957/B/1994. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 63. § (2) bekezdés a) pontja "a közbiztonság érdekében" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 63. § (2) bekezdés a) pontja első fordulatának megsemmisítését azért kérte, mert véleménye szerint a közbiztonság érdekében történő azonnali végrehajthatóság ellentétes mind a nemzetközi jogelvekkel, mind a jogorvoslathoz való joggal, ezáltal sérti az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében és az 57. § (5) bekezdésben foglaltakat.
2. Az Alkotmánybíróság által vizsgált jogszabályi rendelkezés a következő:
Az Áe. 63. § értelmében: "(1) A fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve ha a közigazgatási szerv a határozat azonnali végrehajtását rendelte el.
(2) A határozat azonnali végrehajtását akkor lehet elrendelni, ha
a) életveszély miatt vagy a közbiztonság érdekében az szükséges, illetőleg az azonnali végrehajtás elmaradása jelentős vagy helyrehozhatatlan kárral járna,
b) a határozat valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik,
c) törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet más fontos ok miatt lehetővé teszi.
(3) A határozat azonnali végrehajtását a határozatban ki kell mondani, és külön meg kell indokolni."
Az Alkotmány indítványozó által felhívott rendelkezései:
7. § (1) bekezdés: "A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját."
57. § (5) bekezdés: "A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó szerint a nemzetközi jog általánosan elismert elveivel ellentétes az, hogy a rendőrhatóság - "a közbiztonság érdekében" szövegrészre tekintettel - "diszkrecionális jogkörben, előzetesen végrehajtja saját döntéseit". Ezzel szemben megállapítható, hogy a kérdéses rendelkezés semmifajta értékelhető összefüggésben nem áll a nemzetközi jog általánosan elismert szabályaival. Az indítványnak ez a része alaptalan, ezért a továbbiakban csak a jogorvoslathoz való jog összefüggéseit vizsgálta az Alkotmánybíróság.
2. Az Alkotmánybíróság már több döntésében foglalkozott az államigazgatási eljárás jogorvoslati rendszerével. Ennek során kifejtette, hogy a jogorvoslatnak az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében megfogalmazott követelmények kielégítése szempontjából elég egyfokúnak lennie, továbbá pedig ennek az alapvető jognak az érvényesüléséhez hozzátartozik az, hogy általában, fő szabály szerint a jogorvoslat kezdeményezése a sérelmezett döntés végrehajtására halasztó hatályú legyen [953/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 432, 434-435].
Az Áe. ezen elvet a halasztó hatály általános szabályának kimondásával valósítja meg. Bizonyos esetekben azonban lehetővé teszi - a megfellebbezhető illetve bíróság előtt megtámadható - határozat végrehajtását valamely fontos, méltányolandó érdekre tekintettel. Ilyen, többek között, a társadalomnak a közbiztonsághoz fűződő érdeke is, amelyet kimeríthet egy baleseti vagy más egyéb veszélyforrás azonnali elhárításának szükségessége. Ebben az esetben az egyén jogorvoslathoz való joga és a közérdek körébe tartozó közbiztonság fenntartása iránti társadalmi érdek közötti ellentétet a jogalkotó az azonnali végrehajthatóság kimondásának lehetőségével oldja fel, mert a hatóság azonnali cselekvését ilyenkor biztosítani kell.
Ugyanakkor az egyén jogorvoslathoz való joga valójában ezáltal nem szűnik meg, hiszen a végrehajtás elrendelésére tekintet nélkül az érdemi döntés ellen fellebbezhet, illetve kérheti a bírósági felülvizsgálatot. Ahogy pedig arra az Alkotmánybíróság már több ízben rámutatott, a jogorvoslathoz való jog immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy a magasabb fórumhoz fordulás lehetősége. A nem érdemi, nem ügydöntő határozat esetén ilyen felülvizsgálatot nem kötelező biztosítani [5/1992. (I. 30.) AB határozat ABH 1992, 27, 31; 22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 109].
Az Alkotmánybíróság rámutat: az ügyfél az érdemi határozat elleni fellebbezésében illetve az államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló keresetében kérheti az azonnal végrehajthatóvá nyilvánítás felülvizsgálatát. A felettes szervnek az Áe. 85. § (1) bekezdése, a bíróságnak pedig a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 332. § (3) bekezdése alapján jogában áll a végrehajtás felfüggesztése. Azokban az esetekben, ahol a végrehajtás egymozzanatú, és már nincsen mód felfüggesztésre, ez a lehetőség nyilván nem érvényesül, de a fentiek alapján ez a korlátozás nem tekinthető alkotmányellenesnek.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1999. április 19.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró