácsoló üzemében CNC marós fémmegmunkáló gépkezelő munkakörben dolgozott.

[4]2010. február 24-én munkája közben baleset érte. Másodfokú nyílt állkapocscsont-törést, a bal oldali VII. agyideg perifériás ágának, a bal felkar idegfonat, a bal felkari verőér hónalji ágának rongálódását, bal felkartörést, a bal lapocka és a II. borda minimális elmozdulással történő törését, a bal oldali tüdő zúzódását, a bal felkar és a mellkas bőr alatti rétegének az alapról történő leválását, az alsó fogsorból 7 darab fog elvesztését szenvedte el. E súlyos sérüléseiből adódóan következményes, úgynevezett másodlagos vérvesztesége is kialakult. A szakértői vizsgálat időpontjában, 2011. augusztus 17-én a végállapota még nem alakult ki. A balesettel okozati összefüggésben a felperes 50%-os mértékű egészségkárosodása következett be az össz-szervezeti 53%-os egészségkárosodáson belül.

[5]A munkaügyi bíróság az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 174. § (1)-(5) bekezdéseiben foglaltakra utalással megállapította, hogy az alperesek a felperes munkavégzés közben elszenvedett balesetéért fennálló objektív felelősségük alól kimenteni magukat nem tudták.

[6]Az elsőfokú bíróság a kárfelelősség fennállása, a baleset bekövetkezésének módja és körülményei vizsgálata során beszerezte az OMMF által lefolytatott vizsgálat anyagát, a BRFK VIII. kerületi Rendőrkapitányság iratait, igazságügyi munkavédelmi szakértői véleményt, meghallgatta a felperest, tanúként a munkatársakat.

[7]Ezek alapján megállapította, hogy a baleset oly módon következett be, hogy a felperes megbotlott, bal lábával a gépágy szintező beállító csavarjához ért, jobb kezével meg akart kapaszkodni, bal keze pedig a fúróorsóhoz került. A forgó esztergakés a kabátjának mandzsetta felőli részét elkapta, és ruházatát hét rétegben a fúróorsóra tekerte. Miközben őt a forgókést tartó orsó a gépre húzta, arcának bal alsó része felakadt a megmunkálás alatt álló motorszekrény egyik csavarjára, ezáltal sérülést szenvedett.

[8]A munkaügyi felügyelőség a munkáltató felelősségét állapította meg, mert nem gondoskodott a gép kiszolgáló területén a botlásmentes mozgástérről, valamint nem állt rendelkezésre a gép üzemeltetési dokumentációja (gépkönyv, műszaki leírás, teljes körű kezelési és műveleti utasítás). Ezzel az alperes megsértette az 1993. évi XCIII. törvény 27. §-ában és a 39. § (1) bekezdésében foglaltakat.

[9]A munkaügyi bíróság szerint ezen hiányosságok miatt nem lehetett megállapítani olyan vétkes felperesi közreható magatartást, amely abban testesült volna meg, hogy a megmunkált felület, illetőleg a kések ellenőrzése előtt nem állította le az orsó forgó mozgását.

[10]A balesetnek nem volt szemtanúja, ugyanakkor az alperesek terhére eső munkavédelmi szabályszegés megállapítható volt. Ezért az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak a szakértői megállapításnak, miszerint a perbeli baleset legnagyobb valószínűséggel akként következett be, hogy a felperes az orsó előtolást leállítva a forgó orsókések ellenére felállt a hengerblokk melletti 30 cm magas géptestre, hogy megnézze a megmunkálás alatti hengerblokkot.

[11]Az elsőfokú bíróság a felperes egyes kárigényei megalapozottságát vizsgálva a régi Mt. 177. § (1), (2) bekezdése, 178. § (1) és (3) bekezdése, 179. § (1) bekezdése, 180. § (1) bekezdése, valamint a 183. § (1) bekezdése alapján döntött.

[12]Az I. r. alperes a fellebbezésében elsődlegesen az ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérte.

[13]A II. r. alperes fellebbezése az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására, új határozat hozatalára irányult.

[14]A felperes a csatlakozó fellebbezésében a gondozási járadék iránti igényét elutasító ítéleti rendelkezés megváltoztatását, e körben az alperesek egyetemleges marasztalását kérte.

[15]A törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta, megállapította, hogy a felperes által 2010. február 24-én munkavégzés közben elszenvedett balesetből eredő károkért az alpereseket egyetemlegesen 20% mértékű kárfelelősség terheli.

[16]Az I. r. és a II. r. alperes marasztalásának tőkeösszegét leszállította.

[17]A másodfokú bíróság a fellebbezéseket és a csatlakozó fellebbezést részben találta alaposnak.

[18]Az MK 29. számú állásfoglalásra utalással egyetértett az elsőfokú bíróság megállapításával, miszerint az alperesek a régi Mt. 174. § (2) bekezdés második fordulatában foglalt mentesülési okot a perben nem bizonyították.

[19]Nem értett egyet azonban a baleset bekövetkezési mechanizmusának megállapításával.

[20]A baleset bekövetkezésének legvalószínűbb módja az, hogy a felperes az orsó előtolást leállítva, a forgó orsókések ellenére felállt a hengerblokk melletti 30 cm magas géptestre, és ekkor a bal karjának ruhaalja beakadt az 1. számú késbe, mely a karját bal irányban feltekerte az eszterga orsóra. Ekkor akadt fenn az álla a blokk tetején lévő 2 db tőcsavarba.

[21]A felperes elmondása szerint történtek esetén a bal irányban forgó orsó őt az orsó és a géptest közé tekeri be, és a feje nem éri a motorblokk tetején lévő rövid tőcsavarokat.

[22]Ezt a szakértői megállapítást támasztja alá az OMMF által a baleset bekövetkezését követően lefolytatott vizsgálat anyaga is, köztük a baleset napján az eljáró munkavédelmi felügyelő által rögzítettek. F. J. üzemvezető és B. L. munkavédelmi előadó tanúvallomása is a baleset ekkénti bekövetkezésének valószínűségéről szólt.

[23]Peradat, hogy a felperes testmagassága 171 cm, a gép magassága 165 cm, amelynek széléhez képest 60 cm-rel beljebb helyezkedik el a forgótengely. Botlás esetén tehát a felperes feje lefele mozdulhat csak el, így az alperesek helytállóan hivatkoztak arra, hogy ez esetben az arca nem kerülhetett volna a forgó orsó fölé, és az álla nem akadhatott volna fenn az orsó fölött kiálló csavarokba. Ez csak úgy következhetett be, hogy a felperes a balesetet közvetlenül megelőzően a géptestre felállt anélkül, hogy előzőleg a gép forgását leállította volna.