BH 2001.6.285 I. A betéti társaság beltagjainak a társaság kötelezettségeiért fennálló korlátlan és egyetemleges felelőssége megállapításának körében irányadó szempontok. Önmagában az, hogy a felperes az őt jogosító zálogszerződés alapján a zálogtárgyból nem keres kielégítést, nem mentesíti a betéti társaság tagját tagi felelőssége alól [1998. évi VI. tv (a továbbiakban: régi Gt.) 75. §, 83. § (1) bek., 94. § (1) és (2) bek., Ptk. 251. § (1) bek., 274. § (1) bek.].

II. A betéti társaság beltagjával szemben érvényesített követelés elévülése tárgyában vizsgálandó körülmények [Ptk. 324. § (1) bek., 327. § (2) bek., 360. § (1) bek., 1993. évi XCII. tv 40. § (1) és (8) bek.].

III. Az egyetemleges felelősség és az egységes pertársaság viszonya [Ptk. 337. § (1) bek., Pp. 51. § a) pont, 52. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletében az 1988. évi VI. tv (a továbbiakban: régi Gt.) 75. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alpereseket mint az U. T. Bt. beltagjait, hogy fizessenek meg egyetemlegesen a felperesnek 529 360 Ft-ot és ennek 1992. október 1. napjától járó ügyleti és késedelmi kamatát, továbbá 63 781 Ft-nak 1992. október 15-től a kifizetésig járó késedelmi kamatát, valamint perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy a felperes jogelődje 1991. december 12-én 1 millió forint kölcsönt folyósított az U. T. Bt. részére, amelynek az alperesek beltagjai voltak. A II. r. alperes a kölcsön fedezetének a biztosítására jelzálogszerződést kötött a felperessel a tulajdonában lévő

B.-n Vízimolnár u. 4. V. em. 50. szám alatt levő lakásingatlanra. Az egyenes adós a kölcsönt csak részben fizette vissza, ezért a felperes a kölcsönszerződést 1992. november 10-én felmondta. A felperes 1992. december 28-án benyújtott kérelmére az egyenes adós ellen kibocsátott fizetési meghagyás 529 360 Ft tőke és ennek 1992. október 1-jétől járó kamatai, valamint 63 781 Ft kamat után 1992. október 15-től járó kamatai, továbbá 15 879 Ft költség tekintetében 1993. február 15-én jogerőre emelkedett. Az ennek alapján elrendelt végrehajtás eredménytelen maradt. Ilyen előzmények után kérte a felperes az alpereseket mint beltagokat egyetemlegesen kötelezni a betéti társaság tartozásának megfizetésére.

Az I. r. alperes ellenkérelmében egyrészt elévülésre, másrészt arra hivatkozott, hogy a kötelezett által felajánlott ingatlan a tartozás kiegyenlítésére fedezetet nyújt, a felperes ennek ellenére a zálogjog alapján nem keresett kielégítést, ezért valótlan az a felperesi állítás, hogy a követelés az adóstól behajthatatlan.

Az elsőfokú bíróság az I. r. alperes érdemi védekezését alaptalannak találta. Az elévülést illetően arra utalt, hogy a felperes az adóssal szemben a követelését egy éven belül 1992. december 28-án érvényesítette. A követelés behajthatatlanságát pedig az elsőfokú bíróság a becsatolt végrehajtási iratok alapján bizonyítottnak találta. A zálogtárgyból való kielégítést illetően pedig az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy az a felperes részére lehetőség, de nem kötelezettség. Az alperesek mint a betéti társaság (kötelezett) beltagjai a régi Gt. 75. §-ának (1)-(2) bekezdése alapján a saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társaságnak a tagsági viszonyuk fennállása alatt keletkezett tartozásaiért, amennyiben a társaság vagyona a követelést nem fedezi. A társaságból kivált tag felelőssége a tagsági viszony megszunésétől számított 5 évig fennáll. Mivel a betéti társaság vagyona a felperes követelését nem fedezte, ezért az alperesek tagi felelősségét megállapította.

Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság az I. r. alperes fellebbezése alapján részben megváltoztatta és az I. r. alperessel szemben a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróságnak - eltérően az elsőfokú bíróságtól - az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes jogszabályellenesen a kezestől kívánta a követelést behajtani és nem a fedezetül szolgáló ingatlanból, holott a kötelezett mögött elsősorban a jelzálogjoggal terhelt ingatlan áll fedezetként a követelés kiegyenlítésére. A zálogkötelezett - a jelen esetben dologi kötelezett - is kötelezett, így a főkötelezettel egyformán kötelezhető a tartozás megfizetésére, illetve a zálogtárgyból való kielégítés turésére. A felperes a zálogkötelezettel szemben a követelését elmulasztotta érvényesíteni, ezért az eljárása az I. r. alperessel mint kezessel szemben jogszabálysértő. Ezzel kapcsolatban hivatkozott a Ptk. 274. §-ának (1) bekezdésében és a 251. § (1) bekezdésében foglaltakra. A másodfokú bíróság arra is utalt, hogy az I. r. alperes helytállóan hivatkozott elévülésre, vele szemben - Ptk. 324. §-ának (2) bekezdésére tekintettel - ezen a jogcímen is elutasítandó a kereset.

A felperes a jogerős másodfokú ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amely az ítélet hatályon kívül helyezésére és az alperesek egyetemleges marasztalására irányult. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztató ítéleti döntésével megsértette a régi Gt. 94. §-ának (2) és (3) bekezdésében, 75. §-ának (1) és (2) bekezdésében, a Ptk. 324. §-ában és a Pp. 51. §-ának a) pontjában foglaltakat. A régi Gt. 94. §-ának (2) bekezdése alapján a betéti társaságra a közkereseti társaság szabályait kell alkalmazni. A régi Gt. 75. §-ának (1) bekezdése értelmében a társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel a saját vagyonával. A betéti társaság beltagjai a saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen akkor felelnek, ha a társaság vagyona a követelést nem fedezi. A tagok saját vagyonára csak perben állásuk esetén hozható marasztaló ítélet. Az alperesek felelőssége az idézett törvény alapján akkor is fennáll, ha zálogjoggal biztosított fedezet is rendelkezésre áll, mert ennek érvényesítése csak joga volt és nem kötelezettsége. Ezért a tagok mögöttes felelősségét a másodfokú bíróságnak meg kellett volna állapítania, csak a végrehajtás kezdetének az időpontja lehet kérdéses. Álláspontja szerint az elévülés megállapítása pedig azért jogszabálysértő, mert a kötelezettel szemben az utolsó végrehajtási cselekmény 1996. június 24-én volt, ehhez képest a követelése az I. r. alperessel szemben sem évült el, az igényérvényesítés 5 éven belül megtörtént.

További jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság az I. r. alperes fellebbezése elbírálásánál nem vette figyelembe, hogy az alperesek között fennálló pertársaság a régi Gt. 75. §-ának (2) bekezdése és a Pp. 51. §-ának a) pontja alapján egységes, mert a társaság és a tagjai felelősségének a jogalapja közös, és csak egységesen dönthető el. Ha a társaság felelőssége megállapítható, akkor ez automatikusan maga után vonja a tagok törvényen alapuló mögöttes felelősségét is. Ezért az I. r. alperes fellebbezésének ki kell hatnia a nem fellebbező II. r. alperes pertársra is.

Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú ítélet hatályában történő fenntartására irányult, s megismételte az elévüléssel, a sortartással és a végrehajtás eredménytelenségével kapcsolatban kifejtett álláspontját.