BH 2019.2.56 I. A munkáltató az őt terhelő bizonyítási kötelezettség folytán akkor sem zárható el annak bizonyításától, hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta, ha a balesetnek nem volt szemtanúja [2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (2) bek. b) pont].

II. A bíróság a szükséges különleges szakértelem hiányában nem dönthet a munkáltató kárfelelősség alóli mentesüléséről [1952. évi III. tv. (Pp.) 177. § (1) bek., 206. § (1) bek., 2012. évi I. tv. (Mt.) 160. § (2) bek. b) pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes házastársa, G. R. J. 2012. szeptember 3-tól állt munkaviszonyban az alperesnél, 2014 januárjától a világosítók vezetője volt. A kötelező munkavédelmi oktatásokon részt vett. Ismerte a színházakban napi rutintevékenységnek számító magasban létrahasználatot igénylő munkákkal kapcsolatos munkavédelmi előírásokat (pl. a kétágú létra használata előtt hevederek ellenőrzése, a stabil talapzat szükségessége, 1 m-nél magasabban történő munkavégzés esetén másik személy közreműködése).

[2] A munkavállaló halálos kimenetelű balesetet szenvedett el 2014. december 15-én a színpadon történő munkavégzés közben, amikor az egyik lámpa búráját igyekezett visszaszerelni.

[3] Felmászott a díszletfal mögött lévő kétágú létrára, amely a műszaki előírásoknak mindenben megfelelt. Nem kérte meg egyik kollégáját sem arra, hogy biztosítsa számára a létra stabilitását, annak ellenére, hogy mások is tartózkodtak ebben az időpontban a színpadon a közelben. A létrán felmászva megkezdte a lámpabúra visszaszerelését, miközben a szájában lévő zseblámpával világított. Néhány másodperccel később a létra megmozdult, G. R. J. leesett róla, és fejsérülése következtében a helyszínen azonnal életét veszítette. Az alperes a balesetet üzemi balesetnek elismerte.

A felperes keresete az alperes ellenkérelme

[4] A felperes keresetében vagyoni kártérítés, sérelemdíj és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Álláspontja szerint a baleset bekövetkeztének pontos oka nem tisztázható, nem tudni, hogy a létra mozdult el, vagy egyéb körülmények folytán esett le a munkavállaló arról. Elkerülhető lett volna a leesés, ha valaki a létrát biztosítja alulról. Az alperesnek az elkerülhető veszélyeket értékelni kellett volna, és a munkavállalókat ennek megfelelő utasítással ellátnia, illetőleg kockázatelemzést készítenie.

[5] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Szerinte a munkavállaló mulasztása miatt következett be a baleset. A felperes ismerte a színházak működésének szokásos menetét, így a díszletállítást is. Kellő munkavédelmi ismerettel rendelkezett. Ő adott utasítást a két világosítónak az izzó kicserélésére azzal, hogy a másiknak a létrát kell biztosítania. Ennek ellenére ő biztosítás nélkül ment fel a létrára. A munkavállaló fővilágosítóként felelős volt a színház biztonsági szabályzat szerinti munka irányításáért. A baleset elkerülhető lett volna, ha valamelyik világosítót a létra eldőlése elleni biztosításra utasította volna.

[6] Az alperesi beavatkozó, csatlakozva az alpereshez a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a halálos baleset kizárólag a munkavállaló saját felróható magatartására vezethető vissza, mivel az általa irányított munkaműveletek során súlyosan megsértette a munkavédelmi előírásokat, ezáltal a balesetet a munkáltató sem megakadályozni, sem elhárítani nem tudta.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Döntését a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (1)-(2) bekezdésére, a Színházművészeti Biztonsági Szabályzat kiadásáról szóló 35/1997. (XII. 5.) MKM rendelet 3. § 3. pontjára, 4.6. pontjára és 4.9. pontjára, valamint a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet 2. §, 51. §, 52. § és 55. §-aira alapozta.

[8] Az elsőfokú bíróság a munkavállaló balesetét az alperes ellenőrzési körébe esőnek tekintette, ezért nem találta alkalmazhatónak az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakat.

[9] A károsult elháríthatatlan magatartása vonatkozásában az MK 29. számú állásfoglalásra és a BH 1973.2011. számú határozatra figyelemmel kifejtette, hogy az elháríthatatlanság akkor állapítható meg, ha a munkáltató minden rendelkezésre álló eszközt felhasználva sem tudta befolyásolni a baleset bekövetkezését, illetőleg az ahhoz vezető okokat. Ennek érdekében a baleset bekövetkezésének előzményeit is vizsgálni szükséges. Az elsőfokú bíróság tényként vette figyelembe, hogy a munkavállaló egészségileg alkalmas volt az általa betöltött munkakör ellátására. A balesetkor megfelelő létszámú munkavállaló volt jelen a világosítói feladatok elvégzéséhez. A sérült a munkavédelmi és tűzvédelmi oktatásokon rendszeresen részt vett, ahol téma volt a magasban végzett munka, a létrán történő munkavégzésnél a biztosítás a leesés ellen, valamint a létra felállításának szabályai. Oktatási tematika is tartalmazta külön a világosítóknál a nem rendeltetésszerű létrahasználatra vonatkozó tájékoztatást, és azt is, hogy mely esetekben kétszemélyes a magasban végzett munka. A munka elvégzéséhez a megfelelő létra rendelkezésre állt.

[10] Az elsőfokú bíróság értékelte a perben meghallgatott tanúk vallomását, akik egyezően nyilatkoztak a baleset bekövetkezésének közvetlen előzményeire, a létrával kapcsolatos munkavégzési szabályokra, a biztosítás szükségességére, a munkavédelmi oktatások tartalmára, valamint arra, hogy a színpad megvilágítása, a díszletfal miatt nem látták a baleset bekövetkezését. Hivatkozott továbbá B. Sz. munkavállaló tanúvallomására is, aki szerint gyakorlat volt, hogy biztosítás nélkül használták a létrát, amikor ez lehetséges volt.

[11] Az elsőfokú bíróság a rendőrkapitányság által lefolytatott közigazgatási eljárás alapján megállapította, hogy a baleset azért következett be, mert a munkavállaló a munkavédelmi szabályokat megszegve biztosítás, második személy közreműködése nélkül mászott fel egy olyan létrára, amely teljesen nem volt kinyitva a mászáskor, mivel a csúszásgátló hevederek lazák voltak. Ebben az állapotban a létra instabil volt, használat közben meg is billent. Ezt a tényállást a rendőrségi iratok, illetve a rendőrség által végzett helyszíni szemle eredménye alátámasztotta. Az elhunyt tehát nem szabályosan vette igénybe a létrát, és annak biztosításáról sem gondoskodott. A baleset elkerülhető lett volna, ha a létra terheletlen lába biztosítva van.

[12] A balesetet rögzítő videofelvétel alapján a bíróság azt is megállapította, hogy a létra már akkor mozgott és instabil volt, amikor arra a munkavállaló felmászott. Ebből következően még akkor is lehetősége lett volna a létra biztosításáról gondoskodni.

[13] Az elsőfokú bíróság a baleset okaként azt állapította meg, hogy a létra nem volt teljesen kinyitva, és azt alul senki sem biztosította, emiatt a létra megmozdult, és a munkavállaló leesett.

[14] Szükségtelennek ítélte a munkavédelmi szakértő kirendelését arra hivatkozva, hogy a munkáltatói felelősség vizsgálata és megállapítása a bíróság feladata. A lefolytatott bizonyítás alapján a baleset okai megállapíthatóak voltak. A munkáltatói kockázatértékelés hiányosságainak szintén nem tulajdonított érdemi jelentőséget. Önmagában a magasban történő munkavégzés nem minősül egyedi kockázatnak a színházak működése során, ugyanakkor a munkavédelmi oktatásokon a létrahasználat szabályaira valamennyi munkavállaló figyelmét felhívták. Újabb kockázatértékelésre nem volt szükség, mivel azt aktualizálni csak újabb kockázat felmerülése esetén indokolt. A létra használata azonban a napi rutin része volt. Ezzel kapcsolatosan a baleset előtt újabb kockázat nem merült fel a világosító munkavállalók munkavégzésével összefüggésben. Ugyancsak nem jár rendkívüli kockázattal az izzócsere sem.