62017CJ0482[1]

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2019. december 3. Cseh Köztársaság kontra Európai Parlament és Az Európai Unió Tanácsa. Megsemmisítés iránti kereset - Jogszabályok közelítése - (EU) 2017/853 irányelv - Fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzése - Érvényesség - Jogalap - EUMSZ 114. cikk - Létező irányelv módosítása - Az arányosság elve - Hatásvizsgálat elmaradása - A tulajdonhoz való jog megsértése - Az elfogadott intézkedések arányossága - A belső piacon korlátozásokat létrehozó intézkedések - A jogbiztonság elve - A bizalomvédelem elve - A tagállamokat visszaható hatályú jogszabályok elfogadására kötelező intézkedések - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - A Svájci Államszövetségre vonatkozó eltérés - Az Európai Unió tagállamait és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) ezen államtól eltérő tagállamait érintő hátrányos megkülönböztetés. C-482/17. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2019. december 3. ( *1 )

"Megsemmisítés iránti kereset - Jogszabályok közelítése - (EU) 2017/853 irányelv - Fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzése - Érvényesség - Jogalap - EUMSZ 114. cikk - Létező irányelv módosítása - Az arányosság elve - Hatásvizsgálat elmaradása - A tulajdonhoz való jog megsértése - Az elfogadott intézkedések arányossága - A belső piacon korlátozásokat létrehozó intézkedések - A jogbiztonság elve - A bizalomvédelem elve - A tagállamokat visszaható hatályú jogszabályok elfogadására kötelező intézkedések - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve - A Svájci Államszövetségre vonatkozó eltérés - Az Európai Unió tagállamait és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) ezen államtól eltérő tagállamait érintő hátrányos megkülönböztetés"

A C-482/17. sz. ügyben,

az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránt 2017. augusztus 9-én

a Cseh Köztársaság (képviselik: M. Smolek, O. Serdula és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek,

támogatják:

Magyarország (képviselik: Fehér M. Z., Koós G. és Tornyai G., meghatalmazotti minőségben),

a Lengyel Köztársaság (képviselik: B. Majczyna, M. Wiącek és D. Lutostańska, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

az Európai Parlament (képviselik: O. Hrstková Šolcová és R. van de Westelaken, meghatalmazotti minőségben),

az Európai Unió Tanácsa (képviselik kezdetben: A. Westerhof Löfflerová, E. Moro és M. Chavrier, később: A. Westerhof Löfflerová és M. Chavrier, meghatalmazotti minőségben)

alperesek ellen,

támogatják őket:

a Francia Köztársaság (képviselik: A. Daly, E. de Moustier, R. Coesme és D. Colas, meghatalmazotti minőségben),

az Európai Bizottság (képviselik: M. Šimerdová, Y. G. Marinova és E. Kružíková, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: K. Lenaerts elnök, R. Silva de Lapuerta elnökhelyettes, A. Arabadjiev (előadó), A. Prechal, M. Vilaras, M. Safjan és I. Jarukaitis tanácselnökök, T. von Danwitz, C. Toader, D. Šváby és F. Biltgen bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2019. március 5-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2019. április 11-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetében a Cseh Köztársaság elsősorban a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló 91/477/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/853 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2017. L 137., 22. o.; helyesbítések: HL 2018. L 311., 40. o., HL 2019. L 183., 14. o., HL 2019. L 292., 25. o.; a továbbiakban: megtámadott irányelv) megsemmisítését, másodsorban pedig ezen irányelv 1. cikke 6., 7. és 19. pontjának részleges megsemmisítését kéri.

Jogi háttér

A 91/477/EGK irányelv

2 A fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló, 1991. június 18-i 91/477/EGK tanácsi irányelv (HL 1991. L 256., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 11. kötet, 3. o.; helyesbítés: HL 2009. L 14., 12. o.) első, második, harmadik, negyedik és ötödik preambulumbekezdése szerint:

"mivel a Szerződés 8a. cikke előírja, hogy a belső piacot legkésőbb 1992. december 31-ig létre kell hozni; tekintve, hogy a belső piac egy olyan belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződés feltételeivel összhangban biztosított az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad mozgása;

mivel az Európai Tanács 1984. június 25-én és 26-án Fontainebleau-ban tartott ülésén kifejezetten célul tűzte ki minden rendőrségi eljárás és vámalakiság eltörlését a Közösség belső határain;

mivel a Közösség belső határain folytatott ellenőrzések és formalitások teljes eltörlése bizonyos alapfeltételek teljesítésével jár; mivel a belső piac megvalósításáról szóló fehér könyvében a Bizottság kifejtette, hogy a szállított áruk biztonságára és a személyekre vonatkozó ellenőrző intézkedések eltörlése következtében a fegyverekre vonatkozó jogszabályokat is össze kell hangolni;

mivel a fegyverek tartására vonatkozó ellenőrző intézkedéseknek a Közösség belső határain történő eltörlése szükségessé teszi hatékony szabályok alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a tagállamokon belül a tűzfegyverek megszerzésének és tartásának, valamint azok más tagállamba történő szállításának ellenőrzését; mivel ennélfogva meg kell szüntetni a rendszeres ellenőrzést a Közösség belső határain;

mivel e szabályok következtében a tagállamok közötti kölcsönös bizalom a közbiztonság védelme területén nagyobb lesz, ha azokat részlegesen összehangolt jogszabályok támasztják alá; mivel ezért célszerű meghatározni azokat a tűzfegyver-kategóriákat, amelyek magánszemélyek által történő megszerzését és tartását tiltani kell, vagy engedélyhez, illetve bejelentéshez kell kötni".

3 A 91/477 irányelv I. mellékletének II. része rendelkezik az A, B, C és D tűzfegyver-kategóriákról. Az említett irányelv 6. cikke főszabály szerint tiltja az A kategóriába sorolt tűzfegyverek és lőszerek megszerzését és birtoklását, 7. cikke engedély megszerzését írja elő a B kategóriába sorolt tűzfegyverek esetében, 8. cikke pedig bevezeti a C kategóriába sorolt tűzfegyverek bejelentésének kötelezettségét. Az említett irányelv 5. cikke meghatározza, hogy mely feltételeket kell teljesíteniük azoknak a személyeknek, akik tűzfegyvert kívánnak megszerezni vagy tartani, továbbá a 91/477 irányelv 3. fejezetében található 11-14. cikke meghatározza a fegyverek tagállamok közötti mozgására vonatkozó alaki követelményeket.

A 2008/51/EK irányelv

4 A 91/477 irányelv módosításáról szóló, 2008. május 21-i 2008/51/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 179., 5. o.) többek között annak érdekében módosította az előbbi irányelvet, hogy az uniós jog részévé tegye az Egyesült Nemzeteknek a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezményét kiegészítő, a tűzfegyverek, részeik, alkotóelemeik és a lőszerek tiltott gyártásáról és kereskedelméről szóló jegyzőkönyvét, amelyet az Európai Közösség nevében az Európai Bizottság a 2001. október 16-i 2001/748/EK tanácsi határozatnak (HL 2001. L 280., 5. o.) megfelelően 2002. január 16-án írt alá.

5 A módosítások között szerepel a tűzfegyverek megjelölésére és nyilvántartásba vételére vonatkozó részletes követelményeknek a 2008/51 irányelvvel módosított 91/477 irányelv 4. cikkében történő előírása, és a tűzfegyverek hatástalanítására vonatkozó szabályoknak a fent említett módosított irányelv I. melléklete III. részének második bekezdésében történő harmonizációja. A 2008/51 irányelv a Bizottság azon kötelezettségét is beillesztette a 91/477 irányelv 17. cikkébe, hogy 2015. július 28-ig jelentést és adott esetben ehhez csatolt javaslatokat nyújtson be az Európai Parlamentnek és az Európai Unió Tanácsának az irányelv alkalmazásának eredményeképpen létrejövő helyzetről.

6 Ennek alapján fogadták el a "Lőfegyverek és belső biztonság az Európai Unióban: az állampolgárok védelme és a tiltott kereskedelem meghiúsítása" című, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett 2013. október 21-i bizottsági közleményt [COM(2013) 716 final], amely leírja a tűzfegyverek kapcsán az Unióban felmerülő bizonyos problémákat, és amely előrevetíti több tanulmány és az érintett szereplőkkel folytatott konzultáció megvalósítását, amelyeket szükség szerint jogalkotási javaslat benyújtása követ majd.

7 "A 2008/51 irányelvvel módosított 91/477 irányelv REFIT értékelése" című, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett 2015. november 18-i bizottsági jelentés [COM(2015) 751 final] (a továbbiakban: REFIT értékelés) közzétételével a Bizottság befejezte a 91/477 irányelv végrehajtásának vizsgálatát, és ahhoz a 91/477 irányelv módosításáról szóló, 2015. november 18-i európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatot (COM(2015) 750 final) csatolta, amely indokolást tartalmazott, és amely később a megtámadott irányelv lett.

A megtámadott irányelv

8 A megtámadott irányelv (1), (2), (6), (9), (15), (20), (21), (23), (27), (33) és (36) preambulumbekezdése értelmében: [...] [...] [...] [...] [...] [...] [...] [...]

"(1) A [91/477 irányelv] kísérő intézkedést hozott létre a belső piac számára. Egyensúlyt teremtett egyrészről az egyes tűzfegyvereknek és azok alapvető alkotóelemeinek az Európai Unión belüli bizonyos fokú szabad mozgását biztosító kötelezettségvállalás, másrészről e szabadságnak az említett termékek szempontjából megfelelő biztonsági garanciák alkalmazásával történő ellenőrzésének szükségessége között.

(2) A [91/477 irányelv] egyes vonatkozásai arányos módon továbbfejlesztendők a bűnözést szolgáló tűzfegyverekkel való visszaélések problémájának kezelése céljából, valamint tekintettel a közelmúltbeli terrorcselekményekre. Ezen összefüggésben a Bizottság »Európai biztonsági stratégia« című, 2015. április 28-i közleményében az említett irányelv felülvizsgálatára szólított fel, valamint közös megközelítésre a tűzfegyverek hatástalanítását illetően, reaktiválásuk és bűnözők általi használatuk megelőzése érdekében.

(6) Valamennyi tűzfegyver és alapvető alkotóelemeik nyomonkövethetőségének javítása és szabad mozgásuk elősegítése érdekében e termékeket egyértelmű, tartós és egyedi jelöléssel kell ellátni és regisztrálni kell a tagállamok nyilvántartási rendszereiben.

(9) Tekintettel a tűzfegyverek és az alapvető alkotóelemek veszélyes természetére és tartósságára, annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok képesek legyenek a tűzfegyvereket és az alapvető alkotóelemeket nyomon követni az adminisztratív és a büntetőeljárások céljából, valamint a nemzeti eljárásjogot figyelembe véve a nyilvántartási rendszerekben található bejegyzéseket az érintett tűzfegyverek és alapvető alkotóelemek megsemmisítésétől számított 30 éven át meg kell őrizni. Az ezekhez a bejegyzésekhez és minden kapcsolódó személyes adathoz való hozzáférést az illetékes hatóságokra kell korlátozni, és legfeljebb az érintett tűzfegyver vagy alapvető alkotóelemek megsemmisítését követő 10 éven át lehet engedélyezni engedélyek megadása vagy visszavonása vagy vámügyi eljárás céljából, közigazgatási szankciók esetleges kiszabását is beleértve, illetve a tűzfegyver vagy alapvető alkotóelemek megsemmisítését követően legfeljebb 30 éven át abban az esetben, ha a hozzáférés a büntetőjog érvényesítése céljából szükséges.

(15) A legveszélyesebb tűzfegyverekre vonatkozóan a [91/477 irányelvben] szigorúbb szabályokat kell bevezetni annak biztosítása érdekében, hogy azok megszerzése, tartása vagy kereskedelme - kisszámú és kellően megindokolt kivételtől eltekintve - ne legyen megengedett. E szabályok be nem tartása esetén a tagállamoknak minden megfelelő intézkedést meg kell tenniük, amely intézkedések körébe tartozhat az adott tűzfegyverek lefoglalása is.

(20) Magas a kockázata annak, hogy az akusztikus fegyverek és más típusú vaktöltényes fegyverek valódi tűzfegyverekké alakíthatók. Ezért lényeges kezelni az ilyen, átalakított, bűncselekmények elkövetésére használt tűzfegyverek problémáját, mégpedig elsősorban úgy, hogy ezeket a fegyvereket is a [91/477 irányelv] hatálya alá vonjuk. Továbbá azon kockázat elkerülése érdekében, hogy a riasztó- és jelzőfegyverek gyártása olyan módon történjen, hogy azok átalakíthatók legyenek sörét, golyó vagy lövedék gyúlékony hajtóanyag segítségével történő kilövésére, a Bizottságnak műszaki előírásokat kell elfogadnia annak biztosítása érdekében, hogy ezeket a fegyvereket ne lehessen ilyen módon átalakítani.

(21) Tekintettel a nem megfelelően hatástalanított tűzfegyverek reaktiválásának jelentős kockázatára, valamint az Európai Unióban a biztonság növelése érdekében, a [91/477 irányelv] hatályának az ilyen tűzfegyverekre is ki kell terjednie. [...]

(23) Bizonyos félautomata tűzfegyverek könnyen automata tűzfegyverré alakíthatók át, ami fenyegeti a biztonságot. Bizonyos félautomata tűzfegyverek még ilyen átalakítás hiányában is nagyon veszélyesek lehetnek, ha nagyszámú lőszer befogadására alkalmasak. Ezért a nagyszámú lövés leadására alkalmas, nem eltávolítható töltőszerkezettel rendelkező félautomata tűzfegyverek, valamint az eltávolítható, nagy befogadóképességű töltőszerkezettel rendelkező félautomata tűzfegyverek polgári használatát meg kell tiltani. Egy hosszú tűzfegyver 10 tölténynél, egy rövid tűzfegyver 20 tölténynél nagyobb befogadóképességű töltőszerkezettel való felszerelésének lehetősége önmagában még nem határozza meg a tűzfegyver valamely kategóriába való besorolását.

(27) Amennyiben a tagállamok rendelkeznek az antik fegyverekre vonatkozó nemzeti jogszabályokkal, ezek a fegyverek nem tartoznak a [91/477 irányelv] hatálya alá. Az antik fegyverek utánzatai azonban nem rendelkeznek ugyanilyen történelmi jelentőséggel és történelmi érdek sem fűződik hozzájuk, és létrehozhatók olyan modern technikák segítségével, amelyek növelhetik tartósságukat és pontosságukat. Ezen utánzatokra ezért ki kell terjeszteni a [91/477 irányelv] hatályát. A [91/477 irányelv] nem alkalmazandó olyan egyéb eszközökre, mint például a légfegyverek, amelyek nem felelnek meg a tűzfegyver fogalommeghatározásának és amelyeket ezért az említett irányelv nem szabályoz.

(33) mivel ezen irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az [EUSZ] 5. [cikkben] foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvével összhangban ezen irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(36) Svájc tekintetében ez az irányelv és a [91/477] irányelv az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás [HL 2008. L 53., 52. o.] értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek [az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozatnak (HL 1999. L 176., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 165. o.)] [az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló, 2008. január 28-i] 2008/146/EK tanácsi határozat [(HL 2008. L 53., 1. o.)] 3. cikkével együtt értelmezett 1. cikkében említett területekhez tartoznak."

9 A megtámadott irányelv 1. cikkének 6. pontja értelmében: "Az 5. és a 6. cikk helyébe a következő szöveg lép: »5. cikk [...] (3) A tagállamok biztosítják, hogy a B kategóriába sorolt tűzfegyverek megszerzésére jogosító, valamint az annak tartására jogosító engedélyt visszavonják, amennyiben megállapítják, hogy az engedéllyel rendelkező személy központi gyújtású félautomata vagy ismétlő tűzfegyverre szerelhető olyan töltőszerkezet birtokában van, amely: kivéve ha a szóban forgó személy számára a 6. cikk alapján adtak ki engedélyt, vagy ha számára a 7. cikk (4a) bekezdése alapján megerősített, megújított vagy meghosszabbított engedélyt adtak ki. [...] 6. cikk (1) A 2. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok megtesznek minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy megtiltsák az A kategóriába sorolt tűzfegyverek, alapvető alkotóelemek és lőszer megszerzését és tartását. A tagállamok biztosítják, hogy az e tilalom ellenére jogellenesen tartott tűzfegyvereket, alapvető alkotóelemeket és lőszert lefoglalják. (2) A kritikus infrastruktúra, kereskedelmi rakományok, nagy értékű konvojok és fontos ingatlanok biztonsága és védelme érdekében, továbbá nemzeti védelmi, oktatási, kulturális, kutatási és történelmi célokból, és az (1) bekezdés sérelme nélkül, a nemzeti illetékes hatóságok egyedi, különleges és megfelelően indokolt esetekben engedélyeket adhatnak ki az A kategóriába sorolt tűzfegyverekre, alapvető alkotóelemekre és lőszerre vonatkozóan, amennyiben ez nem ellentétes a közbiztonsággal vagy a közrenddel. (3) A tagállamok egyedi, különleges, kivételes és megfelelően indokolt esetekben engedélyeket adhatnak ki gyűjtők számára arra vonatkozóan, hogy az A kategóriába sorolt tűzfegyvereket, alapvető alkotóelemeket vagy lőszert szerezzenek meg és tartsanak szigorú biztonsági feltételek mellett, ideértve az illetékes nemzeti hatóságok előtt annak bizonyítását, hogy rendelkeznek a közbiztonságot vagy a közrendet fenyegető bármely veszély elkerülését célzó intézkedésekkel, továbbá hogy az érintett tűzfegyverek, alapvető alkotóelemek és lőszer tárolásának biztonsági szintje arányos azzal a veszéllyel, amelyet az ilyen tűzfegyverekhez, alapvető alkotóelemekhez vagy lőszerhez való jogellenes hozzáférés jelentene. A tagállamok biztosítják, hogy az e bekezdés első albekezdése szerint engedélyt kapott gyűjtők azonosíthatók legyenek a 4. cikkben említett adatnyilvántartási rendszerben. Az engedéllyel rendelkező gyűjtőknek nyilvántartást kell vezetniük az általuk tartott összes A kategóriába sorolt tűzfegyverről, amelyet hozzáférhetővé tesznek az illetékes nemzeti hatóságok számára. A tagállamok megfelelő nyomon követési rendszert hoznak létre az engedéllyel rendelkező gyűjtőkre vonatkozóan, figyelembe véve az összes releváns tényezőt. (4) A tagállamok kereskedők vagy közvetítők számára engedélyezhetik, hogy szakmai minőségükben eljárva és szigorú biztonsági feltételek mellett A kategóriába sorolt tűzfegyvereket, alapvető alkotóelemeket és lőszert szerezzenek meg, gyártsanak, hatástalanítsanak, javítsanak, szolgáltassanak, adjanak át és tartsanak. (5) A tagállamok múzeumok számára engedélyezhetik, hogy szigorú biztonsági feltételek mellett A kategóriába sorolt tűzfegyvereket, alapvető alkotóelemeket és lőszert szerezzenek meg és tartsanak. (6) A tagállamok céllövészek [helyesen: sportlövészek] számára engedélyezhetik, hogy az A kategória 6. vagy 7. pontjába sorolt félautomata tűzfegyvereket szerezzenek meg és tartsanak az alábbi feltételek mellett: Az A kategória 6. pontjába sorolt tűzfegyverek esetében azok a tagállamok, amelyek kötelező sorkatonai szolgálaton alapuló katonai rendszert alkalmaznak és az elmúlt ötven évben olyan rendszert állítottak fel, amely szerint a kötelező sorkatonai szolgálat teljesítését követően a hadsereget elhagyó személyeknek rendszerszerűen katonai tűzfegyvereket adnak át, az ilyen személyek számára céllövész [helyesen: sportlövész] minőségükben engedélyezhetik egy darab, a kötelező sorkatonai szolgálat időtartama alatt használt tűzfegyver megtartását. Ezeket a tűzfegyvereket a vonatkozó hatóságnak félautomata tűzfegyverré kell átalakítania, és rendszeres időközönként ellenőriznie kell, hogy az ezeket a tűzfegyvereket használó személyek nem jelentenek-e veszélyt a közbiztonságra. Az első albekezdés a), b) és c) pontjában foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell. (7) Az e cikk alapján kiadott engedélyeket öt évet nem meghaladó időközönként rendszeresen felül kell vizsgálni.«"

a) 20-nál több töltény befogadására alkalmas; vagy

b) hosszú tűzfegyverek esetében, 10-nél több töltény befogadására alkalmas,

a) az 5. cikk (2) bekezdésének alkalmazása alapján szerzett releváns információk kielégítő értékelése;

b) bizonyíték benyújtása arról, hogy az érintett céllövész [helyesen: sportlövész] az érintett tagállam valamely hivatalosan elismert sportlövő szervezete által vagy valamely hivatalosan elismert nemzetközi sportlövő szövetség által elismert lövészeti versenyekre aktívan gyakorol vagy ilyen versenyeken vesz részt; valamint

c) olyan, valamely hivatalosan elismert sportlövő szervezet tanúsítványának benyújtása, amely igazolja, hogy:

i. a céllövész [helyesen: sportlövész] valamely lövészeti klub tagja és annak keretében legalább 12 hónapja rendszeresen gyakorolja a céllövészetet [helyesen: sportlövészetet], és

ii. az érintett tűzfegyver kielégíti valamely hivatalosan elismert nemzetközi sportlövő szövetség által elismert valamely lövészeti szakág gyakorlására vonatkozó előírásokat;

10 Az említett irányelv 1. cikkének 7. pontja előírja: "A 7. cikk a következőképpen módosul: [...]

b) a következő bekezdés kerül beillesztésre:

»(4a) A tagállamok dönthetnek arról, hogy az A kategória 6., 7. vagy 8. pontjába tartozó, 2017. június 13. előtt B kategóriába sorolt, jogszerűen megszerzett és nyilvántartásba vett félautomata tűzfegyverek engedélyét az ezen irányelvben meghatározott egyéb feltételeknek megfelelően megerősítik, megújítják vagy meghosszabbítják. A tagállamok lehetővé tehetik továbbá ilyen tűzfegyverek megszerzését a [megtámadott] irányelvvel módosított ezen irányelvnek megfelelő tagállami engedéllyel rendelkező más személyek számára«".

11 A megtámadott irányelv 1. cikkének 13. pontja az alábbiak szerint rendelkezik: "A 12. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul: [...]

b) a harmadik albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

»Ugyanakkor, ez az eltérés nem vonatkozik olyan tagállamba történő utazásokra, amely a 8. cikk (3) bekezdése alapján tiltja vagy engedélyhez köti a kérdéses tűzfegyver megszerzését és tartását. Ebben az esetben egy ilyen irányú egyértelmű nyilatkozatot kell az európai tűzfegyvertartási igazolványba bejegyezni. A tagállamok megtagadhatják továbbá ezen eltérés alkalmazását olyan A kategóriába sorolt tűzfegyverek esetében, amelyeket a 6. cikk (6) bekezdése alapján engedélyeztek vagy amelyek engedélyét a 7. cikk (4a) bekezdése alapján megerősítették, megújították vagy meghosszabbították.«"

12 A megtámadott irányelv 1. cikkének 19. pontja a 91/477 irányelv I. mellékletének II. részét az alábbiak szerint módosítja: "[...] [...]« [...]"

ii. az A kategória a következő pontokkal egészül ki:

»6. Félautomata tűzfegyverekké átalakított automata tűzfegyverek a 7. cikk (4a) bekezdésének sérelme nélkül.

7. Az alábbi félautomata központi gyújtású tűzfegyverek bármelyike:

a) rövid tűzfegyverek, amelyek újratöltés nélkül 21-nél több töltény kilövésére alkalmasak, amennyiben:

i. a tűzfegyvernek részét képezi egy 20 tölténynél nagyobb befogadóképességű töltőszerkezet; vagy

ii. abba be van illesztve egy 20 tölténynél nagyobb befogadóképességű eltávolítható töltőszerkezet;

b) hosszú tűzfegyverek, amelyek újratöltés nélkül 11-nél több töltény kilövésére alkalmasak, amennyiben:

i. a tűzfegyvernek részét képezi egy 10 tölténynél nagyobb befogadóképességű töltőszerkezet; vagy

ii. abba be van illesztve egy 10 tölténynél nagyobb befogadóképességű eltávolítható töltőszerkezet.

8. Félautomata hosszú tűzfegyverek (azaz olyan tűzfegyverek, amelyeket vállból történő lövésre terveztek), amelyeket behajtható, összehajtható vagy betolható, vagy szerszámok nélkül is eltávolítható válltámaszuknak köszönhetően a funkcionalitásuk elvesztése nélkül is 60 cm-nél rövidebb hosszúságra lehet alakítani.

9. Az ebbe a kategóriába sorolt bármely tűzfegyver, amelyet vaktöltények, irritáló anyagok és egyéb hatóanyagok vagy pirotechnikai töltények működtetésére, vagy tisztelgésre használt, illetve akusztikus fegyverré alakítottak át.

iv. a C. kategória helyébe a következő szöveg lép: »C kategória - Bejelentéshez kötött tűzfegyverek és fegyverek [...] [...] [...]«

3. Az A vagy B kategóriában felsoroltakon kívüli egyéb hosszú félautomata tűzfegyverek.

5. Az ebbe a kategóriába sorolt bármely tűzfegyver, amelyet vaktöltények, irritáló anyagok és egyéb hatóanyagok vagy pirotechnikai töltények működtetésére, vagy tisztelgésre használt, illetve akusztikus fegyverré alakítottak át.

6. Az A, B és e kategóriába sorolt olyan tűzfegyverek, amelyeket az (EU) 2015/2403 végrehajtási rendeletnek megfelelően hatástalanítottak.

v. a D kategóriát el kell hagyni;

Az intézményközi megállapodás

13 A jogalkotás minőségének javításáról szóló, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (HL 2016. L 123., 1. o., a továbbiakban: intézményközi megállapodás) 12-18. pontjában a hatásvizsgálatokról rendelkezik, és 12-15. pontjában kimondja:

"12. A három intézmény egyetért abban, hogy a hatásvizsgálatok hozzájárulnak az uniós jogszabályok minőségének javulásához.

A demokratikus döntéshozatali folyamat keretében a hatásvizsgálatok elősegítik, hogy a három intézmény megalapozott döntéseket hozzon, de nem helyettesítik a politikai döntéseket. A hatásvizsgálatok nem késleltethetik indokolatlanul a jogalkotási folyamatot, és nem érinthetik a társjogalkotók lehetőségét arra, hogy módosításokat javasoljanak.

A hatásvizsgálatoknak ki kell térniük az adott probléma fennállására, mértékére és következményeire, valamint arra a kérdésre, hogy szükséges-e az uniós szintű fellépés. A hatásvizsgálatok keretében fel kell térképezni az alternatív megoldásokat, és amennyire lehet, a várható rövid és hosszú távú költségeket és előnyöket, méghozzá integrált és kiegyensúlyozott módon, mind mennyiségi, mind minőségi elemzéseket alkalmazva, továbbá felmérve a gazdasági, környezeti és társadalmi hatásokat. A szubszidiaritás és az arányosság elvét, valamint az alapvető jogokat teljes mértékben tiszteletben kell tartani. A hatásvizsgálatokban lehetőség szerint foglalkozni kell azzal, hogy milyen hátrányokkal jár az európai szintű cselekvés hiánya, valamint hogy a különböző opciók milyen hatást gyakorolnak a versenyképességre és milyen adminisztratív teherrel járnak, különös figyelemmel a [kis- és középvállalkozásokra (KKV-k)] (»gondolkozz először kicsiben« elv), a digitális szempontokra és a területi hatásokra. A hatásvizsgálatoknak pontos, tárgyilagos és teljes körű információkon kell alapulniuk, az elemzés körét és súlyponti elemeiket tekintve pedig arányosnak kell lenniük.

13. A Bizottság többek között minden olyan jogalkotási [...] kezdeményezés esetében hatásvizsgálatot végez, amely várhatóan jelentős gazdasági, környezeti vagy társadalmi hatással jár. A Bizottság munkaprogramjában vagy az együttes nyilatkozatban szereplő kezdeményezéseket főszabályként hatásvizsgálatnak kell kísérnie.

Saját hatásvizsgálati folyamata során a Bizottság a lehető legszélesebb körben konzultációt folytat. A Bizottság Szabályozói Ellenőrzési Testülete objektív módon ellenőrzi a hatásvizsgálatok minőségét. A hatásvizsgálatok végső eredményeit [a Parlament], a Tanács és a nemzeti parlamentek rendelkezésére kell bocsátani, és a Bizottság kezdeményezésének elfogadásakor a Szabályozói Ellenőrzési Testület véleményével (véleményeivel) együtt nyilvánosságra kell hozni azokat.

14. [A Parlament] és a Tanács a Bizottság jogalkotási javaslatainak vizsgálatakor teljes mértékben figyelembe veszi a Bizottság hatásvizsgálatait. E célból a hatásvizsgálatokat úgy kell elkészíteni, hogy azok alapján [a Parlament] és Tanács könnyebben tudja azt mérlegelni, hogy a Bizottság miért az adott intézkedés mellett döntött.

15. [A Parlament] és a Tanács, amennyiben azt a jogalkotási folyamat szempontjából célszerűnek és szükségesnek ítélik, hatásvizsgálatokat végeznek a Bizottság javaslatára vonatkozó saját érdemi módosításaikat illetően. [A Parlament] és a Tanács főszabályként a Bizottság hatásvizsgálatát tekintik kiindulópontnak további munkájukhoz. Azt, hogy mi minősül »érdemi« módosításnak, azt az adott intézmény határozza meg."

A felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás

14 A Cseh Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:

- elsődlegesen semmisítse meg a megtámadott irányelvet, valamint a Parlamentet és a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére, vagy

- másodlagosan

- semmisítse meg a megtámadott irányelv 1. cikkének 6. pontját azon részében, amely a 91/477 irányelvbe beilleszti az 5. cikk (3) bekezdését és a 6. cikk (6) bekezdésének második albekezdését;

- semmisítse meg a megtámadott irányelv 1. cikkének 7. pontját azon részében, amely a 91/477 irányelvbe beilleszti a 7. cikk (4a) bekezdését;

- semmisítse meg a megtámadott irányelv 1. cikkének 19. pontját azon részében, amely:

- a 91/477 irányelv I. melléklete II. részének A kategóriájába beilleszti a 6-8. pontot;

- ezen I. melléklet II. részében módosítja a B kategóriát;

- az említett I. melléklet II. részébe beilleszti a C kategória 6. pontját;

- módosítja ugyanezen I. melléklet III. részét, valamint

- a Parlamentet és a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

15 A Parlament és elsődlegesen a Tanács azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a keresetet, és a Cseh Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére. Másodlagosan, arra az esetre, ha a Bíróság megsemmisítené a megtámadott irányelvet, a Tanács a Bíróságtól annak elrendelését kéri, hogy az irányelv joghatásait a szükséges intézkedések meghozatalához szükséges ideig fenn kell tartani.

16 A Bíróság elnöke 2018. január 5-i határozatával megengedte Magyarország és a Lengyel Köztársaság beavatkozását a Cseh Köztársaság kérelmeinek támogatása végett.

17 A Bíróság elnöke ugyanezen a napon hozott határozatával megengedte a Francia Köztársaság és a Bizottság beavatkozását a Parlament és a Tanács kérelmeinek támogatása végett.

18 A jelen kereset benyújtásával párhuzamosan a Cseh Köztársaság ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be, amellyel azt kérte a Bíróságtól, hogy rendelje el a megtámadott irányelv végrehajtásának felfüggesztését.

19 A 2018. február 27-iCseh Köztársaság kontra Parlament és Tanács végzéssel (C-482/17 R, nem tették közzé, EU:C:2018:119) a Bíróság elnökhelyettese ezen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasította, mivel a Cseh Köztársaság nem bizonyította, hogy a sürgősségre vonatkozó feltétel teljesült, és a fenti eljárással kapcsolatban felmerült költségekről egyelőre nem határozott.

A keresetről

20 Kereseti kérelmeinek alátámasztására a Cseh Köztársaság négy jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt a hatáskör-átruházás elvének, a másodikat az arányosság elvének, a harmadikat a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének, a negyediket pedig a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére alapítja.

Az első, a hatáskör-átruházás elvének megsértésére alapított jogalapról

A felek érvei

21 Első jogalapjával a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy bár a 91/477 irányelv célja a tűzfegyverek megszerzésére és tartására vonatkozó eltérő nemzeti szabályoknak a belső piac akadályainak kiküszöbölése érdekében történő harmonizálása, a megtámadott irányelv esetében nem ez a helyzet. Ezen irányelv tartalmából és indokolásából ugyanis kitűnik, hogy az általa követett célok kizárólag arra irányulnak, hogy a terrorista fenyegetéssel és a bűnözés egyéb formáival kapcsolatban magasabb szintű közbiztonságot biztosítsanak. A megtámadott irányelv indokolásából különösen az következik, hogy azt sem a belső piac működésének fennálló akadályai, sem ilyen akadályok veszélye nem igazolja, hanem azt kizárólag a tűzfegyverekkel bűnözési vagy terrorista céllal való visszaélés elleni küzdelem igazolja.

22 E körülmények között a Cseh Köztársaság úgy véli, hogy az EUMSZ 114. cikk nem képezhet megfelelő jogalapot a megtámadott irányelv elfogadásához. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy az e cikk alapján elfogadott uniós szabályozás fő céljának az áruk szabad mozgására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítésének kell lennie, az esetleges egyéb célok pedig csak kiegészítő jellegűek lehetnek. Márpedig az egyes félautomata tűzfegyverek és töltőszerkezeteik tartásának tilalma, amely a megtámadott irányelv fő újdonságát képezi, nem áll kapcsolatban a belső piac működését érintő, a Bizottság által megnevezett konkrét hiányosságokkal.

23 Ráadásul a Szerződésekben jelenleg nem szerepel olyan jogalap, amely lehetővé tenné ilyen tiltó intézkedés elfogadását. A bűncselekmények és a terrorizmus megelőzésének területén ugyanis az EUMSZ 84. cikk a harmonizációt kifejezetten kizárja. Ez az EUSZ 4. cikk (2) bekezdését tükrözi, amelynek értelmében a tagállamok kizárólagos feladata, hogy a területükön biztosítsák a nemzeti biztonságot, és lehetővé kell tenni számukra, hogy e területen biztosítsák a közrend fenntartását. A megtámadott irányelv elfogadásával az uniós jogalkotó tehát túllépett a hatáskörén, és megsértette az EUSZ 5. cikk (2) bekezdését.

24 A Cseh Köztársaság hangsúlyozza, hogy nem kérdőjelezi meg az uniós jogalkotó azon jogát, hogy a hatályos irányelveket módosítsa. Azok módosításait azonban a célkitűzéseiknek megfelelő jogalap alapján és az Unió hatásköreinek határain belül kell elfogadni, azon intézkedések kizárásával, amelyek nem szerepelhettek volna az eredeti szövegben, amelyek nem a saját jogalapjukon alapulnak, és amelyek meghaladják az Unió hatáskörét.

25 Magyarország támogatja a Cseh Köztársaság érvelését, és hozzáteszi, hogy bár valamely módosító szabályozás jogalapjának meghatározásához azon aktust kell egészében megvizsgálni, amelynek a szóban forgó szabályozás a részét képezi, ebből nem következik az, hogy a módosító jogi aktus jogalapját kizárólag a módosított jogi aktus céljaira és tartalmára tekintettel kell meghatározni. Ez ugyanis lehetővé teszi az uniós jogalkotó számára azt, hogy eltérjen a Szerződésekben előírt olyan eljárási szabályoktól, mint például a minősített többségi vagy egyhangú szavazás, valamint azt, hogy mint a jelen esetben is, megkerülje a hatáskörmegosztás elvét.

26 A jelen ügyben, még ha el is kell ismerni, hogy a 91/477 irányelv eredeti céljaira tekintettel a megtámadott irányelv célja nem teljesen idegen az EUMSZ 114. cikk által követett célkitűzésektől, e célok a megtámadott irányelv vonatkozásában legfeljebb járulékos jellegűek az abban szereplő módosítások fő céljához, azaz a bűncselekmények megelőzéséhez képest. Következésképpen az EUMSZ 114. cikk nem szolgálhat ezen irányelv jogalapjául.

27 A Lengyel Köztársaság is támogatja a Cseh Köztársaság érvelését, és hozzáteszi, hogy magának a hatáskörmegosztás elvének a lényege kérdőjeleződik meg, ha valamely uniós jogi aktus módosítását az ilyen jogi aktus elfogadásához eredetileg választott jogalap alapján fogadják el, az így bekövetkezett módosítás céljától és tartalmától függetlenül.

28 Ezenkívül a Lengyel Köztársaság azzal érvel, hogy az uniós jog szempontjából - a tűzfegyverek kizárásával - kizárólag a lőszerek minősülnek veszélyes áruknak, és ezért nem alapítható érv a tűzfegyverek állítólagosan veszélyes jellegére abban álló intézkedések igazolása érdekében, hogy bizonyos tűzfegyverek értékesítését megtiltják, vagy hogy a belső piacon a megszerzésük, birtoklásuk és forgalmazásuk feltételeit harmonizálják.

29 Egyébiránt a meghatározott kategóriákba sorolt tűzfegyverek értékesítésének tilalma nem segíti elő a belső piac működését. Éppen ellenkezőleg, a megtámadott irányelvből e működés újabb akadályai tűnnek ki, mivel az elmulasztotta egységesíteni azt az időpontot, amelytől kezdve a tűzfegyverek régebbinek minősülnek, és hogy nem csupán kétértelmű új fogalommeghatározásokat vezetett be, hanem olyan elemeket magukban foglaló szabályokat is, amelyek a tagállamok nemzeti jogában eltérő átültetést eredményezhetnek.

30 A Parlament és Tanács, amelyeket a Francia Köztársaság és a Bizottság támogat, vitatja a Cseh Köztársaság érvelését, valamint az utóbbi támogatása érdekében Magyarország és a Lengyel Köztársaság által előadott érveket.

A Bíróság álláspontja

31 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy valamely uniós jogi aktus jogalapja megválasztásának olyan objektív elemeken, így többek között ezen aktus célján és tartalmán kell alapulnia, amelyek alkalmasak arra, hogy bírósági felülvizsgálat tárgyát képezzék. Ha az érintett jogi aktus vizsgálatából az derül ki, hogy az két cél elérésére irányul, vagy két összetevőt foglal magában, és ezek egyike elsődlegesnek vagy döntő jellegűnek mutatkozik, míg a másik csak járulékos jellegű, az aktust csak egy jogalapra kell alapítani, mégpedig arra, amelyet az elsődleges vagy döntő cél vagy összetevő megkövetel (2018. január 23-iBuhagiar és társai ítélet, C-267/16, EU:C:2018:26, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32 Ráadásul a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a megfelelő jogalap meghatározása érdekében figyelembe lehet venni azt a jogi hátteret, amelybe az új szabályozás illeszkedik, többek között azért, mert e háttér világossá teheti az említett szabályozás célját (2009. szeptember 3-iParlament kontra Tanács ítélet, C-166/07, EU:C:2009:499, 52. pont).

33 Az EUMSZ 114. cikk (1) bekezdése szerint a Parlament és a Tanács elfogadja azokat a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése.

34 E rendelkezések alkalmazásának feltételeit illetően az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy bár a nemzeti szabályozások közötti eltérések egyszerű megállapítása nem elegendő az EUMSZ 114. cikk alkalmazásának igazolásához, nem ez a helyzet a tagállamok olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései közötti eltérések esetében, amelyek gátolják az alapvető szabadságok érvényesülését, és ezáltal közvetlenül érinthetik a belső piac működését (2016. május 4-iLengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C-358/14, EU:C:2016:323, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35 Ezenkívül, bár az EUMSZ 114. cikkre mint jogalapra akkor lehet hivatkozni, ha a nemzeti szabályozások eltérő alakulásából adódó jövőbeni kereskedelmi akadályok megelőzése a cél, az ilyen akadályok keletkezésének valószínűnek kell lennie, és a kifogásolt intézkedésnek ezen akadályok megelőzésére kell irányulnia (2016. május 4-iLengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C-358/14, EU:C:2016:323, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36 A Bíróság egyébként úgy ítélte meg, hogy amennyiben fennállnak az EUMSZ 114. cikkre mint jogalapra való hivatkozás feltételei, az uniós jogalkotó nem akadályozható meg az e jogalapra való hivatkozásban abból a tényből kifolyólag, hogy az e cikk (3) bekezdésében említett általános érdekek védelme, amelyek között a biztonság is szerepel, a meghozandó döntések tekintetében meghatározó (lásd ebben az értelemben: 2016. május 4-iLengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C-358/14, EU:C:2016:323, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37 A fentiekből az következik, hogy ha léteznek kereskedelmi akadályok, vagy valószínű, hogy a jövőben felmerülnek ilyenek amiatt, mert a tagállamok eltérő intézkedéseket hoztak vagy hoznak valamely termékkel vagy termékek valamely kategóriájával kapcsolatban, és ezáltal a védelem különböző szintjeit biztosítják, az érintett termék vagy termékek szabad mozgását akadályozva ezzel a Unión belül, az EUMSZ 114. cikk felhatalmazza az uniós jogalkotót arra, hogy egyrészt az említett cikk (3) bekezdésével, másrészt az EUM-Szerződésben szereplő vagy az ítélkezési gyakorlat által kialakított jogelvekkel - különösen az arányosság elvével - összhangban lévő megfelelő intézkedések elfogadásával beavatkozzon (2016. május 4-iLengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C-358/14, EU:C:2016:323, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy amennyiben az EUMSZ 114. cikken alapuló valamely jogi aktus az általa harmonizált területen már valamennyi kereskedelmi akadályt felszámolt, ez nem foszthatja meg az uniós jogalkotót azon lehetőségtől, hogy - a Szerződés által elismert általános érdekek védelmének biztosítására irányuló feladatára tekintettel - e jogi aktust a körülmények változásához vagy az ismeretek fejlődéséhez igazítsa (2010. június 8-iVodafone és társai ítélet, C-58/08, EU:C:2010:321, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39 Az uniós jogalkotó ugyanis ilyen helyzetben csak akkor teljesítheti a Szerződés által elismert általános érdekek védelmének biztosítására irányuló feladatát, ha a releváns uniós szabályozást hozzáigazíthatja az ilyen változásokhoz vagy fejlődéshez (lásd ebben az értelemben: 2002. december 10-iBritish American Tobacco [Investments] és Imperial Tobacco ítélet, C-491/01, EU:C:2002:741, 77. pont).

40 Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a terrorizmus elleni küzdelem a nemzetközi béke és biztonság fenntartása érdekében az Unió egyik általános érdekű céljának minősül. Ugyanez érvényes a súlyos bűncselekmények elleni, a közbiztonság biztosítása érdekében folytatott küzdelemre is (2014. április 8-iDigital Rights Ireland és társai ítélet, C-293/12 és C-594/12, EU:C:2014:238, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41 A jelen ügyben, míg a Magyarország és a Lengyel Köztársaság által támogatott Cseh Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a megtámadott irányelv jogalapját ezen irányelv elszigetelt vizsgálata révén kell azonosítani, a Parlament és a Tanács - amelyeket e tekintetben a Francia Köztársaság támogat - úgy érvel, hogy e vizsgálatot különösen a 91/477 irányelv figyelembevételével kell elvégezni, amelynek módosítására a megtámadott irányelv irányul.

42 E tekintetben meg kell jegyezni egyrészről, hogy különösen a jelen ítélet 32., 38. és 39. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy valamely létező szabályozást módosító szabályozás esetében az utóbbi szabályozás jogalapjának meghatározása céljából figyelembe kell venni az általa módosított létező szabályozást, és különösen annak célját és tartalmát.

43 Mivel a megtámadott irányelv a 91/477 irányelvet módosítja többek között azáltal, hogy azt új rendelkezésekkel egészíti ki, az utóbbi irányelv képezi a megtámadott irányelv jogi hátterét. Erről tanúskodik különösen a megtámadott irányelv (1) és (2) preambulumbekezdése, amelyek arra az egyensúlyra utalnak, amelyet a 91/477 irányelv egyrészt a bizonyos tűzfegyverek és alapvető alkotóelemeik Unión belüli szabad mozgásának biztosítására vonatkozó kötelezettségvállalás, másrészt e szabadság - bizonyos, e termékekhez igazított biztonsági garanciák általi - behatárolásának szükségessége között teremt meg, valamint ezen egyensúly kiigazításának szükségességére az e fegyverek bűncselekmények elkövetésének céljára történő visszaélésszerű használata elleni küzdelem céljából és a "közelmúltbeli terrorcselekmények" figyelembevételével.

44 Másrészt az a megközelítés, amelyet a Magyarország és a Lengyel Köztársaság által támogatott Cseh Köztársaság javasol, paradox eredményre vezethet, azaz arra, hogy míg a módosító jogi aktust nem lehet az EUMSZ 114. cikk alapján elfogadni, az uniós jogalkotó ugyanezen normatív eredményt érheti el az eredeti aktus hatályon kívül helyezésével, és annak egy új, az említett rendelkezés alapján elfogadott jogi aktusban történő teljes átdolgozásával.

45 Ebből következik, hogy ellentétben azzal, amit e tagállamok állítanak, és amint arra a Parlament és a Tanács helyesen hivatkozik, a jelen ügyben meg kell határozni a megtámadott irányelv elfogadásának jogalapját, különösen a 91/477 irányelv által alkotott háttér és az utóbbi irányelvnek a megtámadott irányelv általi módosításaiból eredő szabályozás figyelembevételével.

46 Elsőként a 91/477 irányelvet illetően a második, harmadik és negyedik preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy ezen irányelvet a belső piac megvalósítása céljából fogadták el, és hogy ebben az összefüggésben a szállított áruk és a személyek biztonságára vonatkozó ellenőrző intézkedések eltörlése következtében többek között jogszabályokat is össze kellett hangolni olyan, a tűzfegyverekre vonatkozó hatékony szabályok alkalmazásával, amelyek lehetővé teszik a tagállamokon belül azok megszerzésének és tartásának, valamint szállításának ellenőrzését. Ezen irányelv ötödik preambulumbekezdése szerint e szabályok következtében ugyanis a tagállamok közötti kölcsönös bizalom a közbiztonság védelme területén nagyobb lesz (2018. január 23-iBuhagiar és társai ítélet, C-267/16, EU:C:2018:26, 43. pont).

47 Ami a 91/477 irányelv tartalmát illeti, az a tűzfegyverek tartására és megszerzésére, valamint azok tagállamok közötti szállítására vonatkozó, harmonizált minimális szabályozási keretet hoz létre. Ennek érdekében ez az irányelv azon feltételekre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket, amelyek szerint a különböző kategóriákba sorolt tűzfegyverek megszerezhetők és birtokolhatók, miközben a közbiztonság követelményére figyelemmel előírja, hogy bizonyos tűzfegyverfajták megszerzését meg kell tiltani. Ezenkívül az említett irányelv a polgári felhasználásra szánt tűzfegyverek mozgására vonatkozó tagállami közigazgatási intézkedések összehangolására irányuló szabályokat tartalmaz, amelyek alapelve a fegyverek mozgásának tilalma, kivéve ha az ugyanezen irányelv által e célból előírt eljárásokat betartják (lásd ebben az értelemben: 2018. január 23-iBuhagiar és társai ítélet, C-267/16, EU:C:2018:26, 49-51. pont).

48 Ennek megfelelően a Bíróság megállapította, hogy a 91/477 irányelv olyan intézkedés, amely az áruk - azaz a polgári felhasználásra szánt tűzfegyverek - szabad mozgása tekintetében a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítésének biztosítására irányul, miközben e szabadságot ezen áruk jellegének megfelelő biztonsági garanciák alkalmazásával szorítja korlátok közé (2018. január 23-iBuhagiar és társai ítélet, C-267/16, EU:C:2018:26, 52. pont).

49 Másodszor, ami a megtámadott irányelv célját illeti, először is ezen irányelv (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az említett irányelv a 91/477 irányelv egyes vonatkozásainak továbbfejlesztésére, valamint a szóban forgó áruk szabad mozgása és a biztonsági garanciák egyensúlyának kiigazítására irányul, többek között a "közelmúltbeli terrorcselekmények" figyelembevételével. Bár a megtámadott irányelvnek a többek között a legveszélyesebb, a semlegesített és a félautomata tűzfegyverekre vonatkozó (9), (15), (20), (21) és (23) preambulumbekezdéséből különösen az következik, hogy az e különböző típusú tűzfegyverekhez kapcsolódó biztonsági aggályok arra késztették az uniós jogalkotót, hogy szigorúbb szabályokat írjon elő e tűzfegyverek tekintetében, e jogalkotó szándéka ezen irányelv elfogadásával bizonyos fegyverek szabad mozgásának elősegítésére is irányult, amint azt többek között az említett irányelvnek a tűzfegyverek és alapvető alkotóelemeik jelölésére vonatkozó (6) preambulumbekezdése is tanúsítja.

50 Ezt követően a megtámadott irányelv tartalmát illetően meg kell jegyezni, hogy az utóbbi 1. cikkének 1. pontja pontos fogalommeghatározásokat tartalmaz többek között az új szabályozás hatálya alá tartozó személyek, tárgyak és tevékenységek vonatkozásában. E cikk 3. pontja bevezeti a tűzfegyverek és alapvető alkotóelemeik új jelölési rendszerét, szabályozza a kereskedők és közvetítők tevékenységét, valamint meghatározza azokat az adatokat, amelyeket a tagállami adatnyilvántartásban rögzíteni kell, továbbá azok megőrzését és hozzáférhetőségét. Az említett cikk 6. pontja részletezi azokat a feltételeket, amelyek mellett a tűzfegyverek megszerzésére és tartására vonatkozó engedélyeket megadják, illetve visszavonják, szabályokat tartalmaz a tűzfegyverek felügyeletére vonatkozóan annak érdekében, hogy csökkentse az engedéllyel nem rendelkező személyek tűzfegyverekhez való hozzáférésének veszélyét, tiltja az A kategóriába sorolt tűzfegyverek megszerzését és tartását, és pontosítja az e tilalomtól való eltéréseket. Ugyanezen cikk 7. pontja előírja a tűzfegyverek tartására vonatkozó engedélyek rendszeres felülvizsgálatát, és lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az A kategóriába sorolt tűzfegyverek tartására vonatkozó tilalomtól való új eltérést engedélyezzenek. A megtámadott irányelv 1. cikkének 8. pontja emlékeztet arra, hogy a tagállamok megtilthatják a B és a C kategóriába sorolt tűzfegyverek megszerzését vagy tartását. E cikk 9. pontja a lőszerekre és egyes töltőszerkezetekre vonatkozóan ugyanazokat a szabályokat írja elő, mint amelyek azon tűzfegyverek megszerzésére és tartására alkalmazandók, amelyekhez az előbbieket szánják. Az említett cikk 10. pontja a riasztó- és jelzőfegyvereket, valamint a hatástalanított fegyvereket szabályozza. Ugyanezen cikk 12. pontja főszabály szerint tiltja tűzfegyvereknek az egyik tagállamból a másikba történő szállítását, és 13. pontja előírja az e szállításra alkalmazandó eltéréseket. A megtámadott irányelv 1. cikkének 14. pontja a tagállamok közötti információcserére vonatkozik, és e cikk 19. pontja a 91/477 irányelv I. mellékletét a fegyverek A-C kategóriákba való besorolásának részletes szabályozásával módosítja.

51 A megtámadott irányelv tehát a 91/477 irányelvhez hasonlóan a tűzfegyverek tartására és megszerzésére, valamint azok tagállamok közötti szállítására vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. E rendelkezések különösen a tűzfegyverek magánszemélyek általi megszerzésére és tartására vonatkoznak, többek között annak előírásával, hogy e fegyverek közül egyesek tiltottak, míg mások engedélyhez vagy bejelentéshez vannak kötve. Ezenkívül harmonizálják a polgári használatra szánt tűzfegyverek mozgására vonatkozó, tagállami közigazgatási intézkedéseket.

52 Végül több, a megtámadott irányelv előkészítésére szolgáló és a Bíróság tudomására hozott dokumentumból kitűnik, hogy az uniós jogalkotó ezen irányelv elfogadásával valójában az uniós polgárok biztonságát kívánta egy megváltozott biztonsági környezetben biztosítani amellett, hogy a tűzfegyverek belső piacának működését a felsorolt problémák megoldása mellett javítja. Közelebbről a REFIT értékelés rávilágított arra, hogy a polgári használatra szánt tűzfegyverek belső piacának megfelelő működését a tagállamok közötti, a tűzfegyverek C és D kategóriába való besorolására vonatkozó jogszabályi eltérések, valamint az európai tűzfegyvertartási igazolvánnyal kapcsolatos rendelkezések alkalmazásában tapasztalható különbségek veszélyeztetik.

53 Márpedig az uniós jogalkotó azáltal, hogy az áruk szabad mozgása és a biztonsági garanciák közötti egyensúlyt ily módon kiigazította, csupán a 91/477 irányelv által a tűzfegyverek tartására és megszerzésére vonatkozóan előírt szabályokat igazította a változó körülményekhez.

54 Elsőként ugyanis, amint arra a Parlament és a Tanács helyesen hivatkozik, az uniós jogalkotó a megtámadott irányelv elfogadásával a biztonsági kockázatok változásának összefüggésében továbbra is a 91/477 irányelv ötödik preambulumbekezdésében kimondott, arra irányuló célt követte, hogy a személyek biztonságának megőrzése terén a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat azáltal erősítse, hogy olyan tűzfegyver-kategóriákról rendelkezik, amelyeknek a magánszemélyek általi megszerzése és tartása tilos, illetve engedélyhez vagy bejelentéshez kötött, amely cél maga is a belső piac megfelelő működésének biztosítására irányul.

55 E tekintetben nem vitatott, hogy a körülmények a 91/477 irányelv elfogadása óta lényegesen megváltoztak, először is tekintettel arra, hogy az Unió többszöri bővítésen ment keresztül, ezt követően arra, hogy létrejött a schengeni térség, amelyet az Unió jelentős részére kiterjesztettek, végül pedig arra, hogy a terrorista fenyegetések és a határokon átnyúló bűnözés veszélye tovább súlyosbodott.

56 Márpedig a jelen ítélet 38-40. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az uniós jogalkotó nem fosztható meg attól a lehetőségtől, hogy az EUMSZ 114. cikk alapján egy olyan aktust, mint a 91/477 irányelv, a körülmények bármely változására vagy az ismeretek bármilyen fejlődésére tekintettel, a Szerződések által elismert általános érdekek védelmének, többek között a közbiztonság fenntartásának biztosítására vonatkozó feladatára figyelemmel kiigazítson.

57 Másodszor, amint arra a főtanácsnok az indítványának 46. és 47. pontjában rámutatott, az áruk biztonságával kapcsolatos szempontok harmonizációja egyike a belső piac megfelelő működésének biztosítása szempontjából alapvető tényezőknek, mivel az e területre vonatkozó eltérő szabályozások alkalmasak arra, hogy kereskedelmi akadályokat képezzenek. Márpedig, mivel a tűzfegyvereknek a Lengyel Köztársaság állításával ellentétben az a sajátosságuk, hogy nemcsak a felhasználók számára, hanem a széles közönség számára is veszélyt jelentenek, amint arra a Bíróság a 2018. január 23-iBuhagiar és társai ítélet (C-267/16, EU:C:2018:26) 54. pontjában már rámutatott, az ezen áruk megszerzésére és tartására vonatkozó szabályozás keretében - a 91/477 irányelv (5) preambulumbekezdésében említettek szerint - a közbiztonsági megfontolások elengedhetetleneknek tűnnek.

58 Harmadszor, a Bíróság elé terjesztett ügyiratokat figyelembe véve egyáltalán nem nyert bizonyítást, hogy az uniós jogalkotó megsértette volna az EUMSZ 114. cikk által képezett jogalapot, és ennek következtében túllépte volna az Unióra ruházott hatáskörök korlátait, ha a megtámadott irányelv elfogadása helyett átdolgozta volna a 91/477 irányelvet, amely ezen alternatív jogalkotási eljárás folytán magában foglalta volna a megtámadott irányelv módosító rendelkezéseit.

59 Ellenkezőleg, ugyanezen körülményekből az tűnik ki, hogy a 91/477 irányelvnek a megtámadott irányelvvel való módosításaiból eredő jogi aktus a polgári használatra szánt tűzfegyverek belső piacának olyan szabályozását tartalmazza, amely igazodik az említett áruk sajátosságaihoz, és amely a Bíróság által a 2018. január 23-iBuhagiar és társai ítélet (C-267/16, EU:C:2018:26) 52. pontjában az áruk szabad mozgása tekintetében megállapítottakhoz hasonlóan továbbra is biztosítja a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítését, miközben e szabadságot a szóban forgó áruk jellegének megfelelő biztonsági garanciák alkalmazásával szorítja korlátok közé.

60 Harmadszor, amennyiben a Lengyel Köztársaság arra hivatkozik, hogy bizonyos tűzfegyver-kategóriák forgalmazásának tilalma nem segíti elő a belső piac működését, és hogy a megtámadott irányelv folytán a polgári használatra szánt tűzfegyverek szabad mozgásának újabb akadályai jelennek meg, egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 114. cikkben szereplő "közelítésére vonatkozó intézkedések" kifejezéssel a Szerződés alkotói - a harmonizálandó terület általános összefüggései és sajátos körülményei függvényében - mérlegelési mozgásteret kívántak biztosítani az uniós jogalkotó számára a közelítésnek a kívánt eredmény elérése céljából legmegfelelőbb módját illetően, különösen azokban a tárgykörökben, amelyeket összetett műszaki sajátosságok jellemeznek (2016. május 4-iLengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C-358/14, EU:C:2016:323, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61 A körülmények függvényében ezek az intézkedések valamennyi tagállamot kötelezhetik az érintett termék vagy termékek forgalmazásának engedélyezésére, az ilyen engedélyezési kötelezettség bizonyos feltételekhez kötésére, vagy akár valamely termék vagy termékek forgalmazásának átmeneti vagy végleges tilalmára (2016. május 4-iLengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C-358/14, EU:C:2016:323, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62 Márpedig ebben az ügyben a jelen ítélet 54-57. pontjában megállapított körülményekre tekintettel nem tűnik úgy, hogy az uniós jogalkotó túllépte az EUMSZ 114. cikkben a közelítés technikájára vonatkozóan részére biztosított mérlegelési mozgásteret akkor, amikor annak érdekében, hogy a belső piacon biztosítsa a tűzfegyverek korlátozott szabad mozgásának fenntartását, olyan intézkedéseket fogadott el, amelyekkel a 91/477 irányelv által tiltott tűzfegyverek A kategóriájához hozzáadott bizonyos félautomata tűzfegyvereket, és azon további rendelkezéseket vezette be, amelyek a Lengyel Köztársaság szerint új akadályokat jelentenek.

63 Másrészt, amennyiben az említett érvelés annak a ténynek a vitatására irányul, hogy a kifogásolt intézkedések alkalmasak az EUMSZ 114. cikk céljainak elérésére, rá kell mutatni, hogy ez az érvelés egybemosódik a Cseh Köztársaság által a második jogalapja második részének alátámasztására felhozott érveléssel, és ezért ezeket az említett rész alatt kell együttesen értékelni.

64 A fenti megfontolások összességére tekintettel az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

A második, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapról

A második jogalapnak a megtámadott irányelv egyes rendelkezései arányosságának az uniós jogalkotó általi vizsgálatára vonatkozó, első részéről

- A felek érvei

65 Második jogalapjának első részében a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy az uniós jogalkotó elfogadta a megtámadott irányelvet, jóllehet nyilvánvalóan nem rendelkezett elegendő információval az elfogadott intézkedések lehetséges hatásáról. Nem teljesíthette tehát annak vizsgálatára vonatkozó kötelezettségét, hogy ezen intézkedések tiszteletben tartják-e az arányosság elvét.

66 Először is sem a megtámadott irányelv (33) preambulumbekezdésében szereplő formális megállapítás, sem az indokolás megfelelő részei nem tartalmaznak kellően konkrét megfontolásokat ezen irányelv bizonyos rendelkezéseinek arányosságával kapcsolatban.

67 Ezt követően azzal érvel, hogy a Bizottság minden olyan esetben köteles elvégezni a javasolt szabályozás hatásvizsgálatát, amikor számítani kell arra, hogy az a személyek jogaira és kötelezettségeire jelentős hatást gyakorol. A javasolt szabályozás hatásvizsgálatának elvégzése tehát az intézményközi megállapodásban előírt kötelezettség. Konkrétan azt állítja, hogy e megállapodás 12. pontjának második bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy az lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy amikor azt célszerűnek tartja, lemondjon a hatásvizsgálat elvégzéséről, hanem azt a Bizottság annak biztosítására való felhívásaként kell értelmezni, hogy a hatásvizsgálat ne vezessen a jogalkotási eljárás késleltetéséhez.

68 Márpedig a megtámadott irányelv elfogadását semmilyen hatásvizsgálat nem előzte meg, jóllehet többek között a polgárok tulajdonhoz való jogára valamennyi tagállamban jelentős hatást gyakorol. Különösen nem tekinthető úgy, hogy a REFIT-értékelés helyettesíti az ilyen vizsgálatot, mivel az előbbi nem vonatkozik az újonnan elfogadott intézkedések hatásaira.

69 Ezenkívül a Cseh Köztársaság tapasztalata alapján kétségbe vonható, hogy az elfogadott intézkedések alkalmasak arra, hogy elérjék a tűzfegyverek visszaélésszerű használata elleni küzdelem célját, mivel ebben a tagállamban és az elmúlt tíz évben egyetlen, egyébiránt nem szándékos jogsértést követtek el olyan fegyverrel, amely immár az A kategóriába tartozik, és amelynek a forgalmazása és tartása főszabály szerint tiltott.

70 Hasonlóképpen, a félautomata tűzfegyverek automata tűzfegyverekké történő átalakításának lehetőségét illetően maga a REFIT értékelés is megállapította, hogy ily módon átalakított tűzfegyverek bűncselekmények elkövetésére való visszaélésszerű használatának egyetlen esetét sem azonosították. Ráadásul az abban említett átalakításokat vagy a megtámadott irányelv által nem szabályozott kiegészítők segítségével, vagy oly módon végezték el, hogy a 91/477 irányelv által már a megtámadott irányelvvel történő módosítását megelőzően tiltott automata tűzfegyverek alapvető alkotóelemeit építették be.

71 Végül, bár a Cseh Köztársaság hajlandó elismerni, hogy az elfogadott intézkedések lehetséges hatásának értékelése nem csak a formális hatásvizsgálat segítségével végezhető el, az uniós jogalkotó arról nem mondhat le teljes mértékben. Márpedig a jelen ügyben az utóbbinak más forrásokból nem állt rendelkezésére elegendő olyan információ, amely lehetővé tenné számára a megtámadott irányelv által bevezetett egyes intézkedések arányosságának értékelését, mivel az alperes intézmények és a Bizottság által e célból hivatkozott tanulmányok egyike sem szólt ezen intézkedések hatásairól.

72 A fent említett intézkedések között szerepel a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. része A kategóriája 6-8. pontjának hatálya alá tartozó félautomata tűzfegyverek tilalma, mivel nem állnak rendelkezésre információk arra vonatkozóan, hogy az e pontok alá tartozó és jogszerűen birtokolt fegyvereket az e tilalom hatálya alá tartozó, problémamentes birtokosok számához képest milyen arányban használják bűncselekmények elkövetéséhez. Az uniós jogalkotó a félautomata tűzfegyverekhez használt bizonyos töltőszerkezeteket is betiltotta, noha semmi sem bizonyítja, hogy ezen intézkedés alkalmas a kitűzött cél megvalósítására.

73 Ráadásul megszigorította a más típusú tűzfegyverekre, köztük az antik fegyverek utánzataira alkalmazandó szabályozást, anélkül hogy adatokkal rendelkezett volna annak veszélyére vonatkozóan, hogy e fegyvereket a terrorizmussal összefüggő tevékenységek és súlyos bűncselekmények elkövetése során használják, vagy e veszélyt az ilyen szigorításnak a problémamentes birtokosok jogaira gyakorolt hatását figyelembe véve értékelte volna.

74 Magyarország támogatja a Cseh Köztársaság érvelését, és hozzáteszi, hogy az intézményközi megállapodás 13. pontja első bekezdésének második mondata értelmében a Bizottság munkaprogramjában szereplő kezdeményezéseket főszabályként hatásvizsgálatnak kell kísérnie. Következésképpen a Bizottság e rendelkezéssel ellentétesen járt el azáltal, hogy irányelvjavaslatát hatásvizsgálat elvégzése nélkül nyújtotta be, és hogy ezt később sem orvosolta. Ráadásul az alperesek a jogalkotási folyamat későbbi szakaszaiban sem végeztek hatásvizsgálatot. Következésképpen, és figyelembe véve azt a tényt is, hogy sem a REFIT-értékelés, sem a hivatkozott többi tanulmány nem tartalmaz ilyen vizsgálatokat, az uniós jogalkotó nem rendelkezett elegendő információval ahhoz, hogy megvizsgálja a megtámadott irányelvben szereplő intézkedések arányosságát.

75 A Parlament és a Tanács, amelyeket a Bizottság támogat, vitatják a Cseh Köztársaság érvelését, valamint az utóbbi támogatása érdekében Magyarország által előadott érveket.

- A Bíróság álláspontja

76 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az arányosság elve az uniós jog általános elvei közé tartozik, és megköveteli, hogy az uniós jog valamely rendelkezése által alkalmazott eszközök alkalmasak legyenek az érintett szabályozással kitűzött célok megvalósítására, és ne menjenek túl az azok eléréséhez szükséges mértéken (2010. június 8-iVodafone és társai ítélet, C-58/08, EU:C:2010:321, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

77 Az e feltételek tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatával kapcsolatban a Bíróság az uniós jogalkotó számára széles körű mérlegelési jogkört ismert el a ráruházott hatáskörök gyakorlása során azokon a területeken, ahol cselekvése politikai, gazdasági és szociálpolitikai döntéseket igényel, illetve amikor összetett mérlegelést és értékelést kell végeznie. Így nem az a kérdés, hogy az ilyen területen megállapított valamely intézkedés volt-e az egyetlen vagy a lehető legjobb, mivel csupán az ezen intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmények által elérni kívánt céllal kapcsolatos nyilvánvalóan alkalmatlan jellege lehet kihatással az ilyen intézkedés jogszerűségére (2010. június 8-iVodafone és társai ítélet, C-58/08, EU:C:2010:321, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

78 Ezenkívül az uniós jogalkotó széles mérlegelési jogköre, amelynek gyakorlása csak korlátozott bírósági felülvizsgálat alá tartozik, nem kizárólag a meghozandó rendelkezések jellegére és hatályára vonatkozik, hanem bizonyos mértékig az alapvető adatok megállapítására is (2018. június 21-iLengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C-5/16, EU:C:2018:483, 151. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

79 Az uniós jogalkotó még széles mérlegelési jogkör fennállása esetén is köteles a választását objektív szempontokra alapozni, és meg kell vizsgálnia, hogy az elfogadott intézkedéssel elérni kívánt célok igazolják-e az egyes gazdasági szereplőket érő, akár jelentős mértékű, kedvezőtlen gazdasági következményeket. A szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló, az EU- és az EUM-Szerződéshez mellékelt (2.) jegyzőkönyv 5. cikke értelmében ugyanis a jogalkotási aktusok tervezetének figyelembe kell vennie annak szükségességét, hogy a gazdasági szereplőkre háruló terheket a lehető legkisebbre csökkentsék, és hogy azok arányban álljanak az elérendő célkitűzésekkel (2016. május 4-iLengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C-358/14, EU:C:2016:323, 97. és 98. pont).

80 Ráadásul a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy valamely uniós jogi aktus érvényességét a szóban forgó szabályozás elfogadásának időpontjában az uniós jogalkotó rendelkezésére álló tényekre tekintettel kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 6-iSzlovákia és Magyarország kontra Tanács ítélet, C-643/15 és C-647/15, EU:C:2017:631, 221. pont).

81 Egyébiránt még egy korlátozott hatályú bírósági felülvizsgálat is szükségessé teszi, hogy azok az uniós intézmények, amelyek a szóban forgó jogi aktus alkotói, bizonyíthassák a Bíróság előtt, hogy a jogi aktust a mérlegelési jogkörük tényleges gyakorlásával fogadták el, amely feltételezi az ezen aktus által szabályozni szándékozott helyzet valamennyi releváns tényének és körülményének figyelembevételét. Ebből következik, hogy ezen intézményeknek képesnek kell lenniük legalább arra, hogy világosan és egyértelműen szolgáltassák és bemutassák azokat az alapvető adatokat, amelyeket az említett jogi aktus vitatott intézkedéseinek megalapozásához figyelembe kellett venni, és amelyektől a mérlegelési jogkörük gyakorlása függött (2018. június 21-iLengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C-5/16, EU:C:2018:483, 152. és 153. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

82 A jelen ügyben először is meg kell állapítani, ahogyan azt a főtanácsnok indítványának 94-97. pontjában tette, hogy a hatásvizsgálat minden egyes esetben való elvégzésének kötelezettsége - ellentétben azzal, amit a Magyarország által támogatott Cseh Köztársaság állít - az intézményközi megállapodás 12-15. pontjából nem következik.

83 E pontokból először is az tűnik ki, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság elismeri, hogy a hatásvizsgálatok hozzájárulnak az uniós jogalkotás minőségének javításához, és hogy ezek a vizsgálatok olyan eszközök, amelyek célja, hogy a három érintett intézménynek segítséget nyújtsanak döntéseiknek a körülmények teljes ismeretében való meghozatalához. Másodszor az említett pontok kifejtik, hogy a hatásvizsgálatok nem késleltethetik indokolatlanul a jogalkotási folyamatot, és nem érinthetik a társjogalkotók lehetőségét arra, hogy módosításokat javasoljanak, amelyek tekintetében egyébként előírják, hogy kiegészítő hatásvizsgálatok végezhetők, ha a Parlament és a Tanács azt megfelelőnek és szükségesnek tartja. Harmadszor, ugyanezen pontok megállapítják, hogy a Bizottság minden olyan jogalkotási kezdeményezése esetében hatásvizsgálatot végez, amely várhatóan jelentős gazdasági, környezeti vagy társadalmi hatással jár. Negyedszer pontosításra kerül, hogy a Parlament és a Tanács a Bizottság jogalkotási javaslatainak vizsgálata során teljes mértékben figyelembe veszi a Bizottság hatásvizsgálatát.

84 Ebből következik, hogy a hatásvizsgálatok elkészítése a jogalkotási folyamat egyik szakaszát képezi, amely főszabály szerint akkor valósul meg, ha valamely jogalkotási kezdeményezés ilyen hatást gyakorolhat.

85 Márpedig a hatásvizsgálat elmulasztását nem lehet az arányosság elve megsértésének minősíteni, ha az uniós jogalkotó olyan sajátos helyzetben van, amely szükségessé teszi számára, hogy attól eltekintsen, és elegendő információval rendelkezik ahhoz, hogy a meghozott intézkedés arányosságának értékelését elvégezhesse.

86 E vonatkozásban és másodsorban, a mérlegelési jogkörük tényleges gyakorlása érdekében a társjogalkotóknak a jogalkotási eljárás során figyelembe kell venniük a tudományos adatokat és a hozzáférhetővé vált egyéb megállapításokat, azokat a tudományos dokumentumokat is ideértve, amelyeket a tagállamok a Tanács ülésein felhasználtak, és amelyekkel ez utóbbi maga nem rendelkezik (lásd ebben az értelemben: 2018. június 21-iLengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C-5/16, EU:C:2018:483, 160-163. pont).

87 A megtámadott irányelv elfogadását eredményező jogalkotási kezdeményezés Bizottság általi elkészítésekor rendelkezésre álló információkat illetően ezen intézmény jelezte, hogy először is figyelembe vette a "Evaluation of the Firearms Directive" című, a 91/477 irányelvvel bevezetett rendszer működéséről szóló, 2014. decemberi részletes tanulmányt és a REFIT értékelést, amelyek rávilágítottak az említett irányelv alkalmazása tekintetében a tagállamok között különösen a tűzfegyverek besorolása vonatkozásában fennálló jelentős eltérésekre, a tisztelgésre használt, illetve akusztikus fegyverekre vonatkozóan egységes kritériumok meghatározását szorgalmazták azok működőképes tűzfegyverré való átalakításának megakadályozása érdekében, a tűzfegyverek hatástalanítására vonatkozó szabályok harmonizálását javasolták, hangsúlyozták, hogy a tagállamok többségében nem lehet fellelni valamely tűzfegyver eredeti tulajdonosát, a tűzfegyverek jelölését érintő szabályok kiigazítását és a tagállamok közötti információcsere működésének javítását, továbbá a közvetítők tevékenységét szabályozó olyan rendelkezések bevezetését javasolták, amelyek hangsúlyozzák a félautomata tűzfegyverek automata tűzfegyverekké való lehetséges átalakításából eredő aggályokat, és amelyek ajánlásokat tartalmaztak azon területeket illetően, ahol a polgári használatra szánt tűzfegyverek belső piacának működését javítani kell.

88 Ezt követően az említett intézmény kilenc tanulmányra támaszkodott, amelyek egyenként a tűzfegyverek hatástalanítására vonatkozó szabályok és Unión belüli engedélyezésére vonatkozó eljárások javítására, valamint az akusztikus fegyverekre és fegyverutánzatokra, az Unión belüli tűzfegyver-kereskedelem elleni küzdelem lehetőségeire, és az emberölésekre vonatkoztak, ez utóbbi tanulmányt az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala készítette az erőszakos halálesetek és a tűzfegyverek hozzáférhetősége közötti kapcsolat, a tűzfegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzése által az ilyen fegyverek által okozott halálesetekre gyakorolt hatás, a tűzfegyverek hatástalanítására és ezek átalakítására, a riasztófegyverekre és az antik tűzfegyverekre alkalmazandó szabályok, valamint az európai tömeglövöldözések során használt tűzfegyverek tárgyában.

89 Ezek a tanulmányok a biztonsági összefüggések figyelembevétele mellett többek között rávilágítottak a hatástalanított tűzfegyverek működőképes tűzfegyverekké való átalakításának veszélyére és e fegyverek tulajdonosai azonosításának problémáira, rámutattak arra, hogy a tűzfegyverek jelölését és hatástalanítását a 91/477 irányelv nem harmonizálta, és ebből következően javasolták ezen irányelv felülvizsgálatát a tűzfegyverek jelölésére vonatkozó szabályok harmonizálása érdekében és a tűzfegyverek megszerzését, illetve tartását érintő engedélyezési szabályok szigorítását, szorgalmazták a hatástalanított tűzfegyverekre alkalmazandó szabályok bevezetését, rámutattak a riasztófegyverek és a tisztelgésre használt, illetve akusztikus fegyverek, továbbá a fegyverutánzatok átalakítására vonatkozó műszaki szabályok kidolgozásának szükségességére, úgy ítélték meg, hogy javítani kell a tűzfegyverek, a hatástalanított tűzfegyverek, a riasztófegyverek és a fegyverutánzatok előállításával, megszerzésével és tartásával kapcsolatos adatgyűjtést, javításokat javasoltak a tűzfegyverek hatástalanítására, az utóbbiak átalakítására, valamint a riasztófegyverekre és az antik fegyverekre alkalmazandó szabályok tekintetében, rámutattak a kereskedők és a közvetítők tevékenysége szabályozásának szükségességére, összefüggést állapítottak meg az egyrészről egy adott államban tartott maroklőfegyverek, másrészről pedig a tűzfegyverekkel elkövetett bűncselekmények száma között, rámutattak, hogy a tűzfegyverekhez való hozzáférésre vonatkozó megszorítóbb szabályozás alkalmas mind az elkövetett bűncselekmények, mind a tűzfegyver használatával elkövetett emberölések számának jelentős mértékű csökkentésére, megemlítették, hogy az európai tömeglövöldözések során használt tűzfegyverek közel mindegyikét jogszerűen tartották, rámutattak arra, hogy e fegyverek, automata, félautomata, reaktivált vagy különböző fegyverek alkotóelemeiből összeállított fegyverek voltak, és többek között azt javasolták, hogy az ilyen tűzfegyverekhez való jogszerű hozzáférést korlátozzák.

90 Végül a Bizottság olyan információkra hivatkozott, amelyeket egy nyilvános konzultáció, különösen a tagállamok hatóságaival, fegyverkereskedőkkel, fegyverekkel foglalkozó szakértőkkel, a polgári használatú tűzfegyverek és lőszerek gyártóit tömörítő európai szövetségek képviselőivel, lövészekkel, gyűjtőkkel, nonprofit szervezetekkel és kutatói szervezetekkel folytatott konzultáció keretében szerzett. Szintén utalt a tagállamokkal és az Európai Gazdasági Térség államaival folytatott konzultáció keretében, valamint a 91/477 irányelv által létrehozott bizottság munkájának keretében szerzett információkra, mivel a Bizottság felhívta a tagállamok szakértőit, hogy adjanak véleményt, és tegyenek észrevételeket a REFIT-értékelésben szereplő fő következtetésekre vonatkozóan.

91 A jogalkotási eljárás során összegyűjtött adatok kapcsán a Parlament az érintett felekkel folytatott konzultációkat, fegyvergyűjteménnyel rendelkező múzeumban tett látogatásokat, közmeghallgatást, a Bizottságtól kért műszaki és statisztikai adatokat és egy, a 91/477 irányelvről szóló konferenciát említett.

92 A Tanács végül jelezte, hogy a Bizottság javaslata és az említett intézmény által hivatkozott tanulmányok, a Parlament tagjaival végzett konzultációk, valamint az intézkedések hatásainak a tagállamok által benyújtott értékelése alapján végezte munkáját.

93 A jelen ítélet 87-92. pontjában említett tényezők ily módon lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a három érintett intézmény a megtámadott irányelv elfogadásához vezető jogalkotási eljárás során először is részletes elemzésekkel rendelkezett a polgári használatra szánt tűzfegyverek belső piacának működésére vonatkozóan, ahogyan az utóbbi a 91/477 irányelvből annak a megtámadott irányelvvel való módosítását megelőzően következett, és e működés javítása érdekében tett konkrét ajánlásokat tartalmazott. Ezt követően számos elemzés és ajánlás állt a rendelkezésükre, amelyek többek között a Cseh Köztársaság érvelésében hivatkozott, a jelen ítélet 69-73. pontjában összefoglalt, biztonsággal kapcsolatos tárgykörök összességét lefedték, és figyelembe vették a különösen az egyes tűzfegyvereknek a megváltozott biztonsági környezetben fennálló veszélyességére vonatkozóan megszerzett tapasztalatokat. Végül e három intézmény ezeket az adatokat szakértőkkel és az érintett felek képviselőivel folytatott konzultációkkal, valamint a tagállami hatóságok által végzett értékelésekkel egészítette ki.

94 A fenti megfontolásokra tekintettel a második jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

A második jogalapnak a megtámadott irányelv egyes rendelkezéseinek arányosságával kapcsolatos, második részéről

- A felek érvei

95 Második jogalapjának második részével a Cseh Köztársaság elsődlegesen úgy véli, hogy először is a megtámadott irányelv által hozott intézkedések nem alkalmasak a közbiztonság magasabb szintjének biztosítására irányuló célkitűzés megvalósítására, mivel az nem érhető el a tűzfegyverek jogszerű tartásának további korlátozása révén. Épp ellenkezőleg, a közbiztonságot érintő valós kockázat a jogszerűen tartott tűzfegyvereknek az alkalmazandó szabályozás szigorítása miatti jogellenessé válásából ered.

96 Közelebbről az egyes félautomata tűzfegyverek tilalmát illetően, az elmúlt tíz év során az Unió területén egyetlen terrortámadást sem követtek el ilyen jogszerűen tartott tűzfegyverek segítségével, és egyetlen meglévő tanulmány sem utal arra, hogy e fegyvereket tömeglövöldözések során alkalmazták volna. A megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. szakasza A kategóriájának 6. pontjában említett, az automata tűzfegyverekből véglegesen félautomata tűzfegyverekké átalakított tűzfegyverek tilalma ezenkívül műszaki szempontból teljesen értelmetlen, mivel azok automata tűzfegyverekké történő visszaalakítása nehezebb és költségesebb, mint egy új közönséges félautomata tűzfegyver beszerzése, és annak ezt követően automata tűzfegyverré való átalakítása.

97 Hasonlóképpen, gyakorlatilag elenyésző annak kockázata, hogy visszafordíthatatlanul semlegesített tűzfegyvereket és antik tűzfegyverek utánzatait visszaélésszerűen használják, mivel az ilyen fegyverek reaktiválása professzionális eszközök használatát követeli meg, és legalább annyira összetett és költséges, mint egy új fegyver előállítása. Az a tény, hogy a visszafordíthatatlanul hatástalanított tűzfegyverek ugyanabba a kategóriába tartoznak, mint az azonos típusú működőképes fegyverek, ezen intézkedés aránytalan jellegét tanúsítja.

98 Másodszor, a Cseh Köztársaság úgy véli, hogy a megtámadott irányelv által hozott intézkedések nem szükségesek a közbiztonság magasabb szintjének biztosítására irányuló célkitűzés eléréséhez. A megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. része A kategóriájának 6-8. pontjába besorolt félautomata tűzfegyverek tartásának tilalma a lehető legszigorúbb intézkedésnek minősül, és az ilyen fegyverek tényleges és potenciális tartóit érinti, függetlenül attól, hogy nem áll fenn annak veszélye, hogy bűncselekményt követnek el. Az egyéb típusú tűzfegyverekre, többek között az antik tűzfegyverek utánzataira vonatkozó szabályozás szigorítása sem szükséges, mivel e fegyverek minimális veszélyt jelentenek.

99 Léteznek tehát kevésbé korlátozó intézkedések, többek között a tűzfegyverek jogellenes tartása elleni szisztematikus küzdelem, a súlyos bűncselekmények kivizsgálása során tanúsított együttműködés megerősítése, a tagállamok közötti információcsere javítása, valamint a riasztófegyverekre és az azokhoz hasonló fegyverekre vonatkozó szabályozás szigorítása.

100 Harmadszor a Cseh Köztársaság azzal érvel, hogy a megtámadott irányelvben hozott intézkedések ellentétesek a szigorú értelemben vett arányosság elvével. Ezek az intézkedések ugyanis nagymértékben sértik a nem problematikus tűzfegyverek nagyszámú fegyvertartójának tulajdonhoz való jogát, és az uniós jogalkotó egyáltalán nem enyhítette ezt a sérelmet, és még csak nem is vizsgálta azt.

101 Másodlagosan, amennyiben úgy kell tekinteni, hogy a megtámadott irányelv célja a belső piac megfelelő működése akadályainak megszüntetése, a Cseh Köztársaság a második jogalapjának második részében azt állítja, hogy az említett irányelvben elfogadott intézkedések a megfelelőség, a szükségesség és a szigorú értelemben vett arányosság feltételeit sem tartják tiszteletben. Ezek az intézkedések, amelyek kétértelmű és gyakorlatban nem alkalmazható szabályokat állapítanak meg, nem alkalmasak ezen akadályok elhárítására.

102 Először is, a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. része A kategóriájának 7. pontja ezentúl magában foglalja a félautomata tűzfegyvereket is, amelyekbe a meghatározott határértékeket meghaladó töltőszerkezetet illesztenek. A megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően a tagállamok tehát kötelesek e fegyvereket lefoglalni. Márpedig a megtámadott irányelv (23) preambulumbekezdése kimondja, hogy annak lehetősége, hogy ilyen töltőszerkezetet illesszenek be, nem meghatározó a szóban forgó fegyverek besorolása szempontjából. Ily módon ugyanaz a fegyver az esettől függően A kategóriába vagy B kategóriába sorolt fegyvernek minősül, ahol az egyik kategóriából a másikba való átsorolás a töltőszerkezet cseréjével valósítható meg. Ugyanakkor az ilyen töltőszerkezet birtoklása a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének megfelelően a B kategóriába sorolt tűzfegyverek megszerzésére és tartására vonatkozó engedély visszavonásával szankcionálandó, amely eltér az ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében előírt szankciótól.

103 Ezt követően a Cseh Köztársaság rámutat arra, hogy a megtámadott irányelv anélkül sorolja mostantól a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. része A kategóriájának 8. pontjába azokat a félautomata tűzfegyvereket, amelyeket vállból történő lövésre terveztek, és amelyeket behajtható, összehajtható vagy betolható válltámaszuknak köszönhetően a funkcionalitásuk elvesztése nélkül is 60 cm-nél rövidebb hosszúságra lehet alakítani, hogy pontosítaná, hogyan kell őket azonosítani. Márpedig e fegyverek mindegyikét úgy alakították ki, hogy azok az említett válltámaszokkal vagy azok nélkül működjenek, és ezért egyáltalán nincs mód annak meghatározására, hogy azokat eredetileg milyen célból tervezték. Azt sem pontosítja, hogy az említett fegyverek hosszát hogyan kell megállapítani, többek között a torkolati felszerelésekkel, illetve a különböző hosszabbító csövekkel együtt vagy azok nélkül. E körülmények között egy kompenzátor vagy hangtompító felcsavarozása kategóriaváltozást vonhat maga után.

104 Végül, egyes tűzfegyvereknek az A kategóriába, azaz a tiltott tűzfegyverek körébe való átsorolása kapcsán a megtámadott irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az e fegyverek jelenlegi fegyvertartóival szemben eltérő megközelítést válasszanak, ami azt jelenti, hogy bizonyos tagállamokban továbbra is nagyszámú engedélyezett fegyvertartó lesz, míg más tagállamokban tilos lesz az ilyen fegyverek tartása. Márpedig ez a helyzet olyan új akadályokat hoz létre, amelyeket az európai tűzfegyvertartási igazolvány nem tud leküzdeni. A megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv 12. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése ugyanis az e fegyverekkel való utazás lehetőségét a többi tagállam döntésétől teszi függővé, amelyek megtagadhatják az említett 12. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében előírt eltérés alkalmazását, és az utazást előzetes engedély megadásától tehetik függővé.

105 A megtámadott irányelvvel elfogadott intézkedések szükségességét és szigorú értelemben vett arányosságát illetően a Cseh Köztársaság a jelen ítélet 98-100. pontjában összefoglalt érvelésre hivatkozik. Úgy véli továbbá, hogy ezen irányelv vitatott rendelkezései megsemmisítésének az irányelv egészének megsemmisítését kell maga után vonnia.

106 Magyarország kétségbe vonja először is a tűzfegyverek különböző részei jelölésének arányos jellegét, ami jelentős zavarokat okozhat a repülőtéri ellenőrzések során.

107 Másodszor, e tagállam úgy véli, hogy a követett célokkal ellentétes az a kötelezettség, hogy a lejárt engedélyek meghosszabbítása keretében azok kiállításának valamennyi feltételét felül kell vizsgálni.

108 Harmadszor Magyarország nem tartja igazoltnak, hogy a megtámadott irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejárta előtt - akár hivatalos engedély hiányában is - jogszerűen megvásárolt vagy tartott hatástalanított tűzfegyvereket azon tűzfegyver-kategóriába sorolják, amely tekintetében kötelezően engedélyt kell szerezni. A szabályozás szigorítása egyáltalán nem változtat azon, hogy e fegyverek veszélytelenek, ezért az új szabályozás anélkül ró új kötelezettségeket azok fegyvertartóira, hogy ezt bármilyen nyomós ok igazolná.

109 Negyedszer Magyarország azt állítja, hogy a tagállamok hivatalos tűzfegyver-nyilvántartásaiban szereplő adatok kötelező megőrzési idejének az e tűzfegyverek megsemmisítésétől számított hossza az EUMSZ 16. cikkben és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 8. cikkében biztosított személyes adatok védelméhez való jogba való aránytalan beavatkozást jelent.

110 A Lengyel Köztársaság először is úgy véli, hogy mivel egyáltalán nem bizonyított, hogy a jogszerűen tartott, félautomata tűzfegyverekké átalakított automata tűzfegyvereket az Unió területén bűncselekmények elkövetésére használták, e fegyverek tartásának tilalma nem erősíti az uniós polgárok biztonságát.

111 Másodszor a központi gyújtású félautomata tűzfegyverek tilalma, amennyiben azokat az előírt határértékeket meghaladó befogadóképességű töltőszerkezettel szerelték fel, szintén nem megfelelő intézkedés az uniós polgárok biztonságának biztosítása céljából. Először is, mivel e töltőszerkezetek nem egy konkrét fegyverhez kapcsolódnak, nem bizonyítható az, hogy egy adott töltőszerkezet egy adott tűzfegyver részét képezi, sem az, hogy az az említett fegyver fegyvertartójáé, sem pedig az, hogy valamely személy a kiadott engedélynek megfelelő fegyvert tart. Ezenkívül az említett befogadóképesség nem befolyásolja jelentősen sem a tűzgyorsaságot, sem a kilőhető töltények számát. Végül az említett tilalom aránytalanul érinti azokat a személyeket, akik a B kategóriába sorolt tűzfegyvereket tartanak, még akkor is, ha nincs lehetőségük fegyvereiket ilyen töltőszerkezetekkel felszerelni.

112 Harmadszor, a jelen ítélet 97. és 103. pontjában már kifejtett megfontolások miatt a Lengyel Köztársaság úgy véli, hogy nincs összefüggés egyrészt a hatástalanított tűzfegyvereknek és az antik fegyverek utánzatainak a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. része C kategóriájának 6. és 7. pontjába történő besorolása és az említett melléklet II. része A kategóriájának 8. pontjában meghatározott tűzfegyverek tilalma, másrészt az uniós polgárok magas szintű biztonságának biztosítása között.

113 Negyedszer a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a tűzfegyvereknek a jelen ítélet 110-112. pontjában említett besorolása szigorú értelemben véve aránytalan, mivel léteznek a közbiztonság megerősítése érdekében hatékonyabb és kevésbé korlátozó megelőző intézkedések, például a tűzfegyverek vásárlói és fegyvertartói számára kötelező és egységes pszichiátriai és pszichológiai vizsgálatok, továbbá e fegyverek használatának szabályaival, valamint a tartásukra és használatukra vonatkozó szabályozással kapcsolatos vizsgák.

114 A Parlament és a Tanács, amelyeket a Bizottság támogat, vitatja a Cseh Köztársaság érvelését, valamint az utóbbi támogatása érdekében Magyarország és a Lengyel Köztársaság által előadott érveket.

115 A Parlament és a Tanács különösen arra hivatkozik, hogy Magyarországnak az EUMSZ 16. cikk és a Charta 8. cikkének a megsértésére alapított érvelése elfogadhatatlan, mivel új jogalapot tartalmaz. Ugyanez vonatkozik mind Magyarország, mind a Lengyel Köztársaság azon érvelésére, amellyel e tagállamok a megtámadott irányelv azon rendelkezéseinek az arányosságát kérdőjelezik meg, amelyeket a Cseh Köztársaság nem vitat.

- A Bíróság álláspontja

116 Elsőként emlékeztetni kell arra, hogy az a fél, amelynek az Európai Unió Bírósága előtti jogvitába való beavatkozását ezen intézmény alapokmányának 40. cikke alapján megengedték, nem módosíthatja a jogvita tárgyát, amelyet a felperes és az alperes kérelmei és jogalapjai határolnak körül. Következésképpen a beavatkozó félnek csupán azon érvei elfogadhatók, amelyek az e kérelmek és jogalapok által kijelölt keretbe illeszkednek (2014. október 7-iNémetország kontra Tanács ítélet, C-399/12, EU:C:2014:2258, 27. pont).

117 Márpedig mivel Magyarországnak a jelen ítélet 106., 107. és 109. pontjában összefoglalt érvelése, amely, ahogyan arra a Parlament és a Tanács jogosan hivatkozik, a megtámadott irányelv Cseh Köztársaság által kifogásolt rendelkezéseitől eltérő rendelkezéseinek arányosságát kérdőjelezi meg, meg kell állapítani, hogy ezen érvelés megváltoztathatja a jogvita tárgyát, amelyet az utóbbi tagállam kérelmei és jogalapjai határolnak körül, és hogy az említett érvelést ezért mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

118 Másodszor, a Bíróság által elvégzendő bírósági felülvizsgálat tárgya vonatkozásában meg kell jegyezni, hogy a jelen ítélet 77-79. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a Bíróság nem jogosult az uniós jogalkotó értékelésének a sajátjával való helyettesítésére.

119 Ezen ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis a Bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az uniós jogalkotó nyilvánvalóan túllépte-e az őt a jelen ügyben elvégzendő összetett mérlegelések és értékelések tekintetében megillető széles mérlegelési jogkört azzal, hogy a kitűzött cél elérésére nyilvánvalóan alkalmatlan intézkedéseket fogadott el.

120 Harmadszor, a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. része A kategóriájának 6-8. pontja alá sorolt félautomata tűzfegyverek tilalmának arányosságát illetően először is, ahogyan a Bizottság által támogatott Parlament és a Tanács állítja, a jelen ítélet 88. és 89. pontjában hivatkozott tanulmányokból többek között kitűnik, hogy összefüggés állapítható meg egyrészről egy adott államban tartott tűzfegyverek, másrészről pedig az ilyen fegyverekkel elkövetett bűncselekmények száma között, hogy a tűzfegyverekhez való hozzáférést korlátozó szabályozás alkalmas mind az elkövetett bűncselekmények, mind a tűzfegyver használatával elkövetett emberölések számának jelentős mértékű csökkentésére, hogy az európai tömeglövöldözések során használt tűzfegyverek közel mindegyikét jogszerűen tartották, és hogy e fegyverek automata, félautomata, hatástalanított tűzfegyverekből reaktivált vagy különböző fegyverek alkotóelemeiből összeállított fegyverek voltak.

121 Ezenkívül, bár kétségtelen, hogy e tanulmányok némelyike a Cseh Köztársaság és az utóbbi támogatása érdekében a Lengyel Köztársaság által említett, a jelen ítélet 99. és 113. pontjában összefoglalt intézkedéseket is javasolta, azokat - ahogyan azt a Parlament hangsúlyozta - a tűzfegyverek, és különösen a legveszélyesebb tűzfegyverek megszerzésére és tartására vonatkozó szabályozás szigorításának kiegészítéseként javasolták, és nem az érintett tűzfegyverekre vonatkozó tilalommal egyenértékű hatékonyságú alternatívaként.

122 Másodszor, a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. része A kategóriájának 6-8. pontjába sorolt tűzfegyverek tilalmához - amint azt a Bizottság által támogatott Parlament és Tanács állítja - számos, a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv 6. cikkének (2)-(6) bekezdésében szereplő kivétel és eltérés kapcsolódik, amelyek csökkentik e tilalomnak az említett fegyverek nagyszámú potenciális fegyvertartóira vagy megszerzőire gyakorolt hatását, és ily módon az említett tilalom arányosságát kívánják biztosítani.

123 Harmadszor, ami a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. része A kategóriájának 7. és 8. pontjában szereplő tűzfegyverek meghatározását illeti, amint arra a Bizottság által támogatott Parlament és Tanács hivatkozik, az említett pontok egyértelműen beazonosítják a tiltott tűzfegyvereket, akár a beillesztett töltőszerkezet befogadóképessége, akár a fegyver hossza alapján. Közelebbről, semmi sem akadályozza meg az ezen intézmények által javasolt azon értelmezést, amely szerint az oly módon megépített fegyvereket, amelyek mind vállból történő lövésre, mind kézből történő lövésre alkalmasak, úgy kell tekinteni, mint amelyeket eredetileg vállból történő lövésre terveztek, és ezért azok az említett A kategória 8. pontjának hatálya alá tartoznak.

124 Hasonlóképpen, a megtámadott irányelv (23) preambulumbekezdését, valamint a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv 5. cikkének (3) bekezdését és 6. cikkének (1) bekezdését illetően, egyrészt egyértelműen kitűnik, hogy - amint arra a Parlament és a Tanács rámutatott - az említett 5. cikk (3) bekezdése lényegében azért tiltja meg a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. részének B kategóriájába sorolt valamely félautomata tűzfegyver és az említett melléklet II. része A kategóriájának 7. pontjában említett határértékeket meghaladó valamely töltőszerkezet együttes tartását, hogy megakadályozza az arra irányuló kísérleteket, hogy bizonyos tűzfegyvereknek a különböző kategóriákba való besorolását megkerüljék. Másrészről az említett (23) preambulumbekezdés, illetve az említett 6. cikk (1) bekezdése csupán a szóban forgó osztályozás magyarázatára és a vonatkozó tilalom előírására szorítkozik.

125 Negyedszer, mivel a tagállamok korábban már betilthatták a 91/477 irányelv I. melléklete II. részének B és C kategóriájába tartozó tűzfegyvereket azt megelőzően, hogy e fegyvereket a megtámadott irányelv az A kategóriába sorolta volna be, a három érintett intézmény helyesen állítja, hogy az európai tűzfegyvertartási igazolványra vonatkozó rendelkezések és a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése nem módosítják a jog állapotát, hanem csak annak tudomásulvételére szorítkoznak.

126 E körülmények között meg kell állapítani, hogy nem tűnik úgy, hogy az említett intézmények túllépték volna az őket megillető széles mérlegelési jogkört. Ellentétben ugyanis azzal, amit a Cseh Köztársaság - Magyarország és a Lengyel Köztársaság támogatásával - állít, nem lehet úgy tekinteni, hogy a kifogásolt intézkedések nyilvánvalóan nem megfelelőek az uniós polgárok közbiztonságának biztosítására, illetve a belső piac működésének elősegítésére irányuló célkitűzések szempontjából.

127 Negyedszer, ami a hatástalanított tűzfegyvereknek és az antik tűzfegyverek utánzatainak a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. része A vagy C kategóriájába való felvételének arányosságát illeti, először is a Parlament és az utóbbi támogatása végett a Bizottság kifejtette, hogy a szakértők a jelen ítélet 90. és 91. pontjában említett meghallgatások keretében tanúsították, hogy nem zárható ki teljes mértékben valamely hatástalanított tűzfegyver reaktiválásának veszélye. Márpedig a jelen ítélet 120. pontjában már megállapítást nyert, hogy többek között az említett ítélet 88. és 89. pontjában hivatkozott tanulmányokból kitűnik, hogy az európai tömeglövöldözések során használt tűzfegyverek közé hatástalanított tűzfegyverekből reaktivált tűzfegyverek vagy különböző jogszerűen tartott fegyverekből származó alkotóelemekből álló tűzfegyverek is tartoztak.

128 Másodszor, ahogyan arra a Bizottság által támogatott Parlament és Tanács is emlékeztet, kétségtelen, hogy a hatástalanított tűzfegyvereknek a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. részének C kategóriájába való felvétele lényegében csak az azok bejelentésére vonatkozó kötelezettséget keletkeztet, és hogy amennyiben e fegyvereket ezen I. melléklet II. részének A kategóriájába kell besorolni, a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv 6. cikkének (2)-(6) bekezdésében szereplő kivételek és eltérések alkalmazandók. Egyébiránt sem a Cseh Köztársaság, sem az utóbbi támogatása végett Magyarország, illetve a Lengyel Köztársaság nem terjesztett elő olyan konkrét bizonyítékot, amely alkalmas a Parlament azon érvelésének megkérdőjelezésére, amely szerint az a körülmény, hogy egy hatástalanított tűzfegyver bejelentésének elmulasztása e tűzfegyver tartását jogellenessé teszi, önmagában nem növeli a közbiztonságot fenyegető veszélyt.

129 Harmadszor, az antik fegyverek utánzatai kapcsán azt is meg kell állapítani, hogy sem a Cseh Köztársaság, sem az utóbbi támogatása érdekében Magyarország vagy a Lengyel Köztársaság nem adott elő olyan konkrét bizonyítékot, amely kétségbe vonhatná a megtámadott irányelv (27) preambulumbekezdésében szereplő, a Bizottság által támogatott Parlament és Tanács által hivatkozott azon megállapításokat, amelyek szerint az ilyen utánzatok egyfelől nem rendelkeznek ugyanolyan történelmi jelentőséggel, mint a valódi antik fegyverek és olyan történelmi érdek sem fűződik hozzájuk, mint a valódi antik fegyverekhez, másfelől létrehozhatók olyan modern technikák segítségével, amelyek növelhetik tartósságukat és pontosságukat, és amelyek ily módon arra utalnak, hogy az ilyen fegyverek a valós antik fegyvereknél nagyobb veszélyt jelenthetnek.

130 Negyedszer, ami a Cseh Köztársaság és annak támogatására a Lengyel Köztársaság által hivatkozott alternatívákat illeti, elegendő a jelen ítélet 121. pontjában tett megállapításra utalni.

131 E feltételek mellett azt is meg kell állapítani, hogy nem tűnik úgy, hogy a három intézmény túllépte volna az őt megillető széles mérlegelési jogkört, és hogy ellentétben azzal, amit a Magyarország és a Lengyel Köztársaság által támogatott Cseh Köztársaság állít, nem lehet úgy tekinteni, hogy a kifogásolt intézkedések nyilvánvalóan alkalmatlanok az uniós polgárok közbiztonságának biztosítására irányuló célkitűzés elérésére.

132 Ötödször a Magyarország és a Lengyel Köztársaság által támogatott Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy különösen a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. része A kategóriájának 6-8. pontjában említett félautomata tűzfegyverek tilalma az utóbbiak fegyvertartóinak tulajdonhoz való jogába való aránytalan beavatkozásnak minősül.

133 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy noha a Charta 17. cikkének (1) bekezdése nem tiltja abszolút módon a tulajdontól való megfosztást, e rendelkezés előírja, hogy erre kizárólag közérdekből, a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel, valamint az ezáltal elszenvedett veszteségekért kellő időben fizetett méltányos összegű kártalanítás mellett kerülhet sor. A tulajdon használatát, az általános érdek által szükségessé tett mértékben, törvénnyel lehet szabályozni.

134 E követelményeket illetően a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében szereplő pontosításokat is figyelembe kell venni, amely rendelkezés szerint az abban szereplő jogok gyakorlása korlátozható, feltéve hogy e korlátozásra a törvény által, az említett jogok lényeges tartalmának, valamint az arányosság elvének tiszteletben tartásával kerül sor, továbbá a korlátozás elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja (2016. december 21-iTele2 Sverige és Watson és társai ítélet, C-203/15 és C-698/15, EU:C:2016:970, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. május 21-iBizottság kontra Magyarország [Mezőgazdasági földterületeken létesített haszonélvezeti jog] ítélet, C-235/17, EU:C:2019:432, 88. pont).

135 A jelen ügyben először is nem vitatott, hogy a megtámadott irányelv 1. cikke 7. pontjának b) alpontja a 91/477 irányelv 7. cikkét egy (4a) bekezdéssel egészíti ki, amely lényegében lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy fenntartsák az ilyen fegyverek tekintetében már megadott engedélyeket, amennyiben azokat 2017. június 13. előtt jogszerűen szerezték meg és vették nyilvántartásba. Következésképpen, egyrészt a megtámadott irányelv nem írja elő az olyan fegyverek fegyvertartóinak kisajátítását, amelyeket ezen irányelv hatálybalépése előtt szereztek meg, másrészt pedig az ilyen fegyverek tulajdonától - a megtámadott irányelvnek a tagállamok jogába történő átültetését követően - való bármely megfosztást úgy kell tekinteni, hogy arra a tagállamok döntése alapján került sor.

136 Továbbá, jóllehet a tagállamok ezen irányelv alapján főszabály szerint kötelesek megtiltani az ilyen fegyvereknek az említett irányelv hatálybalépését követő megszerzését és tartását, e tilalom főszabály szerint egyrészt arra korlátozódik, hogy megakadályozza valamely dolog tulajdonjogának megszerzését, másrészt pedig vonatkozik rá a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv 6. cikkének (2)-(6) bekezdésében szereplő valamennyi kivétel és eltérés, amelyek különösen a kritikus infrastruktúrák védelmét, a nagy értékű konvojokat és a fontos ingatlanokat, valamint a gyűjtők, fegyverkereskedők, közvetítők, múzeumok vagy sportlövészek sajátos helyzetét érintik.

137 Végül, amennyiben a Cseh Köztársaság, valamint a támogatása érdekében Magyarország és a Lengyel Köztársaság vonatkozó érvelése arra irányul, hogy a tulajdonhoz való jogra tekintettel megkérdőjelezze bizonyos fegyverek tulajdonjoga megszerzésének tilalmát és a megtámadott irányelv e tilalmaktól eltérő intézkedéseit, elegendő rámutatni, hogy ezen eltérő intézkedések a Charta 17. cikke (1) bekezdésének harmadik mondata értelmében vett, a tulajdonnak az általános érdeknek megfelelő használatát jelentik, és hogy a jelen ítélet 120-131. pontjában megállapított tényezőkre tekintettel nincs bizonyítva, hogy ezen intézkedések e tekintetben meghaladnák az ehhez szükséges mértéket.

138 Ebből következik, hogy a Bíróság elé terjesztett ügyiratok alapján nem bizonyított, hogy a Charta által elismert, tulajdonhoz való jog gyakorlásának a megtámadott irányelv általi, különösen a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. része A kategóriájának 6-8. pontjában említett félautomata tűzfegyvereket érintő korlátozása az e jogba való aránytalan beavatkozásnak minősül.

139 A fenti megfontolások összességére tekintettel a második jogalap második részét, és ebből következően a második jogalapot teljes egészében mint megalapozatlant el kell utasítani.

A harmadik, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésére alapított jogalapról

A felek érvei

140 Harmadik jogalapjával a Cseh Köztársaság először is úgy véli, hogy a jelen ítélet 102. és 103. pontjában említett körülmények nem felelnek meg a jogbiztonság elve által megkövetelt egyértelműség és pontosság követelményének.

141 Ezenkívül a jelen ítélet 104. pontjában említett körülmények sértik a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét. Ha ugyanis valamely tagállamnak alkalmaznia kellene az immár tiltott egyes fegyverek olyan személyek általi tartására vonatkozó eltérést, akik a megtámadott irányelv hatálybalépésekor ilyen engedéllyel rendelkeztek, köteles lenne a hatályos nemzeti szabályozás alapján kérelmezett engedélyeket az említett hatálybalépési időpont és az átültető intézkedések elfogadásának időpontja között továbbra is megadni, de ezt követően e személyektől a fent említett engedélyeket vissza kellene vonnia, és magukat a fegyvereket vissza kellene vennie, mivel e személyek ezen eltéréssel annak időbeli hatálya miatt nem élhetnek.

142 Márpedig ez azt jelenti, hogy az érintett tagállamnak az említett elveket megsértve, visszaható hatállyal kell alkalmaznia az új tilalmat a hatálybalépése előtt létrejött helyzetekre, illetve a megtámadott irányelvnek az érintett magánszemélyek kárára közvetlen hatályt kell biztosítania. Következésképpen az említett eltérés alkalmazásának lehetősége a megtámadott irányelv hatálybalépésének időpontjában szűnik meg, jóllehet azt a tagállamok az uniós jog értelmében nem korlátozhatják a fenti időpontra.

143 Végül a Cseh Köztársaság úgy véli, hogy a fenti megfontolásoknak a megtámadott irányelv 1. cikke 6., 7. és 19. pontjának, valamint ebből következően ezen irányelv egészének megsemmisítését kell maguk után vonniuk.

144 Magyarország arra hivatkozik, hogy a jelen ítélet 102. és 111. pontjában kifejtett körülmények sértik a jogbiztonság elvét, mivel nem kellően világosak ahhoz, hogy az érdekeltek jogai és kötelezettségei egyértelműen meghatározhatók legyenek. Ily módon nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. részének B kategóriájába sorolt valamely tűzfegyver megszerzésére és tartására vonatkozó engedélyt annak megállapításától függetlenül vissza kell-e vonni, hogy az érintett személy az előírt határértékeket meghaladó valamely töltőszerkezetet birtokol, miközben e személynek központi gyújtású félautomata tűzfegyver van a birtokában.

145 E tagállam úgy véli, hogy a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv 10. cikkének (2) bekezdése sem egyeztethető össze a jogbiztonság elvével, amely rendelkezés szerint a kereskedők és a közvetítők megtagadhatják a lőszerek teljes tárainak vagy lőszer-alkotóelemeknek a megszerzésével kapcsolatos olyan ügyletek teljesítését, amelyeket jellegük miatt észszerűen gyanúsnak ítélnek. Ez a rendelkezés annyiban, amennyiben lehetővé teszi a kereskedők és a közvetítők számára, hogy vitassák a kibocsátó hatóság határozatát, hátrányos megkülönböztetéshez és a visszaélésszerű használathoz is vezethet.

146 A Parlament és a Tanács, amelyeket a Bizottság támogat, vitatják a Cseh Köztársaság érvelését, valamint az utóbbi támogatása érdekében Magyarország által előadott érveket.

A Bíróság álláspontja

147 Először is, az ezen ítélet 116. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel, mint elfogadhatatlant el kell utasítani Magyarországnak az ezen ítélet 145. pontjában összefoglalt érvelését, mivel a megtámadott irányelv olyan rendelkezésének jogszerűségét kérdőjelezi meg, amely eltér az említett irányelvnek a Cseh Köztársaság által vitatott rendelkezéseitől, és ily módon arra törekszik, hogy a jogvitának az e tagállam által előterjesztett kérelmek és jogalapok által körülhatárolt tárgyát megváltoztassa.

148 Másodszor, ami a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. része A kategóriájának 7. és 8. pontjában szereplő fogalommeghatározásoknak a jogbiztonság elvével való összhangját illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogszabályok egyértelműek, pontosak és hatásaikat illetően előre láthatók legyenek annak érdekében, hogy az érintettek az uniós joggal kapcsolatos helyzetekben és jogviszonyokban eligazodhassanak (2015. május 5-iSpanyolország kontra Tanács ítélet, C-147/13, EU:C:2015:299, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

149 Ami a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. része A kategóriájának 7. és 8. pontjában szereplő fogalommeghatározások ezen elvvel való összhangját illeti, meg kell állapítani, hogy a jelen ítélet 123. és 124. pontjában már megállapítottakhoz hasonlóan e 7. és 8. pont egyértelműen, pontosan és előre látható módon azonosítja a beillesztett töltőszerkezet, illetve a fegyver hossza alapján tiltott tűzfegyvereket. Közelebbről, amint arra a Parlament és a Tanács helyesen hivatkozik, az oly módon megépített fegyvereket, amelyek mind vállból történő lövésre, mind kézből történő lövésre alkalmasak, úgy kell tekinteni, mint amelyeket eredetileg vállból történő lövésre terveztek, és ezért azok az említett A kategória 8. pontjának hatálya alá tartoznak.

150 Ezenkívül, a Magyarország által támogatott Cseh Köztársaság állításával ellentétben, a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. része A kategóriája 7. pontjának és ezen irányelv (23) preambulumbekezdésének, valamint a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének és 6. cikke (1) bekezdésének együttes értelmezése egyáltalán nem alkalmas arra, hogy bármilyen félreértést okozzon.

151 Ahogyan ugyanis arra a Bizottság által támogatott Parlament és Tanács helyesen hivatkozik, a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv fent említett 5. cikkének (3) bekezdése abból a célból tiltja meg lényegében a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. részének B kategóriájába tartozó félautomata tűzfegyver és az említett pontban szereplő határértékeket meghaladó töltőszerkezet egyidejű birtoklását, hogy kiküszöbölje az arra irányuló kísérleteket, hogy megkerüljék azon új tilalmakat, amelyek a fent említett 7. pontnak a 91/477 irányelv I. melléklete II. részének A kategóriájába való beillesztéséből következnek. Ezenfelül az említett (23) preambulumbekezdés és az említett 6. cikk (1) bekezdése csupán a szóban forgó osztályozás magyarázatára és a vonatkozó tilalom előírására szorítkozik.

152 Ebből következik, hogy sem a Cseh Köztársaság, sem egyébiránt az őt támogató Magyarország nem bizonyította, hogy e rendelkezések sértik a jogbiztonság elvét.

153 Harmadszor, a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv 7. cikkének (4a) bekezdésében előírt eltérésnek a bizalomvédelem elvével való összeegyeztethetőségét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a bizalomvédelem elvére való hivatkozás joga a jelen ítélet 148. pontjában felidézett jogbiztonság elvének velejárójaként minden olyan magánszemélyt megillet, akinek a helyzete akként jellemezhető, hogy az uniós közigazgatás megalapozott várakozásokat keltett benne. Ilyen várakozások keltésére alkalmas biztosítéknak minősül a közlés formájától függetlenül a feljogosított és megbízható forrásból származó pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatás. Ezzel szemben nem hivatkozhat ezen elv megsértésére az, akinek az adminisztráció nem nyújtott konkrét biztosítékokat. Továbbá, amikor a gondos és körültekintő gazdasági szereplő képes előre látni olyan uniós intézkedés elfogadását, amely érintheti az érdekeit, ezen intézkedés meghozatalát követően nem hivatkozhat ezen elvre (2019. április 30-iOlaszország kontra Tanács [A Földközi-tengeri kardhal halászati kvótája] ítélet, C-611/17, EU:C:2019:332, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

154 A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a kifogásolt rendelkezés célja annak megelőzése, hogy a megtámadott irányelv 2017. június 13-i hatálybalépése és az ezen irányelvnek a tagállamok jogába való átültetésére nyitva álló határidő 2018. szeptember 14-i lejárta közötti időszakban az utóbbi időponttól tiltott tűzfegyvereket növekvő számban szerezzék be.

155 Ezt követően, mivel a megtámadott irányelvet a hatálybalépése előtt 20 nappal tették közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, az ilyen fegyvert a hatálybalépését követően megszerezni kívánó bármely személy tudhatta, hogy ezen irányelv értelmében a tagállama legkésőbb az irányelv átültetésére rendelkezésre álló határidő lejártakor köteles visszavonni az ilyen fegyver tekintetében kiadott valamennyi engedélyt.

156 Végül semmi sem akadályozta meg a tagállamokat abban, hogy a jogszabályaikat annak érdekében módosítsák, hogy a 2017. június 13. után megadott engedélyek érvényességét 2018. szeptember 14-re korlátozzák.

157 E körülmények között a jelen ítélet 153. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel nincs bizonyítva, hogy az uniós jogalkotó jogos bizalmat ébreszthetett azon magánszemélyek körében, akik 2017. június 13-át követően a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. része A kategóriája 7. és 8. pontjának hatálya alá tartozó fegyvereket kívántak szerezni, sem pedig az, hogy a tagállamok számára a megtámadott irányelv bármilyen visszaható hatályú alkalmazását írta elő.

158 Következésképpen a harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére alapított, negyedik jogalapról

A felek érvei

159 Negyedik jogalapjával a Cseh Köztársaság arra hivatkozik, hogy a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv 6. cikke (6) bekezdésének második albekezdésében foglalt eltérést kifejezetten a Svájci Államszövetség részére hozták létre, amely tekintetében a megtámadott irányelv a (36) preambulumbekezdése értelmében az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás értelmében vett "schengeni vívmányok rendelkezéseinek továbbfejlesztését" jelenti. Márpedig, mivel e rendelkezés alkalmazásának feltételei a megtámadott irányelv céljaira tekintettel egyáltalán nem indokoltak, hátrányos megkülönböztetést tartalmazó rendelkezésnek minősül, amelyet meg kell semmisíteni.

160 Az azzal kapcsolatos feltétel ugyanis, hogy az adott tagállamban kötelező sorkatonai szolgálaton alapuló katonai rendszer álljon fenn, és hogy e tagállam az elmúlt ötven évben olyan rendszerrel rendelkezzen, amely szerint a hadsereget elhagyó személyeknek rendszerszerűen katonai tűzfegyvereket adnak át, azon feltételhez hasonlóan, hogy csak a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. része A kategóriája 6. pontjának hatálya alá tartozó tűzfegyverekről lehet szó, a megtámadott irányelv egyik célkitűzésével sem igazolható, és azt eredményezi, hogy ezen eltérés csak a Svájci Államszövetségre alkalmazandó, amely célkitűzést a jogalkotási eljárás során kifejezetten elismerték.

161 Márpedig, mivel az ily módon előírt, történeti előzményekre vonatkozó feltétel alapján egyetlen tagállam sem élhet az említett eltéréssel, az olyan eltérő bánásmódot vezet be egyrészről a Svájci Államszövetség, másrészről az Unió tagállamai és az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak (EFTA) a Svájci Államszövetségtől eltérő tagállamai között, amely objektív módon nem igazolható. Ugyanis a tűzfegyvereknek a katonai szolgálat megszűnését követő megtartásával kapcsolatos rendszer fennállásának időtartama semmilyen esetben sem biztosítja önmagában a biztonságra vonatkozó garanciák magasabb szintjét. Még ha el is fogadjuk, hogy az ilyen rendszer időtartama bizonyos mértékben releváns lehet, az eltelt 50 év mint időtartam megválasztása önkényes és aránytalan.

162 Magyarország rámutat, hogy ha a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv 6. cikke (6) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, mint amely csak az ezen 6. cikke (6) bekezdése első albekezdése következményeinek tisztázására irányul azon államok tekintetében, amelyek hosszú időre visszanyúló hagyományoknak megfelelően a régi behívottak számára a fegyverük megőrzését a katonai szolgálatuk teljesítését követően is lehetővé teszik, e rendelkezés indokolatlan további követelményt ír elő az irányelv hatálya alá tartozó személyek számára, tekintettel arra, hogy rendszeresen ellenőrizni kellene, hogy e személyek - a katonai szolgálatot nem teljesítő és az említett első albekezdés szerinti engedéllyel rendelkező sportlövészekkel ellentétben - veszélyt jelentenek-e a közbiztonságra.

163 A Bizottság által támogatott Parlament és Tanács vitatja a Cseh Köztársaság érvelését, valamint az utóbbi támogatása érdekében Magyarország által előadott érveket.

A Bíróság álláspontja

164 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, hacsak ez a bánásmód objektív módon nem igazolható (2012. március 29-iBizottság kontra Lengyelország ítélet, C-504/09 P, EU:C:2012:178, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

165 Következésképpen, bár nem vitatott, hogy amint arra a Magyarország által támogatott Cseh Köztársaság hivatkozik, a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv 6. cikke (6) bekezdésének második albekezdésében foglalt eltérés igénybevételéhez előírt feltételeket kizárólag a Svájci Államszövetség teljesíti, ahhoz, hogy a negyedik jogalapnak helyt lehessen adni, az is szükséges, hogy egyrészről a Svájci Államszövetség, másrészről pedig az Unió tagállamai és a Svájci Államszövetségtől eltérő EFTA-tagállamok ezen eltérést tárgyát tekintve összehasonlítható helyzetben legyenek.

166 Márpedig, amint arra a főtanácsnok az indítványának 139. és 140. pontjában rámutatott, az a feltétel ugyanis, hogy kötelező sorkatonai szolgálaton alapuló és az elmúlt 50 évben azt előíró katonai rendszer álljon fenn, hogy a hadsereget elhagyó személyeknek rendszerszerűen katonai tűzfegyvereket kell átadni, figyelembe veszi mind a Svájci Államszövetség kultúráját és hagyományait, mind pedig azt a körülményt, hogy e hagyományok folytán az említett állam tapasztalattal és bizonyított képességgel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy az érintett személyeket és fegyvereket nyomon kövesse, mely utóbbiak lehetővé teszik annak vélelmezését, hogy a megtámadott irányelv által követett közbiztonsági célok az említett eltérés ellenére elérhetők.

167 Mivel nem vélelmezhető, hogy ez az eset áll fenn olyan államok esetében, amelyek nem rendelkeznek sem a katonai fegyverek átadására vonatkozó rendszer hagyományával, sem pedig ennek folytán az érintett személyek és fegyvereik nyomon követésének és felügyeletének tapasztalatával és bizonyított képességével, meg kell állapítani, hogy kizárólag azok az államok vannak a Svájci Államszövetséggel összehasonlítható helyzetben, amelyek szintén régóta rendelkeznek ilyen rendszerrel. Márpedig a Bírósághoz benyújtott iratok nem tartalmaznak információkat e tekintetben, ennélfogva pedig olyan bizonyítékokat sem, amelyek alkalmasak az Unió és az EFTA tagállamaival szembeni hátrányos megkülönböztetés alátámasztására.

168 Amennyiben a Cseh Köztársaság kifogásolja azt az önkényesnek tartott körülményt, hogy az uniós jogalkotó megállapította a katonai tűzfegyverek átadásra vonatkozó rendszer elmúlt 50 évben való létezésével kapcsolatos feltételt, és ehhez hasonlóan azt a feltételt, hogy csak a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv I. melléklete II. része A kategóriája 6. pontjának hatálya alá tartozó tűzfegyverekről lehet szó, elegendő megjegyezni, hogy e tagállam nem említett olyan más államot, amely 50 évnél kevesebb ideje rendelkezik katonai tűzfegyverek, vagy akár ettől eltérő kategóriába tartozó fegyverek átadására vonatkozó rendszerrel, és ezért e kifogást mint hatástalant mindenképpen el kell utasítani.

169 Végül, amennyiben Magyarország arra hivatkozik, hogy a megtámadott irányelvvel módosított 91/477 irányelv 6. cikke (6) bekezdésének második albekezdése e 6. cikk (6) bekezdésének első albekezdéséhez képest annak rendszeres ellenőrzésére vonatkozó "kiegészítő" kötelezettséget ír elő, hogy az érintett személyek nem jelentenek veszélyt a közbiztonságra, elegendő rámutatni arra, hogy az említett második albekezdés az első albekezdésben foglalttól különböző eltérést tartalmaz, és hogy ez az különböző eltérés különös feltételektől függ. Következésképpen, mivel ezen albekezdések különböző helyzetekre vonatkoznak, az a körülmény, hogy azok eltérő feltételeket írnak elő, nem valósít meg hátrányos megkülönböztetést.

170 A fenti megfontolásokra tekintettel a negyedik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

171 Következésképpen a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

172 A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Cseh Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Parlament és a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére, az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is beleértve.

173 Ugyanezen szabályzat 140. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Francia Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság, valamint a Bizottság a jogvitába beavatkozó félként maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a keresetet elutasítja.

2) A Bíróság a Cseh Köztársaságot kötelezi a saját költségein felül az Európai Parlament és Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségek viselésére.

3) A Francia Köztársaság, Magyarország, a Lengyel Köztársaság, valamint az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: cseh.