ÍH 2012.66 AZ ALKALMAZANDÓ JOG KÉRDÉSE AZ UNIÓS TAGÁLLAMOKHOZ TARTOZÓ FELEK SZERZŐDÉSES JOGVITÁJÁBAN

Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozására figyelemmel a tagállamokban kötelezően és közvetlenül alkalmazandó EK rendelet a szerződéses kötelezettségek vonatkozásában - a felek jogválasztása hiányában - a szolgáltatást nyújtó fél szokásos tartózkodási helye szerint irányadó jogot rendeli alkalmazni [Az Európai Unióról szóló Szerződés és az Európai Unió működéséről szóló Szerződés egységes szerkezetbe foglalt változatának (2010/C.83/01.) 288. Cikke (az EKSZ korábbi 249. Cikke), 593/2008/EK rendelet preambulumának (19) és (20) bekezdése, valamint 3. Cikkének (1) bekezdése, 4. Cikkének (1) bekezdés d) pontja, 6. Cikkének (1) és (4) bekezdése.]

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 19 610,52 euró ügyvédi díjat és ezen összeg után 2008. november 5. napjától járó évi 4%-os kamatot, valamint 545 800 forint perköltséget azzal, hogy az állam által előlegezett 157 175 forint fordítói díjat az állam viseli.

Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes meg kívánta vásárolni a 23 443 Wiener Neustadt-előváros 10 440 helyrajzi számú 1869/122 ingatlanszámú ingatlant. Ennek érdekében a peres felek 2008. július 2-án ügyvédi megbízási szerződést kötöttek. A vevő és az eladók között vitás volt az ingatlan megtisztításának költsége és erre tekintettel maga a vételár is, de azt az eladók ügyvédje által korábban készített adásvételi szerződés először 500 000, majd 219 000 euróban határozta meg.

A felperes 2008. július 2-án felvette a kapcsolatot az eladók ügyvédjével, majd ezt követően 2008. július 9-től 2008. július 22-ig részben a peres felek, részben a felperes és az eladók jogi képviselője között számos megbeszélésre került sor. A felperes 2008. július 31-én az ügyvédi megbízási szerződést felmondta arra tekintettel, hogy az alperes 2008. július 10-én tett ígérete ellenére nem fizetett meg számára 3000 euró ügyvédi díjelőleget. Ezt követően a felperes 2008. október 24-én 2008. november 5-i teljesítési határidővel ügyvédi munkadíjáról és költségeiről, összesen 19 964,28 euró végösszegről számlát állított ki az alperes felé, amelyet az nem fizetett meg.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az 1979. évi 13. tvr. 24. § és 25. § f) pontja alapján a jelen eljárásban a jogvitát az osztrák jogszabályok alkalmazásával kell elbírálni.

Nem látta bizonyítottnak azt az alperesi védekezést, mely szerint a felperessel kötött szerződés nem az ingatlan adásvételi szerződés létrehozása érdekében, hanem azzal kapcsolatban jött létre, hogy az adásvétel tárgyát képező ingatlanon elvégzett bontási munkák ellenértékeként a felperes 40 000 eurót behajt az alperes számára.

Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az alperes részletes nyilatkozatot a felperes előadására nem tett, bizonyítási indítvánnyal felhívás ellenére nem élt. Erre tekintettel alaptalanul hivatkozott arra is, hogy a felperes semmiféle érdemi munkát nem végzett, mert tisztában volt azzal, hogy az eladók nem jogosultak az ingatlan értékesítésére.

Megállapította, hogy a felek között létrejött ügyvédi megbízási szerződés megfelelt az Osztrák Polgári Törvénykönyv (ABGB) 1005. §-ában írtaknak, a felperes az ügyvédi munkadíjról a számlát az osztrák ügyvédi munkadíjról szóló törvény és A díjszabály általános kritériumai (AHK) alapján állította ki. Erre tekintettel kötelezte a módosított kereseti kérelemmel egyezően az alperest 16 342,10 euró + 20% áfa, összesen 19 610,52 euro megfizetésére. Az elsőfokú bíróság a perköltségről a felperes teljes körű pernyertességére figyelemmel határozott.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben - tartalmilag - annak megváltoztatását, a kereseti kérelem elutasítását kérte változatlanul arra hivatkozva, hogy a peres felek közötti megbízási szerződés tárgya nem az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés megkötése, hanem az alperes által ledolgozott munka ellenértékének, 40 000 eurónak a behajtása volt és a felperest csak ennek eredményessége esetén illetné meg sikerdíj. Megismételte azt az előadását, hogy német nyelven nem beszél, a felperessel angolul kommunikált és ez eleve megnehezítette a peres felek közötti kapcsolattartást.