BH 2013.6.161 Az Mt. szabályainak alkalmazására vonatkozó szerződéses kikötés mellett kirendelés esetén a munkaviszony megszüntetés jogát a kirendelő munkáltató gyakorolhatja akkor is, ha angol honosságú jogi személy. Hatáskör átruházás hiányában az alperessel tulajdonosi (partneri) kapcsolatban álló személy nem tekinthető munkáltatói jogkörgyakorlónak [1992. évi XXII. tv. (továbbiakban: régi Mt.) 74. § (2) bek., 106. § (3) bek.].

A külföldi állampolgár felperes 1996. június 19-én a II. r. alperesnél létesített munkaviszonyt. Az írásba foglalt megállapodásban a felek rögzítették, hogy a felperes munkavállalásának helyszíne május 1-jei hatállyal a b.-i iroda azzal, hogy a felperes másik II. r. alperesi irodában történő alkalmazást nem vállal. A felek rendelkeztek a munkaviszony főbb elemeiről, és azt kötötték ki, hogy a cég (a II. r. alperes) szakmai előírásokra, érdekösszeütközésre, valamint titoktartásra vonatkozó szabályai a felperesre irányadóak.

2003. március 5-én a felperes és a II. r. alperes megállapodást kötött, amelyben rögzítették, hogy a felperes a II. r. alperes alkalmazásában áll, ahonnan kirendeléssel került 1995. februártól a b.-i irodához, amely munkaviszonyra a Munka törvénykönyve alkalmazandó. A megállapodásban a felek részmunkaidős foglalkoztatásban állapodtak meg, amely szerint a felperesnek havi 30 órában kellett munkára rendelkezésre állnia. A megállapodás azt rögzíti, hogy a felperes részére szülési távolléte idejére járó rendes szabadságát megváltó pénzösszeg egy összegben kerül kifizetésre. A megállapodás szerint az felülírja az összes korábbi megállapodást a felek között, amely a kirendeléssel kapcsolatban jött létre.

Az Ügyvédi Irodát a B.-i Ügyvédi Kamara határozatával 2006. június 30-ával törölte az ügyvédi irodák névjegyzékéből, a III. r. alperest K. C. C. név alatt 2006. július 1-jén vette nyilvántartásba. A III. r. alperes elnevezése utóbb L., K. és T. Ügyvédi Irodára változott.

2007. december 10-én kelt rendes felmondással a II. r. alperes a felperes munkaviszonyát 55 nap felmondási idővel megszüntette. Ennek indokolása szerint a munkáltatónál, illetve a felperes munkavégzési helyén, a b.-i irodában történt átszervezés érinti az ő munkakörét. A feladatok felosztásra kerültek, az átszervezést követően a b.-i irodában megszűnt a részmunkaidős angol anyanyelvű lawyer munkakör. A munkaviszony megszüntetésének további indoka az, hogy a munkáltató bizalma megrendült a munkavállalóban, mely lehetetlenné teszi az együttműködést ebben a munkakörben. A II. r. alperes intézkedését dr. L. P. a munkáltatói jogkör gyakorlójaként látta el kézjegyével.

A felperes a keresetében egyebek mellett a munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a rendes felmondás nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott, továbbá vitatta az abban írt indokok valós és okszerű voltát. Erre tekintettel a jogellenes megszüntetés anyagi jogkövetkezményeinek alkalmazását igényelte.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a II. r. alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és az az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Kötelezte az alperest négy havi átlagkereset, elmaradt munkabér, valamint ezen összegek után járó kamat megtérítésére. A bíróság ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a II. r. alperesi felmondás nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott, ezért az jogellenes. A régi Mt. 106. § (3) bekezdésében foglaltak szerint kirendelés esetén a munkaviszony megszüntetésének joga kizárólag a kirendelő munkáltatót illeti, amely a munkáltatói jogkörgyakorlást kizárólag a vele munkaviszonyban álló személyre ruházhatja át. Erre tekintettel dr. L. P. akkor sem gyakorolhatta volna jogszerűen a megszüntetés vonatkozásában a munkáltatói jogkört, ha a II. r. alperes e jogát ráruházta volna. Nem volt bizonyított az sem, hogy a jogkörgyakorlás átruházása megtörtént, a II. r. alperes utóbb tett nyilatkozata csak a fél előadásaként volt értékelhető. Annak tartalma sem egyértelmű, mivel nem bizonyított, hogy dr. L. P. a döntés meghozatalára, vagy a II. r. alperesi döntés közlésére volt felhatalmazva. Ez utóbbinak nem lett volna jogszabályi akadálya, azonban ez esetben a II. r. alperesnek csatolnia kellett volna a tőle származó megszüntető iratot.

A munkáltatói jogkörgyakorlás a munkaviszonyra vonatkozó döntés meghozatalára ad jogosultságot. Ilyen joggal a fentiek szerint a III. r. alperes vezetője nem rendelkezhetett. A felperes továbbá nem következtethetett alappal dr. L. P. munkáltatói jogkör gyakorlására a munkaviszony megszüntetése körében, hiszen tisztában volt azzal, hogy ő a II. r. alperes kirendelésben munkát végző munkavállalója, akinek jogviszonyát kizárólag a II. r. alperes szüntetheti meg, és ezt a jogát a foglalkoztató munkáltató munkavállalójára nem ruházhatja át.

A felperes és a II. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta azzal, hogy a felperes munkaviszonya a II. r. alperesnél 2011. szeptember 30-án szűnt meg. A keresetfelemelés folytán kötelezte a II. r. alperest a felperes részére további elmaradt munkabér fizetésére annak kamatával együtt.

A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes nem vitásan kirendelés alapján dolgozott a felmondást megelőzően a korábbi I. r. alperes b.-i ügyvédi irodájában. Az erről szóló 2003. március 5-ei megállapodást, és a korábbi munkaszerződés-módosítást is a II. r. alperes, az iroda képviselői írták alá, nem pedig dr. L. P. A felperes a munkaviszonyát érintő lényeges kérdésekben is a II. r. alperes személyzeti vezetőjéhez fordult. A 2003. március 5-én kelt megállapodásban rögzítésre került, hogy a kirendelésre az Mt. rendelkezései az irányadók, ennek 106. § (3) bekezdése pedig kimondja, hogy a munkaviszony megszüntetésének jogát csak a kirendelő munkáltató gyakorolhatja. Az egyéb munkáltatói jogok a kirendelés helye szerinti munkáltatót illetik.

A II. r. alperes ezt követően a 2009. március 18-án kelt előkészítő iratában már arra hivatkozott, hogy a felperes munkaviszonyával kapcsolatos valamennyi munkáltatói jogkört a II. r. alperes vezető partnere, C. C. P. dr. L. P.-nek "delegálta", és ennek igazolására csatolta az említett személy nyilatkozatát, miszerint a 2007. december 10-ei felmondás "közléséhez hozzájárult, amit a jelen nyilatkozat aláírásával ezúton is megerősít. Kijelenti, hogy a felperes munkaviszonyával kapcsolatos valamennyi munkáltatói jogot dr. L. P.-nek delegálta". Helyesen hivatkozott ezzel kapcsolatban a felperes arra, hogy az okirat éppen azt támasztja alá, miszerint dr. L. P. nem volt "saját jogán" munkáltatói jogkörgyakorló, hiszen ez esetben nem lett volna szükség a II. r. alperes által történő jogkör delegálásra, illetve a felmondáshoz való hozzájárulásra. Egyetértett a másodfokú bíróság ezzel kapcsolatban azzal az elsőfokú ítéleti megállapítással is, miszerint dr. L. P. akkor sem gyakorolhatta volna jogszerűen a felmondás jogát a felperessel szemben, ha a II. r. alperes részéről a munkáltatói jogkörgyakorlás átruházása valóban megtörtént volna, tekintettel arra, hogy a kirendelő munkáltató a munkáltatói jogkört kizárólag a vele munkaviszonyban álló személyre ruházhatja át. Az elsőfokú eljárás során egyik alperes sem hivatkozott arra, hogy dr. L. P. a II. r. alperessel munkaviszonyban állt volna.