BH 1997.3.152 A korábban hatályos Munka törvénykönyve szerint a munkaszerződés szóban vagy írásban vagy ráutaló magatartással is megköthető volt. Önmagában a munkaszerződés mint okirat hiányából nem következik, hogy a felek között nem jöhetett létre munkaviszony [1967. évi II. tv. 22. § (1) bek.].

A felperes 1992. február 10. napjától 1994. június 7. napjáig állt az alperes alkalmazásában. A munkabére havi 32 000 Ft volt. 1992. január 30. napján táppénzes állományba került, majd 1993. január 30-tól rokkantnyugdíjas lett. A táppénzes viszonya megszűnése után, 1993. február 1-jével munkába állt az alperesnél, munkabért azonban nem kapott. Ezért a felperes keresetet terjesztett elő a munkaügyi bíróságnál, és az alperest az 1993. február 1. és 1994. június 7. közötti időre ki nem fizetett munkabér címén 451 462 Ft, annak járulékai és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni.

Az alperes arra hivatkozással kérte a kereset elutasítását, hogy a felperes nem állt munkaviszonyban az alperes kft.-vel, ezért nem jár részére munkabér.

A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetet, és a felperest perköltségben marasztalta. Megállapította, hogy a felperes 1990. február 14-től 1992. január 30-ig állt az S. K. Kft. alkalmazásában, a munkaviszonya a munkakönyvi bejegyzés szerint áthelyezéssel szűnt meg. Az 1992. január 28-án kelt taggyűlési jegyzőkönyv szerint azonban a felperes szüntette meg a munkaviszonyát kilépéssel. A munkaügyi bíróság a keresetlevél elbírálásánál az 1992. évi XXII. törvény 205. §-a alapján az 1967. évi II. törvény és a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet szabályait alkalmazta. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az 1967. évi II. törvény 25. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkaviszony áthelyezéssel történő megszüntetése esetében háromoldalú megállapodásnak kell létrejönnie a két munkáltató és a dolgozó között. Ezt a megegyezést a 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 19. §-a (1) bekezdésének rendelkezése szerint írásba kell foglalni.

A munkaügyi bíróság - tekintettel arra, hogy a peres eljárás során sem a felperes, sem az alperes, de a felperes volt munkáltatója, az S. Kft. sem tudott az áthelyezésre vonatkozó iratot bemutatni - bizonyítottnak találta, hogy a felperes munkaviszonya nem szűnhetett meg az alpereshez történő áthelyezéssel. Áthelyezése esetén következő munkáltatóként, folyamatos, illetve folytatólagos időponttal az alperesnek kellene szerepelnie a munkakönyvben, ilyen adat azonban abban nem található.

A bíróság megállapította, hogy a felperes alapító tagja volt az alperes kft.-nek, amely 1992. február 10-én kezdte meg a tevékenységét. Feltevése szerint ez az adat okozta a téves munkakönyvi bejegyzést, holott egy gazdasági társaságból való kilépés és egy másik társaság létrehozásában való közreműködés még nem jelenti egyben a munkaviszony létrejöttét is.

Rámutatott arra is, hogy a felperes munkaviszonyának az alperesnél történt létrejöttét igazoló szerződésen túlmenően nincs olyan irat, ami az állítólagos munkaviszony megszűnését igazolná. A nyugdíjbiztosítási igazgatóság tájékoztatása szerint a felperesnek az 1992-1993. évekre nem volt bejelentett munkaviszonya.

A felperesnek az alperesnél fennállott munkaviszonyát igazoló bizonyítékai (az alperes 1993. évi beszámolója, amely szerint "a kft. alapító és jelenlegi tagjai kizárólag magánszemélyek, akik munkavállalók is", az alperesnek a társadalombiztosítási kártyán lévő bélyegzője, az alperes által a felperes javára kötött életbiztosítási szerződés, a korábbi munkáltató által lízingelt és a felperes személyes használatába adott személygépkocsira vonatkozó megállapodás) nem alkalmasak a munkaviszony fennálltának egyértelmű és kétséget kizáró igazolására, mivel egyoldalú, általános kijelentéseket tartalmaznak, ugyanakkor tagsági viszonyhoz is kötődhetnek, és nem pótolják a jogszabály rendelkezései által megkövetelt írásbeliséget. Munkaviszony hiányában pedig megalapozatlan a felperesnek az elmaradt munkabérre irányuló keresete.

A felperes az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében kérte a munkaügyi bíróság ítéletének a kereseti kérelem szerint történő megváltoztatását. Nem vitatta, hogy a korábbi munkáltatójával, az S. K. Kft.-vel a munkaviszonya nem áthelyezéssel, hanem a részéről történt felmondással szűnt meg, és igazolta, hogy a munkakönyvében a munkaviszony megszűnésére vonatkozó bejegyzés ennek megfelelően került kijavításra. Állította: az alperessel munkaszerződést kötött, a saját példánya azonban elveszett, és az alperesnek nem fűződik érdeke ahhoz, hogy a saját példányát bemutassa. Az alperes érdekkörében felmerült mulasztás miatt nem került sor a munkaviszonyának munkakönyvi bejegyzésére, és ugyancsak az alperes mulasztott, amikor a nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál nem teljesítette a bejelentési kötelezettségét. Az alperesnek ez a jogellenes magatartása azonban - megítélése szerint - nem eshet a terhére. Vitatta a munkaügyi bíróságnak a munkaviszony létét igazoló közvetett bizonyítékokkal kapcsolatosan kifejtett álláspontja helyességét is.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.

A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét a bizonyítási eljárás kiegészítése után hozott ítéletével helybenhagyta, és a felperest a másodfokú perköltségben marasztalta. A megyei bíróság a másodfokú eljárásban foganatosította a felperes fellebbezésében kért bizonyítási eljárást, és a per tárgyává tette a megyei bíróság cégügyének iratait. Az ítélete tényállási részében kiemelte, hogy a felperes az 1991. április 30-án kelt társasági szerződés szerint a T. V. Bt. beltagja volt, és a társaságban nem főfoglalkozású személyként vett részt. Ebben az időben az S. H. Kft.-nél állt munkaviszonyban, ahol részére a munkáltató által lízingelt személygépkocsi személyi használatát is biztosították. A felperes az S. H.-nál fennálló munkaviszonyát 1992. január 3-án 1992. január 30. napjával megszüntette. 1992. február 10-én a T. V. Bt. tagjai az e napon kelt társasági szerződéssel létrehozták a T. Kft.-t. A társasági szerződés 7. pontja szerint a felperes a társaságban főállásban műszaki igazgatóhelyettesi feladatokat lát el, bruttó díjazása 40 000 Ft. A felperes a szerződés mellékletét képező tagjegyzék 3. sorszáma alatt szerepelt azzal, hogy a személyes közreműködése főállásban - munkaviszony alapján - műszaki igazgatóhelyettes, a havi munkabére 40 000 Ft.

A megyei bíróság rámutatott arra, hogy a felperes az alperes társasággal nem kötött munkaszerződést, a társaság azonban a felperes társasági tagsági viszonya alapján a felperes egészségbiztosítási kártyáját érvényesítette. A kiegészített tényállás alapján a megyei bíróság hivatkozott az 1988. évi VI. tv. (Gt.) 167. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint a társaság tagjai a törzsbetétjük szolgáltatásán kívül egyéb vagyoni értékű szolgáltatás (mellékszolgáltatás) teljesítésére is vállalhatnak kötelezettséget. A tagok által - nem választott tisztségviselőként - végzett személyes közreműködés mellékszolgáltatásnak minősül. A felperes a társasági szerződés szerint a társaságnál műszaki igazgatóhelyettes feladatokat látott el, ez pedig nem választott tisztségviselői beosztás. A korlátolt felelősségű társaság tagjai nem kötelesek személyesen a társaság tevékenységében közreműködni, a jogszabály előbb idézett rendelkezése azonban nem is zárja ki ezt a lehetőséget. Amennyiben a kft. tagja a társaság keretében végzett tevékenységéért munkabérre tart igényt, kétséget kizáró módon kell bizonyítania, hogy a társaságban végzett munkájára munkaviszony keretében és nem a tagsági jogviszonya alapján került sor. A felperes a perben azonban csak állította, de nem bizonyította, hogy az alperessel munkaszerződést kötött. A társasági szerződésben szereplő és a tagnyilvántartással azonos megfogalmazás, amely szerint a felperes a műszaki igazgatóhelyettesi feladatokat munkaviszony keretén belül fogja majd ellátni, a munkaszerződés megkötését nem pótolja. Ugyanígy nem igazolja a munkaviszony fennállását a társaság tagjának a gépkocsi-használati joga, a társaság által a tag részére kötött életbiztosítás, a névjegykártyán megjelenő és a mellékszolgáltatásként teljesítendő feladatokhoz igazodó megnevezés, illetve az alperes 1993. évi beszámolójának az a mondata sem, mely szerint a kft. alapítói és jelenlegi tagjai kizárólag magánszemélyek, akik munkavállalók is.