3340/2023. (VI. 21.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.20.290/2022/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselő (dr. Litresits András ügyvéd) útján eljárva az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria Pfv.IV.20.290/2022/6. számú ítélete ellen. Álláspontja szerint a támadott bírósági ítélet sérti az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdését, IX. cikk (1) és (2) bekezdéseit, XXVIII. cikk (1) bekezdését, illetve a 28. cikkét.
[2] 1.1. Az indítványozó ügyvédként jár el büntetés-végrehajtási intézményekkel szembeni fogvatartotti kártérítési ügyekben. Egy internetes weboldalon 2021. február 17. napján megjelent a "Jó lövés bedobás koppant ellenünk a bíróságon a börtönbiznisz nagy nyertes [az indítványozó neve]" című cikk, amelyben a szerkesztőség az indítványozó fényképét nyilvánosságra hozta. A sérelmezett fényképet tartalmazó cikk hosszasan és részletesen taglalta az indítványozó mint jogi képviselő tevékenységét és személyét. Az indítványozó ezt követően pert indított képmáshoz való joga sérelme miatt, mert hozzájárulása nélkül jelent meg a cikkben a róla készült kép.
[3] A Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: elsőfokú bíróság) ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette az indítványozó képmáshoz fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a felperes hozzájárulása nélkül jelentette meg a képmását.
[4] Az elsőfokú bíróság indokolásában kifejtette, hogy a cikk közéleti vitához kapcsolódik. A fogvatartottak kártérítésével kapcsolatos ügyek társadalmi vita részét képezik. Az indítványozó ugyanakkor nem tekinthető közszereplőnek, mert jogi képviselői minőségében járt el. Az, hogy jelentős szakismerete és tapasztalata folytán újságcikket írt a fogvatartottak kártérítési igényeivel kapcsolatban, újságírói minőségében sem emeli közszereplővé. A bíróság ugyanakkor megállapította, hogy az indítványozó közéleti vita érintettje, hiszen az a fogvatartottak jogi képviseletének ellátása ügyvédi tevékenységéből származó jövedelmére is kiterjed. Az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az indítványozó képmásának a hozzájárulásának mellőzésével történt nyilvánosságra hozatala nem volt szükséges, az indítványozó személyének bemutatása ugyanis a cikkben nevének és életútjának ismertetésével már eleve megtörtént. A fénykép nem jogi képviselői minőségében ábrázolja a felperest, így annak a cikkben való feltüntetése a cikk tartalma szempontjából szükségtelen és indokolatlan volt. Az indítványozót közvetlen közelről magánéleti tevékenységéhez kapcsolódóan ábrázolta a kép, így az aránytalan jogkorlátozást eredményezett.
[5] 1.2. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezéssel élt a Fővárosi Ítélőtáblához (a továbbiakban: másodfokú bíróság), amely az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta.
[6] A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a cikk tartalma közéleti vitához kapcsolódik. Indokolásában viszont arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó ügyvédi tevékenységén keresztül kapcsolódik a közéleti vitához, ezen élethelyzetben kifejtett tevékenysége, pl. nyilvános tárgyalásokon való részvétele, az egyes büntető ügyekben jogi képviselőként tett esetleges sajtónyilatkozatai kapcsán tehát közéleti szereplőnek lehet tekinteni. A másodfokú bíróság indokolásában kifejtette, hogy a 165/2011. (XII. 20.) AB határozat alapján a közélet szereplőinek a közéleti vitának azon résztvevői tekinthetők, akiknek a széles körű nyilvánosság véleményformálásában aktív szerepe van, és közléseik újabb véleményformálást, akár nyilvános közléseket generálnak. Ugyanakkor hivatkozott a 7/2014. (III. 7.) AB határozatra is, ami kiemeli, hogy a véleményszabadság fókuszban elsősorban a közügyek, nem pedig a szereplők állnak. Ha a közügyekre vonatkozó közlések, így a perbeli képi közlés is fokozott védelem alá tartoznának, az érintett személy jogainak védelmét indokolt lenne korlátozni, azonban a képi közlés nem kapcsolódik a közügyek szabad vitatásához. A másodfokon eljáró bíróság megállapította, hogy az indítványozóról megjelent kép nem ügyvédi tevékenységével összefüggésben ábrázolja, ezért sérült az indítványozó képmáshoz való joga.
[7] 1.3. A másodfokú bíróság ítéletével szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a másodfokú bíróság ítéltének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte.
[8] Az alperes sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem adta érdemi indokát annak a megállapításának, hogy az indítványozót a jogi képviselőként tett esetleges sajtónyilatkozatai kapcsán közéleti szereplőnek lehet-e tekinteni. Az indítványozó azzal, hogy a kártalanítási eljárások szabályozásával kapcsolatos közéleti vitába aktívan belépett, valamint a témában cikket írt, abban a körben közéleti szereplői státuszba került.
[9] Kúria ítéletében a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes a cikkben megjelenített közéleti vitában nemcsak a fogvatartottak jogi képviseletének ellátásával, hanem az adott témában újságíróként történt véleménynyilvánításával is aktív szerepet vállalt.
[10] A Kúria az Alkotmánybíróság gyakorlatára támaszkodva kifejtette, hogy mindaddig, amíg valamely tájékoztatás nem visszaélés a sajtószabadság gyakorlásával, az emberi méltóság védelmével összefüggésben a személyiségi jogok sérelmére való hivatkozás ritkán alapozza meg a sajtószabadság gyakorlásának a korlátozását. Valamely jelenkori eseménnyel kapcsolatban a nyilvánosság figyelme elé került személyről készült képmás általában az eseménnyel összefüggésben az érintett engedélye nélkül nyilvánosságra hozható. A hozzájárulás alóli kivétel akkor igazolható, ha a felvétel és a közszereplés között valamilyen kapcsolat található, valamint mind a felvétel készítése, mind nyilvánosságra hozatala összefügg a közszerepléssel. Amennyiben a sajtó közügyek vitatásával kapcsolatos ügyben, közszerepléssel összefüggésben tesz közzé képmást, a "képmásvédelem" csak akkor lehet a sajtószabadság valós korlátja, ha a képmás közzététele valamilyen alapjog sérelmét okozza, különösen az emberi méltóság vagy a magánélethez való jog megsértését. külön nevesített alapjog hiányában közszereplés során mindenki tűrni köteles képmása közzétételét.
[11] A Kúria kifejtette, hogy cikk tartalmával összefüggő fénykép került közzétételre, amely csupán a felperes személyének beazonosítását szolgálja. A fénykép közzététele nem haladja meg a cikkben bemutatott közéleti vita illusztrálásához szükségesen tartozó tartalmat, így annak nincs jelentősége, hogy milyen élethelyzetben készült az indítványozóról a kép.
[12] A fentiek értelmében a Kúria azt állapította meg, hogy a cikkben a felperes képmásának a hozzájárulása nélkül történt feltüntetése nem járt a képmáshoz való joga aránytalan sérelmével.
[13] 1.4. Az indítványozó ezt követően fordult az az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének, IX. cikk (1) és (2) bekezdéseinek, XXVIII. cikk (1) bekezdésének, illetve a 28. cikk sérelmét állította.
[14] Az alkotmányjogi panasz indokolása szerint a Kúria ítélete sérti az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének, IX. cikk (1) és (2) bekezdéseit. Az indokolás az Alkotmánybíróság gyakorlatára támaszkodva kifejtette, hogy az ügyvédi minőségében eljáró személy nem tekinthető közhatalmat gyakorló személynek, közszereplőnek vagy közéleti szereplőnek, így a képmáshoz való joga a véleménynyilvánítás szabadságához való jog vonatkozásában nem korlátozható. A Kúria indokolásával ellentétben nem tekinthető arányos korlátozásnak, hogy a cikkben az indítványozó képmását hozzájárulása nélkül használták fel.
[15] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) való joga sérelme körében előadta, hogy a Kúria döntése jogellenes, mert jogkérdésben tér el a saját korábbi ítélkezési gyakorlatától. Továbbá a tisztességes eljáráshoz való joga sérelme körében hivatkozott arra is, hogy a Kúria ítélete nem felel meg a 3348/2018. (XI. 12.) AB határozat indokolásában foglalt szoros összefüggés követelménynek, mert az őt ábrázoló kép nincs szoros összefüggésben a cikk tartalmával, annak felhasználása nem volt szükséges. Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való joga sérelmeként hivatkozott továbbá arra is, hogy az ítéletet meghozó tanács összetételében személyváltozás következett be, illetve az előadó bíró személye is változott az eljárás során.
[16] 2. Az Abtv. 56. §-a alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának kérdésében dönt, ennek során mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltételeit. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[17] 2.1. Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[18] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 30. §-a és az Ügyrend 28. § (1) bekezdése alapján határidőben érkezett.
[19] Jelen ügyben az alkotmányjogi panaszt az alapul szolgáló eljárás felperese, jogi képviselő útján eljárva nyújtotta be az ügyet érdemben lezáró bírói ítélettel szemben, amely tekintetében további jogorvoslatnak nincs helye.
[20] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának sérelmére hivatkozzon. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában ezen követelménynek eleget tett.
[21] 2.2. Az indítványozó az Alaptörvény 28. cikkének a sérelmére is hivatkozott. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése a) pontja értelmében egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, alkotmányjogi panasszal akkor fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az Alaptörvény 28. cikke nem nevesít és nem tartalmaz alapjogot, így az arra való hivatkozás nem meríti ki az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panasz fogalmát. Erre tekintettel az Alaptörvény 28. cikke önmagában nem vizsgálható.
[22] 2.3. Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése, IX. cikk (1) és (2) bekezdései, továbbá a XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében megállapítható, hogy az indítvány megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott - a határozott kérelemre vonatkozó - törvényi feltételeknek. Az indítvány megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés és 52. § (1b) bekezdés a) pont], az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság eljárását. Az indítványozó megjelölte továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány benyújtását részletesen indokolta, kifejtve az Alaptörvényben foglalt jogok sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó kifejezett kérelmet fogalmazott meg a bírói döntés megsemmisítésére nézve [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[23] Ezzel alaptörvényi rendelkezésekkel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[24] 2.4. Az indítványozó az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének, valamint a IX. cikk (1) és (2) bekezdéseinek a sérelmét is állította. Álláspontja szerinte a Kúria tévesen alkalmazta az alkotmánybírósági gyakorlatot, ezáltal tévesen ítélte meg az ő közszereplői minőségét, valamint a cikkben a képmásának a közzétételét.
[25] A Kúria ítéletében az indítványozó közszereplői minőségének megítélése, valamint a cikkben közzétett képmása tekintetében részletesen hivatkozott az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlatára, továbbá az Emberi Jogok Európai Egyezményének a gyakorlatára is. Ez alapján részletesen vizsgálta ezen döntéseket, és azok alapján megindokolta azoknak a jelen ügyre történő alkalmazhatóságát. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint tehát a Kúria az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével, valamint a IX. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban azonosította és elemezte a jelen ügyben felmerülő alkotmányossági problémát.
[26] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria ítélete, az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével, valamint a IX. cikk (1) és (2) bekezdésével kapcsolatban nem vet fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, ahogyan olyan alkotmányos jelentőségű kérdést sem, amelyet az Alkotmánybíróság korábban már ne vizsgált volna, vagyis az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ának.
[27] 2.5. Az indítványozó a kifogásolt bírósági ítéleteket az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelme miatt is támadta. E körben három okból állította a kúriai ítélet alaptörvény-ellenességét. Egyfelől mivel az álláspontja szerint jogkérdésben eltért a saját korábbi ítélkezési gyakorlatától. Másfelől, mivel az a tisztességes eljáráshoz való joga sérelme körében nem felel meg a 3348/2018. (XI. 12.) AB határozat indokolásában foglalt szoros összefüggés követelménynek. Harmadrészt pedig az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való joga sérelmeként hivatkozott arra is, hogy az ítéletet meghozó tanács összetételében személyváltozás következett be, illetve az előadó bíró személye is változott az eljárás során.
[28] Mindenekelőtt az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az indítványozónak a 3348/2018. (XI. 12.) AB határozattal összefüggő érvei nem az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével, hanem az IX. cikk (1) és (2) bekezdésével állnak kapcsolatban, azért ezt e körben az Alkotmánybíróság nem vizsgálta, és arra a 2.4. alpontban (Indokolás [24] és köv.) írtakat tartja irányadónak.
[29] Az indítványozó szerint a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga sérült azáltal, hogy a Kúria jogkérdésben eltért saját korábbi gyakorlatától.
[30] Ezzel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező indokolási kötelezettség minimális elvárásként megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására. Ezért az indítvány e vonatkozásban nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét (3179/2016. (IX. 26.) AB végzés, Indokolás [15]; 3064/2017. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [12]). Emellett, azt is fontos kiemelni, a Kúria minden felvetést és döntésének minden elemét megindokolta, azokat jogszabályi hivatkozásokkal és bírósági gyakorlattal alátámasztotta.
[31] Az indítványozó azt is kifogásolta alkotmányjogi panaszában, hogy az ítéletet meghozó tanács összetételében személyváltozás következett be, illetve az előadó bíró személye is változott az eljárás során. Ennek kapcsán az Alkotmánybíróság az alábbiakra hívja fel a figyelmet.
[32] A tisztességes eljáráshoz való jog részét képező törvényes bíróhoz való jog alaptörvényi tartalmát az Alkotmánybíróság a következőképpen határozta meg: "Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése és az Egyezmény 6. cikk 1. pontja értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyét a törvény által felállított bíróság bírálja el. A törvény által felállított bíróságra vonatkozó követelmény magában foglalja a törvényes bíróhoz való jogot, vagyis azt, hogy egy konkrét ügyben az eljárási törvényekben megállapított általános hatásköri és illetékességi szabályok szerint irányadó bírói fórum (bíró) járjon el. Ezt az alkotmányos elvet a Bszi. az Alapelvek között úgy fogalmazza meg, hogy senki sem vonható el törvényes bírájától [8. § (1) bekezdése]. A törvény által rendelt bíró pedig az eljárási szabályok szerint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, előre megállapított ügyelosztási rend alapján kijelölt bíró [8. § (2) bekezdés]. A törvényes bíró tehát: a törvényben előre meghatározott hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, előre megállapított ügyelosztási rend szerint kijelölt bíró. Az ügyelosztási rendet az objektivitás és a személytelenség biztosítása, az önkényesség kizárása érdekében előző évben állapítja meg a bíróság elnöke, amely a tárgyévben kizárólag szolgálati érdekből vagy a bíróság működését érintő fontos okból módosítható [9. § (1) bekezdés]. Ebből következik, hogy a bíró és az ügy egymáshoz rendelése alkotmányosan csak előre meghatározott, általános szabályok alkalmazásával objektív alapokon történhet." (36/2013. (XII. 5.) AB határozat Indokolás [32])
[33] A 3145/2015. (VII. 24.) AB határozatában (Indokolás [32]) az Alkotmánybíróság ez alapján az alábbi megállapításra jutott. A törvényes bíróhoz való jog alkotmányos elvéből semmiképpen sem következik az, hogy a bíró személye, vagy az eljáró tanács összetétele az eljárásra vonatkozó törvényi rendelkezések betartása mellett ne változhatna az eljárás során. A polgári perrendtartásról szóló törvény pedig pontosan rendelkezik azokról a garanciális szabályokról, amelyek betartása kötelező, ha a folytatólagos tárgyaláson az eljáró tanács nem ugyanazokból a bírákból áll, akik a perben már korábban eljártak. Így pl. újból meg kell nyitni a tárgyalást, ha a bírák személyében a változás a tárgyalás berekesztése és a határozathozatal között állott be.
[34] Tekintettel arra, hogy jelen ügyben nem merült fel olyan körülmény, amely a törvényes bíróhoz való jog sérelmét vetné fel, azért megállapítható az alkotmányjogi panasz ezen eleme sem veti fel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy olyan alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amelynek vizsgálatát az Alkotmánybíróság indokoltnak tartaná.
[35] Az alkotmányjogi panasz tehát az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében sem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek.
[36] 3. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság - tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasz nem tett eleget az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjának, valamint a 27. § (1) bekezdés a) pontjának továbbá az Abtv. 29. §-ának, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is - az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2023. június 13.
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett
Dr. Schanda Balázs s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/305/2023.