696/D/2000. AB határozat
a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 233. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 233. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság előtt Kny.III.37.161/2000 szám alatt lefolytatott eljárás alkotmánysértő voltának megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be hivatkozva a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 233. §-a (1) bekezdésének a jogorvoslati jog alkotmánysértő korlátozását megvalósító rendelkezése alkalmazására és kérte, hogy az Alkotmánybíróság minősítse a Pp. támadott szabályát alkotmányellenesnek és semmisítse azt meg. Az indítványozó azt is kérte, állapítsa meg az Alkotmánybíróság, hogy a Legfelsőbb Bíróság előtt Kny.III.37.161/2000 szám alatt lefolytatott eljárásban alkotmánysértő jogalkalmazás történt.
Az indítványozó előadta, hogy a Fővárosi Bíróság a 7.Pk.61.039/1999/3. számú végzéssel egy közalapítványt nyilvántartásba vett, e közalapítványt kiemelkedően közhasznú szervezetté minősítette, és a szervezet képviselőjét megnevezte. Az indítványozó egy másik közalapítvány kuratóriumának elnökeként fellebbezést nyújtott be a Fővárosi Bíróságnak ez ellen a végzése ellen. A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság Kny.III.37.161/2000/2. számú végzésével elutasította az indítványozó fellebbezését. A Legfelsőbb Bíróság az elutasítás indokaként a Pp. támadott szabályára hivatkozott, és azt állapította meg, hogy az indítványozó a Pp. támadott szabálya alapján nem jogosult fellebbezésre. Az indítványozó kifogásolta, hogy a Legfelsőbb Bíróság végzése nem indokolta meg, miért nem volt joga az indítványozónak a fellebbezésre, továbbá hogy a bíróság a fellebbezést érdemben nem bírálta el. Erre tekintettel kérte az indítványozó a Pp. támadott szabályának alkotmányellenessé minősítését, mert ez a szabály "lehetővé teszi az Alkotmányon alapuló jogorvoslati jog elvonását".
Az indítványozó előadta azt is, hogy egy korábban indult eljárásban a Fővárosi Bíróság azon alapítvány kuratóriumának részleges visszahívását nyilvántartásba vette, amely alapítvány kuratóriumának az indítványozó az elnöke. A Fővárosi Bíróságnak ezt a végzését azonban a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Ezt követően került sor az újabb közalapítvány létrehozására. Ennek az új közalapítványnak a létrehozásáról szóló határozat kimondta, hogy a közalapítvány bejegyzését követően kezdeményezni kell annak az alapítványnak az új közalapítványba történő "beolvasztását", amely alapítvány kuratóriumának az indítványozó az elnöke. Minderre tekintettel az indítványozó azt kérte a Fővárosi Bíróságtól az új közalapítvány bejegyzése tárgyában indult eljárásban, hogy a Bíróság az új közalapítványt ne jegyezze be, mert álláspontja szerint az új közalapítvány létrehozására csak a korábbi közalapítvány kezelő szervezete tagjainak indokolás nélkül történő visszahívása érdekében került sor. A Fővárosi Bíróság a beadványt nem vette figyelembe, hanem az új közalapítványt a fent már említett számú végzésével nyilvántartásba vette, a Legfelsőbb Bíróság pedig az indítványozónak a végzés ellen benyújtott fellebbezését elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság jogerős végzése 2000. július 3-án került kézbesítésre, az indítványozó az alkotmányjogi panaszt tartalmazó beadványát 2000. augusztus 30-án postára adta, a beadvány 2000. szeptember 1-jén megérkezett az Alkotmánybíróságra; azaz az indítványozó az alkotmányjogi panaszt a törvényben előirt határidőn belül terjesztette elő.
II.
Az indítvány a következő jogszabályokra hivatkozott:
Az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdése:
"A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
A Pp. 233. §-ának (1) bekezdése:
"Az elsőfokú bíróság határozata ellen - amennyiben a törvény ki nem zárja - fellebbezésnek van helye. Fellebbezéssel élhet a fél, a beavatkozó, végül az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a rendelkezés reá vonatkozó része ellen."
III.
1. A Pp. támadott szabálya alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése alapján az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
Az Alkotmánybíróság ezért először azt vizsgálta, hogy a Pp.-nek a jogerős határozatban alkalmazott, az indítványozó által támadott szabálya ellentétes-e - az indítványban foglaltaknak megfelelően - az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdésével.
Az Alkotmánybíróság több határozatában értelmezte az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot. Az indítvány elbírálása szempontjából alapvető az Alkotmány szabályának értelmezése alapján kialakult az az elv, amely szerint a jogorvoslat biztosítása a jogállam céljainak és feladatainak megvalósítását szolgálja. Ezért kell az államnak olyan jogszabályokat megalkotnia, amelyek eljárási garanciák nyújtásával az alanyi jogok érvényesítési lehetőségét megteremtik [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]. A jogorvoslatnak ebből a szerepéből következik, hogy a feleknek meghatározott feltételek, így elsősorban alanyi jog megléte szükséges ahhoz, hogy a jogorvoslat alkotmányos feladata megvalósulhasson (930/B/1994. AB határozat, ABH 1996, 502, 505.). A jogorvoslathoz való jog nem korlátlan, amit kifejez az Alkotmány 57. §-a (5) bekezdésének az a megfogalmazása, amely szerint mindenki "a törvényben meghatározottak szerint" élhet jogorvoslattal. Ennek alapján értelmezendő az a követelmény, hogy a félnek alanyi joggal kell rendelkeznie a jogorvoslati jog gyakorlásához (799/E/1998. AB határozat, ABH 2001, 1011, 1014.).
A Pp. támadott szabálya szerint a határozat ellen jogorvoslattal élhet a fél, a beavatkozó, valamint az a személy, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. A támadott rendelkezés nem áll ellentétben az Alkotmánynak azzal a szabályával, amely szerint jogorvoslathoz való jog illeti meg azt a személyt, akinek jogát bírósági, közigazgatási vagy más hatósági döntés sérti. Az Alkotmánybíróság egyébként a Pp. egy másik rendelkezésének vizsgálata során már utalt arra, hogy az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdéséből nem vezethető le olyan követelmény, amely szerint a jogorvoslathoz való jognak más személyeket is meg kellene illetnie, mint akiket a Pp. 233. §-a felsorol (1319/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 690, 691.).
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Pp. 233. §-a (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
2. Az indítványozó azt is kérte: "az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a panaszolt eljárásban alkotmánysértő jogalkalmazás történt".
Az Alkotmány 32/A. §-ának (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja felül és ellátja azokat a feladatokat, amelyeket törvény a hatáskörébe utal. Az Alkotmány rendelkezése alapján az Abtv. 1. §-a meghatározza, hogy mi tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. E rendelkezések szerint nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe annak elbírálása, hogyan alkalmazza a bíróság egy konkrét ügyben a Pp. Alkotmánnyal ellentétben nem álló szabályát. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványozó kérelmét az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. §-ának b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2003. május 13.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró