13/1995. (III. 1.) AB határozat
a földrendező és földkiadó bizottságok működéséről szóló 1993. évi II. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a földrendező és földkiadó bizottságok működéséről szóló 1993. évi II. törvény 7. §-ának (3) bekezdése negyedik mondatának "... az illetékes földhivatalnál ..." szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság a törvény 13. §-ának (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
A földrendező és földkiadó bizottságok működéséről szóló 1993. évi II. törvény 7. §-ának (3) bekezdése negyedik mondata a megsemmisített szövegrész figyelembevételével a következőképpen alakul: "A jegyzőkönyv és vázlat alapján a földkiadó bizottság - a részarány-földtulajdonosok költségére - megrendeli az önálló ingatlanok kialakításának földmérési munkáit, egyidejűleg a földrészletet a részarány-földtulajdonosok részére ideiglenesen birtokba adja."
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. A megsemmisített jogszabályi rendelkezés a határozat közzétételének napján veszíti hatályát.
INDOKOLÁS
I.
1. Indítványozó beadványában a földrendező és földkiadó bizottságok működéséről szóló 1993. évi II. törvény (a továbbiakban: Fkbtv.) 7. §-a (3) bekezdésének, valamint 13. §-a (1) bekezdésének alkotmányellenességét állította.
Álláspontjának értelmében az Fkbtv. 7. §-ának (3) bekezdése - amely szerint a földkiadó bizottság a földkiadásra kijelölt területeken az önálló ingatlanok kialakításához szükséges földmérési munkálatokat az illetékes földhivatalnál rendeli meg - a következő pontban kifejtettek miatt sérti az Alkotmánynak a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát biztosító rendelkezéseit. A törvény 13. §-ának (1) bekezdése pedig - amely a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni rendeli a törvény rendelkezéseit -, a következőkben előadottak miatt alkotmányellenes.
2. Indítványozó szerint a kárpótlás során a földhivatalok az e törvény által kötelezettségként reájuk rótt földmérési tevékenységüknek megnövekedett egyéb munkaterhük miatt nem tudnak eleget tenni. Álláspontja szerint a szerződéskötés szabadságát is sérti a törvénynek ez a rendelkezése, mert a földkiadó bizottság a törvény kifejezett rendelkezése miatt a földmérési tevékenység elvégzésére nem köthet szerződést magánföldmérői tevékenységet folytató vállalkozókkal, és így ezek a vállalkozók kiszorulnak a piac eme jelentős területéről. A továbbiakban indítványozó előadta, hogy a földmérési munkálatok területén nemcsak a kárpótlás során, hanem általában is keverednek a földhivatalok hatósági jogköre és piaci vállalkozói tevékenysége egymással, amely véleménye szerint összeférhetetlen helyzetet eredményez.
A törvény hatályba léptető rendelkezésével [13. § (1) bekezdés] kapcsolatban indítványozó előadta, hogy jogszabály csak akkor rendelheti el azt, hogy rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, ha az nem állapít meg a jogalanyokra terhesebb feltételeket. Márpedig azzal, hogy például a már elvégzett földmérési munkálatokat még egyszer el kell végezni, a törvény a jogalanyokra jelentős anyagi terheket ró.
3. Az Alkotmánynak indítványozó által hivatkozott 9. § (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.
II.
Az indítvány az alábbiak miatt részben megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság 21/1990. (X. 4.) AB határozatában (ABH 1990, 73.) és az eme határozatban kifejtett elvi tétel továbbfejlesztését tartalmazó más határozataiban [többek között: 33/1993. (V. 28.) AB határozat, (ABH 1993, 250.)] kimondotta, hogy a polgári jogi jogalanyok között a tulajdonjogból folyó vagyoni viszonyok körében tett megkülönböztetés - kellő súlyú alkotmányos indok hiányában - alkotmányosan megengedhetetlen.
Az Alkotmánybíróság 19/1991. (IV. 23.) AB határozatában továbbá megállapította, hogy az Alkotmány 9. §-ának (2) bekezdése a vállalkozáshoz való jog és a gazdasági verseny állami (jogszabályalkotással történő) korlátozása ellen is védelmet nyújt, amennyiben a korlátozás nem a piacgazdaság kiépítését szolgálja (ABH 1991, 402.).
Az Alkotmánybíróság eme alkotmányossági probléma másik aspektusát elemezve megállapította [59/1991. (XI. 19.) AB határozat], hogy amennyiben az állam nemcsak közhatalomként, hanem a gazdálkodás egyik alanyaként is szerepet vállal a gazdaságban, akkor a részére biztosított privilégium kellő alkotmányos megindokoltság hiányában alkotmányellenes (ABH 1991, 293.).
Az Alkotmánybíróság 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában kiemelte, hogy a gazdasági verseny és a vállalkozáshoz való alkotmányos alapjog érvényesülésének korlátozása nem eleve alkotmányellenes. A gazdasági verseny szabadságának mint alkotmányos elvnek a védelme elsősorban az alkotmányos alapjogoknak a védelme révén valósul meg (ABK 1994, 171.).
2. A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 12/1969. (III. 11.) Korm. rendelet módosításáról szóló 69/1990. (IV. 4.) MT rendelet liberalizálta a földmérési tevékenységet. Ebből következően eme foglalkozást vállalkozásként bármely - megfelelő szervezeti formában (gazdasági társaság, egyéni vállalkozó) működő - jogalany gyakorolhatja, amennyiben rendelkezik a tevékenység ellátásához szükséges szakképzettséggel.
Az önálló ingatlanok kialakítása - a kárpótlás folyamatában, de azon kívül is - két, egymástól eltérő tevékenységet foglal magában. Egyrészt egy szakmai tevékenységet, amely a földmérési munkálatok elvégzésével alapot szolgáltat az utána következő hatósági eljárásnak, amely utóbbi során azután telekkönyvileg is kialakul az önálló ingatlan. Jelen ügy a földmérésre mint szakmai tevékenységre vonatkozik.
Az a tény, hogy a jogalkotó egyes földmérési tevékenységeknek gyakorlására csak az állami földhivatalokat jogosította fel, az 1. pontban előadottak alapján önmagában nem jelenti az eme területen működő jogalanyok vállalkozáshoz való alkotmányos jogainak sérelmét. Egyetlen alkotmányos követelmény a jogalkotó számára az, hogy ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást. Ha a jogalkotó e kötelezettségének eleget tesz, akkor meglehetősen nagy szabadságot élvez az eme alapjogból fakadó gazdasági jogi jogviszonyok tartalmának meghatározásában.
A jogalkotónak hasonlóan nagy a szabadsága a vállalkozások keretéül szolgáló feltételrendszer (például az adórendszer) megteremtése tekintetében is. A jogalkotót itt is csak az a követelmény köti, hogy ne alakítson ki olyan feltételrendszert, amelynek keretei között lehetetlenné válna a vállalkozáshoz való alapjog gyakorlása.
A jogalkotót az előzőeken túlmenően megilleti az alkotmányos alapjogok bizonyos határok között (megfelelő jogforrási szinten: törvénnyel, és az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával) történő korlátozásának joga is. Az Alkotmánybíróság a vállalkozáshoz való alapvető jog lényeges tartalmának [Alkotmány 8. § (2) bekezdés] meghatározásakor a jogalkotó számára az előző pontban kifejtett elvi jellegű követelményeket támasztja [például 21/1994. (IV. 16.) AB határozat]. A vállalkozáshoz való alapjog - mint az alapvető jogok döntő többsége - nem korlátozhatatlan.
3. Az indítvány által felülvizsgálni kért jogszabályi rendelkezések közül az Fkbtv. 7. §-ának (3) bekezdése vonatkozásában az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálat folyamán a következőket állapította meg.
3.1. Az alkotmányossági probléma alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezés azzal, hogy a földkiadó bizottságok működése során csak az állami földhivatalok számára teszi lehetővé az önálló ingatlanok kialakításánál a földmérési munkálatok elvégzését, hátrányosan különbözteti meg [az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmén keresztül] a földmérési tevékenységet egyéni vállalkozóként vagy társasági formában gyakorló jogalanyokat az állami szervekkel szemben.
Amennyiben a megkülönböztetés kellő súlyú alkotmányos indokkal alátámasztható lenne, akkor ezt az Alkotmánybíróság elfogadhatná. Jelen esetben azonban az Alkotmánybíróság semmilyen (sem a kárpótlással összefüggő, sem egyéb) okot nem látott a vállalkozási jog eme diszkriminatív korlátozására.
3.2. E jogszabályi rendelkezés vonatkozásában nem megalapozott viszont indítványozónak az az állítása, hogy a megtámadott jogszabályi rendelkezés a szerződéskötési szabadságot sértené. A szerződési szabadság ugyanis nem Alkotmány biztosította alapjog, hanem polgári jogi alapokon álló alkotmányos kategória - és mint ilyen a piacgazdaság lényegi eleme -, amelynek alkotmányjogi relevanciája csak más alkotmányos intézmények vonatkozásában van, sérelme más alkotmányos alapjogok sérelmén keresztül valósulhat meg, reá alkotmányossági kifogás közvetlenül nem alapozható [először 13/1990. (VI. 18.) AB határozat, ABH 1990, 55.)].
3.3. Meghatározott jogszabályi rendelkezésre [nevezetesen a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 12/1969. (III. 11.) Korm. rendelet 14. §-ára] irányuló indítvány hiányában nem vizsgálta az Alkotmánybíróság a földhivatalok szerepét a földmérési tevékenység gyakorlása során sem.
3.4. A jogalkotó a megtámadott jogszabályi rendelkezéssel a vállalkozói tevékenységet végző állami szerveket: a földhivatalokat eme földmérési tevékenység gyakorlása során a vállalkozáshoz való jog [Alkotmány 9. § (2) bekezdés] tekintetében előnyösebb helyzetbe hozta, mint az ugyanilyen tevékenységet végző vállalkozókat. Ezt a megkülönböztetést semmilyen alkotmányossági szempontból releváns indok nem támasztja alá, ezért az Alkotmánybíróság az indítvány eme vonatkozásában [Fkbtv. 7. § (3) bekezdés] a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
4. Az indítvány által felülvizsgálni kért másik jogszabályi rendelkezés [Fkbtv. 13. § (1) bekezdés] vonatkozásában az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá.
Nem megalapozott indítványozónak ama állítása, hogy az Fkbtv. 13. §-ának (1) bekezdése azzal, hogy a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni rendeli a törvény rendelkezéseit, visszaható hatályú szabályokat tartalmazna. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. §-ának (2) bekezdése szerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
Jelen esetben a Fkbtv. vizsgált rendelkezése nem tartalmaz visszaható hatályú rendelkezést, hiszen azzal, hogy a jogszabályt a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni rendeli, a hatálybalépést megelőző időre nem állapít meg a jogalanyok számára kötelezettséget.
5. Az Alkotmánybíróság a szövegrész megsemmisítésével az alkotmányellenességet megszüntette. Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség súlyára tekintettel a megsemmisítés időpontjául a határozat közzétételének napját jelölte meg.
Az előadottakra tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró