BH 2021.8.229 Behajtási jutalék és általános költségátalány csak a végrehajtás eredményessége - teljesítés vagy behajtás - esetén jár. Az elvárható magatartás teljesítésének megítélése során egyaránt figyelembe kell venni az eljáró személy adott helyzetben jelentős egyéni körülményeit, valamint az objektív, a társadalom szempontjából megfogalmazható elvárhatóságot. Anyagi pervezetést kell alkalmazni, ha a fél - az ügy körülményeiből következtetve - határozott, konkrét (történeti) tények helyett csak a törvényi tényállási elem fennállását állítja, ugyanakkor az állítási szükséghelyzet feltételeként előírt valószínűsítés és igazolás körében nem tesz nyilatkozatot [2013. évi V. tv. (Ptk.) 1:4. § (1) bekezdés, 6:519. §, 6:549. § (2) bekezdés, 2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 237. § (1) bekezdés, 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 254. § (2) és (4) bekezdés, 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet (Vdsz.) 1. § (1) bekezdés, 18. §, 19. § (2) bekezdés 8/2001. (IV. 27.) IM rendelet 1. §, 2. § (1)-(2) bekezdés].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes kezesi kötelezettségvállalása alapján a felperes, valamint egyetemleges adóstársai ellen elrendelt végrehajtást az alperes foganatosította.

[2] A végrehajtást kérő 2014. július 18-i beadványában kérte a végrehajtási eljárás megszüntetését a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 55. § (1) bekezdés a) pontja alapján azzal az indokkal, hogy az adósnak hiteltartozása megfizetésére 3 év haladékot adott. Az alperes a kérelmet beterjesztette a végrehajtást foganatosító bírósághoz, és 2014. október 10-én úgy nyilatkozott, hogy a megjelölt végrehajtási költségek megfizetésének mellőzése esetén nem járul hozzá a végrehajtás megszüntetéséhez; végrehajtási költségként munkadíjat, költségátalányt, készkiadást, valamint 5 968 443 forint behajtási jutalékot és 1 113 689 forint általános költségátalányt jelölt meg. 2014. október 13-án az alperes díjjegyzéket állított ki, amely a behajtási jutalékot ugyanilyen összegben tartalmazta, valamint megállapította a végrehajtás szünetelését a Vht. 52. § f) pontja alapján, egyúttal felhívta a végrehajtást kérőt 1 113 689 forint általános költségátalány megfizetésére.

[3] A végrehajtást kérő 2014. október 14-i beadványában közölte, hogy a végrehajtót nem illeti meg a behajtási jutalék, a költségátalány és az általános költségátalány, valamint kérte a végrehajtási költségek erre figyelemmel való megállapítását. A végrehajtást kérő 2014. október 15-én előadta az alperesnek, hogy nem a felperessel, hanem a főadóssal állapodott meg halasztásban, a korábbi beadványában megjelölt adós alatt a főadóst kell érteni, egyúttal kérte a felperessel szemben a végrehajtás megszüntetését és az ingatlanaira bejegyzett végrehajtási jogok törlését.

[4] A felperes 2014. november 3-i, az alperesnél 2014. november 10-én előterjesztett végrehajtási kifogásában kérte a végrehajtás szünetelését megállapító végzés megsemmisítését, valamint a végrehajtás megszüntetését a végrehajtást kérő kérelmének megfelelő végrehajtási költség megállapítása mellett.

[5] 2015. február 4-én a végrehajtást kérő és a felperes kérték a végrehajtást foganatosító bíróságtól a végrehajtási kifogás elbírálását, mert az azzal kapcsolatos további késedelem súlyos károkat okoz. Bejelentették, hogy a felperes a további károk megelőzése érdekében az alperesnek a visszakövetelés jogának fenntartásával befizeti az általa jogszerűtlenül követelt jutalék és általános költségátalány összegét, de annak jogszerűségét továbbra is vitatják, kizárólag azért teljesít, hogy az alperes törölje a végrehajtási jogot a felperes ingatlanáról. Kérték a bíróságot, hogy a végrehajtási kifogás elbírálása keretében rendelje el a megfizetett összeg visszafizetését. Ugyanezen a napon a felperes megfizetett az alperesnek 7 833 394 forintot, az alperes pedig intézkedett a felperes ingatlanaira bejegyzett végrehajtási jog törlése iránt, valamint tájékoztatta a végrehajtást foganatosító bíróságot a végrehajtási költség önkéntes teljesítéséről.

[6] A végrehajtást kérő 2015. február 5-én a 2014. július 18-i kérelmét pontosítva bejelentette az alperesnek, hogy a felperes mint kezes részére nem adott halasztást, hanem elengedte a kezesi kötelezettségéből.

[7] A végrehajtást foganatosító bíróság 2015. február 10-én a végrehajtást kérő 2014. október 14-i és a felperes 2014. november 3-i végrehajtási kifogását tartalma szerint végrehajtás megszüntetése iránti kérelemnek tekintette, és a végrehajtási eljárást megszüntette. A végrehajtást kérő és a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, kifejtve, hogy a végrehajtási költségekkel kapcsolatban előterjesztett kifogás ellentétben áll a költségek teljes körű megfizetésével, e körben a jogfenntartó nyilatkozat nem értelmezhető, így az elsőfokú bíróság helyesen döntött a végrehajtási eljárás megszüntetéséről.

A kereset és az alperes védekezése

[8] A felperes 7 082 132 forint és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[9] Indokolása szerint az alperes jogszerűtlenül számított fel behajtási jutalékot és általános költségátalányt, mert ezek csak eredményes végrehajtás esetén járnak. A jelen ügyben nem történt sem behajtás, sem önkéntes teljesítés, mert a végrehajtást kérő mentesítette a felperest a kezesi kötelezettség alól. A felperes kényszerűségből fizette meg a jogszerűtlen behajtási jutalékot és általános költségátalányt annak érdekében, hogy az alperes feloldja a foglalás alól a felperes ingatlanait, de a megfizetéskor fenntartotta a visszakövetelés jogát. A behajtási jutalék és az általános költségátalány jogszerűtlen felszámítása miatt csökkent a felperes vagyona, így a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:522. § (2) bekezdés a) pontja alapján kára keletkezett, amelyet az alperes végrehajtói jogkörben okozott, így a Ptk. 6:549. § (2) bekezdése alapján köteles azt megtéríteni. A behajtási jutalék és az általános költségátalány felszámítása ellen végrehajtási kifogással élt, de azt a bíróság átminősítette, így jogorvoslati kérelme nem volt alkalmas a kár elhárítására. Az alperes ugyanazt a követelést többszörösen kívánta érvényesíteni, de az egyik egyetemleges adóstárs ügyében, akit a végrehajtást kérő szintén mentesített a kezesi kötelezettség alól, a bíróság helyt adott az adós végrehajtási kifogásának.

[10] Az alperes kérte a kereset elutasítását.

[11] Indokolása szerint a felperes nem merítette ki a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslatot. Az általános költségátalány a kamarához került, így azt a felperes nem követelheti vissza az alperestől. Az alperes nem követett el jogellenes magatartást, mert a behajtási jutalékot és az általános költségátalányt a jogszabályoknak megfelelően számította fel. Az alperes lefoglalta a felperes ingatlanait, azok biztosították a követelés megtérülését, így a lefoglalás vezetett a felperes és a végrehajtást kérő megegyezéséhez, amely alapján a követelés megtérült, de egyik fél sem kívánja viselni a végrehajtás költségeit. Kiemelte, hogy nem a felperest, hanem a végrehajtást kérőt szólította fel a költségek megfizetésére, helyette azonban a felperes önként teljesített, amit az alperes köteles volt elfogadni, mert a végrehajtási költségek megfizetésére az adós és a végrehajtást kérő egyetemlegesen kötelesek. A végrehajtás megszüntetésének nincs helye, amíg a végrehajtási költségeket nem fizették meg. A behajtási jutalékot csak a felperes fizette meg, a bíróság ezért adott helyt a másik kezes végrehajtási kifogásának, így nem történt meg a behajtási jutalék többszöri felszámítása és megfizetése.