BH 2017.6.183 A követelések (igények és jogok) elévülését meghatározó határidők nem eljárásjogi jellegűek, hanem a követelések érvényesítésének anyagi jogi korlátozásai. Ha az elévülést megszakító perben a bíróság jogerős határozatot hozott, a követelés elévülése a jogerős határozat meghozatalától kezdődik újra; a végrehajthatóságtól kezdődően az elévülést csak végrehajtási cselekmény, ezek sorában elsőként a végrehajtás elrendelésére irányuló kérelem szakítja meg, feltéve hogy a kérelem az elévülés bekövetkezése előtt beérkezik az elsőfokú bírósághoz [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 327. § (2) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 217. § (6) bek., 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 13. § (1) bek., 57. § (1) és (4) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Budai Központi Kerületi Bíróság P.20012/2016/5., Fővárosi Törvényszék Pf.632422/2016/5., Kúria Pfv.21637/2016/6. (*BH 2017.6.183*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A bíróság ítéletével kötelezte a jelen per felperesét, hogy 15 napon belül fizessen meg a jelen per alperesének 981 316 forintot és járulékait. Az ítélet ellen a jelen per felperese fellebbezett, azonban a 2010. február 18-án megtartott fellebbezési tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. A fellebbezési tárgyaláson jelen volt a jelen per alperesének akkori képviselője. A másodfokú bíróság a 2010. február 18-án meghozott ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A másodfokú határozatot 2010. március 22-én kézbesítették mindkét félnek. Az alperes a 2015. február 18-án postára adott kérelmében a jogerős ítélet alapján kérte végrehajtási lap kiállítását a felperes ellen. Kérelme 2015. február 23-án érkezett meg a bíróságra. A bíróság 2015. március 2-án a végrehajtási lap kiállításával elrendelte a végrehajtást a felperes ellen.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperes a Pp. 368. § a) pontjára alapított keresetében az ellene indult végrehajtás megszüntetését kérte a végrehajtási jog elévülésére hivatkozással. Álláspontja szerint a végrehajtandó követelés elévülése az őt marasztaló elsőfokú ítéletet helybenhagyó másodfokú ítélet jogerőre emelkedésének napján, 2010. február 18-án kezdődött, az elévülést végrehajtási cselekmény nem szakította meg, az alperes az elévülési idő eltelte után, 2015. február 23-án kérte a végrehajtás elrendelését.

[3] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Érvelése szerint a végrehajtási jog nem évült el, mert követelése elévülésének kezdő időpontja a jogerős ítélet közlésének napja: 2010. március 22-e volt, amely időponthoz képest a 2015. február 18-án postára adott kérelmében az ötéves elévülési időn belül kérte a végrehajtás elrendelését.

Az első- és a másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a jogerős ítéletet 2010. március 22-én kézbesítették a feleknek, a felperes marasztalását tartalmazó határozatban előírt 15 napos teljesítési határidő 2010. április 6-án járt le. A teljesítési határidő letelte a végrehajtás egyik általános feltétele, a végrehajtási jog elévülése a teljesítési határidő leteltét követő napon: 2010. április 7-én kezdődhetett meg, amely időponthoz képest 2015. február 23-án az ötéves elévülési időn belül kérte az alperes a végrehajtás elrendelését, tehát a végrehajtási jog nem évült el.

[5] A felperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megszüntette a felperes elleni végrehajtást. Ítélete indokolása szerint az elévülési idő nem a jogerős ítélet kézhezvételétől számított 15 nap elteltével, 2010. április 7-én kezdődött, hanem a jogerős ítélet meghozatalának és kihirdetésének napján: 2010. február 18-án, ugyanis az elévülés nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi jogintézmény, a határidők számítására nem az eljárásjogi, hanem az anyagi jogi szabályok irányadóak. A régi Ptk. 327. § (2) bekezdése szerint az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik; a perbeli esetben az elévülést megszakító eljárás, a felperes ellen indult peres eljárás a 2010. február 18-án meghozott másodfokú határozattal jogerősen befejeződött. Ez az időpont a végrehajtási jog elévülésének kezdő időpontja. Az általános ötéves elévülési idő elteltével - végrehajtási cselekmény hiányában - a végrehajtási jog 2015. február 19-én elévült, az alperes 2015. február 23-án az elévülési idő letelte után kérte a végrehajtás elrendelését, ezért indokolt az elrendelt végrehajtás megszüntetése.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[6] A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése, elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyása, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítása végett - az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a régi Ptk. 324. § (1) bekezdését, 327. § (1)-(3) bekezdéseit, a Pp. 217. § (6) bekezdését, 219. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, 228. § (1) bekezdését, valamint a Vht. 13. § (1) bekezdését, 57. § (1) és (4) bekezdéseit.

[7] Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság tévesen és a bírói gyakorlattól eltérően határolta el egymástól az anyagi jogi és eljárásjogi határidőket, hiszen a 4/2003. PJE határozat szerint a határidő anyagi jogi jellege nem függ attól a körülménytől, hogy a határidőt milyen típusú (anyagi jogi vagy eljárásjogi) jogszabály rendeli. Az anyagi jogi és eljárási határidők közötti különbség elsősorban azt jelenti, hogy a határidő elmulasztásának vagy a késedelemnek a jogkövetkezményei a határidő utolsó napjának elteltével állnak be (anyagi jogi határidő) vagy az utolsó napon teljesített cselekmény még joghatályos (eljárásjogi határidő). Téves a másodfokú bíróság álláspontja, amely szerint az elévülés anyagi jogi határidő, ezért arra csak az anyagi jogi jogszabályok lennének irányadók. Anyagi jogi határidőt eljárási jogszabály is megállapíthat, ezért minden esetben egyedileg kell vizsgálni, hogy a határidő anyagi jogi vagy eljárásjogi jellegű-e, és nem tehető azon az alapon különbség közöttük, hogy milyen jogszabály szabályozza azt.

A végrehajtás alapjául szolgáló másodfokú ítéletet 2010. február 18-án hirdette ki a bíróság, a határozat kihirdetésével egyidejűleg jogerőre emelkedett (alaki jogerő). Az ítélet csak kézbesítés esetén minősül közöltnek, az ítéletnek a felekkel szemben kizárólag a közlés bekövetkeztével van hatálya (anyagi jogerő). A teljesítési határidő is a közlést - azaz a kézbesítést - követő napon kezdődik. Azok a határidők, amelyeket a határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani, a határozatnak a féllel történt közlésétől kezdődnek (anyagi jogerő).

[8] Az alperes hivatkozott arra, hogy a régi Ptk. 327. § (2) bekezdése értelmében az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik, a határidőt a határozatnak a féllel történt közlésétől kell számítani, az elévülés megszakadására 2010. március 22-én került sor, azaz a követelés elévülése ekkor kezdődött meg újból.