BH 2022.10.258 I. A 6/2009. BJE határozatban az egység valamennyi formájára vonatkozó megállapításokra tekintettel, a költségvetési csalás törvényi egységét a Btk. 6. § 2022. március 1-jétől a 2021. évi CXXXIV. törvény 90. §-a által beiktatott (3) bekezdése hatályba lépéséig a jogerős ügydöntő határozat meghozatala, azt követően pedig a cselekményegységbe tartozó egyes részcselekmények miatt első alkalommal történő vádemelés zárja le. A cselekményegység lezárásáig az egységet lezáró tény bekövetkezte előtt elkövetett valamennyi részcselekmény a költségvetési csalás törvényi egységébe tartozik, ezért azok jogerős elbírálása ítélt dolgot eredményez a törvényi egységbe tartozó, de el nem bírált részcselekmény vonatkozásában [Btk. 6. §, 396. § (1) bek. a) pont, (3) bek. a) pont].

II. A vád történeti tényállásában nem szereplő olyan tény megállapítása, amely eredményeként a bűncselekmény minősített esetét, vagy más, a vád történeti tényállása tényei alapján eredetileg meg nem állapítható bűncselekmény törvényi tényállását is megállapíthatóvá tenné, a vádon történő túlterjeszkedést jelent. Abban az esetben azonban, ha a vádirat tényállása tartalmazza a cselekmény minősítéséhez szükséges körülmény alapjául szolgáló tényt, úgy a bíróságnak nem csak joga, de kötelessége is az általa megállapított, megalapozott tényállásban foglalt cselekmény törvényes minősítése akkor is, ha az a vád minősítéstől eltér [Be. 6. § (2) és (3) bek.].

III. Nem eredményezi törvénysértő büntetés kiszabását a foglalkozástól eltiltás büntetés kiszabásának mellőzése, ha annak a hivatkozott okból történő alkalmazása nem kötelező [Btk. 52. § (1) bek. b) pont; Be.590. § (5) bek.].

[1] A törvényszék a 2020. január 24. napján meghozott ítéletében az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (3) bek. a) pont], 5 rendbeli - melyből 1 rendbeli tettesként, 4 rendbeli bűnsegédként elkövetett - költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (2) bek. a) pont], 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás vétségében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont] és 2 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §). Ezért mint visszaesőt - halmazati büntetésül - 1 év 6 hónap szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy a szabadságvesztést fogház fokozatban kell végrehajtani, és az I. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

[2] Az elsőfokú bíróság rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

[3] Az elsőfokú ítélettel szemben az ügyész által az I. r. vádlott terhére foglalkozástól eltiltás büntetésre is ítélés érdekében bejelentett, valamint az I. r. vádlott és védője által az elsőfokú ítélet ellen bejelentett, elsődlegesen felmentésre, másodlagosan enyhítésre irányuló fellebbezés folytán eljáró ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2021. február 4. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. vádlott vonatkozásában megváltoztatta. Az I. r. vádlott bűnösségét további 1 rendbeli, a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében is megállapította. Az I. r. vádlottat az ellene 1 rendbeli, a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző, bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Az I. r. vádlott terhére megállapított 5 rendbeli, a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősített költségvetést károsító bűncselekményt az elkövetési alakzatok érintetlenül hagyása mellett 5 rendbeli, a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző költségvetési csalás bűntettének minősítette. Az I. r. vádlott szabadságvesztés-büntetésének tartamát 8 hónapra enyhítette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. vádlott tekintetében helybenhagyta.

[4] A másodfokú bíróság ítélete ellen a főügyészség jelentett be másodfellebbezést az I. r. vádlott terhére, a minősítés pontosítása és súlyosítás, foglalkozástól eltiltás büntetés kiszabása végett. Kifejtette, hogy a foglalkozástól eltiltás büntetés alkalmazását változatlanul szükségesnek tartja, figyelemmel arra, hogy az I. r. vádlott két gazdasági társaság nevében, huzamosabb időn keresztül, kitartó szándékkal követte el a bűncselekményt annak ellenére, hogy ekkor már adócsalás miatt volt ellene büntetőeljárás folyamatban. A cselekmény minősítése tekintetében arra hivatkozott, hogy a II. és a III. tényállási pontban értékelt cselekmények a tettesként elkövetett bűncselekmények törvényi egységére is figyelemmel egységesen a Btk. 396. § (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének minősülnek.

[5] Az I. r. vádlott védője a másodfokú ítélet ellen ugyancsak másodfellebbezést jelentett be és elsődlegesen a bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás vétsége miatt emelt vád alól történt felmentés indokolását sérelmezte. Álláspontja szerint a felmentés helyett res iudicata (ítélt dolog) miatt az eljárás megszüntetésének lett volna helye. Hivatkozott arra, hogy az EBH 2019.B.6. (Kúria Bfv.I.454/2018.) számú döntése alapján a jelen ügyben hozott ítélet I/3. szám alatti tényállásában írt cselekményt az I. r. vádlott a korábbi elítélése alapjául szolgáló ügyben készült vádirat benyújtása előtt követte el, ezért e cselekmény miatt a Be. 4. § (3) bekezdése szerint az eljárás megszüntetésének, a korábbi jogerősen befejezett ügyben pedig perújítás elrendelésének lenne helye. Emellett a másodfokú bíróság ítéletét támadta a további 1 rendbeli, a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében történő bűnösség megállapítása miatt.

[6] A Legfőbb Ügyészség az ügyészi másodfellebbezésben foglaltakat fenntartotta, ugyanakkor a védő fellebbezését nem tartotta alaposnak. A védő által hivatkozott res iudicata kérdésében kifejtette, hogy a II. és III. tényállási pontokban rögzített tettesi cselekmények költségvetési csalásként, míg az Sz. Járásbíróság által jogerősen elbírált cselekmények adócsalásként minősültek, cselekményegységet viszont csak ugyanolyan bűncselekmények alkothatnak. Hivatkozott arra, hogy az elkövetés idején hatályos Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 310. §-ában meghatározott adócsalás és a jelenleg hatályos, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 396. §-a szerinti költségvetési csalás fogalmilag és tartalmilag sem ugyanaz a bűncselekmény, így egységbe nem foglalható. E körben utalt a Kúria Bpkf.III.696/2016/3. számú határozatára.

[7] A Legfőbb Ügyészség kifejtette, hogy a másodfokú eljárásban a II. és III. tényállásban írt cselekményeknek csupán a jogi minősítése változott, ezért e tekintetben nem nyílt meg a harmadfokú eljárás lehetősége; ugyanakkor hivatkozott arra, hogy a II. és III. tényállási pontban foglalt cselekmények helyes minősítése a Btk. 396. § (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette.