460/B/1998. AB határozat
a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény 17. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény 17. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a gázelosztó vezetékre vonatkozó hálózatfejlesztési hozzájárulásról szóló 32/1995. (VIII. 8.) IKM rendelet 1. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a gazdálkodó szervezet eljárása alkotmányellenességének felülvizsgálatára vonatkozóan előterjesztett indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó álláspontja szerint a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Gszt.) 17. § (2) bekezdése és a gázelosztó vezetékre vonatkozó hálózatfejlesztési hozzájárulásról szóló 32/1995. (VIII. 8.) IKM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdése ellentétes az Alkotmány 8. §-ának (1) bekezdésével, 9. §-ának (1) bekezdésével, 13. §-ának (1) és (2) bekezdésével, mert ezeknek a szabályoknak az alapján a fogyasztók által befizetett pénzen épített gázvezeték ellenszolgáltatás nélkül a gázszolgáltató tulajdonába megy át. A támadott rendelkezések megsemmisítésén túlmenően az indítványozó kérte a gázszolgáltató gazdálkodó szervezet által alkalmazott alkotmánysértő jogértelmezésének és a közműfejlesztési támogatás igényléséhez szükséges igazolás kiadása megtagadásában megnyilvánuló alkotmányellenes magatartásának a felülvizsgálatát. Álláspontja szerint ugyanis a gázszolgáltató az Alkotmány 70/A. §-át sértő módon hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a gázelosztó vezetékre később csatlakozó fogyasztókkal szemben, akik a gázszolgáltató magatartása miatt nem kapják meg a jogszabály alapján járó költségvetési visszatérítést.
2. Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltakat a következő jogszabályokra alapozta:
Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:
"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."
A Gszt. vizsgált rendelkezései:
"17. § (1) Települések, településrészek, illetve fogyasztók gázszolgáltatásba történő bekapcsolásához szükséges gázelosztó rendszer az előírt műszaki-biztonsági, pénzügyi és gazdasági feltételek megtartása mellett létesíthető. A megépült gázelosztó rendszert csak gázszolgáltató üzemeltetheti.
(2) Az általános közüzemi szerződés kötésére jogosult fogyasztók a gáz hatósági árával nem fedezett fejlesztési költségekre a miniszter rendeletével meghatározott mértékű hálózatfejlesztési hozzájárulást kötelesek a gázszolgáltatónak fizetni. Az egyedi közüzemi szerződést kötő, valamint a 21. § (4) bekezdés szerinti fogyasztó a szolgáltatóval a polgári jog szabályai szerint állapodik meg az árral nem fedezett fejlesztési, továbbá a különös fogyasztói igények teljesítéséről. A gázfogyasztás árával nem fedezett fejlesztési költségekre fizetendő hozzájárulás fejében végzett szolgáltatásnyújtás mentes az általános forgalmi adó fizetése alól."
"21. § (1) A gáz szolgáltatására a gázszolgáltatót a 20. § (2) bekezdésében foglalt esetekben általános közüzemi szerződéskötési kötelezettség terheli. A közüzemi szerződés részletes tartalmi előírásait a Kormány rendeletben határozza meg.
(2) Az általános közüzemi szerződés alapján a gázszolgáltató köteles a meghatározott időtől kezdődően folyamatosan gázt szolgáltatni, a fogyasztó pedig ennek ellenértékét rendszeresen megfizetni.
(3) Az általános közüzemi szerződéskötési kötelezettség körébe nem tartozó fogyasztókkal a gázszolgáltató a polgári jog szabályai szerint egyedi közüzemi szerződést köt.
(4) Ha a szerződés tartalmában a felek nem tudnak megállapodni, úgy az általános közüzemi szerződésre vonatkozó előírások alkalmazandók."
Az R. vizsgált rendelkezései:
"1. § (1) E rendelet hatálya a gázellátásba újonnan bekapcsolandó településeken, településrészeken levő fogyasztók igényének kielégítését szolgáló gázelosztó vezeték gázszolgáltató által történő létesítéséhez, bővítéséhez (a továbbiakban: beruházás) szükséges, valamint a meglevő elosztóvezetékre utóbb rákapcsolódok által fizetendő hálózatfejlesztési hozzájárulás (a továbbiakban: hozzájárulás) megállapítására terjed ki.
(2) A hozzájárulás konkrét összegét beruházásonként, illetőleg fogyasztónként az e rendelet mellékletében (a továbbiakban: melléklet) meghatározott számítási szabályok alkalmazásával a gázszolgáltató határozza meg. A meghatározott hozzájárulás összegéről, valamint a kapcsolódó háttér számításokról a gázszolgáltató a Magyar Energia Hivatalt tájékoztatja.
(3) A gázszolgáltató legfeljebb a melléklet alapján kiszámított és a 3. §-ban leírtaknak megfelelő hozzájárulást jogosult kérni saját tulajdonú elosztó vezetékére az újonnan bekapcsolandó fogyasztóktól."
"2. § (1) A beruházás hozammutatóját a melléklet 1. pontja szerint kell kiszámítani.
(2) Ha a hozammutató 1 vagy annál nagyobb, a beruházáshoz hozzájárulás nem kérhető.
(3) Ha a hozammutató 0-nál kisebb, a gázszolgáltató a beruházás megvalósítására nem kötelezhető."
"3. § (1) A fizetendő hozzájárulás összegét az adott beruházásra készített, az érintett önkormányzat által elfogadott tanulmányterv alapján, a melléklet 2. pontjában meghatározott módon kell kiszámítani.
(2) A hozzájárulás összegét a gázszolgáltató a fogyasztók között - eltérő megállapodás hiányában - teljesítményigényük arányában osztja fel.
(4) A hozzájárulás megfizetésére a gázszolgáltatóval egyedi szerződést kell kötni.
(8) A később, 10 éven belül csatlakozó új fogyasztó a beruházás megkezdése előtt kiszámított hozzájárulás arányos részének az évenkénti hivatalos termelői árindexekkel növelt összegét, a 10 éven túl jelentkező új fogyasztó a 10. évben fizetendő hozzájárulást köteles a gázszolgáltató részére megfizetni.
(9) A később csatlakozó új fogyasztók által befizetett hozzájárulást a gázszolgáltató külön számlán kezeli. A külön számlán kezelt összegnek a korábban csatlakozó fogyasztók részére történő visszatérítési módjáról a gázszolgáltató a fogyasztókkal kötött szerződés keretében állapodik meg."
II.
1. Az indítvány nem megalapozott.
Az indítványozó alkotmánysértőnek tartja a Gszt. és az R. támadott szabályait, amelyek arra kötelezik, hogy közműfejlesztési hozzájárulást fizessen a gázszolgáltató vezetéképítéséhez, de a vezeték a gázszolgáltató tulajdona lesz. Álláspontja szerint a gázszolgáltató a fogyasztó pénzén megépített vezetékért nem ad semmit, tehát a fogyasztó pénzét kártalanítás nélkül elvonják, ami a tulajdonjog sérelmét jelenti.
Az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdése a tulajdonhoz való jogot biztosítja. Az Alkotmánybíróság kezdettől fogva követett állandó gyakorlata szerint a tulajdonhoz való jog alapvető jogként részesül alkotmányos védelemben [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25.], ez a védelem a tulajdonnal összefüggő vagyoni jogokra is kiterjed [17/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 104, 108.]. A tulajdonhoz való jognál az Alkotmány az egyén cselekvési szabadságának anyagi alapját védi, ez a védelem átfogja a polgári jog szerint tulajdonjognak nem minősülő, de a cselekvési szabadság anyagi alapjához tartozó vagyoni jogosultságokat is. A tulajdon szociális kötöttségei azonban a tulajdonjog korlátozását lehetővé teszik [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380.].
A gázszolgáltatás tekintetében a Gszt. 3. §-a szerint természetes monopólium áll fenn, a 9. § szerint pedig a gázszolgáltatás engedélyköteles tevékenység és a hálózatba még be nem kapcsolt területek gázszolgáltatóját a Magyar Energia Hivatal jelöli ki. A Gszt. 21. §-a a gázszolgáltató terhére szerződéskötési és a fogyasztónak történő folyamatos gázszolgáltatási kötelezettséget állapít meg. A gázszolgáltatásnál meglévő közérdek védelme fejeződik ki abban is, hogy a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény 1. §-a és 2. §-a szerint a csővezetékes termékszállítás esetében a tevékenység végzés feltétele, hogy az állam vagy az önkormányzat a tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetben többségi tulajdoni részesedéssel, szavazati joggal vagy tartós kisebbségi állami tulajdoni részesedés esetén szavazatelsőbbségi részvénnyel rendelkezzen. Ezzel a szabállyal összhangban az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény 7. §-a és melléklete előírja, hogy az érintett gázszolgáltató társaságban az államot szavazatelsőbbséget biztosító részvény illesse meg.
A Gszt. támadott rendelkezése olyan esetekre vonatkozik, amelyekben gázszolgáltatás csak a hálózat kiépítése után lehetséges. A hozzájárulás fizetésére akkor kerül sor, ha a fejlesztési költségekre a gázszolgáltatásra meghatározott hatósági ár nem nyújt fedezetet. A fogyasztó részéről történő fizetés a számára nyújtandó közszolgáltatás feltételeinek megteremtéséhez való hozzájárulást jelenti, tekintettel arra, hogy a hatósági ár és a kijelölés alapján engedéllyel történő tevékenység végzés mellett - állami költségviselés hiányában - egyébként a hálózatfejlesztésre nem kerülne sor. Ha az állam a gázszolgáltatót úgy kötelezné fejlesztésre, gazdasági tevékenység folytatására, hogy a felmerülő költségeket - az egyébként szintén az állam által meghatározott - hatósági ár nem fedezi, akkor valójában a gázszolgáltató terhére történne vagyonelvonás. Más közszolgáltatások esetében is ilyen alapon vezettek be a hálózatfejlesztés eseteire fejlesztési hozzájárulást [ezekre is kitért az egyébként más kérdést vizsgáló 12/2002. (III. 20.) AB határozat, ABK 2002. március, 126.].
Mindezekre tekintettel a fogyasztó érdekében történő hálózatfejlesztés céljait szolgáló, a hatósági árral nem fedezett fejlesztési költségekhez való hozzájárulás fizetésének olyan jogszabályi előírása, amely a fejlesztési hozzájárulás mértékéig nem teremt a gázvezetéken tulajdonközösséget a gázszolgáltató és hozzájárulást fizető fogyasztó között, nem jelenti a tulajdonjognak az Alkotmány 13. §-ába, illetve 8. §-ába ütköző, szükségtelen és aránytalan korlátozását, nem valósítja meg a közterhekhez való hozzájárulás alkotmánysértő előírását sem.
Az R. 1. §-ában és 3- §-ában meghatározott rendelkezések a Gszt. szabályainak végrehajtását szolgálják. Az R. 1. §-ának az indítványozó által támadott (1) bekezdése az R. hatályáról szól, nem tartalmaz önálló szabályt. így az alkotmánysértés ebben a tekintetben sem állapítható meg.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott szabályok ellentétesek az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdésével is. A kérdéses szabályok azonban nem állnak alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány hivatkozott rendelkezésével.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Gszt. és az R. támadott szabályaira vonatkozó indítványról a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a meghatározza, hogy mi tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Eszerint az indítványban megjelölt az a kérelem, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja felül gazdálkodó szervezetnek a jogértelmezését és az ezen alapuló eljárását, nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Jogszabályoknak a gazdálkodó szervezetek által történő értelmezésével kapcsolatban keletkező vitás ügyekben rendes bírósághoz lehet fordulni. Ezért az Alkotmánybíróság ezt az indítványt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről rendelkező 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. §-ának b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2003. február 3.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, az aláírásban akadályozott Dr. Czúcz Ottó alkotmánybíró helyett
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró