62017CO0632[1]

A Bíróság végzése (hetedik tanács), 2018. november 28. Powszechna Kasa Oszczędności (PKO) Bank Polski S.A. w Warszawie kontra Jacek Michalski. A Sąd Rejonowy w Siemianowicach Śląskich (Lengyelország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke - Fogyasztóvédelem - 93/13/EGK irányelv - A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek - 2008/48/EK irányelv - Banki könyvi kivonatra alapított fizetési meghagyásos eljárás - Annak lehetetlensége, hogy a bíróság a fogyasztó keresetének hiányában a szerződési feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegét értékelje. C-632/17. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hetedik tanács)

2018. november 28. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke - Fogyasztóvédelem - 93/13/EGK irányelv - A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek - 2008/48/EK irányelv - Banki könyvi kivonatra alapított fizetési meghagyásos eljárás - Annak lehetetlensége, hogy a bíróság a fogyasztó keresetének hiányában a szerződési feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegét értékelje"

A C-632/17. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Sąd Rejonowy w Siemianowicach Śląskich (Siemianowice Śląskie-i kerületi bíróság, Lengyelország) a Bírósághoz 2017. november 9-én érkezett, 2017. október 4-i határozatával terjesztett elő

a Powszechna Kasa Oszczędności (PKO) Bank Polski S.A.

és

Jacek Michalski között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),

tagjai: A. Prechal, a harmadik tanács elnöke, a hetedik tanács elnökeként eljárva, C. Toader (előadó) és A. Rosas bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Powszechna Kasa Oszczędności (PKO) Bank Polski S.A. képviseletében W. Sadowski adwokat és E. Buczkowska radca prawny,

- a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében K. Herbout-Borczak és N. Ruiz García, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzatának 99. cikke alapján, indokolt végzéssel határoz,

meghozta a következő

Végzést

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 6. cikke (1) bekezdésének és 7. cikke (1) bekezdésének, valamint a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 133., 66. o.; helyesbítések: HL 2009. L 207., 14. o.; HL 2010. L 199., 40. o.; HL 2011. L 234., 46. o.) 10. cikkének és 22. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a Varsóban (Lengyelország) székhellyel rendelkező bank, a Powszechna Kasa Oszczędności (PKO) Bank Polski S.A. (a továbbiakban: PKO) és Jacek Michalski között a PKO által kibocsátott hitelkártya útján kölcsönzött összegek visszatérítésének J. Michalski általi elmulasztása miatt kibocsátott és a PKO banki könyvi kivonatára alapított fizetési meghagyás tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 93/13 irányelv

3 A 93/13 irányelv huszonnegyedik preambulumbekezdése kifejti, hogy "a tagállamok bíróságainak és közigazgatási szerveinek megfelelő és hatékony eszközökkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy megszüntessék a fogyasztókkal kötött szerződésekben a tisztességtelen feltételek alkalmazását".

4 A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:

"A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket."

5 Ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását."

A 2008/48 irányelv

6 A 2008/48 irányelv (31) preambulumbekezdése a következőket fejti ki:

"Annak érdekében, hogy a fogyasztók a hitelmegállapodás szerinti jogaikat és kötelezettségeiket megismerhessék, a hitelmegállapodásnak világosan és tömören tartalmaznia kell valamennyi szükséges információt."

7 Ezen irányelv 10. cikke felsorolja többek között azokat az információkat, amelyeket a hitelmegállapodásokban világosan és tömören említeni kell.

8 Az említett irányelv 22. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Amennyiben ez az irányelv harmonizált rendelkezéseket tartalmaz, a tagállamok nem tarthatnak fenn vagy a nemzeti jogukba nem vezethetnek be az ebben az irányelvben meghatározottaktól eltérő rendelkezéseket."

A lengyel jog

9 A kodeks postępowania cywilnego (polgári perrendtartás) alapeljárásban alkalmazandó szövege (a továbbiakban: kpc) szabályozza a fizetési meghagyásos eljárást.

10 A kpc 484. cikkének 2. és 3. §-a a következőket írja elő:

"2. § A bíróság a jogosult által az eljárást megindító irattal előterjesztett írásos kérelmen alapuló fizetési meghagyásos eljárás alapján dönt.

3. § Az ügyet tanácsban vizsgálják."

11 A kpc 485. cikkének 1. és 3. §-a értelmében:

"1. § A bíróság fizetési meghagyásról szóló végzést bocsát ki, ha a jogosult pénzkövetelést [...] érvényesít, és a követelését alátámasztó körülmények [...] a keresetlevélhez mellékelt [dokumentumokkal] bizonyításra kerültek [...].

[...]

3. § A bíróság fizetési meghagyásról szóló végzést bocsáthat ki, ha valamely bank a képviseletére felhatalmazott személy által aláírt és a bank bélyegzőjével ellátott banki könyvi kivonat, valamint a fizetésre felszólító levél adós részére történő kézbesítését alátámasztó bizonyíték alapján követelést érvényesít."

12 A kpc 486. cikkének 1. §-a értelmében:

"Ha a fizetési meghagyás elfogadását semmilyen jogalap nem igazolja, az elnök tárgyalást tűz ki, kivéve ha az ügy megvizsgálható tanácsban."

13 A kpc 491. cikkének 1. §-a a következőképpen rendelkezik:

"A bíróság a fizetési meghagyásról szóló végzésben felszólítja a kötelezettet, hogy a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított két héten belül a kamatokkal együtt egyenlítse ki a teljes követelést, vagy pedig e határidőn belül nyújtson be a végzéssel szemben ellentmondást."

14 A kpc 492. cikkének 1. §-a a következőket mondja ki:

"A fizetési meghagyásról szóló végzés annak kibocsátásával végrehajtási lap kiállítása nélkül is végrehajtható biztosítási jogcímnek minősül. [...]"

15 A kpc 493. cikkének 1. §-a értelmében:

"Az ellentmondást a fizetési meghagyásról szóló végzést kibocsátó bírósághoz kell benyújtani. A kötelezettnek az ellentmondásban nyilatkoznia kell arról, hogy a fizetési meghagyásról szóló végzést teljes egészében vagy részben vitatja-e, elő kell adnia azokat a jogalapokat és kifogásokat, amelyeket az azokkal kapcsolatos jogvesztés elkerülése érdekében az érdemi védekezés előtt érvényesíteni kell, valamint elő kell terjesztenie a tényeket és bizonyítékokat. A bíróság figyelmen kívül hagyja az elkésetten előadott állításokat és bizonyítékokat, kivéve ha a kötelezett hitelt érdemlően igazolja, hogy az ellentmondásban önhibáján kívül nem adta elő azokat, hogy az elkésetten előadott állítások és bizonyítékok figyelembevétele nem késlelteti az ügy vizsgálatát vagy hogy más rendkívüli körülményeket kell figyelembe venni [...]"

16 A kpc 494. cikkének 1. §-a értelmében:

"A bíróság elutasítja azt az ellentmondást, amelyet a határidő lejárta után nyújtottak be, arra az illetéket nem rótták le, vagy az más okokból nem elfogadható, valamint azt az ellentmondást, amelynek szabálytalanságait a jogosult határidőn belül nem orvosolta."

17 A 2005. július 28-i ustawa o kosztach sądowych w sprawach cywilnych (a polgári ügyekben az eljárási költségekről szóló törvény, 2005. évi Dz. U., 167. sz., 1398. alszám, a továbbiakban: az eljárási költségekről szóló törvény) 19. cikkének (4) bekezdése értelmében:

"Amennyiben a kötelezett a fizetési meghagyásos eljárás alapján kibocsátott, fizetési meghagyásról szóló végzéssel szemben ellentmondással él, az eljárási költségek háromnegyedét köteles viselni."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

18 2015. december 21-én a PKO hitelkártya biztosítására és használatára vonatkozó szerződést kötött J. Michalskival.

19 2017. március 29-én a PKO felszólítást küldött J. Michalski részére azon összegek megfizetésére, amelyekkel véleménye szerint utóbbi tartozott neki. Mivel J. Michalski nem fizette meg az említett összegeket, a PKO 2017. május 26-án a kpc 485. cikke 3. §-ának megfelelően fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet nyújtott be a Sąd Rejonowy w Siemianowicach Śląskichhoz (Siemianowice Śląskie-i kerületi bíróság, Lengyelország) 6788, 21 lengyel zloty (PLN) (hozzávetőleg 1580 euró) szerződéses kamatokkal növelt összege tekintetében. Ezt a kérelmet a PKO képviseletére felhatalmazott személy által aláírt és e bank bélyegzőjével ellátott banki könyvi kivonat, valamint a fizetésre felszólító levél J. Michalski részére történő kézbesítését alátámasztó bizonyíték kísérte.

20 A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az ilyen kivonaton alapuló fizetési meghagyásos eljárást a lengyel bankok gyakran alkalmazzák a követelésük behajtása érdekében. Ez a gyakorlat abból áll, hogy a kérelemhez csatolják a banki könyvi kivonatot a kpc 485. cikke 3. §-ának megfelelően, azonban nem nyújtanak be más olyan dokumentumot, amely a fogyasztói hitelmegállapodás és annak feltételei fennállását igazolja.

21 A kérdést előterjesztő bíróság arra is emlékeztet, hogy a fizetési meghagyásos eljárás a lengyel jog alapján két szakaszból áll. Az első szakaszban és a banki követelés fennállása esetén a bíróság a fizetési meghagyásról szóló végzés kibocsátásához csak a benyújtott kivonat alaki szabályszerűségét vizsgálja meg hivatalból, mivel az ilyen végzés kibocsátását igazoló lényeges jogalapról van szó. Azok a kritériumok, amelyek igazolhatják e végzés kibocsátásának megtagadását, kizárólag a kpc 485. cikke 3. §-ának szövegéből tűnnek ki. A hitelező tehát nem köteles konkrétan a hivatkozott követelés jogalapjait bizonyítani azzal, hogy többek között benyújtja a fogyasztói kölcsönszerződést.

22 Az eljárás második szakasza esetleges jellegű. Azt a bank adósa által a fizetési meghagyásról szóló végzéssel szemben benyújtott ellentmondással indítják, és az adós ez alkalommal hivatkozhat olyan esetleges kifogásokra, amelyek az őt a bankhoz kötő szerződést érintik. A kpc 493. cikkének a 491. cikke 1. §-ával összefüggésben értelmezett 1. §-a értelmében annak a fogyasztónak, aki az említett végzéssel szemben ellentmondással él, be kell tartania az ellentmondásra nyitva álló kéthetes határidőt, valamint az ilyen ellentmondás benyújtásához szükséges alaki követelményt. Továbbá az eljárási költségekről szóló törvény 19. cikkének (4) bekezdése szerint az említett fogyasztó az eljárási költségek háromnegyedét köteles viselni.

23 A kérdést előterjesztő bíróság azt is kifejti, hogy a fizetési meghagyásról szóló, véglegessé vált végzés jogerős, és a kpc 492. cikkének 1. §-a értelmében kibocsátásával végrehajtható biztosítási jogcímnek minősül, és nem szükséges végrehajtási lap kiállítása.

24 E bíróság szerint az elé terjesztett kereset különbözik a 2012. június 14-iBanco Español de Crédito ítélet (C-618/10, EU:C:2012:349) és a 2016. február 18-iFinanmadrid EFC ítélet (C-49/14, EU:C:2016:98) alapjául szolgáló ügyektől, amelyekben a nemzeti bíróságok rendelkeztek a szerződő felek jogait és kötelezettségeit meghatározó szerződéses dokumentumokkal, ily módon lehetőségük volt arra, hogy az e dokumentumokban szereplő tisztességtelen feltételek alkalmazását mellőzzék.

25 A kérdést előterjesztő bíróság a 2016. április 21-iRadlinger és Radlingerová ítéletre (C-377/14, EU:C:2016:283, 50. pont) hivatkozással kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy valamely bank banki könyvi kivonata alapján végrehajtott fizetési meghagyásos eljárás nem jár-e azzal a hatással, hogy rendkívül nehézzé, sőt lehetetlenné teszi a többek között a 93/13 és a 2008/48 irányelv értelmében a fogyasztóvédelmi szabályozással a fogyasztó részére biztosított jogok utóbbi általi gyakorlását egyrészt amiatt, hogy nem közlik a bírósággal a fogyasztó és a bank között fennálló jogi kapcsolatra vonatkozó információkat, másrészt hogy nem küldik meg a fogyasztónak az összes bizonyítékot.

26 E körülmények között a Sąd Rejonowy w Siemianowicach Śląskich (Siemianowice Śląskie-i kerületi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a [93/13] irányelv rendelkezéseit, különösen a 6. cikkének (1) bekezdését és a 7. cikkének (1) bekezdését, valamint a [2008/48] irányelv rendelkezéseit, különösen a 10. cikkét és a 22. cikkének (1) bekezdését, hogy azokkal ellentétes valamely követelésnek a bank (hitelező) által a fogyasztóval (adós) szemben a [kpc] [...] 485. cikkének 3. és azt követő §-ai szerinti fizetési meghagyásos eljárás keretében a bank vagyoni jogaira és kötelezettségeire vonatkozó nyilatkozatok megtételére felhatalmazott személy által aláírt és a bank bélyegzőjével ellátott banki könyvi kivonat, valamint a fizetésre felszólító levél adós részére történő kézbesítését alátámasztó bizonyíték alapján történő érvényesítése?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

27 Eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében a Bíróság többek között, ha az előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy ha az elé terjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek, az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.

28 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítéletben (C-176/17, EU:C:2018:711) a Bíróság az ugyanezen kérdést előterjesztő bíróság által feltett hasonló kérdésekre válaszolt. Márpedig az uniós jognak az ebben az ítéletben adott értelmezése az ez utóbbi kérdésre adandó válasz szempontjából is releváns.

29 Ugyanis, jóllehet az alapügy eltér a 2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet (C-176/17, EU:C:2018:711) alapjául szolgáló ügytől, amennyiben az alapügyben szóban forgó, fizetési meghagyásról szóló végzést a kpc 485. cikke 3. §-ának megfelelően valamely bank banki könyvi kivonata, nem pedig a kpc 485. cikkének 2. §-a értelmében váltó alapján bocsátották ki, ez a két ügy a fizetési meghagyásos eljárásokra vonatkozó ugyanazon eljárási szabályokat érinti.

30 E körülmények között a jelen ügyben az eljárási szabályzat 99. cikkét kell alkalmazni.

31 Mivel a 2008/48 irányelv nem vezetett be harmonizációt a bankok banki könyvi kivonataira mint a fogyasztói hitelmegállapodásból eredő követelés behajtását lehetővé tévő tényezőre vonatkozóan, a 22. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazható az alapügyben szereplőkhöz hasonló körülmények között (lásd analógia útján: 2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 36. pont).

32 Következésképpen a feltett kérdés megválaszolására kizárólag a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésére és 7. cikkének (1) bekezdésére, valamint a 2008/48 irányelv 10. cikkére tekintettel kerül sor.

33 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkét és 7. cikkének (1) bekezdését, valamint a 2008/48 irányelv 10. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi fizetési meghagyásról szóló végzésnek valamely bank banki könyvi kivonatán mint a fogyasztói hitelmegállapodásból eredő követelés fennállását igazoló tényezőn alapuló kibocsátását, amikor a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság nem rendelkezik jogosultsággal arra, hogy e megállapodás feltételeinek esetlegesen tisztességtelen jellegét megvizsgálja, és megbizonyosodjon afelől, hogy e megállapodásban szerepelnek az említett 10. cikkben említett információk.

34 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve.

35 Az eladókkal vagy szolgáltatókkal szemben kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók számára biztosított védelemhez fűződő közérdek jellegére és fontosságára tekintettel a 93/13 irányelv - amint az 7. cikkének az irányelv huszonnegyedik preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből következik - arra kötelezi a tagállamokat, hogy rendelkezzenek megfelelő és hatékony eszközökről annak érdekében, hogy "megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását" (2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36 E körülmények között hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a nemzeti bíróság - amennyiben a rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek - hivatalból köteles vizsgálni a 93/13 irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, ezzel ellensúlyozván a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató közötti egyenlőtlen helyzetet (2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37 A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy a fizetési meghagyásos eljárás első szakaszában vizsgálata a bank banki könyvi kivonata alaki szabályszerűségének ellenőrzésére korlátozódik. Ezért e bíróság megjegyzi, hogy nem rendelkezik az érintett kölcsönszerződésből eredő valamennyi ténybeli vagy jogi elemmel.

38 Ebből következik, hogy az alapügyben szereplőkhöz hasonló körülmények között valamely nemzeti bíróság nem tudja elvégezni a szerződési feltétel esetlegesen tisztességtelen jellegének vizsgálatát mindaddig, amíg nem rendelkezik az erre vonatkozó összes ténybeli vagy jogi elemmel (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 47. pont).

39 Egyébiránt, jóllehet - amint azt a lengyel kormány a Bíróság előtt észrevételeiben hangsúlyozta - a kpc 486. cikkének 1. §-ából kitűnik, hogy az eljáró tanács elnöke tárgyalási határnapot tűzhet ki, kivéve ha az ügy megvizsgálható tanácsban, ami lehetővé tenné az érintett fogyasztói hitelmegállapodás megvizsgálását, az említett tanács elnökének e jogköre a fizetési meghagyásról szóló végzés megalapozásához elegendő információ hiányától függ. Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatása szerint az ilyen feltétel az alapügyben nem teljesül (lásd analógia útján: 2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 48-50. pont).

40 Mindenesetre, amennyiben az EUMSZ 267. cikk alapján a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a 93/13 irányelv 7. cikkéből levezesse azokat a szempontokat, amelyek meghatározzák annak keretét, amely lehetővé teszi az ezen irányelvből eredő kötelezettségek betartásának hivatalból történő értékelését, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy a kpc 486. cikkének 1. §-ához hasonló valamely rendelkezés az adott esetben biztosíthat-e számára egy ilyen keretet (2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 52. pont).

41 A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra is, hogy a fogyasztói hitelmegállapodásból eredő jogviszony vizsgálatára csak akkor kerül sor, ha a fogyasztó ellentmondást nyújt be a fizetési meghagyással szemben.

42 E vonatkozásban úgy kell tekinteni, hogy amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárás annak csak az első szakaszára vonatkozik, ezt az eljárást mégis a maga egészében kell vizsgálni, ideértve mind az ellentmondás benyújtása előtti első szakaszt, mind az ahhoz kapcsolódó második szakaszt (2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 54. pont).

43 Márpedig a valamely szerződési feltétel állítólag tisztességtelen jellegének vizsgálatára irányuló eljárásoknak az uniós jog általi harmonizációja hiányában az ilyen eljárások az egyes tagállamok belső jogrendjébe tartoznak, azzal a feltétellel azonban, hogy az egyenértékűség elvét, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében előírt hatékony jogorvoslathoz való jogot tiszteletben tartják (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 57. pont).

44 Az egyenértékűség elvét illetően meg kell állapítani, hogy nem áll a Bíróság rendelkezésére olyan információ, amely kételyt ébreszthetne az alapügy tárgyát képező szabályozás ezen elvvel való összhangját illetően (2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 58. pont).

45 Ami a hatékony jogorvoslathoz való jogot illeti, rá kell mutatni arra, hogy a 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdéséből eredő és az azon jogok tiszteletben tartásának biztosítását lehetővé tevő eljárási szabályok előírására vonatkozó kötelezettség, amelyek a jogalanyokat a 93/13 irányelv alapján a tisztességtelen feltételek alkalmazásával szemben megilletik, magában foglalja a hatékony jogorvoslathoz való jognak a szintén az Alapjogi Charta 47. cikkében biztosított követelményét. A hatékony jogorvoslathoz való jognak egyaránt érvényesnek kell lennie az uniós jogra alapított keresetek elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróságok kijelölésére és az ilyen keresetekre vonatkozó eljárási szabályokra. Így, annak meghatározása érdekében, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló eljárás ellentétes-e a hatékony jogorvoslathoz való joggal, a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell határoznia, hogy a nemzeti jog által előírt, a felszólalási eljárásra vonatkozó szabályok nem vezetnek-e ahhoz a nem elhanyagolható veszélyhez, hogy az érintett fogyasztók nem terjesztik elő a szükséges ellentmondást (2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 59. és 61. pont).

46 A jelen esetben a kpc 491. cikkének 1. §-ából következik, hogy az ellentmondás benyújtásának határideje két hét. Továbbá e törvénykönyv 493. cikkének 1. §-a alapján a kötelezettnek az ellentmondásban nyilatkoznia kell arról, hogy a fizetési meghagyásról szóló végzést teljes egészében vagy részben vitatja-e, elő kell adnia azokat a jogalapokat és kifogásokat, amelyeket az azokkal kapcsolatos jogvesztés elkerülése érdekében érvényesíteni kell, valamint elő kell terjesztenie a tényeket és bizonyítékokat. Az ilyen eljárási szabályok, amelyeket ilyen rövid határidőn belül kell figyelemmel követni, ahhoz a nem elhanyagolható veszélyhez vezetnek, hogy a fogyasztó nem terjeszti elő a szükséges ellentmondást, vagy hogy az nem elfogadható (2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 65. és 66. pont).

47 Továbbá az eljárási költségekről szóló törvény 19. cikkének (4) bekezdéséből következik, hogy a kötelezett köteles viselni az eljárási költségek háromnegyedét, amennyiben a fizetési meghagyásról szóló végzéssel szemben ellentmondást nyújt be, így az eladó vagy szolgáltató csak e költségek negyedét köteles viselni. Az ilyen költségek már önmagukban is alkalmasak arra, hogy a fogyasztót visszatartsák az ellentmondás benyújtásától. Még nagyobb hátrányt jelent a számára, hogy ha az ellenérdekű félhez képest minden esetben háromszoros díjat kell fizetnie (2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 67. és 68. pont).

48 Következésképpen az olyan eljárási szabályok, mint amelyek az alapügyben szerepelnek, egyrészt amennyiben a fogyasztótól megkövetelik a bírósági vizsgálathoz szükséges tényeknek és bizonyítékoknak a fizetési meghagyásról szóló végzés kézbesítésétől számított két héten belül történő előterjesztését, másrészt a fogyasztót hátrányos helyzetbe hozzák az eljárási költségek meghatározásának módja tekintetében, azzal a nem elhanyagolható kockázattal járnak, hogy az érintett fogyasztók nem terjesztik elő a szükséges ellentmondást (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 69. és 70. pont).

49 A fentiekből következik, hogy a 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan eljárás, amely fizetési meghagyás kibocsátását teszi lehetővé, amikor a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság nem rendelkezik jogosultsággal arra, hogy az érintett megállapodás feltételeinek esetlegesen tisztességtelen jellegét vizsgálja, amennyiben az e végzéssel szembeni ellentmondás benyújtásához való jog gyakorlásának szabályai nem teszik lehetővé annak biztosítását, hogy a fogyasztót ezen irányelv alapján megillető jogokat tiszteletben tartsák (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 13-iProfi Credit Polska ítélet, C-176/17, EU:C:2018:711, 71. pont).

50 A 2008/48 irányelv 10. cikkét illetően emlékeztetni kell arra, hogy ez a cikk felsorolja a hitelmegállapodásokban említendő információkat, annak érdekében, hogy a fogyasztó döntését az ügy ismeretében hozhassa meg.

51 E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy a 2008/48 irányelvből eredő követelmények tiszteletben tartásának a nemzeti bíróság által, hivatalból történő vizsgálata megfelelő eszköz az ezen irányelv 10. cikkében foglalt eredmény elérésére, valamint annak elősegítésére, hogy az irányelv (31) preambulumbekezdésében szereplő célok elérhetővé váljanak (lásd ebben az értelemben: 2016. április 21-iRadlinger és Radlingerová ítélet, C-377/14, EU:C:2016:283, 68. pont; és analógia útján: 2010. november 16-iPohotovosť végzés, C-76/10, EU:C:2010:685, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróság ezen kötelezettsége, miszerint a 2008/48 irányelvből eredő követelmények tiszteletben tartását hivatalból vizsgálja, azt feltételezi, hogy rendelkezésére álljanak az e tekintetben szükséges jogi és ténybeli elemek (lásd ebben az értelemben: 2016. április 21-iRadlinger és Radlingerová ítélet, C-377/14, EU:C:2016:283, 70. pont; és analógia útján: 2009. június 4-iPannon GSM ítélet, C-243/08, EU:C:2009:350, 32. pont).

52 Amennyiben az eljárás első szakaszában nem állnak a nemzeti bíróság rendelkezésére azok az elemek, amelyek alapján meggyőződhet a 2008/48 irányelv 10. cikke értelmében a fogyasztó tájékoztatására vonatkozó kötelezettségek tiszteletben tartásáról, mivel a fizetési meghagyásról szóló végzést kizárólag a bank banki könyvi kivonata alaki szabályszerűségének ellenőrzése alapján bocsátották ki, és tekintettel arra, hogy az ilyen végzéssel szembeni ellentmondás benyújtásához való jog gyakorlásának szabályai a jelen végzés 46-48. pontjában kifejtettekkel azonos indokokból nem teszik lehetővé, hogy biztosítsák a fogyasztót az ezen irányelv alapján megillető jogok tiszteletben tartását, a 2008/48 irányelv 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló nemzeti szabályozás.

53 A fenti megfontolásokra tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését, valamint a 2008/48 irányelv 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi fizetési meghagyásról szóló végzésnek valamely bank banki könyvi kivonatán mint a fogyasztói hitelmegállapodásból eredő követelés fennállását igazoló tényezőn alapuló kibocsátását, amikor a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság nem rendelkezik jogosultsággal arra, hogy e megállapodás feltételeinek esetlegesen tisztességtelen jellegét megvizsgálja, és megbizonyosodjon afelől, hogy e megállapodásban szerepelnek az említett 10. cikkben említett információk, amennyiben az ilyen végzéssel szembeni ellentmondás benyújtásához való jog gyakorlásának szabályai nem teszik lehetővé azon jogok tiszteletben tartásának biztosítását, amelyek a fogyasztót ezen irányelvek alapján megilletik.

A költségekről

54 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 7. cikkének (1) bekezdését, valamint a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. április 23-i 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi fizetési meghagyásról szóló végzésnek valamely bank banki könyvi kivonatán mint a fogyasztói hitelmegállapodásból eredő követelés fennállását igazoló tényezőn alapuló kibocsátását, amikor a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság nem rendelkezik jogosultsággal arra, hogy e megállapodás feltételeinek esetlegesen tisztességtelen jellegét megvizsgálja, és megbizonyosodjon afelől, hogy e megállapodásban szerepelnek az említett 10. cikkben említett információk, amennyiben az ilyen végzéssel szembeni ellentmondás benyújtásához való jog gyakorlásának szabályai nem teszik lehetővé azon jogok tiszteletben tartásának biztosítását, amelyek a fogyasztót ezen irányelvek alapján megilletik.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: lengyel.