A Debreceni Ítélőtábla Pf.20125/2009/4. számú határozata kártérítés (SZEMÉLYISÉGI JOG megsértésével okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 163. §, 164. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 84. §, 339. §, 355. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. §, 1993. évi LXXIX. törvény (Közokt. tv.) 66. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 10. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Riczu András, Urhegyi Béla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.125/2009/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a Morley Allen & Overy Iroda (1075 Budapest, Madách Imre út 13-14. A. épület III. emelet, ügyintéző: Dr. Sahin-Tóth Balázs ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve, címe I. rendű, III.rendű felperes neve, címe III. rendű, IV. rendű felperes neve, címe IV. rendű, V.rendű felperes neve, címe V. rendű, VI.rendű felperes neve, címe VI. rendű felpereseknek - a Dr. V. K. jogi előadó által képviselt alperes neve, címe alperes ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása nem vagyoni kártérítés iránt indított perében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2009. január 26-án meghozott 13.P.20.580/2008/24. számú ítélete ellen az I., III., IV., V. és VI. rendű felperes részéről 25. sorszámon benyújtott - kiegészített - fellebbezés alapján - a 2009. november 19-én megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek személyenként 5 000 - 5 000 (Ötezer-ötezer) forint másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

Az E. a H. H. Gy. Alapítvány által indított közérdekű kereset alapján a Debreceni Ítélőtábla a 2006. június 9-én meghozott Pf.I.20.683/2005/7. sorszámú jogerős ítéletében, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva, megállapította, hogy az alperes azzal az intézkedésével, hogy az általa fenntartott B. Általános és M-A K. T. Ny. Iskolának az E. Általános Iskolával, illetve a K.I. Általános Iskolával, a K. Általános Iskolának a F.H. Általános Iskolával; a S. Általános és M-A K. T. Ny. Iskola és V. P. Intézetnek a J.A. Általános Iskolával való igazgatási és gazdasági integrációjának 2004. július 1-jei időpontjában elmulasztotta a beiskolázási körzet tekintetében való integrációt és arra csak 2005. augusztus 30-i hatállyal került sor megsértette a felperes által képviselt roma származású tanulók egyenlő bánásmódhoz való jogát. Ezért kötelezte az alperest, hogy a másodfokú ítélet rendelkező részét a felek megjelölésével juttassa el a M. T. Irodához.

A II. rendű felperes a m.-i S. A-M K. T. Ny. Iskola J.A. Tagiskolájában végzett a 2004/2005. tanévben, a III. rendű felperes a m.-i K. Általános Iskola F.H. Tagiskolájában 2004/2005. tanévben, míg a többi felperes az utóbbi általános iskola tagiskolájában 2005/2006. tanévben.

A felperesek a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.683/2005/7. számú jogerős ítéletére történő hivatkozással nem vagyoni kártérítést igényeltek az alperestől eredménytelenül. A 2008. március 5-én előterjesztett keresetükben kérték, hogy a bíróság állapítsa meg azt, hogy az alperes megsértette a felperesek személyhez fűződő jogait, kötelezze az alperest arra, hogy adjon megfelelő elégtételt két országos napilapban fizetett hirdetés megjelentetésével; valamint kötelezze az alperest, hogy fizessen meg a felperesek részére fejenként 500 000 - 500 000 forint nem vagyoni kártérítést, annak a 2008. január 1-től számított késedelmi kamataival, valamint perköltségekkel.

Egyebek között arra hivatkoztak, hogy az iskolai integráció nem teljes körű megvalósítása miatt az alperes részéről a jogsértés tényét a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.683/2005/7. számú jogerős ítélete már megállapította. Álláspontjuk szerint ezzel megállapította a felperesek kárigényének a jogalapját is, mert az külön bizonyításra már nem szorul; hogy a felperesek el voltak zárva attól a lehetőségtől, a magasabb oktatási színvonalat képviselő székhelyi iskolába átiratkozzanak. Az alperes által tanúsított jogsértő magatartás következményeként a felperesek életlehetőségei hátrányosan alakultak, életminőségük sérült.

A nem vagyoni kártérítés iránti kereset összegszerűségét illetően arra hivatkoztak, hogy ezzel a hátránnyal szemben a felperesek által a keresetükben megjelölt összegű nem vagyoni kártérítés nyújthat megfelelő mértékű kompenzációt.

Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint önmagában a jogsértés megállapítása a kártérítés alapjául nem szolgálhat. A felpereseknek bizonyítania kell, hogy őket a jogellenes magatartással okozati összefüggésben olyan nem vagyoni hátrány érte, amely indokolja a nem vagyoni kárpótlás megállapítását.

A jogalaptól függetlenül az igényelt nem vagyoni kárpótlás összegét is eltúlzottnak tartotta hivatkozva arra, hogy az alperesi adminisztratív jellegű mulasztás olyan érdeksérelmet a felpereseknél nem okozhatott, amely a magas összegű kártérítés megállapítására alapul szolgálhat. Rámutatott arra, hogy a felperesek által az összegszerűség alátámasztására hivatkozott eseti döntések alapjául szolgáló tényállás és a jelen per olyan mértékben különbözőek, hogy azok között párhuzamot vonni nem lehet.

Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárást követően 24. sorszámon meghozott ítéletében a pernek a II. rendű felperessel (elállása folytán) szemben történt megszüntetését követően megállapította; az alperes azzal az intézkedésével, hogy az általa fenntartott K. Általános Iskolának a F.H. Általános Iskolával való igazgatási és gazdasági integrációjának 2004. július 1-jei időpontjában elmulasztotta a beiskolázási körzet tekintetében való integrációt (s arra csak 2005. augusztus 30-i hatállyal került sor), megsértette az I., III., IV. és V. rendű felperesek egyenlő bánásmódhoz való jogát.

Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte őket az alperes javára 15 napon belül személyenként 10 000 - 10 000 forint perköltség megfizetésére. Rendelkezett arról is, hogy a le nem rótt illetéket az állam viseli.

A nem vagyoni kártérítés iránti kereseteket elutasító döntését a következőkkel indokolta:

Téves, hogy a felperesek kárigényének a jogalapját a Debreceni Ítélőtábla hivatkozott jogerős ítélete már megállapította volna. Ahhoz ugyanis a kártérítés általános szabályai szerint szükséges azt vizsgálni és bizonyítani, hogy az alperes által megvalósított jogsérelemmel összefüggésben a felpereseket olyan hátrány érte, amely indokolja a nem vagyoni kárpótlás megállapítását.

Nem találta megállapíthatónak ilyenként az elsőfokú bíróság azt, hogy a jelen perben érintett K. Általános Iskola, mint székhelyi iskola és a F.H. Általános Iskola, mint tagiskola között az oktatási színvonal eltérő volt az utóbbi kárára. Ilyen megállapítást a Debreceni Ítélőtábla jogerős ítélete nem tartalmazott, a jelen perben pedig az erre vonatkozó tényállításukat a felperesek nem tudták bizonyítani. Az arra alkalmas objektív szempontok alapján elvégzett összehasonlítás eredményeként, valamint a beszerzett szakértői véleményekből az elsőfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a felperesek előadásával szemben a tagiskolában az oktatás megfelelő színvonalú, s "a roma gyerekek integrációjával kapcsolatosan kiemelkedő". Ebből azt a következtetést vonta le, hogy önmagában amiatt, hogy a beiskolázási körzethatárok módosításra nem kerültek a gazdasági integrációval egyidejűleg, a felpereseket kár nem érte.