BH 2012.8.197 Megfelel a végrendelet alaki követelményének az örökhagyó névaláírása akkor is, ha az a végrendelet keltezése felett, de a végrendelet szövegétől elkülönülő helyen található. Nem minősül sem helyettesörökös-nevezésnek, sem utóörökös-nevezésnek a feltételhez kötött örökösnevezés. Nincs akadálya annak, hogy az örökhagyó a végintézkedés hatályát akár felfüggesztő, akár bontó feltételtől tegye függővé. Nem érvénytelen az örökösnevezés amiatt, hogy az örökhagyó rászorultsága esetén gondoskodást vár el az örökösétől [Ptk. 228. §, 229. § (3) bek., 629. § (1) bek., 640. § (1) bek., 645. § (1) bek., 647. § (2) bek.].

A felperes a módosított keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a P.-n 1973. szeptember 26. napján kelt írásbeli magánvégrendelet érvényességét, mert azt az örökhagyó elejétől a végéig saját kezűleg írta és aláírta, a végrendelet alakilag és tartalmilag is megfelel a Ptk. 628. és 629. §-aiban foglalt jogszabályi előírásoknak.

Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatták a megállapítás iránti kereset Pp. 123. §-ában írt együttes feltételeinek fennállását, valamint a végrendelet érvényességét. Álláspontjuk szerint a végrendelet alaki okból érvénytelen, figyelemmel arra, hogy az örökhagyó névírása nem tekinthető aláírásnak, mert az nem különül el a végrendelet szövegétől, ugyanis az aláírásnak a keltezés alatt kell lennie, nem felette. Érvelésük szerint a végrendeletben utóörökös-nevezés történt, ami tartalmilag érvénytelenné teszi a végrendeletet, illetve az örökhagyó ellenszolgáltatás fejében részesítette végrendeleti juttatásban a megnevezett örököst, amely jogszabályba - a hatályos Ptk.-ba - ütközik.

A megállapított tényállás szerint az örökhagyó - a felperes testvére - 2007. január 4-én végintézkedés hátrahagyása mellett hunyt el. A 2007. január 2. napján kelt végrendeletében örököséül a felperes gyermekét nevezte meg. A hagyatéki tárgyaláson a felperes viszont felmutatta az örökhagyótól származó, P.-n 1973. szeptember 26-án kelt végrendeletet, amelyben az örökhagyó örökösének nevezte. Ebben úgy rendelkezett, hogy ha egészségi állapota miatt gondviselésre szorulna, akkor a jelen per felperesét kérte fel, hogy gondoskodjon róla. Ezért a p.-i ingatlanát ellenszolgáltatásként a felperesnek adta. Amennyiben gondviselésre nem lenne szüksége, úgy a felperes kiskorú gyermekei lesznek az örökösök. Ez a végrendelet a hagyatéki eljárásban nem került átadásra, kihirdetésre. A 2007. január 2. napján kelt végrendeletet a felperes a hagyatéki eljárás során érvénytelennek tekintette. A közjegyző az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal adta át törvényes öröklés jogcímén az alpereseknek.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy néhai M. R. P.-n 1973. szeptember 26. napján kelt írásbeli magánvégrendelete a peres felek egymás közötti viszonyában érvényes. Indokolásának jogi okfejtése szerint a felperes jogi érdekeltségére, jogvédelme szükségességére tekintettel a megállapítási kereset törvényi feltételei fennállnak. A végrendeleten az örökhagyótól származó névaláírás a keltezés felett található ugyan, de elkülönül a végrendelet érdemi rendelkezést tartalmazó részétől, ezért a végrendelet az alaki követelményeknek megfelel. A végrendelet vitatott rendelkezését érvényes helyettes örökös-nevezésnek minősítette azzal, hogy jogellenes felfüggesztő, illetve bontó feltétel a végrendeletben nincs meghatározva. Amennyiben az örökhagyó rászorultsága esetére gondoskodást vár el, az ilyen indokból történő örökösnevezés érvényes. Megítélése szerint ezért a végrendelet a tartalmi követelményeknek is megfelel.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróságtól eltérően azt állapította meg, hogy a végrendelet helyettes örökösnevezést [Ptk. 640. § (1) bekezdése] nem tartalmaz. Kifejtette, hogy helyettes öröklésről akkor beszélhetünk, amikor az örökhagyó arra az esetre, ha az örökös az öröklésből kiesik, mást nevez örökössé (helyettes örökös). A kiesés okait a Ptk. 600. §-a felsorolja. A perben vitás öröklés esetén viszont jogszabály szerinti kiesési ok hiányában a helyettes örökösnevezés feltételei nem állnak fenn. Utóörökös-nevezés pedig nem történt, mert nem az előörököst váltotta fel a másik örökös.

Megítélése szerint az örökhagyó részéről vagylagos örö­kös­nevezés történt. Az örökhagyó a hagyatékban való részesítést feltételhez kötötte. A végrendelet hatályának beálltát az örökhagyó bizonytalan jövőbeni eseménytől tette függővé [Ptk. 228. § (1) bek.], amikor arról rendelkezett, hogy amennyiben gondviselésre szorul és a felperes gondoskodik róla, akkor a felperes örökli a vagyonát. A gondviselésre való rászorultság, a felek magatartásától független, objektív körülménynek, bizonytalan jövőbeni eseménynek minősül. Miután az nem jogellenes, a felfüggesztő feltételhez kötött végrendeleti részesítés érvénytelensége nem állapítható meg.

A jogerős ítélet ellen a II-III. rendű alperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset elutasítását kérték.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az eljáró bíróságok az irányadó jogszabályok értelmezésével helyesen jutottak-e arra a következtetésre: az örökhagyó P.-n, 1973. szeptember 26. napján kelt írásbeli magánvégrendelete a peres felek egymás közötti viszonyában érvényes.