BH 2011.11.302 A rendszeres háborgatással megvalósuló zaklatás bűncselekményének megállapításához nem szükséges, hogy a sértett az ismétlődő telefonhívásokat fogadja vagy az üzeneteket elolvassa [Btk. 176/A. § (1) bek.].

A terheltet a városi bíróság a 2009. november 24-én kelt ítéletével bűnösnek mondta ki zaklatás vétségében, és ezért őt 2 évre próbára bocsátotta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a következő.

A nős, gyermekes családi állapotú terhelt és a munkahelyi titkárnője, között 2007 nyarától kezdődően szoros érzelmi kapcsolat alakult ki, ám a sértett ezt 2007 decemberében megszakította, és ennek következményeként 2008 áprilisában munkaviszonyát is megszüntette.

A terhelt ebbe nem volt hajlandó belenyugodni, ezért a kapcsolat helyreállítása érdekében egy Zrt.-n keresztül rendkívül előnyös állásajánlatot tett a sértettnek, aki - nem tudván, hogy az ajánlat mögött a terhelt áll - a munkaszerződést 2008. május 27-én aláírta.

Ezt követően a terhelt a szerződés munkaadóra vonatkozó, üresen hagyott részét az érdekeltségi körébe tartozó Kft. adataival sajátkezűleg kitöltötte, így ismét közeli munkakapcsolatba kerültek egymással.

A terhelt és a sértett közötti viszony azonban 2008. június végére olyannyira megromlott, hogy a sértett 2008. július 10. napjával a munkáját sem látta el, mivel táppénzes állományba került.

2008. július 10. napján a terhelt rövid időn belül hat alkalommal is felhívta telefonon a sértettet és trágár, sértő, egyúttal fenyegető kijelentéseket tett a magánéletére vonatkozóan. Kilátásba helyezte, hogy a sértett által - a korábbi élettársával együtt - a fészekrakó program keretében igényelt és felvett hitel egyösszegben történő visszafizetésére fogja kényszeríteni.

Ezen túlmenően 2008. június és július hónapokban a sértett mobiltelefonjára zaklató, fenyegető tartalmú üzeneteket küldött.

A sértett 2008. július 24-én a rendőrségen tett tanúvallomása alkalmával joghatályos magánindítványt terjesztett elő a terhelt által elkövetett zaklatás vétsége miatt.

Az ítélet ellen az ügyész a terhelt terhére, pénzbüntetés kiszabása végett, míg a terhelt és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.

A kétirányú fellebbezés során eljáró megyei bíróság a 2010. május 13-án jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A tényállást kiegészítette azzal, hogy a terhelt 2008. július 10. és július 24-e között több mint hetven alkalommal kezdeményezett hívást a sértett felé, valamint június 16. és július 24. közötti időben összesen 23 sms-t küldött a telefonjára.

A jogerős határozatokkal szemben a terhelt és védője, a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjára hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben elsődlegesen az ítéletek hatályon kívül helyezésével egyidejűleg az eljárás megszüntetését, másodlagosan az ítéletek megváltoztatását és törvénynek megfelelő határozat hozatalát indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány szerint az elsőfokú bíróság a Be. 373. § (1) bekezdés I/c) pontjába ütköző eljárási szabálysértést követett el, mivel törvényes vád hiányában járt el. A vádirat ugyanis nem tartalmazza azokat a konkrét tényeket, illetve azon cselekmények részletes leírását, amelyekből az adott bűncselekmény célzata és elkövetési magatartása megállapítható lenne. Sérelmezi, hogy ezt a tényt a másodfokú bíróság sem észlelte, holott ennek felismerése az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezhette volna.

Ezen túlmenően az indítvány kifogásolja, hogy az elsőfokú bíróság a büntető anyagi jogszabályok megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét a zaklatás vétségében annál is inkább, mivel azt a saját maga által rögzített tényállás alapján sem tehette volna meg.

A tényállásban ugyanis nem szerepel azoknak a beszélgetéseknek és az elküldött üzeneteknek a tartalma, amelyekből az elkövető céljára, a sértett háborgatására, és az akarata ellenére történő kapcsolatfelvételre, illetve a sértett életébe való önkényes beavatkozásra lehetne következtetni.

A felülvizsgálati indítvány végső soron az ítélet megalapozatlanságát is sérelmezi, elsősorban a tényállás felderítet­lenségére és iratellenes megállapításaira hivatkozással. Indokai szerint az alapügyben eljárt bíróságok oly mértékben nem állapítottak meg tényállást, hogy annak alapján még abban a kérdésben sem lehet állást foglalni, hogy a terhelt követett-e el bűncselekményt vagy sem.

Az indítvány szerint a célzat a terhelt és a sértett közötti munka és személyes kapcsolata rendezése volt, amelyet maga az eredmény, az általuk később írásban rögzített megállapodás igazolt, sőt az is megállapítható, hogy a telefonhívások nem voltak a sértett ellenére.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben pedig alaptalannak tartva a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A felülvizsgálat ugyanis olyan rendkívüli jogorvoslat, amely kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdésében felsorolt okok esetében vehető igénybe. A felülvizsgálat során a Be. 423. § (1) bekezdése szerint a bíróság jogerős határozatában megállapított tényállás az irányadó, így az felülvizsgálati indítvánnyal sem közvetlenül, sem közvetve nem támadható.

A felülvizsgálati indítvány viszont kifejezetten a tényállás hiányosságait, az sms-ek és a telefonbeszélgetések tartalmi ismertetésének elmaradását sérelmezi azzal, hogy az az ítélet megalapozatlanságát eredményezte.

Az indítvány ezzel kapcsolatos és fentebb részletezett hivatkozásai azonban felülvizsgálat alapját nem képezhetik.

Ugyanezen okból nem vehető figyelembe a 2008. szeptember 22-én a terhelt és a sértett között született "közös nyilatkozat" tartalma, mivel az sem a vád, sem a tényállás részét nem képezte, ugyanis az az elkövetési időn kívüli esemény eredménye volt. A felülvizsgálati indítványban felvetett jogkérdések kizárólag a jogerős határozatban rögzített tények alapján válaszolhatóak meg. A tényálláson kívüli történésekre alapított felülvizsgálati indítványt a már idézett Be. 423. § (1) bekezdés első mondata egyértelműen kizárja.

A jogerős határozatban megállapított tényállás téves volta, esetlegesen megalapozatlanságot eredményező felderítetlensége vagy iratellenessége felülvizsgálatot megalapozó okként nem vehető figyelembe. (BH 1995/149. sz.)