419/E/2000. AB határozat
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 178. § (1) és (2) bekezdésével összefüggésben
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 178. § (1) és (2) bekezdésével összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványokat elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó két indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz. Mindkét beadványában folyamatban lévő bírósági eljárásokkal kapcsolatban kezdeményezte a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 178. § (1) és (2) bekezdésével összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását. Álláspontja szerint az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének sérelmét jelenti, hogy a szakértő kizárására vonatkozó rendelkezések nem tartalmaznak külön előírást a szakértői testület kizárására. A Pp. 178. § (1) bekezdése visszautal a bíró kizárását szabályozó 13. § (1) bekezdésének a), b), c) és e) pontjaira, de ezek a rendelkezések "csakis természetes személyekre alkalmazhatók. A jogalkotó a 13. § (1) bekezdés és a 178. § (1) és (2) bekezdés kodifikálásakor nem vette figyelembe, hogy szakértő nem csak természetes személy, hanem testület is lehet, amelyekre a természetes személyekre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók". Az indítványozó állítása alátámasztásaként megnevezte az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságát, amelynek kizárására irányuló kérelmét az eljáró bíróságok elutasították.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat - azok tartalmi azonosságára tekintettel - egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmány felhívott rendelkezése:
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
A Pp. indítvánnyal érintett rendelkezései:
"13. § (1) Az ügy elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt:
a) a fél, a féllel együtt jogosított vagy kötelezett személy, továbbá az, aki a per tárgyát egészen vagy részben a maga részére követeli, vagy akinek jogaira vagy kötelezettségeire a per eredménye kihatással lehet;
b) az a) pont alá eső személy képviselője vagy olyan volt képviselője, aki az ügyben eljárt;
c) az a) vagy a b) pont alá eső személynek a (2) bekezdésben megjelölt hozzátartozója vagy volt házastársa;
...
e) az, akitől az ügynek tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság)."
"178. § (1) Az, akire a 13. § (1) bekezdésének a), b), c) vagy e) pontjában meghatározott kizáró ok áll fenn, szakértőként sem járhat el, úgyszintén az sem, aki az ügyben mint bíró vett részt.
(2) A bíróság hivatalból ügyel arra, hogy kizárt szakértő az eljárásban ne vegyen részt. A kizárási okot maga a szakértő, valamint a fél köteles a bíróságnak haladéktalanul bejelenteni; ha a bejelentés a szakértő véleményének előterjesztése után történt, a bíróság a vélemény Figyelembevételével dönti el, hogy más szakértő meghallgatása szükséges-e."
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja szerint az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében deklarált, a pártatlan bírósághoz való alkotmányos alapjog az "előítéletmentesség és elfogulatlanság követelményét támasztja a bírósággal szemben. Ez egyrészt magával a bíróval, a bíró magatartásával, hozzáállásával szembeni elvárás, másrészt az eljárás szabályozásával kapcsolatos objektív követelmény: el kell kerülni minden olyan helyzetet, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlansága tekintetében. Ennek intézményes biztosítékát a bírák kizárására vonatkozó ... szabályok biztosítják" [67/1995. (XII. 7.) AB határozat, ABH 1995 346, 347.].
A polgári perben a bíró dönt a bizonyítás módjáról és a bizonyítási eszközök alkalmazásáról, továbbá a bíróság szabadon értékeli és meggyőződése szerint bírálja el a bizonyítékokat. A szakértői vélemény bizonyítási eszköz, amely a bíróság hiányzó szakértelmét pótolja valamely bizonyítandó tény megállapításához, vagy értékeléséhez. A szakértőnek az a feladata, hogy a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával készített szakvéleményével segítse a tényállás megállapítását és a szakkérdés eldöntését.
A bíróság szakértőként természetes személyt (igazságügyi, illetőleg más szakértőt), vagy külön jogszabályban feljogosított intézményt rendelhet ki [Pp. 177. § (2) bekezdés], valamint meghatározott esetekben a szakértői vélemény kijelölt testület általi felülvizsgálatát rendelheti el [Pp. 182. § (4) bekezdés, 183. §]. A szakértő kizárásának eseteit a Pp. a bíró kizárását alapul véve és tartalmát tekintve azzal azonosan szabályozza [178. § (1) bekezdés]. Néhány kizárási ok, mint például a hozzátartozó, a volt házastárs vagy az elfogultság nyilvánvalóan csak természetes személyek vonatkozásában értelmezhető. Mivel a szakértő alatt nem csak természetes személyeket, hanem a szakértői tevékenységet ellátó szerveket is érteni kell, az Alkotmánybíróság szerint - az indítványozó álláspontjával ellentétben - ez a megfogalmazás nem jelenti azt, hogy a kizárási okok az intézmények és testületek tekintetében a Pp. kifejezetten erre irányuló rendelkezése nélkül is ne volnának alkalmazandók. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből következő elfogulatlan szakértői közreműködés biztosítása megköveteli, hogy a szakértők kizárásának a Pp.-ben foglalt általános szabályai a szakértői intézmények és testületek tagjainak tekintetében is maradéktalanul érvényesüljenek.
Egyes, a szakértői intézmények és testületek működését szabályozó jogszabályok is ezt az értelmezést követve állapítják meg a kizárási okok fennállása esetén követendő eljárást. Így az igazságügyi szakértőkről szóló 2/1988. (V. 19.) IM rendelet 15. §-a értelmében nem jelölhető ki az intézménynek az a szakértője, akinél a jogszabályban meghatározott kizárási ok áll fenn, ha pedig a kizárási ok az intézmény vezetőjére áll fenn, akkor az intézmény egyetlen szakértője sem adhat szakvéleményt. Ugyanezt az értelmezést követi az indítványban nevesített, a szakértői vélemények felülvizsgálatát ellátó Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága működéséről szóló 13/1994. (IX. 13.) NM rendelet is, mely szerint a Bizottság elé kerülő ügy intézésében és tárgyalásában nem vehet részt az a bizottsági tag (póttag), elnökhelyettes vagy az elnök, illetve nem jelölhető ki szakreferensnek az a személy, akire az adott ügyben az igazságügyi szakértőkről szóló jogszabályokban meghatározott kizáró ok áll fenn [11. § (1) bekezdés], ha pedig a Bizottság elnöke tekintetében áll fenn összeférhetetlenség, helyette a Bizottság által kijelölt elnökhelyettes intézi az ügyet és vezeti az ülést [11. § (2) bekezdés]. Hasonló szabályozást tartalmaz az Állatorvostudományi Egyetem Igazságügyi Felülvéleményező Bizottsága, valamint az Igazságügyi Mezőgazdasági Szakértői Bizottság működéséről szóló 60/1994. (XI. 8.) FM rendelet 5. §-a, valamint az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság működéséről szóló 202/1972. (M. K. 20.) MM-IM együttes utasítás 9. pontja. Megjegyzi ugyanakkor az Alkotmánybíróság, hogy például az Igazságügyi Könyvszakértői Bizottság működéséről szóló 139/1965. (PK. 35.) PM-IM együttes utasítás a szakértő kizárásának kérdésével nem foglalkozik.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. § (1) bekezdése értelmében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet az Alkotmánybíróság akkor állapít meg, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített gyakorlata, hogy a jogalkotói mulasztásnak és az alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]. Tekintettel arra, hogy a szakértővel szemben érvényesíthető kizárási okokat és a kizárási eljárást a Pp. 178. § (1) és (2) bekezdése kielégítően szabályozza, valamint a támadott norma értelmezése sem vet fel alkotmányossági aggályokat, jogalkotói feladat elmulasztása nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság ezért a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványokat elutasította.
Budapest, 2004. november 23.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró