EH 2008.1896 A tartalmuk szerint megbízási szerződésnek minősülő szerződéseket követően az ugyanazon felek között eltérő tartalommal megkötött munkaszerződésben próbaidő érvényesen kiköthető [Mt. 81. § (1) bekezdés].
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperessel 1999. szeptember 1-jétől folyamatosan munkaviszonya állt fenn, amely az Mt. 79. § (5) bekezdésében meghatározott öt év eltelte miatt határozatlan idejűvé alakult, ezért a 2005. március 10-én létrejött újabb - határozatlan időre szóló - munkaszerződésében kikötött 90 nap próbaidő semmis, és ebből következően az alperes e próbaidőre hivatkozással jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát. Pontosított kereseti kérelme a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az Mt. 100. §-a szerint anyagi jogkövetkezmények alkalmazására irányult.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a felek akaratának megfelelt a választott szerződés típusa, a korábbi megbízási szerződések megkötését a felperes kezdeményezte, így a szülei ápolása alapján kapott ápolási díj miatt az ő érdekét szolgálta az ily módon történt foglalkoztatás.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság az írásbeli szerződésekkel szemben a felperesre háruló bizonyítási teher alapulvételével értékelte a perbeli bizonyítékokat, és úgy ítélte meg, hogy az 1999. és 2005. között évenként megkötött szerződések megfeleltek a felek akaratának és a jogviszony tartalmának. Az adott adminisztrációs tevékenységre mind munkaszerződés, mind megbízási szerződés megköthető volt, a megbízási szerződés mellett bérleti szerződés kötésre azért került sor, mert a felperes a tevékenységét a lakásán végezte, így a szüleit ápolhatta, 1999-től 2005 márciusáig ennek alapján ápolási díjban részesülhetett. Az ápolási díjra való jogosultság megszűnése után 2005. március 10-étől a felperes kérésére temetőgondnoki (adminisztratív és fizikai munkát is jelentő) munkakörre a felek már munkaszerződést kötöttek, és az eltérő feladatok miatt a próbaidő kiköthető volt, ezért alaptalan a felperesnek a munkaviszonya jogellenes megszüntetésére vonatkozó keresete.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság 2. Mf. 20.673/2007/4. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta, utalva annak helyes indokaira.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a tényállást hiányosan tárták fel, mivel 1999. szeptember 1-jétől folyamatosan temetőgondnoki feladatokat látott el, amit a meghallgatott tanúk bizonyítottak, ezért a kezdeti munkaszerződések és bérleti szerződés után 2003-tól kötött megbízási szerződések valójában munkaszerződést lepleztek. A jogviszonyban a munkaviszonyra jellemző elemek érvényesültek, így nem a szerződések elnevezésének volt jelentősége, a jogviszonyt a felek akarata sem vonhatta ki a törvényi szabályozás alól. Ezért öt és fél éves munkaviszonynak minősülő jogviszony után az utolsó szerződésben történt próbaidő kikötés rendeltetésellenes volt. A határozott idejű szerződések alapján a munkaviszonya határozatlan idejűvé vált, ezért ezen okból sem jogszerű a próbaidő kikötés, és az erre tekintettel történt munkaviszony megszüntetés.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, hangsúlyozva, hogy a felperes csak 2005. március 10-étől volt temetőgondnok, a korábbi megbízási szerződések alapján adminisztratív feladatokat végzett.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkaügyi bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésének és 221. § (1) bekezdésének megfelelően ítélete indokolásában részletesen megjelölte a perbeli bizonyítékok mérlegelését, a bizonyítékok egybevetéséből levont következtetéseit. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem vitatta, hogy az irodabérleti és megbízási szerződések megkötésére a személyes körülményeire tekintettel a szülei ápolása és az ápolási díj folyósítása miatt került sor. Az adott szerződéseket a felek akarategyezése alapján kötötték meg, és a meghallgatott tanúk egybehangzó tanúnyilatkozatát törvénysértés nélkül vette figyelembe a munkaügyi bíróság az így létrejött jogviszonyok tartalma értékelésénél. Ennek alapján következtetett arra, hogy az adminisztrációs feladatokra évenként megkötött megbízási szerződések teljesítésében az alperes ellenőrzési, utasítási joga szűk körben állt fenn. A felperes a munkát saját belátása szerinti időben és beosztással végezte, az alperes a megbízási díjat a teljesítéshez igazodva fizette, továbbá a felperes a munkavégzésbe a testvérét is bevonta, tehát nem terhelte személyes munkavégzési kötelezettség.
Az előbbiekre tekintettel nem jogszabálysértő a másodfokú bíróság által is helytállónak minősített elsőfokú ítéleti következtetés arra vonatkozóan, hogy 2005. március 10-éig fennállt határozott idejű megbízási szerződésekkel létesített jogviszonyok nem minősültek munkaviszonynak, amely határozatlan idejűvé vált [Mt. 75/A. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálati kérelem csupán állította, de nem jelölte meg, hogy mely bizonyítékokon alapul, miszerint 2005. március 10-étől az előzőekben ellátottal azonos feladatokat végzett. Egymagában a hiányos tényállásra utalás a jogerős ítélet felülvizsgálatát nem alapozhatja meg. Ezért a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felek a 2005. március 10-én megkötött munkaszerződésben megváltozott feladatokra hoztak létre munkaviszonyt, mivel az adminisztrációs munkák mellett a temetőgondnoki fizikai munkavégzés is a felperes munkakörébe tartozott, ezért a próbaidő kikötés jogellenességének hiányára levont jogerős ítéleti következtetés nem megalapozatlan. Erre tekintettel az eljárt bíróságok törvénysértés nélkül utasították el a próbaidőre tekintettel történt munkaviszony-megszüntetés jogellenességére vonatkozó felperesi keresetet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.