Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

(KISFILM!)

...Tovább...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Tovább...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Tovább...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Tovább...

Keresés "elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt "elvi tartalmában" közvetlenül kereshet. (KISFILMMEL)

...Tovább...

Mínuszjel keresésben

A '-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából. Kisfilmmel mutatjuk.

...Tovább...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Tovább...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Tovább...

Egy bíró ítéletei

A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!

...Tovább...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Tovább...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Tovább...

Veszélyhelyzeti jogalkotás

Mi a lényege, és hogyan segít eligazodni benne a Jogkódex? (KISFILM)

...Tovább...

Változásfigyelési funkció

Változásfigyelési funkció a Jogkódexen - KISFILM!

...Tovább...

Módosult §-ok megtekintése

A „változott sorra ugrás” gomb(ok) segítségével megnézheti, hogy adott időállapotban hol vannak a módosult sorok (jogszabályhelyek). ...Tovább...

EH 2015.03.B10 I. A vád törvényessége a vádirattal szemben támasztott azoknak a tartalmi követelményeknek a minimuma, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a büntetőeljárás bírósági szakasza meginduljon, s a bíróság az eljárást lefolytathassa [Be. 2. § (2) bek., 6. § (1) bek., 217. § (3) bek., 267. § (1) bek. j), k) pont].

II. A vád tárgyává tett történeti események leírásának nem a különös részi törvényi tényállás jogi fogalmait kell felsorolnia, hanem konkrétan azokat az eseményeket, amelyek alkalmasak az indítványozott (vagy akár eltérő), ám mindenképpen büntetőtörvénybe ütköző cselekmény bíróság által történő megállapítására. Ez a feltétel teljesül, ha a vádirati tényállás a bűncselekmény tárgyi oldali ismérveit olyan részletességgel tartalmazza, amelyből az alanyi oldal szükséges elemére alapos következtetést lehet vonni [Be. 2. § (2) bek.].

III. A vád törvényessége szempontjából azonban annak megalapozottsága - bizonyíthatósága - közömbös, az a büntetőper érdemi kérdése, amelyre a bíróság ügydöntő határozata ad választ [Be. 257. § (1) bek.].

[1] A törvényszék a 2013. február hó 15. napján kelt ítéletével az I. r., a II. r., a III. r. terhelteket az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 276. §-ába ütköző folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt próbára bocsátotta, míg az I. r., a II. r., a III. r. és az V. r. terhelteket az ellenük a Btk. 318. § (1) bekezdésbe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntette és a Btk. 303. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntette miatt emelt vád alól részben bizonyítottság, részben bűncselekmény hiányában felmentette.

[2] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2014. február hó 26. napján jogerős ítéletével a törvényszék ítéletének az I. r., a II. r., a III. r. és az V. r. terheltekkel szemben a Btk. 318. § (1) bekezdésbe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettét és a Btk. 303. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntettét elbíráló részét hatályon kívül helyezte és az e bűncselekmények miatt indult büntetőeljárást - törvényes vád hiányában - megszüntette, ugyanakkor a magánokirat-hamisítást társtettesként és folytatólagosan elkövetettnek minősítette, és a próbára bocsátás tartamát az I. r. terhelt esetében 2 évre, a II. és III. r. terheltnél pedig 1 évre mérsékelte.

[3] Az ítélőtábla határozatában kifejtette, hogy a csalás megvalósulásához három okozati összefüggés fennállása szükséges: a tévedésnek okozati összefüggésben kell lennie a tévedésbe ejtő vagy tartó magatartással; a tévedésbe ejtett vagy tévedésben tartott személy a tévedéssel okozati összefüggésben vagyonjogi rendelkezést tesz; emellett szükséges az is, hogy a vagyonjogi rendelkezés és a bekövetkezett kár között is okozati összefüggés legyen.

[4] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádiratnak azonban nem csupán e három okozati összefüggést megalapozó tényeket, a tévedésbe ejtő, tévedésben tartó elkövetési magatartást, a vagyonjogi rendelkezést, illetve a kár összegét kell tartalmaznia, hanem azoknak a tényeknek a leírását is, amelyek a vádlottak szándéka és a jogtalan haszonszerzési célzat - mint további tényállási elem - megállapításának alapjául szolgálnak. E körben kiemelendő, hogy a csalást elkövető azért cselekszik, hogy akár magának, akár másnak vagyoni hasznot szerezzen, ezen túlmenően azonban a vagyoni haszonnak jogtalannak is kell lennie, ami azt jelenti, hogy az idegen vagyonból jogcím nélkül kerül egy rész az elkövetőhöz, vagy más személyhez.

[5] A vádirati tényállásnak tehát - fejtette ki a másodfokú bíróság - mindazon tényeket tartalmaznia kell, amelyek a jogtalan haszonszerzési célzatra utalnak. Ezzel szemben a jelen ügyben tárgyalt vádban nincs leírás arról, hogy a vádlottak milyen megfontolástól vezérelve határozták el, hogy a C. Rt. sértettel faktoring szerződéseket kötnek; melyik cég, miért és hogyan szeretett volna ezáltal pénzhez jutni; pontosan mi volt a célja a pénzmozgásnak, lehetett-e valamelyik érintett céget illetően esetleg adóoptimalizálási szándék; ki és mikor állapodott meg arról, hogy a pénzt a H. Kft. számlájára utalják vagy más módon a kft. érdekeltségi köréhez tartozó személynek átadják. Mindezek annak megállapításához vezetnek, hogy sem a haszonszerzési célzat, sem annak jogtalansága tekintetében a vád leírást, ténybeli adatot nem tartalmaz, a vádirat ezen pontatlansága pedig a csalás pontos körülírásának és a vád törvényességének hiányát eredményezi.

[6] Az ítélőtábla jogi álláspontja szerint a vádirat a pénzmosás bűntette kapcsán is csupán annyit részletez, hogy a "csalás bűncselekmény elkövetéséből származó" pénznek mi lett a sorsa, azt ki, mikor és milyen módon vette fel, vagy utalta át. A vád e részében sem törvényes, ugyanis a szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény megnevezése a történeti tényállás és a vád kellékei közül a pontosan körülírt magatartás hiányát nem pótolja.

[7] Az elsőfokú bíróság a vádirati tényállásban vád tárgyává nem tett jogtalan haszonszerzési szándékra utaló történeti leírás hiányában folytatott le feleslegesen bizonyítást, és jutott arra a következtetésre, hogy a vádlottakat ilyen szándék nem vezette. Ebből következően a vádon túlterjeszkedve járt el, és hozott felmentő rendelkezéseket. Az ügyész nem írta le, hogy a vádlottaknak mi volt az indítéka, mely alapján a Btk.-ban foglalt számos célzatos vagyon elleni, vagy gazdasági bűncselekmény, de akár büntető tényállást ki sem merítő szándék is felvethető. A pon­tos körülírás hiányában a vádlottak, védők a védekezésre fel sem készülhettek, a bíróság ténylegesen olyan irányú bizonyítást folytatott le, amely nem a vádiraton alapult, hanem a vád kereteit maga kísérelte meghatározni, s ezáltal megsértette a Be. 1. §-ában foglalt eljárási feladatok megoszlásában foglalt alapelvet.

[8] A fellebbviteli főügyészség a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással az I. r., a II. r., a III. r. és az V. r. terheltek terhére nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

[9] A felülvizsgálati indítvány szerint a vád mindkét bűncselekmény vonatkozásában törvényes, ezért a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.

[10] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt változatlan tartalommal fenntartotta.

[11] A Kúria az ügyben nyilvános ülést tartott.

[12] A legfőbb ügyész képviselője a felülvizsgálati indítvánnyal egyezően nyilatkozott, míg a terheltek védői a másodfokú bíróság határozatának hatályában fenntartására tettek indítványt.

[13] A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint alapos.

[14] A Kúria az ítélőtábla jogi okfejtésével az alábbiak szerint nem értett egyet.

[15] A Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértéssel került sor. A Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. c) pontja pedig előírja, hogy hatályon kívül helyezést és az eljárás megszüntetését vonja maga után, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el.

[16] A Kúria a másodfokú bíróság jogi álláspontjával szemben azt állapította meg, hogy az alapügyben az elsőfokú bíróság nem törvényes vád hiányában járt el, következésképpen a felülvizsgálati indítvány álláspontja helyes, és megalapozott, minden tekintetben megfelel a kialakult bírói gyakorlatnak.

[17] A Be. 2. § (1) bekezdés szerint a bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el. A (2) bekezdés értelmében törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.

[18] A vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósulásának helyét idejét és egyéb körülményeit (1/2007. BK vélemény I. fejezet 2/b) pontja).

[19] A másodfokú bíróság figyelmét elkerülte, hogy a Kúria már számos elvi határozatában kifejtette a következetes, és ennek értelmében követendő bírói gyakorlattal kapcsolatos álláspontját.

[20] A vád törvényessége nem kevesebb, mint amelyet a büntetőeljárási törvény a 2. §-ának (2) bekezdésében megkövetel, de annál nem is több. A vád törvényessége valójában a vádirattal szemben támasztott tartalmi követelmények [Be. 217. § (3) bek.] minimuma, amelynek keretében a bíróság azt vizsgálja, hogy a benyújtott vád alaki és tartalmi szempontból eljárásra alkalmas-e [Be. 267. § (1) bek. j), k) pont, 309. § (1) bek., 332. § (1) bek. d) pont], s ha alkalmasnak találja, ügydöntő határozatában dönt a vádról [Be. 257. § (1) bek. 2. mondat].

[21] Nem jelenti a vádelv sérelmét, ha a bíróság ügydöntő határozatában megállapított tényállás ugyan nem fedi teljesen a vádiratban leírt tényeket, de a bűncselekmény törvényi tényállásának lényeges elemeit alkotó tények tekintetében annak megfelel (1/2007. BK vélemény I. fejezet 3/f) pontja).

[22] A törvényes vádnak nem fogalmi ismérve az, hogy a "büntetőtörvénybe ütköző cselekmény" leírása körében a törvényi tényállás jogi fogalmait használja; elégséges, ha a történeti tények leírása oly mértékben konkrét, hogy azokból - bebizonyítottságot feltételezve - a büntetőtörvénybe ütköző cselekményre lehet következtetni [BH 2011.219.].

[23] Nem helytálló a másodfokú bíróság azon megállapítása sem, amely szerint az elsőfokú bíróság a vádon túlterjeszkedett volna, amikor a terheltek jogtalan haszonszerzési szándékát vizsgálta, ugyanis a bíróság a haszonszerzési célzatot kizárólag a vád tárgyává tett tények keretein belül vizsgálta és jutott arra a következtetésre, hogy az nem állapítható meg.

[24] Megjegyzi a Kúria, hogy egyebekben a szubjektív oldal szükséges vagy esetleges ismérveinek vizsgálata a tárgyi oldalon lévő elkövetési magatartás nélkül nem is vizsgálható, ugyanis a célzat, mint speciális szándék, jellemzően a vád tárgyává tett elkövetési magatartásból - a történeti tényállásból - ismerhető fel.

[25] A fenti megállapítások vonatkoznak a pénzmosással kapcsolatos másodfokú okfejtésre is, azzal a különbséggel, hogy az V. r. terhelttel szemben utóbb benyújtott vádirati tényállás 2) pontja - amely a terheltek pénzmosási cselekményével kapcsolatos - tartalmazta, hogy "az 1-es vádpontban leírt módon megszerzett pénzösszegből, a pénz eredetének leplezése céljából az engedményező cégek képviselői az alábbi átutalásokat teljesítették".

[26] A vádirat ezt követően tételesen rögzítette azokat a tranzakciókat, amelyekkel kapcsolatosan a megtévesztés, és azzal okozati összefüggésben kár keletkezett.

[27] Figyelemmel arra, hogy az ügyek egyesítése következtében a két vádirat továbbiakban immár egységes egészet alkotott, és képezte a bírósági eljárás alapját, a vád törvényessége a pénzmosással kapcsolatos részében sem kérdőjelezhető meg.

[28] A vád törvényessége megnyitja a bíróság eljárásának folyamát, majd annak keretében a bíróság az ügydöntő határozatában foglal állást a vád anyagi jogi megalapozottságának a kérdésében. A vád törvényessége szempontjából annak ténybeli megalapozottsága - bizonyítékokkal kellően alátámasztottsága - közömbös, ez a büntetőper érdemi kérdése, amelyre a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásban kell választ adni.

[29] Nevezetesen abban kell állást foglalnia, hogy az I. r., a II. r., a III. r. és az V. r. terheltek felmentése - az ellenük a Btk. 318. § (1) bekezdésbe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntette és a Btk. 303. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntette miatt emelt vád alól - részben bizonyítottság, részben bűncselekmény hiányában - a büntető anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával történt-e vagy sem.

[30] Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, és a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti nyilvános ülésen eljárva, a Be. 373. § (1) bekezdés II/e) pontjában írt eljárási szabálysértés miatt a megtámadott határozatot a Be. 428. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította.

(Kúria Bfv. III. 942/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Budapesten, a 2014. év október hó 14. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.259/2013/10. számú ítéletét az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű és az V. rendű terhelt tekintetében hatályon kívül helyezi és velük szemben a Fővárosi Ítélőtáblát új eljárás lefolytatására utasítja.

A felülvizsgálati eljárás során felmerült 19.920 (tizenkilencezer-kilencszázhúsz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék a 2013. február 15. napján kelt 18.B.622/2008/88. számú ítéletével az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű terhelteket az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 276. §-ba ütköző folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt próbára bocsátotta, míg az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű és az V. rendű terhelteket az ellenük a Btk. 318. § (1) bekezdésbe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntette és a Btk. 303. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntette miatt emelt vád alól részben bizonyítottság, részben bűncselekmény hiányában felmentette.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2014. február 26. napján jogerős 3.Bf.259/2013/10. számú ítéletével a Fővárosi Törvényszék ítéletének az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű és az V. rendű terheltekkel szemben a Btk. 318. § (1) bekezdésbe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettét és a Btk. 303. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntettét elbíráló részét hatályon kívül helyezte és az e bűncselekmények miatt indult büntetőeljárást - törvényes vád hiányában - megszüntette, ugyanakkor a magánokirat-hamisítást társtettesként és folytatólagosan elkövetettnek minősítette és a próbára bocsátás tartamát az I. rendű terhelt esetében 2 évre, a II. és III. rendű terheltnél pedig 1 évre mérsékelte.

A Fővárosi Ítélőtábla határozatában kifejtette, hogy a csalás megvalósulásához három okozati összefüggés fennállása szükséges: a tévedésnek okozati összefüggésben kell lennie a tévedésbe ejtő vagy tartó magatartással; a tévedésbe ejtett vagy tévedésben tartott személy a tévedéssel okozati összefüggésben vagyonjogi rendelkezést tesz; emellett szükséges az is, hogy a vagyonjogi rendelkezés és a bekövetkezett kár között is okozati összefüggés legyen.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádiratnak azonban nem csupán e három okozati összefüggést megalapozó tényt, a tévedésbe ejtő, tévedésben tartó elkövetési magatartást, a vagyonjogi rendelkezést, illetve a kár összegét kell tartalmaznia, hanem azoknak a tényeknek a leírását is, amelyek a vádlottak szándéka és a jogtalan haszonszerzési célzat - mint további tényállási elem - megállapításának alapjául szolgálnak. E körben kiemelendő, hogy a csalást elkövető azért cselekszik, hogy akár magának, akár másnak vagyoni hasznot szerezzen, ezen túlmenően azonban a vagyoni haszonnak jogtalannak is kell lennie, ami azt jelenti, hogy az idegen vagyonból jogcím nélkül kerül egy rész az elkövetőhöz vagy más személyhez.

A vádirati tényállásnak tehát - fejtette ki a másodfokú bíróság - mindazon tényeket tartalmaznia kell, amelyek a jogtalan haszonszerzési célzatra utalnak. Ezzel szemben jelen ügyben tárgyalt vádban nincs leírás arról, hogy a vádlottak milyen megfontolástól vezérelve határozták el, hogy a C. Rt. sértettel faktoring szerződéseket kötnek; melyik cég, miért és hogyan szeretett volna ezáltal pénzhez jutni; pontosan mi volt a célja a pénzmozgásnak, lehetett-e valamelyik érintett céget illetően esetleg adóoptimalizálási szándék; ki és mikor állapodott meg arról, hogy a pénzt a H.-É. Kft. számlájára utalják vagy más módon a kft. érdekeltségi köréhez tartozó személynek átadják. Mindezek annak megállapításához vezetnek, hogy sem a haszonszerzési célzat, sem annak jogtalansága tekintetében a vád leírást, ténybeli adatot nem tartalmaz, a vádirat ezen pontatlansága pedig a csalás pontos körülírásának és a vád törvényességének hiányát eredményezi.

A Fővárosi Ítélőtábla jogi álláspontja szerint a vádirat a pénzmosás bűntette kapcsán is csupán annyit részletez, hogy a "csalás bűncselekmény elkövetéséből származó" pénznek mi lett a sorsa, azt ki, mikor és milyen módon vette fel vagy utalta át. A vád e részében sem törvényes, ugyanis a szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény megnevezése a történeti tényállás és a vád kellékei közül a pontosan körülírt magatartás hiányát nem pótolja.

Az elsőfokú bíróság a vádirati tényállásban vád tárgyává nem tett jogtalan haszonszerzési szándékra utaló történeti leírás hiányában folytatott le feleslegesen bizonyítást és jutott arra a következtetésre, hogy a terhelteket ilyen szándék nem vezette. Ebből következően a vádon túlterjeszkedve járt el és hozott felmentő rendelkezéseket. Az ügyész nem írta le, hogy a terhelteknek mi volt az indítéka, mely alapján a Btk.-ban foglalt számos célzatos vagyon elleni, vagy gazdasági bűncselekmény, de akár büntető tényállást ki sem merítő szándék is felvethető. A pontos körülírás hiányában a terheltek, védők a védekezésre fel sem készülhettek, a bíróság ténylegesen olyan irányú bizonyítást folytatott le, amely nem a vádiraton alapult, hanem a vád kereteit maga kísérelte meghatározni, s ezáltal megsértette a Be. 1. §-ában foglalt eljárási feladatok megoszlásának alapelvét.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű és az V. rendű terheltek terhére nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

A felülvizsgálati indítvány szerint a vád mindkét bűncselekmény vonatkozásában törvényes, ezért a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az ítélőtábla új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség a BF.1013/2014/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt változatlan tartalommal fenntartotta.

A Kúria az ügyben nyilvános ülést tartott.

A Legfőbb Ügyészség képviselője a felülvizsgálati indítvánnyal egyezően nyilatkozott, míg a terheltek védői a másodfokú bíróság határozatának hatályában fenntartására tettek indítványt.

A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint alapos.

A Kúria az ítélőtábla jogi okfejtésével nem értett egyet.

A Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértéssel került sor.

A Be. 373. § (1) bekezdésének I. c) pontja értelmében pedig kétségtelenül hatályon kívül helyezést és az eljárás megszüntetését von maga után, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el.

A Kúria a másodfokú bíróság jogi érveivel szemben azonban azt állapította meg, hogy az alapügyben törvényes volt a vád, következésképpen a felülvizsgálati indítvány álláspontja helyes és megalapozott, minden tekintetben megfelel a kialakult bírói gyakorlatnak.

A Be. 2. § (1) bekezdés szerint a bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el. A (2) bekezdés értelmében törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.

A vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósulásának helyét, idejét és egyéb körülményeit [1/2007. BK vélemény I. fejezet 2/b) pontja].

A másodfokú bíróság figyelmét elkerülte, hogy a Kúria már számos elvi határozatában kifejtette a következetes, és ennek értelmében követendő bírói gyakorlattal kapcsolatos álláspontját.

A vád törvényessége nem kevesebb, mint amelyet a büntetőeljárási törvény a 2. §-ának (2) bekezdésében megkövetel, de annál nem is több. A vád törvényessége valójában a vádirattal szemben támasztott tartalmi követelmények [Be. 217. § (3) bekezdés] minimuma, amelynek keretében a bíróság azt vizsgálja, hogy a benyújtott vád alaki és tartalmi szempontból eljárásra alkalmas-e [Be. 267. § (1) bekezdés j), k) pont; 309. § (1) bekezdés, 332. § (1) bekezdés d) pont], s ha alkalmasnak találja, ügydöntő határozatában dönt a vádról [Be. 257. § (1) bekezdés 2. mondat].

Nem jelenti a vádelv sérelmét, ha a bíróság ügydöntő határozatában megállapított tényállás ugyan nem fedi teljesen a vádiratban leírt tényeket, de a bűncselekmény törvényi tényállásának lényeges elemeit alkotó tények tekintetében annak megfelel [1/2007. BK vélemény I. fejezet 3/f) pontja].

A törvényes vádnak nem fogalmi ismérve az, hogy a "büntető törvénybe ütköző cselekmény" leírása körében a törvényi tényállás jogi fogalmait használja; elégséges, ha a történeti tények leírása oly mértékben konkrét, hogy azokból - bebizonyítottságot feltételezve - a büntető törvénybe ütköző cselekményre lehet következtetni (BH 2011.219.).

Nem helytálló a másodfokú bíróság azon megállapítása sem, amely szerint az elsőfokú bíróság a vádon túlterjeszkedett volna, amikor a terheltek jogtalan haszonszerzési szándékát vizsgálta, ugyanis a bíróság a haszonszerzési célzatot kizárólag a vád tárgyává tett tények keretein belül vizsgálta és jutott arra a következtetésre, hogy az nem állapítható meg.

Megjegyzi a Kúria, hogy egyebekben a szubjektív oldal szükséges vagy esetleges ismérveinek megléte a tárgyi oldalon lévő elkövetési magatartás nélkül nem is vizsgálható, ugyanis a célzat, mint speciális szándék, jellemzően a vád tárgyává tett elkövetési magatartásból - a történeti tényállásból - ismerhető fel.

A fenti megállapítások vonatkoznak a pénzmosással kapcsolatos másodfokú okfejtésre is azzal a különbséggel, hogy az V. rendű terhelttel szemben utóbb benyújtott vádirati tényállás 2) pontja - amely a terheltek pénzmosási cselekményével kapcsolatos - tartalmazta, hogy "az 1-es vádpontban leírt módon megszerzett pénzösszegből, a pénz eredetének leplezése céljából az engedményező cégek képviselői az alábbi átutalásokat teljesítették".

A vádirat ezt követően tételesen rögzítette azokat a tranzakciókat, amelyekkel kapcsolatosan a megtévesztés, és azzal okozati összefüggésben kár keletkezett.

Figyelemmel arra, hogy az ügyek egyesítése következtében a két vádirat továbbiakban immár egységes egészet alkotott és képezte a bírósági eljárás alapját, a vád törvényessége a pénzmosással kapcsolatos részében sem kérdőjelezhető meg.

A vád törvényessége megnyitja a bíróság eljárásának folyamát, majd annak keretében a bíróság az ügydöntő határozatában foglal állást a vád anyagi jogi megalapozottságának a kérdésében. A vád törvényessége szempontjából annak ténybeli megalapozottsága - bizonyítékokkal kellően alátámasztottsága - közömbös, ez a büntetőper érdemi kérdése, amelyre a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásban kell választ adni.

Nevezetesen abban kell állást foglalnia, hogy az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű és az V. rendű terheltek felmentése az ellenük a Btk. 318. § (1) bekezdésbe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntette és a Btk. 303. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntette miatt emelt vád alól - részben bizonyítottság, részben bűncselekmény hiányában - a büntető anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával történt-e vagy sem.

Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, és a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti nyilvános ülésen eljárva, a Be. 373. § (1) bekezdés II/e) pontjában írt eljárási szabálysértés miatt a megtámadott határozatot a Be. 428. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította.

A Kúria a bűnügyi költségről a Be. 429. § (1) bekezdésében írtaknak megfelelően rendelkezett.

A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §-ának (4) bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. § (4) bekezdésének b) pontja zárja ki.

Budapest, 2014. október 14.

Dr. Akácz József s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Romwalter Péter s.k. bíró

(Kúria Bfv. III. 942/2014.)