45/1996. (X. 22.) AB határozat

a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet egyes rendelkezásei alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irűnyuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt kezdeményezett eljárásban meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 266. § (1)-(3) bekezdése alkotmányellenes, ezért azokat e határozat kihirdetése napjával megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Indítványozó a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) végrehajtása tárgyában kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 266. § (1)-(3) bekezdései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Megítélése szerint az Alkotmány 35. § (2) bekezdésébe ütköző módon a T. szabályaival ellentétes rendelkezést tartalmaz az R. indítvánnyal támadott, az öregségi nyugdíj megállapítására vonatkozó szabálya. Indítványozó azon az alapon is támadja az R. 266. § (1)-(3) bekezdését, hogy az alkotmányellenes különbségtételt teremt egyrészt a munkaviszonyban állók, a szövetkezeti tagok, másrészt az egyéni vállalkozók és a társasvállalkozások munkát végző tagjai között.

II.

Az indítvány megalapozott.

1. Az Alkotmány 35. § (2) bekezdése szerint a Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes.

Az R. 266. §-ának (1) bekezdése alapján, ha az igénylő azon a napon, amelyen az öregségi nyugdíjra jogosultsága megnyílik, munkaviszonyban áll, öregségi nyugdíját a munkaviszony megszűnését követő naptól lehet megállapítani.

A (2) bekezdés rendelkezése szerint a munkaviszony fennállása alatt megállapítható az öregségi nyugdíj, ha az igénylő a) olyan munkaviszonyban áll, amely öregségi nyugdíjra jogosultságának a megnyílását követően kezdődött, b) olyan munkakörben dolgozik, amelyben az érvényes munkabér szabályok (munkaszerződés) szerinti havi munkabére az öregségi nyugdíj legkisebb összegét nem haladja meg, c) munkaviszonyának a megszűnéséig munkát már nem végez, munkabérben, táppénzben (betegszabadságon) baleseti táppénzben nem részesül. A (3) bekezdés alapján, a szövetkezet tagja részére az öregségi nyugdíj legkorábban attól a naptól állapítható meg, amelytől munkát már nem végez, és díjazásban, táppénzben (betegszabadságon) baleseti táppénzben nem részesül.

A T. 39. §-a az öregségi nyugdíjra jogosultság feltételeit az öregségi nyugdíjéletkor betöltéséhez és a szükséges szolgálati idő megszerzéséhez köti.

A T. 124. § (1) és (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a törvény végrehajtásáról a Kormány gondoskodik. A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy a) mezőgazdasági szövetkezeti tagok táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultságáról e törvényben foglaltaktól eltérően rendelkezzék; b) egyes foglalkozásokban (munkakörökben) dolgozók tekintetében e törvény szabályaitól eltérően rendelkezzék; c) meghatározza a temetési segély és a házastársi pótlék összegét; d) megállapítsa a nyugellátások, baleseti nyugellátások legkisebb összegét; e) megállapítsa az öregségi, a munkaképtelenségi járadék és az özvegyi járadékra jogosultság szabályait, valamint ezek összegét.

A Kormány a T. felhatalmazása alapján a törvény végrehajtása tárgyában kapott rendeletalkotási jogának a taxatív módon meghatározott eseteket nem számítva korlátja az Alkotmány 35. § (2) bekezdésének rendelkezése. Az Alkotmánybíróság a 17/1990. (VII. 31.) AB határozatában rámutatott arra, hogy a végrehajtás során hozott szabályok az egyes fogalmakat kitölthetik, de a törvény által megfogalmazott rendelkezéseket nem szűkíthetik (ABH 1990, 176). Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy az indítvánnyal támadott jogszabályhely nem tartalmaz-e szűkítést az öregségi nyugdíjra való jogosultság törvényi feltételeihez képest.

Az öregségi nyugdíjra való jogosultság törvényi követelménye a nyugdíjkorhatár betöltése és a szükséges szolgálati idő megszerzése. Az a biztosított, aki eleget tesz ennek a követelménynek jogosult öregségi nyugellátásra. Az R. 266. § (1) és (3) bekezdése alapján a törvényi feltételek szerinti jogosultság - az erre vonatkozó igény bejelentése esetén is - csak akkor alapozza meg a társadalombiztosítási szerv öregségi nyugdíj megállapítási kötelezettségét, ha a jogosult nem áll munkaviszonyban, illetve szövetkezeti tagság esetén munkát nem végez és nem részesül díjazásban vagy táppénzben. A jogosultak körét tehát az öregségi nyugdíj megállapítására vonatkozó szabály szűkíti. E szűkítéshez képest tartalmaz bővítést az R. 266. § (2) bekezdése a munkaviszonyban álló jogosultak tekintetében. A végrehajtás tárgyában kiadott kormányrendelet túlterjeszkedett a felhatalmazáson és a törvénnyel ellentétes módon szűkítette a jogosultsági feltételeket. A jogosultsági feltételek szűkítése, az R. szintjén történő újraszabályozása ellentétes az Alkotmány 35. § (2) bekezdésébe foglalt rendelkezésével.

2. Indítványozó azon az alapon is támadja az R. 266. § (1)-(3) bekezdését, hogy az alkotmányellenes különbségtételt teremt egyrészt a munkaviszonyban állók, a szövetkezeti tagok, másrészt az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozások munkát végző tagjai között.

Az R. 266. § (5) bekezdése alapján az öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj a) az egyéni vállalkozónak és a társas vállalkozás tagjának, valamint b) a T. 10. § (1) bekezdés f) pontjában említett segítő családtagnak attól a naptól állapítható meg, amely napon a jogosultsághoz szükséges feltételek bekövetkeznek.

Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette a diszkrimináció tilalma vonatkozásában, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha az összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbségtételt, mely alapjogsérelmet okoz (ABH 1992, 280). A munkaviszonyban álló, a szövetkezeti tag, illetve az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozás tagja és a T. 10. § (1) bekezdés f) pontjában említett segítő családtag társadalombiztosítási helyzete - függetlenül attól, hogy a biztosítási jogviszony alapjául szolgáló jogviszonyok különbözőek - összemérhető. Ha az öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételei között a jogalkotó csak egyes biztosítotti kategóriákban kívánja szerepeltetni a biztosítási jogviszony alapjául szolgáló jogviszony megszüntetését és ez e személyösszesség tekintetében a szabályozás tárgya - a biztosítás alapjául szolgáló jogviszony - által indokolt különbségtételt meghaladó különbségtételt eredményez, a rendelkezés a diszkrimináció alkotmányos tilalmába ütközik. Konkrét esetben a munkaviszony megszüntetése ilyen többlet eredményt jelent, és nem csak az egyéni vállalkozóval, a társas vállalkozás tagjával és a T. 10. § (1) bekezdés f) pontjában említett segítő családtaggal, de a szövetkezeti taggal szemben is. A munkaviszonyban álló személynek meg kell szüntetnie a munkaviszonyát, míg a szövetkezeti tagnak "csak" jogviszonyon belüli munkavégzési tilalma van, a többi kategóriába tartozóknak pedig minden további kötelem nélkül megállapítható az öregségi nyugdíj. Indítványozó által kifogásolt rendelkezés így sérti az Alkotmány diszkrimináció tilalmára vonatkozó szabályát is.

A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

Dr. Schmidt Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 946/B/1992.