62021CO0204(04)[1]

A Bíróság elnökhelyettesének végzése, 2023. április 21. Európai Bizottság kontra Lengyel Köztársaság. Ideiglenes intézkedés - A Bíróság eljárási szabályzatának 163. cikke - Ideiglenes intézkedéseket elrendelő végzés visszavonása vagy módosítása iránti kérelem - Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke - Hatékony bírói jogvédelem - Bírói függetlenség - A végrehajtás elmaradása - A körülmények megváltozása - Kényszerítő bírság. C-204/21. R.-RAP. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ELNÖKHELYETTESÉNEK VÉGZÉSE

2023. április 21. ( *1 )

"Ideiglenes intézkedés - A Bíróság eljárási szabályzatának 163. cikke - Ideiglenes intézkedéseket elrendelő végzés visszavonása vagy módosítása iránti kérelem - Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke - Hatékony bírói jogvédelem - Bírói függetlenség - A végrehajtás elmaradása - A körülmények megváltozása - Kényszerítő bírság"

A C-204/21. R-RAP. sz. ügyben,

a Lengyel Köztársaság (képviselik: B. Majczyna és S. Żyrek, meghatalmazotti minőségben)

kérelmezőnek

az Európai Bizottság (képviselik: K. Herrmann és P. J. O. Van Nuffel, meghatalmazotti minőségben)

ellenérdekű fél ellen,

támogatják:

a Belga Királyság (képviselik: M. Jacobs, C. Pochet és L. Van den Broeck, meghatalmazotti minőségben),

a Dán Királyság (képviselik: V. Pasternak Jørgensen és M. Søndahl Wolff, meghatalmazotti minőségben),

a Holland Királyság (képviselik: M. K. Bulterman és J. Langer, meghatalmazotti minőségben),

a Finn Köztársaság (képviseli: H. Leppo, meghatalmazotti minőségben),

a Svéd Királyság (képviselik: kezdetben H. Eklinder, J. Lundberg, C. Meyer-Seitz, M. Salborn Hodgson, R. Shahsavan Eriksson, H. Shev és O. Simonsson, később H. Eklinder, C. Meyer-Seitz, M. Salborn Hodgson, R. Shahsavan Eriksson, H. Shev és O. Simonsson, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

ideiglenes intézkedéseket elrendelő végzés visszavonása vagy módosítása iránt a Bíróság eljárási szabályzatának 163. cikke alapján 2023. március 10-én benyújtott kérelme tárgyában,

A BÍRÓSÁG ELNÖKHELYETTESE,

A. M. Collins főtanácsnok meghallgatását követően,

meghozta a következő

Végzést

1 Kérelmében a Lengyel Köztársaság azt kéri a Bíróságtól, hogy vonja vissza vagy - másodlagosan - módosítsa a Bíróság elnökhelyettesének 2021. október 27-iBizottság kontra Lengyelország végzését (C-204/21 R, a továbbiakban: 2021. október 27-i végzés, EU:C:2021:878).

A Bíróság előtti eljárás

2 2021. április 1-jén az Európai Bizottság az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indított, amelyben a következők megállapítását kérte:

- a Lengyel Köztársaság - mivel elfogadta és hatályban tartja a 2019. december 20-i ustawa o zmianie ustawy - Prawo o ustroju sądów powszechnych, ustawy o Sądzie Najwyższym oraz niektórych innych ustaw (a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény, a legfelsőbb bíróságról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvény; Dz. U. 2020., 190. tétel, a továbbiakban: módosító törvény) által módosított 2001. július 27-i ustawa - Prawo o ustroju sądów powszechnych (a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény, Dz. U. 2001., 98. szám, 1070. tétel, a továbbiakban: a rendes bíróságokról szóló módosított törvény) 42a. cikkének 1. és 2. §-át, valamint 55. cikkének 4. §-át, a 2017. december 8-i ustawa o Sądzie Najwyższym (a legfelsőbb bíróságról szóló törvény, Dz. U. 2018., 5. tétel) módosító törvényből eredő változata (a továbbiakban: a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény) 26. cikkének 3. §-át, valamint 29. cikkének 2. és 3. §-át, a 2002. július 25-i ustawa - Prawo o ustroju sądów administracyjnych (a közigazgatási bíróságok szervezetéről szóló törvény, Dz. U. 2002., 1269. tétel) módosító törvényből eredő változata (a továbbiakban: a közigazgatási bíróságokról szóló módosított törvény) 5. cikkének 1a. és 1b. §-át, valamint a módosító törvény 8. cikkét, amely valamennyi nemzeti bírósággal szemben megtiltja a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságra vonatkozó európai uniós követelményeknek való megfelelés vizsgálatát - nem teljesítette az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének egymással összefüggésben és az Emberi Jogok Európai Bíróságának az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláírt európai egyezmény 6. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatának fényében értelmezett rendelkezéseiből, valamint az EUMSZ 267. cikkből és az uniós jog elsőbbségének elvéből eredő kötelezettségeit;

- a Lengyel Köztársaság - mivel elfogadta és hatályban tartja a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 26. cikkének 2. és 4-6. §-át, valamint 82. cikkének 2-5. §-át, továbbá a módosító törvény 10. cikkét, amely a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) Izba Kontroli Nadzwyczajnej i Spraw Publicznychja (rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács) (a továbbiakban: rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács) részére kizárólagos hatáskört biztosít a bíróság vagy a bíró függetlenségének hiányával kapcsolatos kifogások és jogi kérdések vizsgálatára - nem teljesíti az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből, valamint az EUMSZ 267. cikkből és az uniós jog elsőbbségének elvéből eredő kötelezettségeit;

- a Lengyel Köztársaság - mivel elfogadta és hatályban tartja a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 107. cikke 1. §-ának 2. és 3. pontját, valamint a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikke 1. §-ának 1-3. pontját, amely lehetővé teszi, hogy a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságra vonatkozó uniós követelményeknek való megfelelés vizsgálata "fegyelmi vétségnek" minősüljön - nem teljesíti az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből, valamint az EUMSZ 267. cikkből eredő kötelezettségeit;

- a Lengyel Köztársaság - mivel a bírák és a bírósági titkárok jogállását és feladataik ellátását közvetlenül érintő ügyekben, így például egyrészről a bírák és a bírósági titkárok büntetőeljárás alá vonásának, illetve letartóztatásának engedélyezése iránti kérelmek tárgyában, másrészről pedig a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráit érintő munkajogi és társadalombiztosítási jogi ügyekben, valamint e bírák nyugdíjazásával kapcsolatos ügyekben döntéshozatali hatáskört biztosított a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) Izba Dyscyplinarnája (fegyelmi tanács) (a továbbiakban: fegyelmi tanács) számára, amelynek függetlensége és pártatlansága nem biztosított - nem teljesítette az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdéséből eredő kötelezettségét;

- a Lengyel Köztársaság - mivel elfogadta és hatályban tartja a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 88a. cikkét, a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 45. cikkének 3. §-át, valamint a közigazgatási bíróságokról szóló módosított törvény 8. cikkének 2. §-át - nem teljesítette a Charta 7. cikkében, illetőleg 8. cikkének (1) bekezdésében biztosított, a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jogot, valamint a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (általános adatvédelmi rendelet) (HL 2016. L 119., 1. o.; helyesbítés: HL 2016. L 314., 72. o.) 6. cikke (1) bekezdésének c) és e) pontjából, 6. cikkének (3) bekezdéséből és 9. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

3 Ugyanezen a napon a Bizottság ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, amely arra irányult, hogy a Bíróság az ügy érdemében történő ítélethozatalig egy sor kötelezettséget írjon elő a Lengyel Köztársasággal szemben.

4 A 2021. július 14-i Bizottság kontra Lengyelország végzésben (C-204/21 R, a továbbiakban: 2021. július 14-i végzés, EU:C:2021:593) a Bíróság elnökhelyettese e végzés rendelkező részének 1) pontjában arra kötelezte a Lengyel Köztársaságot, hogy a C-204/21. sz. ügyben az eljárást befejező ítélet kihirdetéséig:

a) függessze fel egyrészt a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §-a 1a. pontja azon rendelkezéseinek az alkalmazását, amelyek értelmében a fegyelmi tanács hatáskörrel rendelkezik arra, hogy első és másodfokon egyaránt határozzon a bírák vagy bírósági titkárok büntetőeljárás alá vonásának, előzetes letartóztatásának, letartóztatásának vagy előállításának engedélyezése tárgyában, másrészt pedig függessze fel a fegyelmi tanács által e cikk alapján már meghozott, valamely bíró büntetőeljárás alá vonását vagy letartóztatását engedélyező határozatok joghatásait, továbbá tartózkodjon az említett cikkben említett ügyek olyan bíróság elé utalásától, amely nem felel meg a többek között a 2019. november 19-iA. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítéletben (C-585/18, C-624/18 és C-625/18, EU:C:2019:982) meghatározott függetlenségi követelményeknek;

b) függessze fel a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §-a 2. és 3. pontja rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek alapján a fegyelmi tanács hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráinak jogállására és feladataik ellátására vonatkozó ügyekben, különösen munkajogi és társadalombiztosítási jogi ügyekben, valamint az e bírák nyugdíjazásával kapcsolatos ügyekben hozzon határozatot, továbbá tartózkodjon ezen ügyek olyan bíróság elé utalásától, amely nem felel meg a többek között a 2019. november 19-iA. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítéletben (C-585/18, C-624/18 és C-625/18, EU:C:2019:982) meghatározott függetlenségi követelményeknek;

c) függessze fel a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 107. cikke 1. §-a 2. és 3. pontja, valamint a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikke 1. §-a 1-3. pontja rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének és a Charta 47. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezései értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott bíróság függetlenségére és pártatlanságára vonatkozó követelmények tiszteletben tartásának vizsgálata miatt lehetővé teszik a bírák fegyelmi felelősségének megállapítását;

d) függessze fel a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 42a. cikke 1. és 2. §-a, valamint 55. cikke 4. §-a, a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 26. cikke 3. §-a, valamint 29. cikke 2. és 3. §-a, a közigazgatási bíróságokról szóló módosított törvény 5. cikke 1a. §-a és 1b. §-a, továbbá a módosító törvény 8. cikke rendelkezéseinek alkalmazását, amennyiben azok megtiltják a nemzeti bíróságokkal szemben az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének és a Charta 47. cikkének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezései értelmében vett, a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságra vonatkozó uniós követelmények tiszteletben tartásának vizsgálatát;

e) függessze fel a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 26. cikke 2. és 4-6. §-a, valamint 82. cikke 2-5. §-a, továbbá a módosító törvény 10. cikke rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács kizárólagos hatáskörébe utalják a bíró vagy a bíróság függetlenségének hiányával kapcsolatos kifogások vizsgálatát; és

f) a 2021. július 14-i végzés közlését követően legkésőbb egy hónappal tájékoztassa a Bizottságot minden olyan intézkedésről, amelyet annak érdekében fogadott el, hogy teljes mértékben eleget tegyen e végzésnek.

5 A 2021. október 6-iLengyelország kontra Bizottság végzésben (C-204/21 R, EU:C:2021:834) a Bíróság elnökhelyettese elutasította a Lengyel Köztársaság arra irányuló kérelmét, hogy a 2021. július 14-i végzést vonják vissza.

6 2021. október 27-i végzésével a Bíróság elnökhelyettese arra kötelezte a Lengyel Köztársaságot, hogy fizessen a Bizottságnak napi 1000000 euró kényszerítő bírságot az e végzés e tagállammal való közlésének időpontjától kezdve a 2021. július 14-i végzésből eredő kötelezettségeknek való megfelelésig, vagy ennek hiányában a C-204/21. sz. ügyben az eljárást befejező ítélet kihirdetésének napjáig.

7 2023. március 10-én a Lengyel Köztársaság benyújtotta a jelen kérelmet.

A felek kérelmei

8 A Lengyel Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:

- vonja vissza a 2021. október 27-i végzést, vagy

- másodlagosan, csökkentse az e végzésben kiszabott kényszerítő bírság összegét.

9 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a 2021. október 27-i végzés visszavonása iránti kérelmet, és

- az e végzésben kiszabott kényszerítő bírság összegének csökkentése iránti kérelem vizsgálata során vegye figyelembe a Lengyel Köztársaság által a 2021. július 14-i végzés végrehajtása érdekében elfogadott intézkedéseket.

A 2021. október 27-i végzés visszavonása, illetve másodlagosan annak módosítása iránti kérelemről

10 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 162. cikkének (1) bekezdése értelmében az ideiglenes intézkedést elrendelő végzéssel szemben nincs helye fellebbezésnek.

11 Ezzel szemben e szabályzat 163. cikke értelmében az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzés a körülmények megváltozása esetén a fél kérelmére az eljárás során bármikor módosítható vagy visszavonható. A "körülmények megváltozásának" fogalma vonatkozik különösen minden olyan ténybeli vagy jogi elem felmerülésére, amely megkérdőjelezheti az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak a felfüggesztés vagy ideiglenes intézkedés elrendelésére vonatkozó feltételekkel kapcsolatos értékelését (a Bíróság elnökhelyettesének 2021. szeptember 20-iCseh Köztársaság kontra Lengyelország végzése, C-121/21 R, EU:C:2021:752, 22. pont).

12 Hangsúlyozni kell továbbá, hogy az e rendelkezés alapján benyújtott kérelem nem arra irányul, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró visszaható hatállyal helyezzen hatályon kívül egy olyan végzést, amely ideiglenes intézkedést rendelt el, hanem csupán e végzés módosítására vagy visszavonására irányul, mivel az ideiglenes intézkedésről határozó bíró kizárólag a jövőre nézve vizsgálhatja felül az ilyen végzést, ideértve adott esetben azt is, hogy a határozata időpontjában fennálló körülményekre tekintettel újból értékelje azokat a ténybeli és jogi jellegű jogalapokat, amelyek a szóban forgó ideiglenes intézkedés elrendelését első látásra igazolták (a Bíróság elnökhelyettesének 2022. május 19-iCseh Köztársaság kontra Lengyelország [Turówi bánya] végzése, C-121/21 R, nem tették közzé, EU:C:2022:408, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

13 Ebből következik, hogy az eljárási szabályzat 163. cikke alapján benyújtott kérelem tárgya nem lehet az ideiglenes intézkedést elrendelő végzés múltbeli hatásainak megkérdőjelezése (a Bíróság elnökhelyettesének 2022. május 19-iCseh Köztársaság kontra Lengyelország [Turówi bánya] végzése, C-121/21 R, nem tették közzé, EU:C:2022:408, 23. pont).

14 A jelen ügyben, mivel a Lengyel Köztársaság által előterjesztett kérelem kizárólag a 2021. október 27-i végzésre vonatkozik, e kérelmet úgy kell érteni, mint amely arra irányul, hogy a 2021. július 14-i végzésben előírt ideiglenes intézkedésekhez képest járulékos jelleggel kiszabott kényszerítő bírságot vonják vissza vagy módosítsák.

15 E kérelem elbírálása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 279. cikk hatáskört biztosít a Bíróság számára, hogy elrendelje az általa a végleges határozat teljes érvényesülésének biztosítása érdekében szükségesnek ítélt ideiglenes intézkedéseket (2017. november 20-iBizottság kontra Lengyelország végzés, C-441/17 R, EU:C:2017:877, 97. pont; a 2021. október 27-i végzés, 19. pont).

16 Konkrétan, az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak rendelkeznie kell azzal a lehetőséggel, hogy a felek egyikével szemben az EUMSZ 279. cikk alapján előírt kötelezettség hatékonyságát oly módon biztosítsa, hogy intézkedést fogad el az ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgyában hozott végzés említett fél általi teljesítése érdekében. Ilyen intézkedés lehet többek között a kényszerítő bírság kiszabása abban az esetben, ha az említett kötelezettséget az érintett fél nem teljesíti (2017. november 20-iBizottság kontra Lengyelország végzés, C-441/17 R, EU:C:2017:877, 100. pont; a 2021. október 27-i végzés, 20. pont).

17 Ebben az összefüggésben a 2021. október 27-i végzésből az következik, hogy mivel az iratanyagból nem tűnt ki, hogy a Lengyel Köztársaság által elfogadott intézkedések elegendőek lennének a 2021. július 14-i végzésben előírt ideiglenes intézkedések végrehajtásának biztosításához, az ideiglenes intézkedésről határozó bíró úgy ítélte meg, hogy meg kell erősíteni ezen ideiglenes intézkedések hatékonyságát azáltal, hogy e tagállammal szemben kényszerítő bírság kiszabását rendeli el annak érdekében, hogy visszatartsa e tagállamot az attól való késlekedéstől, hogy magatartását ez utóbbi végzéssel összhangba hozza.

18 Ennélfogva a jelen kérelem elbírálása érdekében az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak azt kell meghatároznia, hogy a Lengyel Köztársaság által előadott érvek lehetővé teszik-e a körülmények olyan megváltozásának bizonyítását, amely azzal jár, hogy a 2021. október 27-i végzésben e tagállammal szemben kiszabott kényszerítő bírság az e bíró általi határozathozatal időpontjában részben vagy egészben már nem indokolt.

19 Pontosabban, mivel a Lengyel Köztársaság által e kérelem alátámasztása érdekében előadott érvelés annak bizonyítására irányul, hogy e tagállam teljes mértékben végrehajtotta a 2021. július 14-i végzésben előírt ideiglenes intézkedéseket, az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak azt kell meghatároznia, hogy ez valóban így van-e, ebben az esetben pedig a napi 1000000 euró összegű kényszerítő bírság kiszabása a jövőre nézve már nem lenne indokolt.

20 Pontosítani kell továbbá, amennyiben a jelen kérelem másodlagosan a 2021. október 27-i végzésben kiszabott kényszerítő bírság összegének csökkentésére irányul, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró az eljárási szabályzat 163. cikke alapján nem csupán visszavonhatja, hanem módosíthatja is az ideiglenes intézkedésekre vonatkozó végzést. Az ilyen módosítás állhat többek között a valamely tagállammal szemben korábban kiszabott kényszerítő bírság összegének csökkentéséből, amennyiben a körülmények megváltozása ilyen csökkentést indokol.

21 Az eddigiekre tekintettel meg kell vizsgálni a 2021. július 14-i végzésben előírt különböző ideiglenes intézkedések végrehajtásának részletes szabályait annak meghatározása érdekében, hogy a Lengyel Köztársaság bizonyította-e, hogy a körülmények megváltozását követően e végrehajtás indokolja a 2021. október 27-i végzésben kiszabott kényszerítő bírság visszavonását, vagy ennek hiányában a jövőre nézve történő csökkentését.

Arról a kötelezettségről, hogy függesszék fel a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §-a 1a., 2. és 3. pontjának alkalmazását

Érvelés

22 A Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a 2022. június 9-i ustawa o zmianie ustawy o Sądzie Najwyższym oraz niektórych innych ustaw (a legfelsőbb bíróságról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvény) (Dz. U. 1259. tétel, a továbbiakban: 2022. június 9-i törvény) megszüntette a fegyelmi tanácsot, és teljes egészében hatályon kívül helyezte a Legfelsőbb Bíróságról szóló módosított törvény 27. cikkét.

23 Az e törvény 27. cikke 1. §-ának 1a., 2. és 3. pontjában foglalt rendelkezések alkalmazásának felfüggesztésére irányuló kötelezettség tehát okafogyottá vált.

24 A Bizottság is úgy véli, hogy a 2022. június 9-i törvény megfelelően végrehajtotta e kötelezettséget.

Értékelés

25 A 2021. július 14-i végzés rendelkező része 1) pontjának a) és b) alpontjából következik, hogy e végzés többek között arra kötelezte a Lengyel Köztársaságot, hogy függessze fel a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §-ának 1a., 2. és 3. pontjában foglalt rendelkezések alkalmazását, amelyek értelmében a fegyelmi tanács hatáskörrel rendelkezik arra, hogy első és másodfokon egyaránt határozzon a bírák vagy bírósági titkárok büntetőeljárás alá vonásának, előzetes letartóztatásának, letartóztatásának vagy előállításának engedélyezése tárgyában, valamint arra, hogy határozzon a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráinak jogállására és feladataik ellátására vonatkozó ügyekben.

26 Márpedig a 2022. június 9-i törvény 1. cikkéből kitűnik, hogy a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikkét teljes egészében hatályon kívül helyezték. Ezenkívül nem vitatott, hogy e törvény megszüntette a fegyelmi tanácsot.

27 Jóllehet az ilyen intézkedések elfogadása nem volt elengedhetetlen a 2021. július 14-i végzés végrehajtásának biztosításához (lásd ebben az értelemben a 2021. október 27-i végzés 53. pontját), ez nem változtat azon, hogy ezen intézkedések biztosítják, hogy a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §-ának 1a., 2. és 3. pontja már ne legyen alkalmazandó a lengyel jogrendszerben.

28 Következésképpen a Lengyel Köztársaság teljes mértékben eleget tett a jelen végzés 25. pontjában említett ideiglenes intézkedéseknek.

Arról a kötelezettségről, hogy függesszék fel a fegyelmi tanács által hozott, valamely bíró büntetőeljárás alá vonását vagy letartóztatását engedélyező határozatok joghatásait

Érvelés

29 A Lengyel Köztársaság egyrészt azt állítja, hogy a 2022. június 9-i törvény 9. cikke előírja, hogy azokban az ügyekben, amelyek e törvény hatálybalépését megelőzően a fegyelmi tanács hatáskörébe tartoztak, a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) Izba Odpowiedzialności Zawodowejje (szakmai felelősségi tanács; a továbbiakban: szakmai felelősségi tanács) az adott ügyben tartott első tárgyalás során hivatalból felülvizsgálja az érintett bíró megbízatásának a fegyelmi tanács által elrendelt felfüggesztését. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy a lehető legrövidebb időn belül ellenőrizni lehessen azt, hogy a fegyelmi tanács által elfogadott ideiglenes intézkedések megfelelőek-e.

30 Másrészt, a 2022. június 9-i törvény 18. cikkének 1. §-a lehetővé teszi azon bíró számára, akivel szemben jogerős fegyelmi határozatot vagy büntetőeljárás megindítását engedélyező jogerős határozatot hozott a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) olyan ítélkező testülete, amely magában foglalja a fegyelmi tanács legalább egy tagját, hogy a szakmai felelősségi tanács előtt az eljárás újbóli lefolytatását kérje.

31 A 2022. június 9-i törvény így olyan jogi keretet hoz létre, amely lehetővé teszi a fegyelmi tanács határozataival érintett bírák számára, hogy megkérdőjelezzék e határozatokat. Ennek keretében egyébként több bírónak is sikerült elérnie az ilyen határozatok megkérdőjelezését. Végül még mindig folyamatban vannak egyes ügyek, amelyek ilyen jellegű határozatokra vonatkoznak.

32 A Bizottság azt állítja, hogy a Lengyel Köztársaság által ily módon kialakított jogorvoslatok nem járnak a fegyelmi tanács által hozott határozatok joghatásainak azonnali felfüggesztésével. Ezenkívül a Lengyel Köztársaság által hivatkozott példák nem jelentősek.

Értékelés

33 A 2021. július 14-i végzés rendelkező része 1) pontjának a) alpontjából következik, hogy e végzés többek között arra kötelezte a Lengyel Köztársaságot, hogy függessze fel a fegyelmi tanács által a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §-ának 1a. pontja alapján elfogadott határozatok joghatásait.

34 A Lengyel Köztársaság lényegében azt állítja, hogy ezt az ideiglenes intézkedést teljeskörűen végrehajtotta azáltal, hogy bevezetett két olyan külön jogorvoslatot, amelyekről a 2022. június 9-i törvény 9. cikke, illetve 18. cikkének 1. §-a rendelkezik.

35 Ami először is a 2022. június 9-i törvény 9. cikkét illeti, e cikknek magából a szövegéből kitűnik, hogy a fegyelmi tanács azon határozatait, amelyek elrendelték valamely bíró felfüggesztését olyan ügy kimenetelére várva, amely e törvény hatálybalépésekor még folyamatban volt, a szakmai felelősségi tanácsnak szükségszerűen felül kell majd vizsgálnia.

36 Kétségtelen, hogy az ilyen felülvizsgálat főszabály szerint alkalmas annak elkerülésére, hogy a fegyelmi tanács által hozott ilyen jellegű határozat továbbra is ipso iure kifejtse joghatásait, mivel e joghatások fennmaradása e határozatnak egy másik szerv általi jóváhagyásától függ.

37 Mindemellett egyrészt mind a 2022. június 9-i törvény 9. cikkének szövegéből, mind pedig annak a Lengyel Köztársaság általi értelmezéséből az következik, hogy e cikk nem alkalmazandó a fegyelmi tanács által elfogadott valamennyi határozatra. Különösen, az említett cikk nem teszi lehetővé a valamely bíróval szemben fegyelmi szankciót kiszabó vagy a büntetőeljárás alá vonását engedélyező határozatok joghatásainak korlátozását, miközben az ilyen határozatok a jelen végzés 33. pontjában említett ideiglenes intézkedés hatálya alá tartoznak, ráadásul pedig jelentős következményekkel járhatnak az érintett bírák életére és előmenetelére.

38 Másrészt igaz, hogy a 2022. június 9-i törvény 9. cikke előírja, hogy a fegyelmi tanács által hozott, valamely bíró felfüggesztését elrendelő határozatot felül kell vizsgálni azon az első tárgyaláson, amelyet e bíró helyzetére vonatkozóan a szakmai felelősségi tanács előtt tartanak. Mindazonáltal sem e törvény rendelkezéseiből, sem pedig a Lengyel Köztársaság érveléséből nem tűnik ki, hogy az ilyen határozat joghatásait ezen első tárgyalásig felfüggesztenék, amely tárgyalást illetően egyébként nem tűnik úgy, hogy azt előre meghatározott határidőn belül meg kellene tartani.

39 Másodszor, ami a 2022. június 9-i törvény 18. cikkének 1. §-át illeti, e rendelkezés szövegéből az következik, hogy az a fegyelmi tanács által elfogadott, jogerőssé vált bizonyos határozatokkal érintett bírónak lehetőséget biztosít arra, hogy az e törvény hatálybalépésétől számított hat hónapon belül kérje az őt érintő eljárás újbóli lefolytatását.

40 Jóllehet az ilyen jogorvoslati lehetőség bevezetése - amennyiben az hatékony - megerősítheti a fegyelmi tanács előtti eljárásokkal érintett bírákat megillető bírói jogvédelmet, ez nem változtat azon, hogy e jogorvoslat semmiképpen nem vonja maga után a fegyelmi tanács által elfogadott határozat joghatásainak felfüggesztését abban az esetben, ha az érintett bíró a 2022. június 9-i törvényben meghatározott feltételek mellett nem nyújtott be kérelmet e határozat felülvizsgálata iránt.

41 Ezenkívül, még ha be is nyújtanak ilyen felülvizsgálati kérelmet, e törvény 18. cikkének 1. §-ából nem tűnik ki, hogy a fegyelmi tanács e kérelemmel érintett határozatának joghatásait az említett kérelem elbírálásáig felfüggesztenék.

42 Ennélfogva úgy tűnik, hogy a Lengyel Köztársaság által hivatkozott jogorvoslati lehetőségek nem alkalmasak arra, hogy minden esetben és azonnal biztosítsák a fegyelmi tanács által a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §-ának 1a. pontja alapján elfogadott határozatok joghatásainak felfüggesztését.

43 E feltételek mellett az a körülmény, hogy e határozatok némelyikét ténylegesen megkérdőjelezték vagy hamarosan megkérdőjelezhetik, még ha bizonyítottnak is feltételezzük, semmi esetre sem alkalmas annak bizonyítására, hogy a jelen végzés 33. pontjában említett ideiglenes intézkedést teljes mértékben végrehajtották.

44 Következésképpen a Lengyel Köztársaság csak részben tett eleget ezen ideiglenes intézkedésnek.

Arról a kötelezettségről, hogy függesszék fel azon lengyel rendelkezések alkalmazását, amelyek a nemzeti bíróságokkal szemben megtiltják a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságra vonatkozó uniós követelmények tiszteletben tartásának vizsgálatát

Érvelés

45 A Lengyel Köztársaság előadja, hogy a lengyel jog lehetővé teszi, hogy az ügyek különböző szakaszaiban és a különböző eljárásokban biztosított legyen a törvény által létrehozott független és pártatlan bírósághoz való jog védelme. E tagállam tehát úgy véli, hogy a 2020. április 8-iBizottság kontra Lengyelország végzésben (C-791/19 R, EU:C:2020:277) elrendelt ideiglenes intézkedéseket a bírósági gyakorlatára támaszkodva végrehajtotta.

46 Egyébiránt a 2022. június 9-i törvény olyan új jogorvoslati lehetőséget vezetett be a lengyel jogrendszerbe, amely lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy valamely bíró tiszteletben tartja-e a függetlenség és pártatlanság követelményét, figyelembe véve a kinevezésének körülményeit és a magatartását, amennyiben valamely fél e tekintetben kétségeket vet fel. E mechanizmus alkalmazása olyan esetekben is a bíró kizárását eredményezheti, amikor ezt nem kérik.

47 A Bizottság azt állítja, hogy a Lengyel Köztársaság által hivatkozott jogorvoslatot a szóban forgó eljárásban részt vevő valamely fél kérelmére érvényesítik, és az kezdettől fogva egy sor korlátozó feltételnek volt alávetve. Ezzel szemben e jogorvoslat nem teszi lehetővé azt, hogy hivatalból vizsgálják a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságra vonatkozó követelmények tiszteletben tartását. A Bizottság egyébiránt hivatkozik egy olyan ügyre, amelyben a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 42a. cikke 1. és 2. §-ának megsértése miatt fegyelmi eljárást indítottak.

Értékelés

48 A 2021. július 14-i végzés rendelkező része 1) pontjának d) alpontjából következik, hogy e végzés arra kötelezte a Lengyel Köztársaságot, hogy függessze fel a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 42a. cikkének 1. és 2. §-ában, valamint 55. cikkének 4. §-ában, a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 29. cikkének 2. és 3. §-ában, a közigazgatási bíróságokról szóló módosított törvény 5. cikkének 1a. és 1b. §-ában, valamint a módosító törvény 8. cikkében foglalt rendelkezések alkalmazását, amennyiben e rendelkezések megtiltják a nemzeti bíróságokkal szemben, hogy ellenőrizzék az EUSZ 19. cikk (1) bekezdéséből és a Charta 47. cikkéből eredő, a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságra vonatkozó uniós követelmények tiszteletben tartását.

49 E tekintetben először is, amennyiben a Lengyel Köztársaság érvelését akként kell érteni, mint amely annak bizonyítására irányul, hogy az előző pontban említett ideiglenes intézkedést a bíróságainak gyakorlatán keresztül végrehajtotta, elegendő megállapítani, hogy ez az érvelés nem tartalmaz semmilyen pontosítást e gyakorlat tartalmát illetően, ráadásul pedig nem mellékelnek hozzá semmi olyan bizonyítékot, amely az említett gyakorlat valós jellegének alátámasztására irányulna.

50 Másodszor, a 2022. június 9-i törvény kétségkívül kialakított egy olyan új jogorvoslati lehetőséget, amely lehetővé teszi a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságra vonatkozó követelmények tiszteletben tartásának ellenőrzését; e jogorvoslati lehetőséget többek között a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 42a. cikkének 3. §-a, a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 29. cikkének 5. §-a és a közigazgatási bíróságokról szóló módosított törvény 5. cikkének 1. §-a szabályozza.

51 Mindazonáltal egyrészt nem vitatott, hogy a jelen végzés 48. pontjában említett lengyel rendelkezéseket nem helyezték hatályon kívül, továbbá az alkalmazásukat hivatalosan nem függesztették fel, így azok a korlátozások, amelyeket e rendelkezések a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságra vonatkozó követelmények tiszteletben tartása ellenőrzésének lehetőségével kapcsolatban vezetnek be, főszabály szerint továbbra is teljes mértékben alkalmazandók a lengyel jogrendszerben.

52 Másrészt, mind a lengyel jogalkotó által bevezetett új jogorvoslatot szabályozó rendelkezéseknek a Lengyel Köztársaság által hivatkozott szövegéből, mind pedig e tagállam érveléséből kitűnik, hogy e jogorvoslat csak az érintett eljárásban részt vevő fél kérelmére vehető igénybe.

53 Ebből következik, hogy az említett jogorvoslatot úgy kell érteni, hogy az csak abban az egyedüli esetben vezet be eltérést a jelen végzés 48. pontjában említett lengyel rendelkezésekből eredő korlátozásoktól, ha ilyen kérelmet nyújtottak be. Nem bizonyított tehát, hogy e korlátozásokat mellőzik más esetekben is, így különösen akkor, amikor valamely bíró hivatalból vizsgálja a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságra vonatkozó követelmények tiszteletben tartását.

54 Következésképpen - továbbá anélkül, hogy meg kellene határozni, hogy az uniós jog szükségszerűen magában foglalja-e, hogy a bíráknak hivatalból képeseknek kell lenniük e vizsgálat lefolytatására - látható, hogy a 2022. június 9-i törvény elfogadása nem alkalmas arra, hogy minden esetben biztosítsa a jelen végzés 48. pontjában említett lengyel rendelkezések valamennyi joghatásának felfüggesztését.

55 E körülmények között meg kell állapítani, hogy jóllehet a 2022. június 9-i törvény elfogadása korlátozhatja az említett rendelkezések joghatásait, ez nem elegendő a jelen végzés 48. pontjában említett ideiglenes intézkedés végrehajtásának teljes körű biztosításához.

56 Következésképpen a Lengyel Köztársaság csak részben tett eleget ezen ideiglenes intézkedésnek.

Arról a kötelezettségről, hogy függesszék fel azon lengyel rendelkezések alkalmazását, amelyek a törvény által megelőzően létrehozott bíróság függetlenségére és pártatlanságára vonatkozó követelmények tiszteletben tartásának vizsgálata miatt lehetővé teszik a bírák fegyelmi felelősségének megállapítását

Érvelés

57 A Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy az alkalmazandó lengyel rendelkezések soha nem tették lehetővé a bírák fegyelmi felelősségének azon az alapon történő megállapítását, hogy e bírák a törvény által létrehozott bírósághoz való jogot biztosították a jogalanyok számára, továbbá hogy a fegyelmi bíróságok mindig is így értelmezték e rendelkezéseket.

58 Ezenkívül a 2022. június 9-i törvény pontosította a bírák terhére róható fegyelmi vétségek meghatározását. Így egyrészt, e törvényből az következik, hogy valamely bírósági határozat tartalma nem minősülhet fegyelmi vétségnek, még akkor sem, ha e tartalom a törvény által létrehozott bírósághoz való joghoz kapcsolódik. Másrészt, az említett törvény megerősítette, hogy a függetlenség és pártatlanság követelménye tiszteletben tartásának olyan esetekben történő vizsgálata, amelyeket az e törvényben felsorolt számos rendelkezés jelöl meg, nem minősül fegyelmi vétségnek.

59 A Bizottság szerint a Lengyel Köztársaság által hivatkozott rendelkezések kizárják az olyan bírákkal szembeni fegyelmi eljárás megindítását, akik az EUSZ 19. cikk (1) bekezdéséből eredő követelmények téves értelmezését tartalmazó határozatokat hoznak, vagy akik valamely fél kérelme alapján megvizsgálják a bíró függetlenségére és pártatlanságára vonatkozó követelmények tiszteletben tartását.

60 Ezzel szemben e rendelkezések nem zárják ki, hogy e követelmények valamely ítélkező testület tagja általi betartásának hivatalból történő vizsgálata fegyelmi vétségnek minősülhessen. Egyébiránt a Bizottságot tájékoztatták egy fegyelmi eljárás megindításáról és két olyan ügyben tett vizsgálati intézkedésekről, amelyek ebbe az esetkörbe tartoznak.

Értékelés

61 A 2021. július 14-i végzés rendelkező része 1) pontjának c) alpontjából következik, hogy e végzés arra kötelezte a Lengyel Köztársaságot, hogy függessze fel a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 107. cikke 1. §-a 2. és 3. pontjának, valamint a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikke 1. §-a 1-3. pontjának alkalmazását, amelyek a törvény által megelőzően létrehozott bíróság függetlenségére és pártatlanságára vonatkozó, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdéséből és a Charta 47. cikkéből eredő követelmények tiszteletben tartásának vizsgálata miatt lehetővé teszik a bírák fegyelmi felelősségének megállapítását.

62 E tekintetben először is ki kell emelni, hogy az arra alapított érv, hogy az alkalmazandó lengyel rendelkezések soha nem tették lehetővé a bírák fegyelmi felelősségének azon az alapon történő megállapítását, hogy e bírák a törvény által létrehozott bírósághoz való jogot biztosították a jogalanyok számára, olyan érvet ismétel meg, amelyet a Lengyel Köztársaság a Bizottság által 2021. április 1-jén benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelemre vonatkozó írásbeli észrevételeiben adott elő. Következésképpen az ilyen érv nem támaszthatja alá "a körülményeknek" az eljárási szabályzat 163. cikke értelmében vett "megváltozását", ennélfogva pedig el kell utasítani (lásd analógia útján: a Bíróság elnökhelyettesének 2021. szeptember 20-iCseh Köztársaság kontra Lengyelország végzése, C-121/21 R, EU:C:2021:752, 24. pont).

63 Másodszor, mint azt a Lengyel Köztársaság hangsúlyozza, a 2022. június 9-i törvény kiegészítette a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 107. cikkét és a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikkét.

64 Ekképpen kiegészítve e cikkek most már előírják különösen azt, hogy nem minősül fegyelmi vétségnek sem az uniós jogi rendelkezések értelmezése és alkalmazása során elkövetett hiba, sem pedig a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságra vonatkozó követelmények tiszteletben tartásának ellenőrzése a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 42a. cikkének 3. §-a, a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 29. cikkének 5. §-a és a közigazgatási bíróságokról szóló módosított törvény 5. cikkének 1. §-a szerinti esetekben.

65 Mindenekelőtt azonban nem vitatott, hogy a jelen végzés 61. pontjában említett lengyel rendelkezéseket nem helyezték hatályon kívül, és azok alkalmazását hivatalosan nem függesztették fel, így e rendelkezések főszabály szerint még mindig lehetővé teszik azon bírák fegyelmi felelősségének megállapítását, akik az EUSZ 19. cikk (1) bekezdéséből és a Charta 47. cikkéből eredő, törvény által megelőzően létrehozott bíróság függetlenségére és pártatlanságára vonatkozó követelmények tiszteletben tartását vizsgálták.

66 Ki kell továbbá emelni, hogy a 2022. június 9-i törvény által bevezetett azon pontosítás, amely szerint az uniós jogi rendelkezések értelmezése és alkalmazása során elkövetett hiba nem minősül fegyelmi vétségnek, prima facie egyáltalán nem zárja ki, hogy ilyen minősítést lehessen alkalmazni, ha az ilyen rendelkezések értelmezése és alkalmazása - legyen az helytálló vagy téves - a lengyel jogrendszerben alkalmazandó bizonyos szabályok megkérdőjelezéséhez vezet.

67 Különösen, mivel a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 107. cikkének 1. §-a és a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 72. cikkének 1. §-a még mindig azt írja elő, hogy a bíró fegyelmi felelősséggel tartozik a szakmai kötelezettségszegésekért - ideértve azokat az eseteket is, amikor olyan cselekményekről van szó, amelyek jelentősen akadályozhatják vagy veszélyeztethetik valamely igazságügyi hatóság működését, vagy amelyek megkérdőjelezik valamely bíró munkajogviszonyának fennállását, kinevezésének eredményességét vagy a Lengyel Köztársaság valamely alkotmányos szervének legitimitását -, nem lehet úgy tekinteni, hogy az uniós jogi rendelkezések téves értelmezése és alkalmazása miatti fegyelmi eljárás megindításának kizárása szükségszerűen akadályát képezi az ilyen eljárások megindításának abban az esetben, ha valamely bíró akár tévesen, akár helytállóan úgy ítélte meg, hogy az uniós jog ilyen joghatásokkal járó aktus elfogadására kötelezi őt.

68 Végül a 2022. június 9-i törvénynek mind szövegéből, mind pedig annak a Lengyel Köztársaság általi értelmezéséből az következik, hogy az e törvény által bevezetett azon pontosítás, amely szerint a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságra vonatkozó követelmények tiszteletben tartásának ellenőrzése nem minősül fegyelmi vétségnek, csak akkor alkalmazandó, ha e vizsgálatra a rendes bíróságokról szóló módosított törvény 42a. cikkének 3. §-ában, a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 29. cikkének 5. §-ában és a közigazgatási bíróságokról szóló módosított törvény 5. cikkének 1. §-ában foglalt esetekben kerül sor.

69 Márpedig a jelen végzés 52. és 53. pontjából kitűnik, hogy e rendelkezések az ilyen ellenőrzés lefolytatását csak az érintett eljárásban részt vevő valamely fél kérelmére teszik lehetővé. Ebből következik, hogy nem bizonyított, hogy a 2022. június 9-i törvénnyel bevezetett módosítások minden esetben lehetővé tennék annak kizárását, hogy fegyelmi eljárást lehessen indítani valamely bíróval szemben pusztán azon az alapon, hogy e bíró lefolytatta e vizsgálatot.

70 E körülmények között, jóllehet e módosítások ténylegesen lehetővé teszik a jelen végzés 61. pontjában említett ideiglenes intézkedés tiszteletben tartásának biztosítását abban az esetben, ha az uniós jogból eredő, törvény által megelőzően létrehozott bíróság függetlenségére és pártatlanságára vonatkozó követelmények tiszteletben tartásának vizsgálatára az e végzés 68. pontjában említett rendelkezések által bevezetett új jogorvoslat keretében kerül sor, az említett módosítások nem biztosítják ezen ideiglenes intézkedés teljes körű végrehajtását.

71 Ebből következik, hogy a Lengyel Köztársaság csak részben tett eleget az említett ideiglenes intézkedésnek.

Arról a kötelezettségről, hogy függesszék fel azon lengyel rendelkezések alkalmazását, amelyek a bírák vagy bíróságok függetlenségének hiányára alapított kifogások vizsgálata tekintetében a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács kizárólagos hatáskörét állapítják meg

Érvelés

72 A Lengyel Köztársaság egyrészt azt állítja, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) elnöke, aki egyben a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács elnöki tisztségét is betölti, 2021. július 29-én végzést hozott, amelyben megállapította, hogy e tanács előtt nincs folyamatban egyetlen olyan ügy sem, amelyben valamely bíró kinevezésének jogellenességére alapított jogalapot hoznának fel, és elrendelte a bíró kizárásával vagy a hatáskörrel rendelkező bíróság kijelölésével kapcsolatos olyan ügyek nyilvántartásba vételének felfüggesztését, amelyek valamely bíró vagy bíróság függetlenségének hiányára vonatkoznak (a továbbiakban: 2021. július 29-i végzés).

73 Másrészt, a 2022. június 9-i törvény hatálybalépését követően a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács I. csoportjának elnökhelyettese visszaküldte a bíró kizárása iránti összes olyan kérelmet, amelyet a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 26. cikkének 2. §-a alapján terjesztettek fel e tanácshoz. Az elnökhelyettes ugyanis úgy ítélte meg, hogy elsődlegesen az e törvény által bevezetett új jogorvoslatot kell alkalmazni, ezáltal pedig a rendes bíróságokra kell hagyni a bírói függetlenség hiányára vonatkozó kifogások vizsgálatát.

74 E tényezőkből az következik, hogy a lengyel bíróságok a gyakorlatban már nem alkalmazzák a 2021. július 14-i végzés rendelkező része 1) pontjának e) alpontjában említett rendelkezéseket.

75 A Bizottság nem vitatja a Lengyel Köztársaság által előadott tények valóságtartalmát, és pontosítja, hogy nem tájékoztatták őt arról, hogy a 2022. június 9-i törvény hatálybalépését követően alkalmaznák azokat a rendelkezéseket, amelyek a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács számára kizárólagos hatáskört biztosítanak a valamely bíró vagy bíróság függetlenségének hiányára alapított kifogások vizsgálatára.

76 Ezzel szemben a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) internetes oldaláról és e bíróság elektronikus nyilvántartásából kitűnik, hogy a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács előtt még mindig folyamatban vannak az ilyen kifogásokra vonatkozó bizonyos olyan ügyek, amelyeket a 2022. június 9-i törvény hatálybalépését megelőzően, a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 26. cikkének 2. §-a alapján terjesztettek fel e tanácshoz. Nem zárható ki tehát, hogy e tanács továbbra is gyakorolhatja az e területen fennálló kizárólagos hatáskörét.

Értékelés

77 A 2021. július 14-i végzés rendelkező része 1) pontjának e) alpontjából következik, hogy e végzés arra kötelezte a Lengyel Köztársaságot, hogy függessze fel a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 26. cikke 2. és 4-6. §-a, valamint 82. cikke 2-5. §-a, továbbá a módosító törvény 10. cikke alkalmazását, amelyek a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács kizárólagos hatáskörét állapítják meg a bírák vagy bíróságok függetlenségének hiányára alapított kifogások vizsgálatára.

78 Nem vitatott, hogy az előző pontban említett rendelkezéseket nem helyezték hatályon kívül, az alkalmazásukat pedig hivatalosan nem függesztették fel, vagyis a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács főszabály szerint továbbra is kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az e rendelkezések által érintett ügyek elbírálására.

79 Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírái által hozott, a Lengyel Köztársaság által hivatkozott végzések a gyakorlatban megfoszthatják-e az említett rendelkezéseket azok hatályától.

80 E tekintetben először is a 2021. október 27-i végzés 51. pontjában megállapításra került, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) elnöke által elfogadott intézkedések - köztük a 2021. július 29-i végzés - nem tették lehetővé annak megállapítását, hogy a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács már nem vizsgálhatja az előtte folyamatban lévő ügyeket, sem pedig annak megállapítását, hogy az e tanács hatáskörébe tartozó ügyeket a rendes bíróságoknak már nem kell megküldeniük e tanácsnak.

81 Ebből következik, hogy a 2021. július 29-i végzés nem tekinthető a "körülményeknek" az eljárási szabályzat 163. cikke értelmében vett olyan "megváltozásának", amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy a jelen végzés 77. pontjában említett ideiglenes intézkedést a Lengyel Köztársaság teljeskörűen végrehajtotta.

82 Ráadásul a Bizottság által olyan ügyekkel kapcsolatban említett példák, amelyeket a 2022. június 9-i törvény hatálybalépését megelőzően terjesztettek fel a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácshoz, és amelyek e tanács előtt még folyamatban vannak, megerősítik, hogy a 2021. július 29-i végzés a gyakorlatban nem zárta ki teljesen az ezen ideiglenes intézkedéssel érintett szabályok alkalmazását.

83 Másodszor, úgy tűnik, hogy a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács I. csoportjának elnökhelyettese által hozott, a Lengyel Köztársaság által benyújtott végzés ténylegesen azt tanúsítja, hogy létezik olyan gyakorlat, amely abban áll, hogy visszautalják a rendes bíróságok elé azokat az ügyeket, amelyeket a jelen végzés 77. pontjában említett rendelkezések alapján terjesztettek fel e tanácshoz, amely gyakorlat valóságtartalmát a Bizottság nem vitatja.

84 Mindemellett a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács I. csoportjának elnökhelyettese által hozott e végzés csak az olyan ügyek esetében írja elő a rendes bíróságok elé történő visszautalást, amelyek a 2022. június 9-i törvénnyel bevezetett, a jelen végzés 50. pontjában hivatkozott új jogorvoslat hatálya alá tartoznak. Következésképpen nem bizonyított, hogy a jelen végzés 77. pontjában említett rendelkezések alkalmazását mellőznék olyan ügyekben is, amelyek nem tartoznak ezen új jogorvoslat hatálya alá, viszont amelyekben a bíró vagy bíróság függetlenségének hiányára alapított kifogásokat hoztak fel.

85 Ebből következik, hogy jóllehet a Lengyel Köztársaság által hivatkozott intézkedések alkalmasak arra, hogy jelentős mértékben korlátozzák a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács részére kizárólagos hatáskört biztosító szabályok alkalmazását, az iratanyagból nem tűnik ki, hogy e szabályok alkalmazását a gyakorlatban teljes egészében felfüggesztették.

86 Következésképpen a Lengyel Köztársaság csak részben tett eleget a jelen végzés 77. pontjában említett ideiglenes intézkedésnek.

Arról a kötelezettségről, hogy tartózkodjanak a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §-ának 1a., 2. és 3. pontja szerinti ügyek olyan bíróság elé utalásától, amely nem felel meg a függetlenségi követelményeknek

Érvelés

87 A Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §-ának 1a., 2. és 3. pontja szerinti ügyeket a 2022. június 9-i törvény értelmében a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) két külön ítélkező testületének, vagyis a szakmai felelősségi tanácsnak, valamint a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsnak osztották ki.

88 Márpedig mindenekelőtt a Bíróság egyetlen ítélete sem mondja ki, hogy e tanácsok ne felelnének meg a 2019. november 19-iA. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C-585/18, C-624/18 és C-625/18, EU:C:2019:982) szerinti biztosítékoknak. Az említett tanácsok tagjai továbbá ugyanazokkal a függetlenségi biztosítékokkal rendelkeznek, mint a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) többi bírája. Másfelől azok a tényezők, amelyek együttállása alapján a Bíróság a 2021. július 15-iBizottság kontra Lengyelország (A bírákra vonatkozó fegyelmi felelősségi rendszer) ítéletben (C-791/19, EU:C:2021:596) helyt adott a Bizottság kötelezettségszegés megállapítása iránti azon keresetének, amely a fegyelmi tanácsra vonatkozott, nem képezik részét a szakmai felelősségi tanács vagy a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács jellemzőinek. Végül önmagában az a körülmény, hogy valamely bírót az államfő olyan szerv javaslatára nevezett ki, amely túlnyomó többségében a törvényhozói vagy a végrehajtói hatalom képviselőiből áll, nem elegendő az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése megsértésének megállapításához.

89 A Bizottság úgy véli, hogy a szakmai felelősségi tanács, valamint a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács nem felel meg a 2019. november 19-iA. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C-585/18, C-624/18 és C-625/18, EU:C:2019:982) szerinti biztosítékoknak.

90 E tekintetben a Bizottság kiemeli, hogy a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács tizenhét tagjából tizennégyet, a szakmai felelősségi tanács tizenegy tagjából pedig négyet olyan körülmények között neveztek ki a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) tagjává, amelyekkel kapcsolatban az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy ítélte meg, hogy azok sértik a törvény által megelőzően létrehozott bírósághoz való jogot.

91 A Bizottság úgy véli, hogy azon körülmények együttes fennállása, hogy e bírákat olyan szerv javaslatára nevezték ki, amely már nem nyújt elegendő biztosítékot a törvényhozói vagy a végrehajtó hatalomtól való függetlenségre, továbbá hogy e kinevezések annak ellenére is megtörténtek, hogy egy közigazgatási bíróság felfüggesztette az e szerv által elfogadott javaslatot, komoly kétségeket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a szóban forgó két tanács megfelel-e az EUSZ 19. cikk (1) bekezdéséből eredő függetlenségi követelményeknek.

Értékelés

92 A 2021. július 14-i végzés rendelkező része 1) pontjának a) és b) alpontjából következik, hogy e végzés többek között arra kötelezte a Lengyel Köztársaságot, hogy tartózkodjon attól, hogy a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §-ának 1a., 2. és 3. pontjában említett ügyeket olyan bíróság elé utalja, amely nem felel meg a többek között a 2019. november 19-iA. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítéletben (C-585/18, C-624/18 és C-625/18, EU:C:2019:982) meghatározott függetlenségi követelményeknek.

93 Nem vitatott, hogy a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikkének hatályon kívül helyezését és a fegyelmi tanács megszüntetését követően a lengyel jogalkotó a korábban e tanácsra ruházott hatáskört részben a szakmai felelősségi tanácsra, részben pedig a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsra ruházta.

94 Jóllehet a Lengyel Köztársaság ily módon a legfelsőbb bíróságról szóló módosított törvény 27. cikke 1. §-ának 1a., 2. és 3. pontjában említett ügyeket a fegyelmi tanácstól eltérő más fórumok elé utalta, a Bizottság mégis úgy véli, hogy ez az utalás nem alkalmas a jelen végzés 92. pontjában említett ideiglenes intézkedések végrehajtásának biztosítására, mivel a szakmai felelősségi tanács, valamint a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács a tagjaik kinevezési módjaira tekintettel nem felel meg a többek között a 2019. november 19-iA. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítéletben (C-585/18, C-624/18 és C-625/18, EU:C:2019:982) meghatározott függetlenségi követelmények.

95 E tekintetben ki kell emelni, hogy a Bizottság által ily módon kifejtett álláspont nem közvetlenül olyan megállapításból ered, amelyet a Bíróság az EUMSZ 258. cikk alapján tett volna azzal kapcsolatban, hogy a Lengyel Köztársaság a szakmai felelősségi tanács, valamint a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács szervezetét és működését illetően nem teljesítette az EUSZ 19. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, mivel mindeddig nem történt olyan, hogy a Bíróság kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset vizsgálata során állást foglalt volna e kérdésben.

96 A Bizottság ezen álláspontja nem alapítható olyan ítéletre sem, amelyet a Bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján hozott volna.

97 Kétségtelen, hogy a 2021. október 6-iW. Ż. (A legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa - Kinevezés) ítélet (C-487/19, EU:C:2021:798) 152. pontjában a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az egyik bírónak a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsba történő kinevezését övező számos körülmény arra engedett következtetni, hogy e kinevezésre a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráinak kinevezésére irányuló eljárás alapvető szabályainak nyilvánvaló megsértésével került sor, amely eljárás a lengyel igazságszolgáltatási rendszer kialakításának és működésének szerves részét képezi, következésképpen pedig e kinevezés sértette az EUSZ 19. cikk (1) bekezdését.

98 E megállapítást azonban a Bíróság annak fenntartásával tette, hogy a végleges értékeléseket a kérdést előterjesztő bíróságnak kell elvégeznie, amely bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás keretében kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az alapjogvita tényállásának megállapítására és értékelésére, valamint a nemzeti jog értelmezésére és alkalmazására (lásd ebben az értelemben: 2022. július 14-iVolkswagen ítélet, C-134/20, EU:C:2022:571, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

99 E kontextusban tehát az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem adhat helyt a Bizottság érvének anélkül, hogy előzetesen értékelte volna a szakmai felelősségi tanács, valamint a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács tagjainak kinevezésére irányuló eljárásnak az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével való összeegyeztethetőségét.

100 Így ez az érv különbözik a jelen végzés 22-86. pontjában vizsgált érvektől. Ez utóbbi érvek értékelése ugyanis kizárólag annak meghatározását feltételezte, hogy a Lengyel Köztársaság által elfogadott új intézkedések alkalmasak-e arra, hogy elérjék azon lengyel rendelkezések joghatásainak felfüggesztését, amelyeket a Bizottság a C-204/21. sz. ügy tárgyát képező, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében olyan kifogások alapján sérelmezett, amelyekkel kapcsolatban a 2021. július 14-i végzés úgy ítélte meg, hogy azok nem tűnnek teljesen megalapozatlannak. Ehhez nem volt szükség arra, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró értékelje ezen új intézkedéseknek vagy a lengyel szabályozás egyéb elemeinek az uniós joggal való összeegyeztethetőségét.

101 Márpedig az EUMSZ 258. és EUMSZ 260. cikkel létrehozott rendszer keretében a Bíróság kizárólagos - az EUM-Szerződés által közvetlenül és kifejezetten ráruházott - hatáskörrel rendelkezik annak eldöntésére, hogy a tagállamok cselekményei összeegyeztethetők-e az uniós joggal (lásd ebben az értelemben: 2014. január 15-iBizottság kontra Portugália ítélet, C-292/11 P, EU:C:2014:3, 49. és 50. pont).

102 Kétségtelen, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a Bíróságnak a kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet elbíráló ítélete előtt előzetes értékelést végezzen az e kereset alátámasztása érdekében felhozott kifogásokról abból a célból, hogy határozzon a fumus boni iuris feltételéről, e kifogások Bíróság általi végső értékelésének sérelme nélkül.

103 E hatáskör azonban a Bíróságnak az EUMSZ 258. és EUMSZ 260. cikkből eredő kizárólagos hatáskörét sértené, ha lehetővé tenné az ideiglenes intézkedésről határozó bíró számára, hogy olyan nemzeti gyakorlat vagy szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetőségét értékelje, amely nem képezi valamely kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset alátámasztására felhozott kifogások tárgyát, és amelyet a Bíróság korábban nem vizsgált meg (lásd analógia útján: 2014. január 15-iBizottság kontra Portugália ítélet, C-292/11 P, EU:C:2014:3, 51. pont).

104 Az ezzel ellentétes megoldás egyébiránt sérthetné az érintett tagállam eljárási jogait azáltal, hogy megfosztja e tagállamot attól a lehetőségtől, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás pert megelőző szakaszában kifejtse álláspontját a Bizottság által előadott érvekkel kapcsolatban, amely szakasz alkalmat biztosít számára ahhoz, hogy eleget tegyen az uniós jogból eredő kötelezettségeinek, vagy hogy ezen érvekkel szemben hatékonyan előadhassa a védekezésképpen felhozott jogalapjait (lásd analógia útján: 2014. január 15-iBizottság kontra Portugália ítélet, C-292/11 P, EU:C:2014:3, 55. és 56. pont).

105 Pontosítani kell továbbá: nem engedhető meg, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró olyan nemzeti gyakorlat vagy szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetetlenségére alapított érvet vizsgáljon, amely nem képezi valamely kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset alátámasztására felhozott kifogások tárgyát, még akkor sem, ha e vizsgálat annak meghatározására korlátozódik, hogy ez az érv első látásra nem tűnik-e teljesen megalapozatlannak.

106 Az ilyen szintű felülvizsgálat ugyanis az ideiglenes intézkedés iránti kérelem vizsgálata során csak azon tény folytán igazolt, hogy a szóban forgó érvnek az ügy érdemében határozó bíróság általi végleges értékelés tárgyát kell képeznie, ami az ilyen nemzeti gyakorlatra vagy szabályozásra vonatkozó érv esetében nem áll fenn.

107 Következésképpen, ha az ideiglenes intézkedések végrehajtásának az ideiglenes intézkedésről határozó bíró általi vizsgálata során a Bizottság és az érintett tagállam között nézetkülönbség áll fenn olyan nemzeti gyakorlat vagy szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően, amely nem képezi tárgyát valamely kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset alátámasztására felhozott kifogásoknak, és amelyet a Bíróság korábban nem vizsgált meg, a Bizottság feladata, hogy amennyiben célszerűnek ítéli, e nemzeti gyakorlatra vagy szabályozásra vonatkozóan új kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet nyújtson be (lásd analógia útján: 2014. január 15-iBizottság kontra Portugália ítélet, C-292/11 P, EU:C:2014:3, 52. pont).

108 E körülmények között, mivel a szakmai felelősségi tanács, valamint a rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács tagjai kinevezési eljárásának az uniós joggal való összeegyeztethetősége nem képezi tárgyát a C-204/21. sz. ügyben benyújtott keresetlevélben kifejtett, a jelen végzés 2. pontjában felidézett kifogásoknak, és mivel ezt az összeegyeztethetőséget a Bíróság korábban nem vizsgálta, az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem adhat helyt a Bizottság által kifejtett, a jelen végzés 94. pontjában említett érvnek.

109 Ebből következően azon kérdés sérelme nélkül, hogy e kinevezési eljárás összeegyeztethető-e az uniós joggal, meg kell állapítani, hogy a Lengyel Köztársaság eleget tett a jelen végzés 92. pontjában említett ideiglenes intézkedéseknek.

110 A fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy az iratanyagból nem tűnik ki, hogy a Lengyel Köztársaság által elfogadott intézkedések elegendőek lennének a 2021. július 14-i végzésben elrendelt összes ideiglenes intézkedés végrehajtásának biztosításához, következésképpen pedig már ne lenne szükség ezen ideiglenes intézkedések hatékonyságának kényszerítő bírság kiszabásával történő megerősítésére.

111 Következésképpen el kell utasítani a 2021. október 27-i végzés visszavonására irányuló kérelmet.

112 Mindazonáltal a jelen végzés 25-109. pontjából kitűnik, hogy a Lengyel Köztársaság által a 2021. október 27-i végzés aláírását követően bevezetett intézkedések alkalmasak arra, hogy jelentős mértékben biztosítsák a 2021. július 14-i végzésben foglalt ideiglenes intézkedések végrehajtását.

113 Következésképpen a 2021. október 27-i végzésben kiszabott kényszerítő bírság összegét a jelen ügy körülményeire és a Lengyel Köztársaság fizetési képességére tekintettel a jelen végzés aláírásának időpontjától kezdve napi 500000 euróra kell csökkenteni.

A fenti indokok alapján a Bíróság elnökhelyettese a következőképpen határozott:

1) A Bíróság elnökhelyettese a 2021. október 27-iBizottság kontra Lengyelország végzésének (C-204/21 R, EU:C:2021:878) a visszavonására irányuló kérelmet elutasítja.

2) Azon kényszerítő bírság összegét, amelynek az Európai Bizottság részére való megfizetésére a Bíróság elnökhelyettese a 2021. október 27-iBizottság kontra Lengyelország végzésben (C-204/21 R, EU:C:2021:878) kötelezte a Lengyel Köztársaságot, a Bíróság elnökhelyettese a jelen végzés aláírásának időpontjától kezdve napi 500000 euróra csökkenti.

3) A Bíróság elnökhelyettese a költségekről jelenleg nem határoz.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: lengyel.