BH 2011.2.39 Magyarországra kiterjedő oltalom hiányába, önmagában a védjegy közismertsége alapján védjegybitorlás miatt pert indítani nem lehet [1997. évi XI. tv. 4. § (2) bek. 9. § (1) bek., 12. § (2) bek. és 27. § (2) bek., 1979. évi 13. tvr. 20. § (1) és (2) bek.].

Versenyhelyzet hiánya miatt a Magyarországon gazdasági tevékenységet ténylegesen nem folytató külföldi székhelyű felperes a tisztességtelen verseny tilalmába ütköző magatartás miatt nem léphet fel [1996. évi LVII. tv. 1. § (1) bek., 6. § és 86. § (2) bek.].

A keresetben előadott tényállás szerint a felperes Monacóban működteti a "Casino de Monte-Carlo" elnevezésű kaszinót, továbbá jogosultja az IR779778 és IR773867 lajstromszámú nemzetközi és az MC R17407, valamint az R17485 lajstromszámú monacoi "Casino de Monte-Carlo" védjegyeknek. Az alperes 2007. november 17-től a védjegyekkel összetéveszthető elnevezéssel a B. város, D. utca 2. szám alatt elektronikus kaszinót működtet, illetve mutatja be szolgáltatásait az Interneten. A felperes módosított keresetében elsődlegesen a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) 4. § (2) bekezdésére figyelemmel a Vt. 12. § és 27. § alapján a közismert védjegyei bitorlásának, másodlagosan a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 6. §, valamint 86. § alapján a tisztességtelen piaci magatartás megállapítását, valamint az objektív és szubjektív szankciók alkalmazását kérte. Keresetét utóbb a még lajstromozatlan közösségi védjegyei bitorlásának megállapítására is kiterjesztette.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a védjegybitorlásra alapított kereset a Magyarországra kiterjedő hatályú védjegyoltalom hiányában alaptalan. A jellegbitorlás miatt pedig a felperes azért nem léphet fel, mert Magyarországon semmilyen gazdasági tevékenységet nem végez, így nem tekinthető versenytársnak.

Az elsőfokú bíróság részítéletében megállapította, hogy az alperes 2007. november 17-től a "Monte-Carlo", "Monte Carlo Budapest" és "Monte-Carlo Budapest-eCasino" megjelölések alatt játéktermi és elektronikus kaszinóval kapcsolatos szolgáltatás nyújtásával, e szolgáltatások felkínálásával, reklámozásával, valamint a "montecarlo-ecasino.hu" domain név birtoklásával és használatával, továbbá a "montecarlo-ecasino.eu", "montecarlo-ecasino.com", "casino-montecarlo.hu" és a "montecarlocasino.hu" domainek birtoklásával tisztességtelen piaci magatartást tanúsít a felperessel szemben. Kötelezte az alperest e jogsértő magatartások abbahagyására és a további jogsértéstől eltiltotta. Kötelezte továbbá az alperest, hogy saját költségén tegye közzé a részítélet jogsértést megállapító rendelkező részét egy-egy alkalommal, 1/8 oldalterjedelemben és fekete-fehér színben a Magyar Nemzet és a Népszabadság című napilapokban, valamint a HVG című magazinban azzal, hogy amennyiben ennek 15 nap alatt nem tesz eleget, feljogosítja a felperest, hogy az alperes költségén, a fenti módon az ítélet rendelkező részét közzétegye. A védjegybitorlásra alapított kereseti kérelmet elutasította.

Az elsőfokú bíróság a Vt. 9. § (1) bekezdésre, a 12. §-ra és a 27. § (1) bekezdésre hivatkozva kifejtette, hogy védjegybitorlás miatt csak olyan védjegy oltalma alapján kezdeményezhető per, amelyet szabályszerű védjegybejelentési eljárás eredményeként a Magyar Szabadalmi Hivatal lajstromozott. A felperes azonban Magyarországra is kiterjesztett védjegyoltalommal nem rendelkezik. A felperes téves álláspontjával szemben a Vt. 4. § (2) bekezdése nem a védjegy oltalmát, hanem az összetéveszthetőség vizsgálata szempontjából releváns korábbi védjegy fogalmát határozza meg. A korábban belföldön közismertté vált, nem lajstromozott védjegynek kizárólag lajstromozást gátló okként van jogi jelentősége, kifejezett rendelkezés hiányában védjegybitorlási per jogalapja azonban nem lehet. A felperes által hivatkozott Párizsi Uniós Egyezmény 6 bis cikk (1) bekezdése pedig a nemzetközi szerződést aláíró államokra ró jogalkotási kötelezettséget, amelynek a Magyar Állam a Vt. 4. § (2) bekezdésben foglaltak szerint eleget tett.

A jellegbitorlás miatt előterjesztett keresetet az elsőfokú bíróság ugyanakkor alaposnak találta. A Tpvt. 1. § (1) bekezdés alapján vizsgálta, hogy a peres felek egymásnak versenytársai-e. Megállapította, hogy a felperes szerencsejátékkal kapcsolatos monacoi üzleti tevékenysége közismertsége folytán Magyarország területén is hatást fejt ki, továbbá a felperes az Interneten keresztül belföldön közvetlenül is tanúsít piaci magatartást. Saját honlapján mutatja be szolgáltatásait, ahol a hazai fogyasztók számára is lehetőség nyílik arra, hogy "közvetlenül foglalhassanak szobát, asztalt vagy éppen helyet a felsorolt szolgáltatások körében", azaz a felperessel szerződéses viszonyba léphetnek. Az alperes számára Internetes elérhetősége ugyancsak világszerte piaci jelenlétet biztosít. Ezen túlmenően a felek szolgáltatásait igénybe vevő fogyasztók körében is nagyfokú a hasonlóság. Mindebből arra a meggyőződésre jutott, hogy a felek egymásnak versenytársai. A megjelölések összehasonlítása alapján pedig megállapította, hogy az alperes szolgáltatásainak elnevezésében a felperes közismert megjelölésének használatával a Tpvt. 6. §-ában tiltott tisztességtelen piaci magatartást tanúsított. Erre tekintettel a Tpvt. 86. § (1) bekezdés, valamint a (2) bekezdés a), b) és c) pont alapján alkalmazta az objektív jogkövetkezményeket.

Az elsőfokú részítélet ellen az alperes és a felperes is fellebbezett. Az alperes fellebbezésében előadta, hogy a játékterem üzemeltetésével összefüggésben semmiféle tevékenységet nem folytat, a perbeli játéktermet ugyanis a vele kötött bérleti szerződés alapján az F. Kft. üzemelteti, továbbá a domain név hasznosítását is az üzemeltető cégnek engedélyezte.

A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatta és a tisztességtelen piaci magatartás megállapítására, a jogsértés abbahagyására, az attól való eltiltásra, valamint az elégtétel adására irányuló keresetet is elutasította. Egyebekben az elsőfokú ítéletnek a védjegybitorlás miatt előterjesztett, keresetet elutasító, felperes fellebbezésében támadott rendelkezését helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 312 000 forint másodfokú részperköltséget.

A jogerős részítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a védjegybitorlás iránti keresetet helytállóan és helyes indokolással utasította el. Téves azonban az elsőfokú bíróságnak a Tpvt. hatályára és a versenytársi jelleg megítélésére vonatkozóan elfoglalt álláspontja. A Tpvt. 1. § (1) bekezdés második fordulata alapján a külföldön tanúsított, de Magyarország területén is hatást kifejtő piaci magatartás tekintetében a jogszabály alkalmazási köre a II. fejezetben szabályozott magatartásokra nem terjed ki. Ezért a II. fejezetben szereplő 6. §-ra alapított kereset elbírálása szempontjából a felperes külföldön tanúsított piaci magatartásának nincs jelentősége. A Tpvt. 1. § (1) bekezdés első fordulata alapján pedig tévesen értékelte az elsőfokú bíróság a felperes Internetes tevékenységét a Magyar Köztársaság területén is kifejtett piaci magatartásként, miután a felperes szolgáltatásait ténylegesen Monacóban nyújtja. A másodfokú bíróság - a Pp. 235. § (1) bekezdés alapján elfogadhatónak tartva az alperes fellebbezésben az új tények előadását - az értékelés körébe vonta azt is, hogy az alperes szerencsejáték szervezést, kaszinó vagy játéktermi szolgáltatást ténylegesen nem nyújt. Megállapította, hogy a felek - más országban megvalósított - tevékenysége eltérő, továbbá az, hogy a felek az Interneten szerencsejáték szolgáltatást reklámoznak anélkül, hogy azt a magyar fogyasztók számára ténylegesen elérhetővé tennék, piaci magatartásnak nem minősül. Miután a felek egymásnak nem versenytársai, a felperes a Tpvt. 6. § alapján nem léphet fel az alperes állított versenyjogot sértő magatartása ellen.