BH 2019.11.298 A szülői felügyelet megváltoztatása iránti perben a bíróságnak a kiskorú gyermek kinyilvánított akaratát értékelnie kell. Ez kizárólag akkor mellőzhető, ha a nyilatkozat megtételekor nincs ítélőképessége birtokában. A gyermek ítélőképességének meglétét a bíróságnak minden esetben egyedileg kell vizsgálnia, ennek során az életkor nem döntő tényező [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:171. § (1) és (4) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 206. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes és az alperes (a továbbiakban: a felek) házastársak voltak, 1997. április 16. napján egy lány, 2007. július 23. napján egy fú gyermekük születtek. Házassági életközösségük 2012 novemberében szűnt meg, ezután a kislány a felperessel élt együtt, a kisfiúról pedig heti váltásban gondoskodtak: egy hetet töltött a felperesnél, egy hetet az alperesnél. A bíróság a 2014. július 16. napján kelt ítéletével - egyéb rendelkezések mellett - a felek házasságát felbontotta és a gyermekeket a felperesnél helyezte el. A másodfokú bíróság a 2015. december 16. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta: a kisfiút (a továbbiakban: a gyermek) az alperesnél helyezte el és a kapcsolattartást úgy szabályozta, hogy a felperes minden második héten csütörtöktől vasárnapig jogosult a gyermek elvitelére. A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria a jogerős ítéletet a 2017. február 28. napján kelt ítéletével hatályában fenntartotta.

[2] A másodfokú bíróság a gyermek apai elhelyezésekor figyelemmel volt arra: a gyermek a korábbiakhoz képest rosszabb pszichés állapotba került és az alperes volt képes érzelmi igényeinek jobb kielégítésére. A gyermek erősebb apai kötődést mutatott és csak az anyai környezetben mutatkoztak nála olyan heves érzelmi reakciók, amelyek mentális stabilitásának fokozott romlására utaltak.

[3] A jogerős ítélet alapján a gyermek 2015. december végén került az alpereshez. A felperes 2016. január 20. napján felkereste a családsegítőt, majd 2016. február 22. napján arra hivatkozással kérte a gyermek védelembe vételét, hogy az apai környezetben a pihenése nem biztosított, nem szeret az apánál lenni, az iskolában hasfájásra panaszkodik, ami pszichoszomatikus tünetekre utal, a gyermek letört, szomorú, az alperes durván beszél vele.

[4] A kapcsolattartások megvalósultak; a felperes 2016 májusában két alkalommal egy-egy nappal később vitte vissza a gyermeket, ezért őt a gyámhivatal pénzbírsággal sújtotta. A 2016-ban esedékes nyári kapcsolattartás lejárta után a gyermek nem ment vissza az alpereshez; a felperes egy, az alperessel nem egyeztetett, már júniusban lefoglalt és a gyermeknek beígért nyaralásra vitte a Kanári-szigetekre. Így a gyermek július elejétől az egész nyarat a felperessel töltötte és az alperes csak az iskolakezdés után, az iskolából tudta magához venni.

[5] A felperes 2016. szeptember 6. napján a gyámhatóságtól a gyermek ideiglenes hatályú elhelyezését kérte. A gyámhivatal a gyermek veszélyeztetettségének hiányában elutasította a kérelmet.

[6] A felperes 2016 februárjában újabb házasságot kötött, a házastársa tulajdonában álló ingatlanban laknak. A már nagykorú másik gyermek a felperes által lakott lakás melletti ingatlanban él. Az alperes a gyermekkel az édesanyja tulajdonában álló 39 m2 alapterületű, egyszobás lakásban lakik. A gyermek általános iskolai tanuló, tanulmányi eredménye jó, rendszeresen sportol.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[7] A felperes a 2016. október 14. napján benyújtott keresetében a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatását kérte úgy, hogy arra a bíróság őt jogosítsa fel. Keresetét arra alapította: az alperes lakhatási körülményei nem megfelelőek, a gyermeket ritkábban viszi edzésre, rendszertelenül étkezik, romlott a tanulmányi eredménye. Ő több időt tudna fordítani a gyermekre, aki szintén a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatását szeretné.

[8] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte: nincs olyan változás, ami indokolná a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatását.

Az első- és másodfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a szülői felügyelet gyakorlását megváltoztatta és teljes körű gyakorlására a felperest jogosította fel. Kötelezte az alperest, hogy a gyermeket az ítélet jogerőre emelkedésétől követő 3 napon belül adja át a felperesnek személyes ingóságaival és okmányaival együtt. Kötelezte az alperest gyermektartásdíj fizetésére, továbbá szabályozta az alperes és a gyermek kapcsolattartását. Ítéletét a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:147. §-ára, 4:148. §-ára, 4:170. § (1) bekezdésére és a Legfelsőbb Bíróság 17. számú Irányelvére alapította.

[10] Megállapította: egyik félnél sem mutatható ki olyan kóros pszichés elváltozás, ami nevelési alkalmasságukat kizárná vagy jelentősen korlátozná, de mindkettőjüknél vannak a nevelési alkalmasságot csökkentő vonások is. Nevelési alkalmasságuk átlagos, azon belül gyengébb. Mindkét szülő körülményei alkalmasak a gyermek nevelésére. A gyermek mindkét szülőjéhez kötődik, de a pszichológus szakértői vizsgálat erősebb anyai kötődést jelez: jól érzi magát az alperesnél, pozitív élményekről is beszámolt nála, de hangsúlyozta, hogy a felperessel kíván élni.

[11] A gyermeket a szülők között hosszú időre visszanyúló vitás helyzet önmagában nyilvánvalóan befolyásolta, már a korábbi szakvélemény is lojalitáskonfliktust és fokozott befolyásolhatóságot írt le azzal, hogy igyekszik megfelelni a szülőknek. Erősebb anyai befolyásolás valószínűsíthető, de az apa részéről is érte a gyermeket befolyásoló hatás. Ameddig a szülők nem képesek a sérelmeiken túllépni, nem fogadják el a kialakult helyzetet és a bírósági döntést, a gyermek sem tud megnyugodni és a későbbiekben súlyos személyiségfejlődési problémák is jelentkezhetnek nála.

[12] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a gyermeknek a gyermekelhelyezés tárgyában hozott jogerős ítélet óta kialakult és következetesen az anyához való érzelmi kötődése indokolta a szülői felügyelet gyakorlásának megváltoztatását.

[13] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az események sorrendjéből, a felperes által indított eljárásokból egyértelműen következik: a felperes keresetének benyújtását nem a jogerős ítélet óta bekövetkezett körülményváltozások és a gyermeke iránti aggodalom, hanem az indokolta, hogy nem tudta elfogadni a számára kedvezőtlen határozatot. A felperes manipulatív, a gyermeket befolyásolni kívánó magatartását leginkább a 2016 nyarán történtek támasztják alá, amelynek következtében a gyermek csak az iskolakezdés után kerülhetett vissza az alpereshez.

[14] A felperes a perben egyetlen, az apa nevelési gyakorlatával vagy objektív körülményeivel kapcsolatos állítását nem bizonyította, sőt többször önmagában ellentmondó előadásokat tett. A szakértőnél azt állította: a pert azért indította, mert a gyermek osztályfőnöke jelezte, hogy a gyermek elmondása szerint nem szeret az alperesnél lenni, és az osztályfőnök javasolta a felperesnek a gyermekjóléti szolgálat megkeresését. Az osztályfőnöktől beszerzett vélemény szerint azonban a 2014 szeptembere óta iskolába járó gyermek hangulata a kezdetektől fogva kissé melankolikus, egykedvű. A gyermeken elhanyagoltság, ápolatlanság, testi bántalmazás nyomai nem tapasztalhatóak. A 2016. szeptember 5-i eseményekről azt rögzíti az osztályfőnök, hogy a gyermek rendkívül hevesen reagált az alperes érkezésére, nem akart vele hazamenni, később azonban sikerült megnyugtatni, hazament az alperessel és azóta a kapcsolattartások rendje beállt.