BH 2022.6.160 A munkáltató kártérítési felelőssége akkor áll fenn, ha a munkavállaló bizonyítja a munkaviszony fennállását, a kárát, továbbá a kárnak a munkaviszonnyal való okozati összefüggését [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (1) bek.].

A tényállás

[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2013. május 2-től 2016. szeptemberéig gondnok, karbantartó munkakörben állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel. A felperes heti 40 órás teljes munkaidőben hétfőtől péntekig, 7 és 9 óra közötti munkakezdéssel, 15 és 18 óra közötti időpontig dolgozott. A felperes a munkaköri feladatait az alperes négy telephelyén, de jelentős részben az L. utcai telephelyen látta el, amely 2014 decemberétől építési terület volt. A gondnoki munkaköri feladatok keretei között a felperes az építési területen dolgozó munkavállalókat is felügyelte, a munkáltató elvárása alapján akár munkaszüneti napokon is.

[2] A felperes 2015. június 7-én vasárnap az L. utcai telephelyen a külsős vállalkozó építési munkáját felügyelte, majd a késő esti órákban a felbontott útburkolat törmelékében megbotlott, a bal karját megütötte, aminek következtében bal könyöke és csuklója több helyen szilánkosra tört. A balesetnek szemtanúja nem volt. A balesetet követően a felperes a vagyonőrhöz ment, a telephelyen található őrbódéban ült le. A vagyonőr a felperes sérülését - könyökének vérzését - és zavart állapotát észlelve 23 óra 32 perckor mentőt hívott, a mentő 23 óra 47 perckor érkezett a telephelyre.

[3] Az OMSZ mentési dokumentációs lapja tartalmazta, hogy "Kiérk. a beteg ülve fogad. Elmond. szerint kb. egy órája elesett, bal csuklóját ütötte meg, bal könyéken egy 3 cm-es felületi sérülés látható, karmozgatás beszűkült, meleg tapintású. Szállítás alatt Nitralgint kap. Paraméter rendben. Eszméletvesztés bizonytalan". A felperest a mentők 00 óra 30 perckor adták át a kórháznak, mely a kiállított zárójelentésében rögzítette, hogy "ma éjszaka munkahelyén elesett, bal alkarja sérült".

[4] A felperes 2015. július 15-től 2016. szeptember 8-ig táppénzes állományban volt. A balesetről az alperes külső munkavédelmi szaktanácsadója a baleset után két héttel egy A/4-es fehér lapra vett fel jegyzőkönyvet, azonban azt a munkabaleseti naplóban nem rögzítette. Az alperes formanyomtatványt a balesetről azért nem töltött ki, mert az alperesi ügyvezető annak munkabaleseti jellegét nem ismerte el.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[5] A felperes a keresetében 2015. július 15. és 2016. szeptember 18. közötti időre elmaradt jövedelem címén járó kártérítés, 500 000 forint vagyoni kára, 3 000 000 forint nem vagyoni kára, továbbá 200 000 forint élelemfeljavítási és gyógyszerköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy 2015. június 7-én 15 óra 45 perc körül, az ingatlan bejárása során történt a balesete, amikor ellenőrizte, hogy az megfelelő állapotban van-e a hétfői munkavégzéshez. A balesete után nem hívta közvetlenül a mentőszolgálatot, a duzzadás és az erős fájdalom csak később jelentkezett. A munkaviszonnyal összefüggésben egészségsérelme keletkezett, a balesetben szerzett sérülésből eredően 5%-os munkaképesség csökkenést szenvedett. Kifogásolta, hogy a balesetet a munkáltató a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 64. § (4) bekezdésének előírása ellenére nem vizsgálta ki.

[6] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint mivel a baleset vasárnap történt, amely napra a munkáltató nem rendelt el rendkívüli munkavégzést, az nem minősül munkahelyi balesetnek. A telephelyre való általános belépési engedély önmagában nem jelenti, hogy a felperesnek munkavégzési kötelezettsége állt fenn. Kifogásolta, hogy a felperes az Mvt. 87. § 3. pontjában foglalt kötelezettsége ellenére nem értesítette a balesetről az ügyvezetőt.

Az első- és a másodfokú bíróság határozata

[7] A törvényszék a megismételt eljárásban meghozott ítéletével a keresetet elutasította.

[8] Ítéletének indokolása szerint a bizonyítási eljárás adatai alátámasztották, hogy a felperes gondnoki munkaköri feladatai közé tartozott az építési területen dolgozó munkavállalók felügyelete, az alperes pedig elvárta a hétvégén történő ellenőrzést is. Mivel igazolt, hogy 2015. június 7-én 7 óra és 15 óra 20 perc közötti időben egy külső vállalkozó munkavállalói munkát végeztek az alperes L. utcai telephelyén, ezért a felperes telephelyen történő tartózkodása a pihenőnap ellenére nem volt indokolatlan. Rögzítette, hogy az eljárásban a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a sérülése - az OMSZ, valamint a Magyar Honvédség Egészségügyi Központjának zárójelentésében foglaltakkal szemben - az általa állított időpontban, azaz röviddel az építési munkálatokat végző személyek távozását követően, 15 óra 40 perc körül, az ellenőrzési tevékenységének teljesítés során következett be.

[9] Az elsőfokú bíróság B. G. vagyonőrnek a baleset időpontjára vonatkozó önellentmondó tanúvallomásai és a beszerzett igazságügyi szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a baleset nem a felperes által megjelölt időpontban, hanem kb. 22 óra 40 perc körül történt. A törvényszék álláspontja szerint az igazságügyi szakértői véleménynek a sérülés bekövetkezésére vonatkozó megállapítása az orvosi dokumentációkon alapult, a laborértékek összehasonlítására vonatkozó felperesi bizonyítási indítványt pedig annak elkésettsége miatt a Pp. 141. § (6) bekezdésére figyelemmel elutasította.

[10] Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság nem találta megállapíthatónak, hogy a felperes a perbeli balesetet az általa állított 15 óra 40 perc körül szenvedte el, a szakértői vélemény alapján annak időpontjaként a 22 óra 45 percet fogadta el. Minthogy a perben nem merült fel adat arra nézve és a felperes sem állította, hogy ebben az időpontban munkát végzett, így a baleset nem állt összefüggésben a felperes munkaviszonyával, ezért a keresetet elutasította.

[11] A felperes fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik a felperes 2015. június 7-én bekövetkezett munkahelyi balesetéért.

[12] A másodfokú bíróság az érdemi döntés indokolását megelőzően a tényállást kiegészítve megállapította, hogy a felperes rugalmas munkarendben dolgozott, havi munkaideje +/- 10 órával térhetett el a munkaidőalaptól, amelyet a következő hónapban kellett figyelembe venni. Rögzítette, hogy az alperes ügyvezetője 2013. október 1-jén tett rendelkező nyilatkozata szerint a felperes térbeli és időbeli korlátozás nélkül tartózkodhatott az alperes L. utcai telephelyén és ott a munkáltató érdekében munkát végezhetett. A felperes a telephelyen a biztonsági őrt is ellenőrizte és utasította.

[13] A másodfokú bíróság a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (1) bekezdése, valamint a munkáltatónak a munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért fennálló felelőssége egyes kérdéseiről szóló 1/2018. (VI. 28.) KMK vélemény (a továbbiakban: KMK vélemény) I/1. pontja alapján megállapította, hogy a perben a felperesnek kellett bizonyítania, hogy balesete a munkaviszonyával összefüggésben következett be.