BH 2011.1.28 A közigazgatási határozat meghozatalát megelőző ellenőrzések és a hatósági eljárás adatai, egyéb tények, körülmények a bírósági felülvizsgálat során csak akkor vehetők figyelembe, ha ezeket az ügy érdemében hozott másodfokú jogerős adóhatósági határozat is tartalmazza [2003. évi XCII. tv. 97. §, 2004. évi CXL. tv. 72. §, 1952. évi III. tv. 336/A. §, 339/A. §].

A felperes és az A. Kft. vállalkozási szerződést kötöttek a R. utcai filmstúdióban kialakítandó "Bevállalja" című Cs. produkció díszleteinek, valamint a A.J. C. produkció díszleteinek kivitelezésére.

Az A. Kft. a felperes felé 2004. december 20-ai, 2005. január 18-ai, 2005. június 17-ei, és 2005. június 30-ai teljesítési időpontokkal számlát bocsátott ki 975 000, 676 000, 1 000 000, és 1 000 000 Ft általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) tartalommal. A felperes ezeket a számlákat, illetve áfa-tartalmukat tárgyidőszaki bevallásaiban levonható adóként szerepeltette.

Az adóhatóság a felperesnél 2004. decemberére, 2005. január - június időszakokra áfa-adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.

A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére 5 637 000 adókülönbözetet írt elő, amelyből 1 622 000 Ft-ot adóhiánynak minősített, és kötelezte a felperest adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az alperes a következőket állapította meg:

Az Ar. Kft. számlákat fogadott be alvállalkozóitól, a B-A-B Kft.-től, a M-B-T Kft.-től és a T-F Bt.-től.

A B-A-B Kft. számlakibocsátás idején képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője nem ismerte el a számlákon látható aláírást, a társaságnak nem volt könyvelője, nyilvántartással nem rendelkezett, bejelentett székhelyén sem lehetett megtalálni. Az ellenőrzés lefolytatásakor a képviseleti joggal rendelkező ügyvezető meghallgatása is meghiúsult, kilétét, tartózkodási helyét nem lehetett felderíteni, kapcsolódó vizsgálatot sem lehetett lefolytatni.

A M-B-T Kft. a számlakibocsátás idején képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője által megnevezett alvállalkozó nem szerepel az adóhatósági és cégbírósági nyilvántartásban, e gazdasági társaság az ellenőrzés lefolytatásakor székhelyén fellelhetetlen volt, és képviseleti joggal rendelkező ügyvezetőjének meghallgatását nem lehetett foganatosítani, e társaságnak nem is voltak bejelentett alkalmazottai.

A T-F Bt. által kibocsátott számlákat tartalmazó számlatömböt 2005. október 5. után adták el, és a vevő nem a T-F Bt., hanem a K. 2004. Kft. volt.

Az A. kft. alvállalkozóinak számlák mögött nem volt valós gazdasági tevékenység, ezért az alvállalkozók számlái hiteltelenek, és az ezek továbbszámlázása révén az A. Kft. által kibocsátott számla sem hiteles. Az A. Kft. az alvállalkozók számláinak befogadásakor nem járt el kellő körültekintéssel. A felperes tehát olyan számlákat fogadott be az A. Kft.-től, amelyeken feltüntetett gazdasági események nem felelnek meg a valóságnak, ezért ezekre az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdése értelmében adólevonási jog nem alapítható. A felperesnek tudomása volt arról, hogy a szerződés szerinti munkálatok során alvállalkozók bevonására került sor, de ezek munkavégzését nem ellenőrizte, így függetlenül a gazdasági esemény megvalósulásától javára a kellő körültekintés nem állapítható meg, az Áfa. tv. 45. § (6) bekezdése szerinti törvényhely nem alkalmazható.

Az adóhatóság a felperesnél áfa-adónemben 2005. III. negyedévre is bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. Az ennek eredményeként hozott határozatban a felperes terhére áfa-adónemben 1 604 000 Ft adóbírság és késedelmi pótlék alapot nem képező adókülönbözetet írt elő.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatában ezt az elsőfokú határozatot is helybenhagyta. Ezekben az adóhatósági határozatokban a bevalláshoz képest megállapított eltérések a 2004. december, 2005. január-június időszakokra vonatkozó áfa ellenőrzés eredményeként, ennek következtében keletkeztek.

Az alperes ebben az ügyben hozott határozatában ugyanis elfogadta a bevallásban felszámított, illetve előzetesen felszámított adót, de az előző időszakról beszámítható csökkentő tételt, és a tárgyidőszakban elszámolandó adót módosította, a visszaigényelhető adót a bevallásban feltüntetett 1 700 000 Ft helyett 96 000 Ft-ban határozta meg az Áfa. tv. 48. §-ában foglalt törvényhelyre figyelemmel.

A felperes bírósági felülvizsgálat iránti kérelmeiben kérte az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését az elsőfokú határozatokra is kiterjedően.

Eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozott, vitatta az érdemi döntések jogalapját és összegszerűségét is.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetei alapján indult ügyeket egyesítette, jogerős ítéletében mindkét alperesi határozat ellen előterjesztett keresetet elutasította.

Jogi álláspontja következő volt:

Az alperes a tényállást kellően feltárta, valamennyi, az ügy szempontjából lényeges körülményt megfelelően értékelte, és a jogkövetkeztetéseket helytállóan vonta le, indokolási kötelezettségének is eleget tett. A határozatok a kereset által kifogásolt körben nem jogszabálysértők.

Az alperes az ellenőrzés eredményeként megalapozottan állapította meg, hogy a gazdasági esemény a számlákban foglaltak szerint nem mehetett végbe, mert az A. Kft., által befogadott számlák nem valós gazdasági eseményt tükröznek, és a felperes felé tovább számlázott számlák a tovább számlázással nem váltak hiteles bizonylatokká. Felperes tartalmilag hiteltelen bizonylatokat fogadott be, olyan számlákat, amelyekben szereplő gazdasági esemény a valóságban nem történt meg. Ennél fogva nincs jelentősége annak, hogy meggyőződött-e a számlakibocsátó adójogi és cégjogi adó-, illetve jogalanyiságáról, esetében a kellő körültekintés nem állapítható meg.

Az alperes nem sértette meg az Art. 130. §-ában foglaltakat, tekintettel arra, hogy a felperes számlakibocsátója a számlák hiteltelenségétől függetlenül - az Áfa. tv. 40. § (6) bekezdése alapján - köteles az áfa befizetésére.

A felperes jogi álláspontjának alátámasztásaként alaptalanul hivatkozott a 31/1998. (VI. 25.) AB határozatra és az Európai Bíróság C-123/87, C-330/87, C-439/04, C-440/04, C-354/03, C-355/03, és C-484/03 számú ügyekben hozott határozataira is. A felperes ugyanis - érvelésével ellentétben - nem volt elzárva attól, hogy az A. Kft.-nél lefolytatott kapcsolódó vizsgálat anyagát megismerje.

Nem álltak fenn a Pp. 336/A. § (2) bekezdésében meghatározott törvényi feltételek.