EH 2015.03.B10 I. A vád törvényessége a vádirattal szemben támasztott azoknak a tartalmi követelményeknek a minimuma, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a büntetőeljárás bírósági szakasza meginduljon, s a bíróság az eljárást lefolytathassa [Be. 2. § (2) bek., 6. § (1) bek., 217. § (3) bek., 267. § (1) bek. j), k) pont].
II. A vád tárgyává tett történeti események leírásának nem a különös részi törvényi tényállás jogi fogalmait kell felsorolnia, hanem konkrétan azokat az eseményeket, amelyek alkalmasak az indítványozott (vagy akár eltérő), ám mindenképpen büntetőtörvénybe ütköző cselekmény bíróság által történő megállapítására. Ez a feltétel teljesül, ha a vádirati tényállás a bűncselekmény tárgyi oldali ismérveit olyan részletességgel tartalmazza, amelyből az alanyi oldal szükséges elemére alapos következtetést lehet vonni [Be. 2. § (2) bek.].
III. A vád törvényessége szempontjából azonban annak megalapozottsága - bizonyíthatósága - közömbös, az a büntetőper érdemi kérdése, amelyre a bíróság ügydöntő határozata ad választ [Be. 257. § (1) bek.].
[1] A törvényszék a 2013. február hó 15. napján kelt ítéletével az I. r., a II. r., a III. r. terhelteket az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 276. §-ába ütköző folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt próbára bocsátotta, míg az I. r., a II. r., a III. r. és az V. r. terhelteket az ellenük a Btk. 318. § (1) bekezdésbe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntette és a Btk. 303. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntette miatt emelt vád alól részben bizonyítottság, részben bűncselekmény hiányában felmentette.
[2] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2014. február hó 26. napján jogerős ítéletével a törvényszék ítéletének az I. r., a II. r., a III. r. és az V. r. terheltekkel szemben a Btk. 318. § (1) bekezdésbe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettét és a Btk. 303. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntettét elbíráló részét hatályon kívül helyezte és az e bűncselekmények miatt indult büntetőeljárást - törvényes vád hiányában - megszüntette, ugyanakkor a magánokirat-hamisítást társtettesként és folytatólagosan elkövetettnek minősítette, és a próbára bocsátás tartamát az I. r. terhelt esetében 2 évre, a II. és III. r. terheltnél pedig 1 évre mérsékelte.
[3] Az ítélőtábla határozatában kifejtette, hogy a csalás megvalósulásához három okozati összefüggés fennállása szükséges: a tévedésnek okozati összefüggésben kell lennie a tévedésbe ejtő vagy tartó magatartással; a tévedésbe ejtett vagy tévedésben tartott személy a tévedéssel okozati összefüggésben vagyonjogi rendelkezést tesz; emellett szükséges az is, hogy a vagyonjogi rendelkezés és a bekövetkezett kár között is okozati összefüggés legyen.
[4] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádiratnak azonban nem csupán e három okozati összefüggést megalapozó tényeket, a tévedésbe ejtő, tévedésben tartó elkövetési magatartást, a vagyonjogi rendelkezést, illetve a kár összegét kell tartalmaznia, hanem azoknak a tényeknek a leírását is, amelyek a vádlottak szándéka és a jogtalan haszonszerzési célzat - mint további tényállási elem - megállapításának alapjául szolgálnak. E körben kiemelendő, hogy a csalást elkövető azért cselekszik, hogy akár magának, akár másnak vagyoni hasznot szerezzen, ezen túlmenően azonban a vagyoni haszonnak jogtalannak is kell lennie, ami azt jelenti, hogy az idegen vagyonból jogcím nélkül kerül egy rész az elkövetőhöz, vagy más személyhez.
[5] A vádirati tényállásnak tehát - fejtette ki a másodfokú bíróság - mindazon tényeket tartalmaznia kell, amelyek a jogtalan haszonszerzési célzatra utalnak. Ezzel szemben a jelen ügyben tárgyalt vádban nincs leírás arról, hogy a vádlottak milyen megfontolástól vezérelve határozták el, hogy a C. Rt. sértettel faktoring szerződéseket kötnek; melyik cég, miért és hogyan szeretett volna ezáltal pénzhez jutni; pontosan mi volt a célja a pénzmozgásnak, lehetett-e valamelyik érintett céget illetően esetleg adóoptimalizálási szándék; ki és mikor állapodott meg arról, hogy a pénzt a H. Kft. számlájára utalják vagy más módon a kft. érdekeltségi köréhez tartozó személynek átadják. Mindezek annak megállapításához vezetnek, hogy sem a haszonszerzési célzat, sem annak jogtalansága tekintetében a vád leírást, ténybeli adatot nem tartalmaz, a vádirat ezen pontatlansága pedig a csalás pontos körülírásának és a vád törvényességének hiányát eredményezi.
[6] Az ítélőtábla jogi álláspontja szerint a vádirat a pénzmosás bűntette kapcsán is csupán annyit részletez, hogy a "csalás bűncselekmény elkövetéséből származó" pénznek mi lett a sorsa, azt ki, mikor és milyen módon vette fel, vagy utalta át. A vád e részében sem törvényes, ugyanis a szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény megnevezése a történeti tényállás és a vád kellékei közül a pontosan körülírt magatartás hiányát nem pótolja.
[7] Az elsőfokú bíróság a vádirati tényállásban vád tárgyává nem tett jogtalan haszonszerzési szándékra utaló történeti leírás hiányában folytatott le feleslegesen bizonyítást, és jutott arra a következtetésre, hogy a vádlottakat ilyen szándék nem vezette. Ebből következően a vádon túlterjeszkedve járt el, és hozott felmentő rendelkezéseket. Az ügyész nem írta le, hogy a vádlottaknak mi volt az indítéka, mely alapján a Btk.-ban foglalt számos célzatos vagyon elleni, vagy gazdasági bűncselekmény, de akár büntető tényállást ki sem merítő szándék is felvethető. A pontos körülírás hiányában a vádlottak, védők a védekezésre fel sem készülhettek, a bíróság ténylegesen olyan irányú bizonyítást folytatott le, amely nem a vádiraton alapult, hanem a vád kereteit maga kísérelte meghatározni, s ezáltal megsértette a Be. 1. §-ában foglalt eljárási feladatok megoszlásában foglalt alapelvet.
[8] A fellebbviteli főügyészség a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással az I. r., a II. r., a III. r. és az V. r. terheltek terhére nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
[9] A felülvizsgálati indítvány szerint a vád mindkét bűncselekmény vonatkozásában törvényes, ezért a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.
[10] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt változatlan tartalommal fenntartotta.
[11] A Kúria az ügyben nyilvános ülést tartott.
[12] A legfőbb ügyész képviselője a felülvizsgálati indítvánnyal egyezően nyilatkozott, míg a terheltek védői a másodfokú bíróság határozatának hatályában fenntartására tettek indítványt.
[13] A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint alapos.
[14] A Kúria az ítélőtábla jogi okfejtésével az alábbiak szerint nem értett egyet.
[15] A Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértéssel került sor. A Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. c) pontja pedig előírja, hogy hatályon kívül helyezést és az eljárás megszüntetését vonja maga után, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el.
[16] A Kúria a másodfokú bíróság jogi álláspontjával szemben azt állapította meg, hogy az alapügyben az elsőfokú bíróság nem törvényes vád hiányában járt el, következésképpen a felülvizsgálati indítvány álláspontja helyes, és megalapozott, minden tekintetben megfelel a kialakult bírói gyakorlatnak.
[17] A Be. 2. § (1) bekezdés szerint a bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el. A (2) bekezdés értelmében törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.
[18] A vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósulásának helyét idejét és egyéb körülményeit (1/2007. BK vélemény I. fejezet 2/b) pontja).
[19] A másodfokú bíróság figyelmét elkerülte, hogy a Kúria már számos elvi határozatában kifejtette a következetes, és ennek értelmében követendő bírói gyakorlattal kapcsolatos álláspontját.
[20] A vád törvényessége nem kevesebb, mint amelyet a büntetőeljárási törvény a 2. §-ának (2) bekezdésében megkövetel, de annál nem is több. A vád törvényessége valójában a vádirattal szemben támasztott tartalmi követelmények [Be. 217. § (3) bek.] minimuma, amelynek keretében a bíróság azt vizsgálja, hogy a benyújtott vád alaki és tartalmi szempontból eljárásra alkalmas-e [Be. 267. § (1) bek. j), k) pont, 309. § (1) bek., 332. § (1) bek. d) pont], s ha alkalmasnak találja, ügydöntő határozatában dönt a vádról [Be. 257. § (1) bek. 2. mondat].
[21] Nem jelenti a vádelv sérelmét, ha a bíróság ügydöntő határozatában megállapított tényállás ugyan nem fedi teljesen a vádiratban leírt tényeket, de a bűncselekmény törvényi tényállásának lényeges elemeit alkotó tények tekintetében annak megfelel (1/2007. BK vélemény I. fejezet 3/f) pontja).
[22] A törvényes vádnak nem fogalmi ismérve az, hogy a "büntetőtörvénybe ütköző cselekmény" leírása körében a törvényi tényállás jogi fogalmait használja; elégséges, ha a történeti tények leírása oly mértékben konkrét, hogy azokból - bebizonyítottságot feltételezve - a büntetőtörvénybe ütköző cselekményre lehet következtetni [BH 2011.219.].
[23] Nem helytálló a másodfokú bíróság azon megállapítása sem, amely szerint az elsőfokú bíróság a vádon túlterjeszkedett volna, amikor a terheltek jogtalan haszonszerzési szándékát vizsgálta, ugyanis a bíróság a haszonszerzési célzatot kizárólag a vád tárgyává tett tények keretein belül vizsgálta és jutott arra a következtetésre, hogy az nem állapítható meg.
[24] Megjegyzi a Kúria, hogy egyebekben a szubjektív oldal szükséges vagy esetleges ismérveinek vizsgálata a tárgyi oldalon lévő elkövetési magatartás nélkül nem is vizsgálható, ugyanis a célzat, mint speciális szándék, jellemzően a vád tárgyává tett elkövetési magatartásból - a történeti tényállásból - ismerhető fel.
[25] A fenti megállapítások vonatkoznak a pénzmosással kapcsolatos másodfokú okfejtésre is, azzal a különbséggel, hogy az V. r. terhelttel szemben utóbb benyújtott vádirati tényállás 2) pontja - amely a terheltek pénzmosási cselekményével kapcsolatos - tartalmazta, hogy "az 1-es vádpontban leírt módon megszerzett pénzösszegből, a pénz eredetének leplezése céljából az engedményező cégek képviselői az alábbi átutalásokat teljesítették".
[26] A vádirat ezt követően tételesen rögzítette azokat a tranzakciókat, amelyekkel kapcsolatosan a megtévesztés, és azzal okozati összefüggésben kár keletkezett.
[27] Figyelemmel arra, hogy az ügyek egyesítése következtében a két vádirat továbbiakban immár egységes egészet alkotott, és képezte a bírósági eljárás alapját, a vád törvényessége a pénzmosással kapcsolatos részében sem kérdőjelezhető meg.
[28] A vád törvényessége megnyitja a bíróság eljárásának folyamát, majd annak keretében a bíróság az ügydöntő határozatában foglal állást a vád anyagi jogi megalapozottságának a kérdésében. A vád törvényessége szempontjából annak ténybeli megalapozottsága - bizonyítékokkal kellően alátámasztottsága - közömbös, ez a büntetőper érdemi kérdése, amelyre a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásban kell választ adni.
[29] Nevezetesen abban kell állást foglalnia, hogy az I. r., a II. r., a III. r. és az V. r. terheltek felmentése - az ellenük a Btk. 318. § (1) bekezdésbe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntette és a Btk. 303. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntette miatt emelt vád alól - részben bizonyítottság, részben bűncselekmény hiányában - a büntető anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával történt-e vagy sem.
[30] Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, és a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti nyilvános ülésen eljárva, a Be. 373. § (1) bekezdés II/e) pontjában írt eljárási szabálysértés miatt a megtámadott határozatot a Be. 428. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította.
(Kúria Bfv. III. 942/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria Budapesten, a 2014. év október hó 14. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő
v é g z é s t:
A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.259/2013/10. számú ítéletét az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű és az V. rendű terhelt tekintetében hatályon kívül helyezi és velük szemben a Fővárosi Ítélőtáblát új eljárás lefolytatására utasítja.
A felülvizsgálati eljárás során felmerült 19.920 (tizenkilencezer-kilencszázhúsz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.
A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A Fővárosi Törvényszék a 2013. február 15. napján kelt 18.B.622/2008/88. számú ítéletével az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű terhelteket az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 276. §-ba ütköző folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt próbára bocsátotta, míg az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű és az V. rendű terhelteket az ellenük a Btk. 318. § (1) bekezdésbe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntette és a Btk. 303. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntette miatt emelt vád alól részben bizonyítottság, részben bűncselekmény hiányában felmentette.
A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2014. február 26. napján jogerős 3.Bf.259/2013/10. számú ítéletével a Fővárosi Törvényszék ítéletének az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű és az V. rendű terheltekkel szemben a Btk. 318. § (1) bekezdésbe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettét és a Btk. 303. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntettét elbíráló részét hatályon kívül helyezte és az e bűncselekmények miatt indult büntetőeljárást - törvényes vád hiányában - megszüntette, ugyanakkor a magánokirat-hamisítást társtettesként és folytatólagosan elkövetettnek minősítette és a próbára bocsátás tartamát az I. rendű terhelt esetében 2 évre, a II. és III. rendű terheltnél pedig 1 évre mérsékelte.
A Fővárosi Ítélőtábla határozatában kifejtette, hogy a csalás megvalósulásához három okozati összefüggés fennállása szükséges: a tévedésnek okozati összefüggésben kell lennie a tévedésbe ejtő vagy tartó magatartással; a tévedésbe ejtett vagy tévedésben tartott személy a tévedéssel okozati összefüggésben vagyonjogi rendelkezést tesz; emellett szükséges az is, hogy a vagyonjogi rendelkezés és a bekövetkezett kár között is okozati összefüggés legyen.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádiratnak azonban nem csupán e három okozati összefüggést megalapozó tényt, a tévedésbe ejtő, tévedésben tartó elkövetési magatartást, a vagyonjogi rendelkezést, illetve a kár összegét kell tartalmaznia, hanem azoknak a tényeknek a leírását is, amelyek a vádlottak szándéka és a jogtalan haszonszerzési célzat - mint további tényállási elem - megállapításának alapjául szolgálnak. E körben kiemelendő, hogy a csalást elkövető azért cselekszik, hogy akár magának, akár másnak vagyoni hasznot szerezzen, ezen túlmenően azonban a vagyoni haszonnak jogtalannak is kell lennie, ami azt jelenti, hogy az idegen vagyonból jogcím nélkül kerül egy rész az elkövetőhöz vagy más személyhez.
A vádirati tényállásnak tehát - fejtette ki a másodfokú bíróság - mindazon tényeket tartalmaznia kell, amelyek a jogtalan haszonszerzési célzatra utalnak. Ezzel szemben jelen ügyben tárgyalt vádban nincs leírás arról, hogy a vádlottak milyen megfontolástól vezérelve határozták el, hogy a C. Rt. sértettel faktoring szerződéseket kötnek; melyik cég, miért és hogyan szeretett volna ezáltal pénzhez jutni; pontosan mi volt a célja a pénzmozgásnak, lehetett-e valamelyik érintett céget illetően esetleg adóoptimalizálási szándék; ki és mikor állapodott meg arról, hogy a pénzt a H.-É. Kft. számlájára utalják vagy más módon a kft. érdekeltségi köréhez tartozó személynek átadják. Mindezek annak megállapításához vezetnek, hogy sem a haszonszerzési célzat, sem annak jogtalansága tekintetében a vád leírást, ténybeli adatot nem tartalmaz, a vádirat ezen pontatlansága pedig a csalás pontos körülírásának és a vád törvényességének hiányát eredményezi.
A Fővárosi Ítélőtábla jogi álláspontja szerint a vádirat a pénzmosás bűntette kapcsán is csupán annyit részletez, hogy a "csalás bűncselekmény elkövetéséből származó" pénznek mi lett a sorsa, azt ki, mikor és milyen módon vette fel vagy utalta át. A vád e részében sem törvényes, ugyanis a szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény megnevezése a történeti tényállás és a vád kellékei közül a pontosan körülírt magatartás hiányát nem pótolja.
Az elsőfokú bíróság a vádirati tényállásban vád tárgyává nem tett jogtalan haszonszerzési szándékra utaló történeti leírás hiányában folytatott le feleslegesen bizonyítást és jutott arra a következtetésre, hogy a terhelteket ilyen szándék nem vezette. Ebből következően a vádon túlterjeszkedve járt el és hozott felmentő rendelkezéseket. Az ügyész nem írta le, hogy a terhelteknek mi volt az indítéka, mely alapján a Btk.-ban foglalt számos célzatos vagyon elleni, vagy gazdasági bűncselekmény, de akár büntető tényállást ki sem merítő szándék is felvethető. A pontos körülírás hiányában a terheltek, védők a védekezésre fel sem készülhettek, a bíróság ténylegesen olyan irányú bizonyítást folytatott le, amely nem a vádiraton alapult, hanem a vád kereteit maga kísérelte meghatározni, s ezáltal megsértette a Be. 1. §-ában foglalt eljárási feladatok megoszlásának alapelvét.
A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű és az V. rendű terheltek terhére nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
A felülvizsgálati indítvány szerint a vád mindkét bűncselekmény vonatkozásában törvényes, ezért a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az ítélőtábla új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség a BF.1013/2014/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt változatlan tartalommal fenntartotta.
A Kúria az ügyben nyilvános ülést tartott.
A Legfőbb Ügyészség képviselője a felülvizsgálati indítvánnyal egyezően nyilatkozott, míg a terheltek védői a másodfokú bíróság határozatának hatályában fenntartására tettek indítványt.
A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint alapos.
A Kúria az ítélőtábla jogi okfejtésével nem értett egyet.
A Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértéssel került sor.
A Be. 373. § (1) bekezdésének I. c) pontja értelmében pedig kétségtelenül hatályon kívül helyezést és az eljárás megszüntetését von maga után, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el.
A Kúria a másodfokú bíróság jogi érveivel szemben azonban azt állapította meg, hogy az alapügyben törvényes volt a vád, következésképpen a felülvizsgálati indítvány álláspontja helyes és megalapozott, minden tekintetben megfelel a kialakult bírói gyakorlatnak.
A Be. 2. § (1) bekezdés szerint a bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el. A (2) bekezdés értelmében törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.
A vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, a cselekmény megvalósulásának helyét, idejét és egyéb körülményeit [1/2007. BK vélemény I. fejezet 2/b) pontja].
A másodfokú bíróság figyelmét elkerülte, hogy a Kúria már számos elvi határozatában kifejtette a következetes, és ennek értelmében követendő bírói gyakorlattal kapcsolatos álláspontját.
A vád törvényessége nem kevesebb, mint amelyet a büntetőeljárási törvény a 2. §-ának (2) bekezdésében megkövetel, de annál nem is több. A vád törvényessége valójában a vádirattal szemben támasztott tartalmi követelmények [Be. 217. § (3) bekezdés] minimuma, amelynek keretében a bíróság azt vizsgálja, hogy a benyújtott vád alaki és tartalmi szempontból eljárásra alkalmas-e [Be. 267. § (1) bekezdés j), k) pont; 309. § (1) bekezdés, 332. § (1) bekezdés d) pont], s ha alkalmasnak találja, ügydöntő határozatában dönt a vádról [Be. 257. § (1) bekezdés 2. mondat].
Nem jelenti a vádelv sérelmét, ha a bíróság ügydöntő határozatában megállapított tényállás ugyan nem fedi teljesen a vádiratban leírt tényeket, de a bűncselekmény törvényi tényállásának lényeges elemeit alkotó tények tekintetében annak megfelel [1/2007. BK vélemény I. fejezet 3/f) pontja].
A törvényes vádnak nem fogalmi ismérve az, hogy a "büntető törvénybe ütköző cselekmény" leírása körében a törvényi tényállás jogi fogalmait használja; elégséges, ha a történeti tények leírása oly mértékben konkrét, hogy azokból - bebizonyítottságot feltételezve - a büntető törvénybe ütköző cselekményre lehet következtetni (BH 2011.219.).
Nem helytálló a másodfokú bíróság azon megállapítása sem, amely szerint az elsőfokú bíróság a vádon túlterjeszkedett volna, amikor a terheltek jogtalan haszonszerzési szándékát vizsgálta, ugyanis a bíróság a haszonszerzési célzatot kizárólag a vád tárgyává tett tények keretein belül vizsgálta és jutott arra a következtetésre, hogy az nem állapítható meg.
Megjegyzi a Kúria, hogy egyebekben a szubjektív oldal szükséges vagy esetleges ismérveinek megléte a tárgyi oldalon lévő elkövetési magatartás nélkül nem is vizsgálható, ugyanis a célzat, mint speciális szándék, jellemzően a vád tárgyává tett elkövetési magatartásból - a történeti tényállásból - ismerhető fel.
A fenti megállapítások vonatkoznak a pénzmosással kapcsolatos másodfokú okfejtésre is azzal a különbséggel, hogy az V. rendű terhelttel szemben utóbb benyújtott vádirati tényállás 2) pontja - amely a terheltek pénzmosási cselekményével kapcsolatos - tartalmazta, hogy "az 1-es vádpontban leírt módon megszerzett pénzösszegből, a pénz eredetének leplezése céljából az engedményező cégek képviselői az alábbi átutalásokat teljesítették".
A vádirat ezt követően tételesen rögzítette azokat a tranzakciókat, amelyekkel kapcsolatosan a megtévesztés, és azzal okozati összefüggésben kár keletkezett.
Figyelemmel arra, hogy az ügyek egyesítése következtében a két vádirat továbbiakban immár egységes egészet alkotott és képezte a bírósági eljárás alapját, a vád törvényessége a pénzmosással kapcsolatos részében sem kérdőjelezhető meg.
A vád törvényessége megnyitja a bíróság eljárásának folyamát, majd annak keretében a bíróság az ügydöntő határozatában foglal állást a vád anyagi jogi megalapozottságának a kérdésében. A vád törvényessége szempontjából annak ténybeli megalapozottsága - bizonyítékokkal kellően alátámasztottsága - közömbös, ez a büntetőper érdemi kérdése, amelyre a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásban kell választ adni.
Nevezetesen abban kell állást foglalnia, hogy az I. rendű, a II. rendű, a III. rendű és az V. rendű terheltek felmentése az ellenük a Btk. 318. § (1) bekezdésbe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntette és a Btk. 303. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntette miatt emelt vád alól - részben bizonyítottság, részben bűncselekmény hiányában - a büntető anyagi jogszabályok helyes alkalmazásával történt-e vagy sem.
Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, és a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti nyilvános ülésen eljárva, a Be. 373. § (1) bekezdés II/e) pontjában írt eljárási szabálysértés miatt a megtámadott határozatot a Be. 428. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította.
A Kúria a bűnügyi költségről a Be. 429. § (1) bekezdésében írtaknak megfelelően rendelkezett.
A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §-ának (4) bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. § (4) bekezdésének b) pontja zárja ki.
Budapest, 2014. október 14.
Dr. Akácz József s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Romwalter Péter s.k. bíró
(Kúria Bfv. III. 942/2014.)