BH 2020.2.32 I. Amennyiben az ügyészség (vádló) olyan cselekmény miatt emel vádat, amely nem bűncselekmény, azt a bíróság nem egészítheti ki olyan tényekkel, amelyek már bűncselekményt alapoznak meg [1998. évi XIX. tv. (korábbi Be.) 2. §, 6. §].

II. Bűncselekmény előkészülete csak tettesként valósítható meg [Btk. 11. §, 12. §].

Pertörténet:

Budapest Környéki Törvényszék B.45/2017/22., Fővárosi Ítélőtábla Bf.182/2018/10., Kúria Bhar.744/2019/3. (*BH 2020.2.32*)

***********

[1] Az emberölés előkészületének bűntette miatt indított büntetőügyben a főügyészség nyújtott be vádiratot, amelyben a II. r. vádlottat emberölés előkészületének bűntettével [Btk. 160. § (3) bek.] vádolta.

[2] A törvényszék a 2018. március 26-án kihirdetett ítéletével a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett emberölés előkészületének bűntettében [Btk. 160. § (3) bek.], és ezért őt megrovásban részesítette.

[3] A II. r. vádlott és védője által megalapozatlanság miatt és felmentés érdekében bejelentett fellebbezés alapján eljáró ítélőtábla a 2019. április 2-án meghozott ítéletével a II. r. vádlottat az ellene emberölés előkészületének bűntette [Btk. 160. § (3) bek.] miatt emelt vád alól felmentette.

[4] A másodfokú ítélet ellen az ügyészség a II. r. vádlott terhére - felmentése miatt, bűnösségének megállapítása érdekében és megrovás alkalmazása végett - jelentett be fellebbezést.

[5] A II. r. vádlott és védője a másodfokú ítéletet tudomásul vette.

[6] A Legfőbb Ügyészség az ügyészi fellebbezést - annak indokaival együtt - fenntartotta. Azt indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg; a II. r. vádlottat mondja ki bűnösnek emberölés előkészületének bűntettében [Btk. 160. § (3) bek.], és emiatt vele szemben alkalmazzon megrovást, továbbá kötelezze az őt érintően felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

[7] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a II. r. vádlottnak a sértett megölésére az I. r. vádlott által tett felhívása során tanúsított magatartása nem valósít meg bűncselekményt. Az 5/1999. BJE határozatban kifejtettekre utalással hivatkozott arra, hogy mivel az előkészület alanya még részben sem valósítja meg annak a bűncselekménynek az elkövetési magatartását, amelyre az előkészület irányul, így a bűncselekmény előkészületi szakaszában nem lehet tettesek és részesek között különbséget tenni. Következésképp a büntetendővé nyilvánított előkészületi magatartás megvalósítója csak önálló tettes lehet, társtettesi, felbujtói vagy bűnsegédi elkövetői alakzat nem állapítható meg.

[8] Elmulasztotta azonban a másodfokú bíróság a II. r. vádlott tényállásban leírt magatartásának a teljes körű értékelését. Az irányadó tényállás tartalmazza, hogy

- az I. r. vádlott 2014. augusztus 10. napja körül fia jelenlétében próbálta rávenni G. A.-t arra, hogy a fellebbezés visszavonása céljából "veresse meg, vagy ha kell, nyírassa ki" a sértettet,

- 2014. szeptember 24. és október 6. napja között fiával együtt ismét megkereste G. A.-t, és megkérte, hogy szerezzen embereket, akik hajlandók megölni a sértettet, majd, miután talált két ismeretlen személyazonosságú személyt, nekik 2014. október 11-én a kertjükben kifejezésre juttatta a sértett megölésére irányuló akaratát. Itt és akkor e személyek megkérték, hogy a sértettről és gépkocsijáról - azonosítása érdekében - készítsen fényképeket. Azt követően, hogy e személyek eltávoztak, az I. r. vádlott és fia becsengettek a sértetthez. A sértett az ajtaján kilépett és ekkor őt majd pedig a gépkocsiját is lefényképezték.

[9] Mindebből tényként megállapítható, hogy a II. r. vádlott tudott édesanyjának a sértett megölésére irányuló szándékáról, és tisztában volt a fényképfelvételek készítésének céljával is. Előkészület minden olyan szándékos tevékenység, amely alkalmas a célzott bűncselekmény feltételeit akár közvetetten elősegíteni. A II. r. vádlott azzal, hogy a sértettről és gépkocsijáról a sértett megölésére felhívott személyek számára fényképfelvételeket készített, az emberölés elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy könnyítő feltételeket biztosította. Ezért - az ügyészség álláspontja szerint - tévedett az ítélőtábla, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a II. r. vádlott nem fejtett ki a Btk. 11. §-ába illeszkedő elkövetési magatartást.

[10] A Kúria a másodfellebbezést a Be. 620. § (1) bekezdésének zárófordulata szerint nyilvános ülésen bírálta el.

[11] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője a fellebbezést, valamint a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában foglaltakat fenntartotta. Álláspontja szerint az ítélőtábla a másodfokú eljárásban helyesen hivatkozott arra, hogy a tényállásban a II. r. vádlottat érintő első két magatartás tartalmilag bűnsegédi magatartásnak felel meg, előkészületi szakban maradt cselekmény esetén azonban bűnsegédi felelősség nem állapítható meg. A cselekménysor harmadik mozzanata keretében kifejtett cselekvősége alapján azonban a büntetőjogi felelőssége megállapítható. Előkészületként értékelendő ugyanis minden olyan szándékos magatartás, amely a cselekmény megvalósulását akár csak közvetetten is elősegíti. Jelen esetben az I. r. és a II. r. vádlottak együtt csengettek be a sértetthez, majd együtt készítettek róla és autójáról fényképfelvételeket. A II. r. vádlott ekkor már ismerte az I. r. vádlottnak a sértett megölésére irányuló szándékát. Őt ebben támogatta is. Jelen volt az I. r. vádlott és az általa szerzett két ismeretlen személy megbeszélésén, így tudta, hogy milyen célból kell a fényképeket elkészíteni. A cselekménysor harmadik mozzanatában így mindezek ismeretében vett részt a II. r. vádlott, ami ekként a bűncselekmény elkövetését könnyítő feltétel biztosításaként értékelendő. Ezért a felmentésére tévesen került sor.

[12] A sértett jogi képviselője akként nyilatkozott, hogy a sértett továbbra is kéri a II. r. vádlott büntetőjogi felelősségre vonását és vele szemben a megfelelő büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazását.

[13] A II. r. vádlott védője perbeszédében kifejtette, hogy bár a másodfokú bíróság a II. r. vádlottat bűncselekmény hiányában felmentette, azonban tévedett, amikor nem állapította meg az elsőfokú ítélet megalapozatlanságát. Az elsőfokú bíróság ugyanis ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a vád tárgyává tett, 2014 nyarán történt cselekménnyel kapcsolatban - a korábbi, a tárgyalás előkészítése során hozott, de a másodfokú bíróság által hatályon kívül helyezett végzésében foglaltakkal egyezően - továbbra is az az álláspontja, miszerint azzal sem az I. r., sem a II. r. vádlott nem követett el bűncselekményt.

[14] A tárgyaláson azonban az ügyészség akként módosította a vádat, miszerint 2014. szeptember 24. és október 6. napja között történt egy újabb felkérés, és emiatt állapította meg a bíróság a vádlottak büntetőjogi felelősségét, de arra bizonyítást nem vett fel. Erre tekintettel a másodfokú ítélet megalapozatlan, ezért elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését indítványozta.

[15] A Legfőbb Ügyészség indítványában kiemelt tényállásrész tekintetében arra hivatkozott, hogy az ott említett fényképfelvételek nincsenek meg, annak ellenére, hogy a fényképezőgép lefoglalásra került. Ebből az a következtetés vonható le, hogy ilyen fényképek egyáltalán nem készültek.