EH 2017.11.K31 A közvetített szolgáltatás és a vagyoni értékű jog nyújtásának elhatárolása a parkolási üzletág üzemeltetésének átengedése során [1988. évi I. tv. (Ktv.) 9/D. §, 2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 15. §, 13. §, 2003. évi XCII. tv. (Art.) 1. § (7) bek., 2011. évi CLXXXIX. tv. (Mötv.) 16/A. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mint megbízó és a B. V. Zrt. mint megbízott (a továbbiakban: Megbízott) 2002. szeptember 26-án kötöttek a későbbiekben többször módosított Szerződést a felperes tulajdonában álló ingatlanok Megbízott általi hasznosítására, üzemeltetésére, illetve a Megbízott használatába adására. A Szerződés IV. fejezet 6. pontja tartalmazta a parkolási rendszerrel összefüggő közterületekre vonatkozó megállapodást. Annak alapján a parkolóhelyek fenntartásáról, karbantartásáról a Megbízott gondoskodik, beszedi a várakozási díjakat és szabálytalan parkolás esetén a pótdíjakat, azzal, hogy a várakozásidíj- és pótdíjbevétel, valamint a költségek a felperest illetik, illetve terhelik.
[2] Az V. fejezet 3. pontja megbontotta a felperest és a Megbízót terhelő számlázási kötelezettséget. A 3.1. pont szerint a parkolási üzletág bevételét a Megbízott saját nevében tartja nyilván és számlázza ki az ügyfelek részére. A felperes az őt megillető várakozási és pótdíjról a Megbízott által készített kimutatás alapján havonta számlát bocsát ki a Megbízott részére, aki az a tárgyhónapot követő hónap 20. napjáig volt köteles felperesnek átutalni. A Megbízott a 3.2. pont alapján számlázta a felperesnek a parkolási üzletág működtetésének költségeit. A felperes által kiállított számlák a pótdíj esetében nem, a várakozási díjnál tartalmaztak általános forgalmi adót. A számlákban áthárított áfatartalmat a Megbízott levonhatóként vallotta.
[3] Az elsőfokú adóhatóság a 2013. április 1. - június 30. közötti időszakra áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél. A Szerződés ellenőrzött időszakra vonatkozó változatának vizsgálata kapcsán a Megbízott részére átadott ingatlanok hasznosítása körében több megállapítást tettek, érintve egyebek mellett a parkolási rendszerrel összefüggő tételeket is.
[4] A revízió adatain alapuló elsőfokú határozatot az alperes határozatával megváltoztatta, 2013. április-május-június hónapokra összesen 1 443 000 forint adóhiánynak minősülő áfakülönbözetet állapított meg, amely után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Indokolása szerint a felperes által hivatkozott, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa. tv.) 15. § szerinti közvetített szolgáltatás szabályai nem alkalmazhatók, mert a parkolási rendszerrel összefüggésben kötött megállapodás alapján a parkolási szolgáltatás nyújtására a Megbízott lett jogosult. Ahhoz, hogy ezt a tevékenységét folytathassa, fel kellett ruházni az ezt lehetővé tevő jog gyakorlásával. A jog átengedésével szolgáltatásnyújtás történt a felperes részéről, így erről kellett volna a számlát kiállítani. A jog átengedése az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés szerint szolgáltatásnyújtás, azon belül is a 13. § (2) bekezdésnek megfelelő vagyoni értékű jog átengedése. Az adó alapja az Áfa. tv. 65. §-ának megfelelően a Megbízott által fizetett ellenérték, az adó mértéke 27%.
[5] Az elsőfokú határozat által megállapított 1 704 000 forint áfakülönbözet csökkentésére azért került sor, mert az ügyfelektől a Megbízott által a pótdíj vonatkozásában még be nem szedetett, és így a felperes felé tovább nem utalt, pénzügyileg még nem rendezett összegekhez kapcsolódóan nem lehet felszámítani az áfatartalmat.
A kereseti kérelem
[6] A felperes keresetében azért vitatta az alperesi határozatot, mert jog átruházására nem került sor. A felperes által kiállított számla nem a jog ellenértéke, hanem a parkolási díjak egyösszegű érvényesítésének bizonylata. Az Áfa. tv. 15. §-ának megfelelően a szolgáltatás eredeti jogosultja a felperes, amit a Megbízott bizományosként közvetít a parkolás igénybe vevője felé.
Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Kifejtette, hogy a felperes polgári jogi szempontból értékelte azt az ügyletet, melynek kapcsán ténylegesen az állapítható meg, hogy nem a felperes maga látta el a szolgáltatást, hanem azzal a saját tulajdonában álló Megbízottat bízta meg, a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 16/A. §-ában szereplő felhatalmazás alapján. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 9/D. § (6) bekezdése alapján a várakozási díj és pótdíj összege a helyi önkormányzatot illeti meg. Ennek folytán az állapítható meg, hogy bár a felperes a feladat ellátásával megbízta a tulajdonában álló társaságot, a jogügylet egy megbízási szerződés keretein nyugszik, de a pótdíj összeg őt illeti meg.
[8] Az elsőfokú bíróság értékelése szerint az ügy adójogi megítélése is összhangban van ezen jogszabályhelyekkel: jelen esetben nem a felperes mint önkormányzat, hanem a tulajdonában álló Megbízott látta el a parkolási szolgáltatás nyújtását, azonban ahhoz, hogy ezt a tevékenységet elvégezze, fel kell ruháznia az ezt lehetővé tevő jog gyakorlásával. A felperes a jogszabályi felhatalmazás alapján saját maga is elláthatta volna a parkolási feladatot, azonban azzal, hogy ezzel mást bízott meg, a részére származtatott jog átengedéséről beszélünk. Az Áfa. tv. 13. § (1)-(2) bekezdésére tekintettel jelen esetben a felperes és a Megbízott közötti szolgáltatásnyújtás állapítható meg. A parkolási és pótdíjakat a szolgáltatás igénybevevői, a Megbízott felé fizetik meg, a szolgáltatás az ügyfelek és közötte jön létre, a Megbízott a beszedett összegekkel elszámol. Az elszámolás adójogi szemszögből történő vizsgálata kapcsán az állapítható meg, hogy a Megbízott a beszedett összegek elszámolása után számlát kap a felperestől, ő maga pedig visszaigényli azt az áfatartalmat, amelyet a felperes áthárított rá. A felek adójogi műveleteket végeznek, amelynek adójogi megítélésénél irányadó az Áfa. tv. 2. § a) pontja.
[9] Alkalmazandó az Áfa. tv. 259. § 6. pontja, amely szerint ellenértéknek minősül bármilyen vagyoni előny. Helyesen állapította meg az adóhatóság, hogy a felperes parkolási közszolgáltatás ellátásának gyakorlását biztosító jog átengedésével az Áfa. tv. szerinti szolgáltatást nyújtott a Megbízott részére, aki a szolgáltatás igénybevételére tekintettel ellenérték megfizetésére kötelezett. A Megbízott nem a parkolási díjakat, illetve pótdíjakat, hanem azok összege alapján meghatározott ellenértéket fizet meg a felperes részére.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását és másodlagosan a keresetnek megfelelő ítélet meghozatalát kérte.
[11] Előadta, hogy az elsőfokú bíróság sajátos álláspontot foglalt el, mert az ügylet polgári jogi megítélése kapcsán elfogadta a felperes álláspontját, megbízásnak (bizománynak) tekintette a jogviszonyt, de az adójogi megítélés során az alperesét tekintette irányadónak. Ugyanakkor a parkolási jog nem lett átruházva a Megbízottra, mindössze a díjak beszedésére hatalmazták fel, vagyis a parkolási feladatok ellátásának üzemeltetőjévé vált. Az ezzel ellentétes értelmezés a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ába ütközik. Az elsőfokú bíróság azért került tévedésbe, mert nem választotta szét, nem különítette el a különböző jogviszonyokat.
[12] Helytelen az a vélemény is, hogy ha a két fél között létrejött gazdasági kapcsolat nem termékértékesítés, akkor kizárásos alapon csak szolgáltatás lehet. Jelen esetben a szolgáltatásnyújtás a Megbízott részéről az üzemeltetés ellátása volt és ezért kapott is díjat, vagyis ellenszolgáltatást. A beszedett parkolási díj és pótdíj nem szolgáltatás és ellenszolgáltatás volt a felek között, hanem az elszámolás tárgya, melynek kapcsán többször hivatkozott az Áfa. tv. 15. §-ára. Ennek azért van jelentősége, mert ez a szabály irányadó minden olyan természetű ügynél, mint pl. a perbeli üzemeltetési jog gyakorlásával történő megbízás.
[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
[15] A Pp. 275. § (1) bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet.
[16] A felperes mint önkormányzat egyaránt ellát az Áfa. tv. hatálya alá nem tartozó közhatalmi, és az Áfa. tv. hatálya alá tartozó, a 6. § szerinti gazdasági tevékenységet. Gazdasági tevékenységének áfa rendszeri minősítése során figyelemmel kell lenni az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény, valamint az Mötv. előírására is. A parkolási díjak esetében további speciális szabályokat tartalmaznak a Ktv. rendelkezései. A perbeli időszakban hatályos Mötv. 16/A. § szerint a közúti járművel történő várakozási (parkolási) közszolgáltatást a helyi önkormányzat, vagy kizárólag ezen közszolgáltatási feladat ellátására alapított költségvetési szerv, 100%-os önkormányzati tulajdonban álló, jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság, vagy e gazdasági társaság 100%-os tulajdonában álló jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság, illetve önkormányzati társulás láthatja el külön törvényben szabályozottak szerint. A Ktv. 9/D. § (6) bekezdése alapján a parkolási szolgáltatást igénybe vevő által megfizetett várakozási díj és pótdíj összege a helyi önkormányzatot illeti meg; a szolgáltató legalább a szolgáltatás ellátásához szükséges költségekre jogosult.
[17] Az Áfa tv., a Ktv. és az Mötv. rendelkezésinek összevetése alapján az állapítható meg, hogy a parkolási szolgáltatás törvényen alapuló jog gyakorlásából származó gazdasági tevékenység. A várakozási díj esetében a szolgáltatót számlakiállítási kötelezettség terheli. A pótdíjak esetében érvényesül annak szankció jellege, nem tartozik az Áfa. tv. hatálya alá, a pótdíj után a szolgáltató nem számít fel áfát.
[18] Az egyes ügyletekhez rendelendő adókötelezettség megállapítása kapcsán mindenkor vizsgálni kell azok adójogilag megragadható tényleges tartalmát, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésének megfelelően. Ennek folytán helytállóan járt el az elsőfokú bíróság amikor, összhangban a 724/B/1994. AB határozattal, megállapította ugyan, hogy a perbeli jogügylet egy megbízási szerződés keretein nyugszik, de annak adójogi megítélése során a polgári jogi normák helyett az adójogszabályokat tekintette irányadónak, és azok alapján vonta le következtetéseit. Szintén az Art. 1. § (7) bekezdésére figyelemmel tekintette a Kúria relevánsnak, hogy bár a Szerződés 2) pontja szerint a fizető-parkolóhelyek esetében az ingatlanok hasznosítási jogáért a Megbízottnak nem kellett volna díjat fizetni a megbízó/felperes részére, a felperes, ugyancsak a Szerződésre tekintettel, a [2] pontban ismertetett V.3.1. pontnak megfelelően, mégis számlázott a részére; a számla alapján a Megbízott, felperes előadása szerint, áfalevonási jogot gyakorolt. A számlakibocsátás folytán vizsgálni kellett az azt megalapozó gazdasági esemény adójogi természetét.
[19] Az Áfa. tv. 15. §-a szerint, ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybevevője és nyújtója is. A közvetített szolgáltatásban a gazdasági folyamat a szolgáltatás nyújtójától a megrendelő felé irányul, közvetítő bevonásával, aki tehát egyidejűleg igénybevevője és nyújtója a szolgáltatásnak. A perbeli esetben azonban az állapítható meg, hogy a Megbízott nem vette igénybe, és nem közvetítette a felperes parkolási szolgáltatását, a parkolási díjakról nem közvetített szolgáltatás feltüntetésével állította ki a számlákat a szolgáltatást igénybe vevők részére - erre a Szerződés alapján nem is lett volna jogosult -, hanem a felperes helyett nyújtotta azt. A Megbízott eljárására az Áfa. tv. 15. §-a nem alkalmazható, a Megbízottnak az általa nyújtott teljesítésre csak a parkolási szolgáltatás nyújtására vonatkozó-, a felperest az Mötv. 16/A. § alapján megillető jog megszerzésével nyílt lehetősége. A jog felperes általi átengedése és a Megbízott általi megszerzése nélkül a Megbízott nem nyújthatott volna szolgáltatást és saját jogon nem számlázhatott volna az ügyfelek részére. A felperes és a Megbízott eljárása teljes mértékben megfelelt a Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata közgyűlésének a fizető-parkolóhelyek működésének és igénybevételének rendjéről szóló 21/2010. (VI. 28.) önkormányzatai rendelet szabályainak is: a fizető-parkolóhelyek üzemeltetője a Megbízott.
[20] Az Áfa. tv. 13. § (2) bekezdés a) pontja egyértelműen fogalmaz: a vagyoni értékű jogok időleges vagy végleges átengedése szolgáltatásnyújtás. A perben érintett számlákat a felperes állította ki a Megbízott részére, a gazdasági tevékenységet - az Áfa. tv. 13. § (2) bekezdés a) pontja szerinti szolgáltatásnyújtást - a felperes teljesítette, fizetési kötelezettsége a vagyoni értékű jogot megszerző Megbízottnak volt. A Megbízott által a számla alapján a felperesnek megfizetett összeget az elsőfokú bíróság helytállóan tekintette adójogi szempontból a Megbízott által megszerzett jog ellenértékének, melynek teljes tartalma alapján az alperes jogszerűen kötelezte a felperest az áfa különbözet megfizetésére.
[21] Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat tehát okszerűen, a logika szabályainak megfelelően értékelte, az irányadó jogszabályokat megjelölte, azokat helytállóan alkalmazta. A bizonyítékok és a jogszabályok összevetésével megalapozott következtetést vont le. Ítéletében meggyőződéséről a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően számot adott, a jogerős ítélet indokolása megfelelt a Pp. 221. § (1) bekezdése által támasztott követelményeknek. Erre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
[22] A Pp. 273. § (5) bekezdése a felülvizsgálati kérelem kiegészítését, a 275. § (1) bekezdése pedig a bizonyítást zárja ki, nem merült fel a tárgyalás tartásának szükségessége: a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
* * *
Teljes határozat
Az ügy száma: Kfv.I.35.590/2016/6.
A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró,
Dr. Heinemann Csilla bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Farnas József ügyvéd
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság
Az alperes képviselője: Daniné dr. Égető Mária jogtanácsos
A per tárgya: adó ügyben hozott közigazgatási határozat
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.401/2015/11. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.401/2015/11. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
A felmerült felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes, mint megbízó és a B. V. Zrt., mint megbízott (a továbbiakban: Megbízott) 2002. szeptember 26-án kötöttek a későbbiekben többször módosított Szerződést a felperes tulajdonában álló ingatlanok Megbízott általi hasznosítására, üzemeltetésére, illetve a Megbízott használatába adására. A Szerződés IV. fejezet 6. pontja tartalmazta a parkolási rendszerrel összefüggő közterületekre vonatkozó megállapodást. Annak alapján a parkolóhelyek fenntartásáról, karbantartásáról a Megbízott gondoskodik, beszedi a várakozási díjakat és szabálytalan parkolás esetén a pótdíjakat, azzal, hogy a várakozási díj és pótdíj bevétel, valamint a költségek a felperest illetik, illetve terhelik.
[2] Az V. fejezet 3. pontja megbontotta a felperest és a Megbízót terhelő számlázási kötelezettséget. A 3.1. pont szerint a parkolási üzletág bevételét a Megbízott saját nevében tartja nyilván és számlázza ki az ügyfelek részére. A felperes az őt megillető várakozási- és pótdíjról a Megbízott által készített kimutatás alapján havonta számlát bocsát ki a Megbízott részére, aki az a tárgyhónapot követő hónap 20. napjáig volt köteles felperesnek átutalni. A Megbízott a 3.2. pont alapján számlázta a felperesnek a parkolási üzletág működtetésének költségeit. A felperes által kiállított számlák a pótdíj esetében nem-, a várakozási díjnál tartalmaztak általános forgalmi adót. A számlákban áthárított áfa tartalmat a Megbízott levonhatóként vallotta.
[3] Az elsőfokú adóhatóság a 2013. április 1. - június 30. közötti időszakra áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél. A Szerződés ellenőrzött időszakra vonatkozó változatának vizsgálata kapcsán a Megbízott részére átadott ingatlanok hasznosítása körében több megállapítást tettek, érintve egyebek mellett a parkolási rendszerrel összefüggő tételeket is.
[4] A revízió adatain alapuló elsőfokú határozatot az alperes határozatával megváltoztatta, 2013. április-május-június hónapokra összesen 1.443.000 forint adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetet állapított meg, amely után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Indokolása szerint a felperes által hivatkozott, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) 15.§ szerinti közvetített szolgáltatás szabályai nem alkalmazhatók, mert a parkolási rendszerrel összefüggésben kötött megállapodás alapján a parkolási szolgáltatás nyújtására a Megbízott lett jogosult. Ahhoz, hogy ezt a tevékenységét folytathassa, fel kellett ruházni az ezt lehetővé tevő jog gyakorlásával. A jog átengedésével szolgáltatás nyújtás történt a felperes részéről, így erről kellett volna a számlát kiállítani. A jog átengedése az Áfa tv. 13.§ (1) bekezdés szerint szolgáltatás nyújtás, azon belül is a 13.§ (2) bekezdésnek megfelelő vagyoni értékű jog átengedése. Az adó alapja az Áfa tv. 65.§-ának megfelelően a Megbízott által fizetett ellenérték, az adó mértéke 27%.
[5] Az elsőfokú határozat által megállapított 1.704.000 forint áfa adókülönbözet csökkentésére azért került sor, mert az ügyfelektől a Megbízott által a pótdíj vonatkozásában még be nem szedetett, és így a felperes felé tovább nem utalt, pénzügyileg még nem rendezett összegekhez kapcsolódóan nem lehet felszámítani az áfa tartalmat.
A kereseti kérelem
[6] A felperes keresetében azért vitatta az alperesi határozatot, mert jog átruházására nem került sor. A felperes által kiállított számla nem a jog ellenértéke, hanem a parkolási díjak egyösszegű érvényesítésének bizonylata. Az Áfa tv. 15.§-ának megfelelően a szolgáltatás eredeti jogosultja a felperes, amit a Megbízott bizományosként közvetít a parkolás igénybe vevője felé.
Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Kifejtette, hogy a felperes polgári jogi szempontból értékelte azt az ügyletet, melynek kapcsán ténylegesen az állapítható meg, hogy nem a felperes maga látta el a szolgáltatást, hanem azzal a saját tulajdonában álló Megbízottat bízta meg, a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 16/A. §-ban szereplő felhatalmazás alapján. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 9/D. § (6) bekezdése alapján a várakozási díj és pótdíj összege a helyi önkormányzatot illeti meg. Ennek folytán az állapítható meg, hogy bár a felperes a feladat ellátásával megbízta a tulajdonában álló társaságot, a jogügylet egy megbízási szerződés keretein nyugszik, de a pótdíj összeg őt illeti meg.
[8] Az elsőfokú bíróság értékelése szerint az ügy adójogi megítélése is összhangban van ezen jogszabályhelyekkel: jelen esetben nem a felperes, mint önkormányzat, hanem a tulajdonában álló Megbízott látta el a parkolási szolgáltatás nyújtását, azonban ahhoz, hogy ezt a tevékenységet elvégezze, fel kell ruháznia az ezt lehetővé tevő jog gyakorlásával. A felperes a jogszabályi felhatalmazás alapján saját maga is elláthatta volna a parkolási feladatot, azonban azzal, hogy ezzel mást bízott meg, a részére származtatott jog átengedéséről beszélünk. Az Áfa tv. 13. § (1)-(2) bekezdésére tekintettel jelen esetben a felperes és a Megbízott közötti szolgáltatásnyújtás állapítható meg. A parkolási és pótdíjakat a szolgáltatás igénybe vevői, a Megbízott felé fizetik meg, a szolgáltatás az ügyfelek és közötte jön létre, a Megbízott a beszedett összegekkel elszámol. Az elszámolás adójogi szemszögből történő vizsgálata kapcsán az állapítható meg, hogy a Megbízott a beszedett összegek elszámolása után számlát kap a felperestől, ő maga pedig visszaigényli azt az áfa tartalmat, amelyet a felperes áthárított rá. A felek adójogi műveleteket végeznek, amelynek adójogi megítélésénél irányadó az Áfa tv. 2.§ a) pontja.
[9] Alkalmazandó az Áfa tv. 259.§ 6. pontja, amely szerint ellenértéknek minősül bármilyen vagyoni előny. Helyesen állapította meg az adóhatóság, hogy a felperes parkolási közszolgáltatás ellátásának gyakorlását biztosító jog átengedésével az Áfa tv. szerinti szolgáltatást nyújtott a Megbízott részére, aki a szolgáltatás igénybevételére tekintettel ellenérték megfizetésére kötelezett. A Megbízott nem a parkolási díjakat, illetve pótdíjakat, hanem azok összege alapján meghatározott ellenértéket fizet meg a felperes részére.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását és másodlagosan a keresetnek megfelelő ítélet meghozatalát kérte.
[11] Előadta, hogy az elsőfokú bíróság sajátos álláspontot foglalt el, mert az ügylet polgári jogi megítélése kapcsán elfogadta a felperes álláspontját, megbízásnak (bizománynak) tekintette a jogviszonyt, de az adójogi megítélés során az alperesét tekintette irányadónak. Ugyanakkor a parkolási jog nem lett átruházva a Megbízottra, mindössze a díjak beszedésére hatalmazták fel, vagyis a parkolási feladatok ellátásának üzemeltetőjévé vált. Az ezzel ellentétes értelmezés a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ába ütközik. Az elsőfokú bíróság azért került tévedésbe, mert nem választotta szét, nem különítette el a különböző jogviszonyokat.
[12] Helytelen az a vélemény is, hogy ha a két fél között létrejött gazdasági kapcsolat nem termékértékesítés, akkor kizárásos alapon csak szolgáltatás lehet. Jelen esetben a szolgáltatásnyújtás a Megbízott részéről az üzemeltetés ellátása volt és ezért kapott is díjat, vagyis ellenszolgáltatást. A beszedett parkolási díj és pótdíj nem szolgáltatás és ellenszolgáltatás volt a felek között, hanem az elszámolás tárgya, melynek kapcsán többször hivatkozott az Áfa tv. 15. §-ára. Ennek azért van jelentősége, mert ez a szabály irányadó minden olyan természetű ügynél, mint pl. a perbeli üzemeltetési jog gyakorlásával történő megbízás.
[13] A dolog természetéből eredő következmény, hogy csak utólagos elszámolás útján lehet a számlázást megtenni, hiszen a beszedett parkolási díj és pótdíj nagyságrendje csak adott időszak végén válik ismertté: a parkolási díj és a parkolási pótdíj a felperes és a Megbízott között nem áll szolgáltatás és ellenszolgáltatás viszonyában, az az elszámolás tárgya. Az elsőfokú bíróság ezen álláspontja ellentmond mind a Szerződésnek, mind a jogerős ítélet jogviszonyt bizományosi jelleggel minősítő megállapításának.
[14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
[16] A Pp. 275.§ (1) bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet.
[17] A felperes, mint önkormányzat egyaránt ellát az Áfa tv. hatálya alá nem tartozó közhatalmi, és az Áfa tv. hatálya alá tartozó, a 6.§ szerinti gazdasági tevékenységet. Gazdasági tevékenységének áfa rendszerezni minősítése során figyelemmel kell lenni az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény, valamint a Mötv. előírására is. A parkolási díjak esetében további speciális szabályokat tartalmaznak a Ktv. rendelkezései. A perbeli időszakban hatályos Mötv. 16/A.§ szerint a közúti járművel történő várakozási (parkolási) közszolgáltatást a helyi önkormányzat, vagy kizárólag ezen közszolgáltatási feladat ellátására alapított költségvetési szerv, 100%-os önkormányzati tulajdonban álló, jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság, vagy e gazdasági társaság 100%-os tulajdonában álló jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság, illetve önkormányzati társulás láthatja el külön törvényben szabályozottak szerint. A Ktv. 9/D.§ (6) bekezdése alapján a parkolási szolgáltatást igénybe vevő által megfizetett várakozási díj és pótdíj összege a helyi önkormányzatot illeti meg; a szolgáltató legalább a szolgáltatás ellátásához szükséges költségekre jogosult.
[18] Az Áfa tv., a Ktv. és a Mötv. rendelkezésinek összevetése alapján az állapítható meg, hogy a parkolási szolgáltatás törvényen alapuló jog gyakorlásából származó gazdasági tevékenység. A várakozási díj esetében a szolgáltatót számlakiállítási kötelezettség terheli. A pótdíjak esetében érvényesül annak szankció jellege, nem tartozik az Áfa tv. hatálya alá, a pótdíj után a szolgáltató nem számít fel áfát-t.
[19] Az egyes ügyletekhez rendelendő adókötelezettség megállapítása kapcsán mindenkor vizsgálni kell azok adójogilag megragadható tényleges tartalmát, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 1.§ (7) bekezdésének megfelelően. Ennek folytán helytállóan járt el az elsőfokú bíróság amikor, összhangban a 724/B/1994. AB határozattal, megállapította ugyan, hogy a perbeli jogügylet egy megbízási szerződés keretein nyugszik, de annak adójogi megítélése során a polgári jogi normák helyett az adójogszabályokat tekintette irányadónak, és azok alapján vonta le következtetéseit. Szintén az Art. 1.§ (7) bekezdésére figyelemmel tekintette a Kúria relevánsnak, hogy bár a Szerződés 2) pontja szerint a fizető-parkolóhelyek esetében az ingatlanok hasznosítási jogáért a Megbízottnak nem kellett volna díjat fizetni a megbízó/felperes részére, a felperes, ugyancsak a Szerződésre tekintettel, a 2] pontban ismertetett V.3.1. pontnak megfelelően, mégis számlázott a részére; a számla alapján a Megbízott, felperes előadása szerint, áfa levonási jogot gyakorolt. A számlakibocsátás folytán vizsgálni kellett az azt megalapozó gazdasági esemény adójogi természetét.
[20] Az Áfa tv. 15.§ szerint, ha az adóalany valamely szolgáltatás nyújtásában a saját nevében, de más javára jár el, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a szolgáltatásnak igénybe vevője és nyújtója is. A közvetített szolgáltatásban a gazdasági folyamat a szolgáltatás nyújtójától a megrendelő felé irányul, közvetítő bevonásával, aki tehát egyidejűleg igénybe vevője és nyújtója a szolgáltatásnak. A perbeli esetben azonban az állapítható meg, hogy a Megbízott nem vette igénybe, és nem közvetítette a felperes parkolási szolgáltatását, a parkolási díjakról nem közvetített szolgáltatás feltüntetésével állította ki a számlákat a szolgáltatást igénybe vevők részére - erre a Szerződés alapján nem is lett volna jogosult -, hanem a felperes helyett nyújtotta azt. A Megbízott eljárására az Áfa tv. 15.§ nem alkalmazható, a Megbízottnak az általa nyújtott teljesítésre csak a parkolási szolgáltatás nyújtására vonatkozó-, a felperest a Mötv. 16/A.§ alapján megillető jog megszerzésével nyílt lehetősége. A jog felperes általi átengedése és a Megbízott általi megszerzése nélkül a Megbízott nem nyújthatott volna szolgáltatást és saját jogon nem számlázhatott volna az ügyfelek részére. A felperes és a Megbízott eljárása teljes mértékben megfelelt a Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata közgyűlésének a fizető-parkolóhelyek működésének és igénybevételének rendjéről szóló 21/2010. (VI.28.) önkormányzatai rendelet szabályainak is: a fizető-parkolóhelyek üzemeltetője a Megbízott.
[21] Az Áfa tv. 13. § (2) bekezdés a) pontja egyértelműen fogalmaz: a vagyoni értékű jogok időleges vagy végleges átengedése szolgáltatás nyújtás. A perben érintett számlákat a felperes állította ki a Megbízott részére, a gazdasági tevékenységet - az Áfa tv. 13.§ (2) bekezdés a) pontja szerinti szolgáltatás nyújtást - a felperes teljesítette, fizetési kötelezettsége a vagyoni értékű jogot megszerző Megbízottnak volt. A Megbízott által a számla alapján a felperesnek megfizetett összeget az elsőfokú bíróság helytállóan tekintette adójogi szempontból a Megbízott által megszerzett jog ellenértékének, melynek teljes tartalma alapján az alperes jogszerűen kötelezte a felperest az áfa különbözet megfizetésére.
[22] Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat tehát okszerűen, a logika szabályainak megfelelően értékelte, az irányadó jogszabályokat megjelölte, azokat helytállóan alkalmazta. A bizonyítékok és a jogszabályok összevetésével megalapozott következtetést vont le. Ítéletében meggyőződéséről a Pp. 206.§ (1) bekezdésének megfelelően számot adott, a jogerős ítélet indokolása megfelelt a Pp. 221.§ (1) bekezdés által támasztott követelményeknek. Erre figyelemmel a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[23] A pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére.
[24] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest.
[25] Tárgyalás tartását a felek egyike sem kérte, és mivel a Pp. 272.§ (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem kiegészítését, a 275.§ (1) bekezdés pedig a bizonyítást zárja ki, nem merült fel a tárgyalás tartásának szükségessége: a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2017. február 9.
dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, dr. Heinemann Csilla sk. bíró