BH 2008.11.299 I. A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti követelés olyan vagyonjogi igény, amelynek engedményezését jogszabály nem tiltja - Az engedményezésre irányuló szerződés akár szóban, akár írásban érvényesen létrejöhet és az sem kizárt, hogy a felek az engedményezésre, illetőleg annak elfogadására irányuló akaratukat ráutaló magatartással fejezik ki - Joghatályos az az engedményezői nyilatkozat is, amelyet a tárgyalási jegyzőkönyv tartalmaz [Ptk. 216. § (1) bek., 328. § (2) bek., 349. § (1) bek.].

II. A kár és a jogellenes magatartás közötti oksági láncolatban az a közhatalmi cselekvés vagy mulasztás minősül meghatározó oknak, amely az események rend szerinti lefolyása mellett - az általános élettapasztalat szerint - alkalmas volt az eredmény, a károsodás létrehozására [Ptk. 339. § (1) bek.].

A felperes a keresetében közigazgatási jogkörben okozott kár és ennek késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A kereset ténybeli alapjaként előadta, hogy fia 1995. július 6-án adásvételi szerződést kötött, amely szerint 1 millió forint vételárért megvásárolt egy budapesti lakásingatlant. A földhivatal alperes jogelődje a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet 1995. november 30-án iktatta, de a széljegyzést elmulasztotta. Az eladó az ingatlant 1996. május 7-én ismét értékesítette. E szerződés vevője az ingatlant birtokba is vette. Az alperes a felperes fiának a tulajdonjogát 2001. évben bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba. A birtokban lévő új tulajdonos pert indított, amelyben a bíróság megállapította, hogy az 1996. május 7-ei adásvételi szerződés alapján a perbeli öröklakásra tulajdoni igényt szerzett és megkereste a földhivatalt, hogy a felperes fiának a tulajdonjoga törlésével egyidejűleg jegyezze be a tulajdonjogát. A felperes előadta, hogy a lakásvásárláshoz a vételárat ő adta a fiának, aki az alperes jogellenes és felróható magatartása miatt nem szerezhetett tulajdonjogot és emiatt károsodott. A fiával a követelés engedményezését tartalmazó szerződést kötött. A közigazgatási jogkörben okozott kár megfizetése iránti per megindítása előtt ő és fia tulajdonjog megállapítása és kártérítés iránt pert indított az ingatlan többszöri eladójával szemben. A per szünetelés folytán megszűnt.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes a kereshetőségi jog hiánya miatt nem jogosult a követelés érvényesítésére, mert a felperes által becsatolt, a felperes fia (a továbbiakban: engedményező) és két tanú által aláírt, 1996. április 2-án kelt nyilatkozatban az engedményező nem a követelést ruházta át a felperesre, hanem csak képviseleti jogot adott neki. Nem vitatta, hogy elmulasztotta az engedményező tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmének széljegyzését. Álláspontja szerint azonban az engedményező kára nem emiatt következett be. Az ingatlan kétszeri eladását az tette lehetővé, hogy a szerződéskötést követően nem költözött be az ingatlanba.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Indokolása szerint a felperes a perbeli követelés érvényesítésére nem jogosult, mert nincs perbeli keresetindítási joga. Az 1996. április 2-án kelt egyoldalú nyilatkozatban a felperes csak perbeli képviseleti jogot kapott, amely nem minősül a Ptk. 328. § (1) bekezdése szerinti engedményezésnek. A nyilatkozat perbizománynak minősül, amit a magyar jog nem ismer.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen annak megváltoztatása és az alperesnek a kereseti kérelem szerinti marasztalása iránt a felperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság közbenső ítélettel megállapította, hogy az alperest 1/2 arányban felelősség terheli az engedményezőnek a lakásingatlanra bejegyzett tulajdonjoga törlésével bekövetkezett káráért. Kifejtette, az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az 1998. április 2-án kelt nyilatkozat nem minősül engedményezési szerződésnek. A perbeli esetben a kártérítési követelés engedményezéséről csak akkor lehet szó, ha bizonyossá vált, hogy az engedményező nem tudja a tulajdoni igényét érvényesíteni és helyette csak kötelmi igényt érvényesíthet. A Ptk. 216. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a pénzkövetelés engedményezése szóban és ráutaló magatartással is létrejöhet. Az engedményező a 2005. október 18-ai tárgyaláson az alperessel szembeni pénzkövetelésére vonatkozóan engedményező nyilatkozatot tett. A tárgyaláson az engedményes és az alperes képviselője is jelen volt. Az engedményezést a felperes ráutaló magatartással elfogadta és az alperesnek az engedményezésről történő értesítése is megtörtént, ezért a felperes a perbeli követelést az alperessel szemben a Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 328. §-ának (3) bekezdése alapján érvényesítheti.

Az alperes felelősségét a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésében meghatározott különös feltételek és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében szabályozott általános feltételek alapján kell vizsgálni. A per adatai alapján tényként megállapítható, hogy az alperes megszegte az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Inytvr.) végrehajtásáról szóló 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (a továbbiakban: R.) 93. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségét, a felperes jogelődje által a tulajdonjoga bejegyzése érdekében benyújtott beadvány iktatószámát a tulajdoni lap megfelelő részén nem széljegyezte. A beadvány egy egyértelműen azonosítható ingatlanra vonatkozott, ezért az alperest regisztrációs kötelezettség terhelte. Ennek elmulasztása olyan jogellenes és felróható magatartás, amely a kártérítési felelősségét megalapozhatja. Ennek folytán a jogellenes magatartás és a kár közötti okozati összefüggés fennállását kellett vizsgálni. Az okozati összefüggést önmagában nem zárja ki az a tény, hogy a felperesi jogelőd kárát közvetlenül valóban nem a második eladás, hanem a felperesi jogelőd tulajdonjogának a törlése okozta, amelyre a második vevő korábbi birtokbalépése folytán került sor. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről (a továbbiakban: PSZÁF) szóló 1999. évi CXXIV. tv. 4. §-ának (6) bekezdésében kifejezett rendelkezés található arról, hogy a PSZÁF felelőssége csak közvetlen okozati összefüggés esetén állhat fenn, amiből - a contrario - az következik, hogy a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése körében - ilyen rendelkezés hiányában - ez nem alkalmazási feltétel. A második eladás ténye a bekövetkezett kár szempontjából ugyan nem közvetlen, de mégis releváns oknak tekinthető. A második vevő az eladó tulajdonjog bejegyzési kérelmének a széljegyzését vizsgálta, ezért megalapozott az a következtetés, hogy ha az engedményezőnek a tulajdonjog bejegyzési kérelmét látja, a szerződést nem köti meg és így az engedményező tulajdonszerzése nem került volna törlésre. Ha a felperes a megvásárolt ingatlant birtokba veszi, ugyancsak nem került volna sor a második szerződés megkötésére. A birtokbavétel hiánya nem jogellenes magatartás, nem is róható fel, de az okozati összefüggés szempontjából e körülmény objektív fennállását - kármegosztásban - értékelni kellett.