BH 2011.8.219 I. A törvényes vádnak nem fogalmi ismérve az, hogy a "büntetőtörvénybe ütköző cselekmény" leírása körében a törvényi tényállás jogi fogalmait használja; elégséges, ha a történeti tények leírása oly mértékben konkrét, amelyből - bebizonyítottságot feltételezve - büntetőtörvénybe ütköző cselekményre lehet következtetni [Be. 2. § (2) bek.].

II. Nem érinti a vád törvényességét az, ha a jelentési kötelezettség megszegésének vétsége miatt emelt vádban - amely egyébkén pontosan körülírja azokat a körülményeket, amelyeknek érdemi jelentősége lehet - szövegszerűen nem szerepel a "fontos szolgálati ügy" kifejezés, mert ez az ügy egyik érdemi jogkérdése [Btk. 350. § (1) bek.].

A megyei bíróság katonai tanácsa ítéletével Sz. J. rendőr alezredest bűnösnek mondotta ki a Btk. 350. §-ának (1) bekezdése szerinti jelentési kötelezettség megszegésének vétségében és ezért megrovásban részesítette.

A terhelt személyi körülményei körében azt rögzítette, hogy 1987-től teljesíti rendőri szolgálatát, 1992-től hivatásos tiszt. időközben tanári diplomát szerzett, és rendőrtiszti főiskolát végzett. A megyei rendőr-főkapitányság állományában előbb kiemelt fővizsgáló, majd kiemelt főnyomozó beosztást látott el, ettől kezdve, 2001. október 1-jétől rendelkezési állományba került, és az egyik rendőr szakszervezet főtitkára. A rendőrség állományából vezényelve van ezen szakszervezethez.

Tényállásként tanács az alábbiakat állapította meg.

Sz. J. terheltnek mint kiemelt főnyomozónak közvetlen elöljárója a mindenkori bűnügyi osztályvezető volt.

A terhelt ellen 2006. évben rágalmazás vétsége miatt magánvádas büntetőeljárás indult. Ennek során a városi bíróság 2006. december 18-án, 2007. január 22-én, 2007. március 21-én, valamint május 21-én vádlottként hallgatta meg.

A terhelt sem elöljárójának, sem nem tett írásos jelentést arról, hogy vele szemben magánvádas bűncselekmény miatt bírósági eljárás intézkedés - vádlottkénti kihallgatás - történt.

Fenti magatartásával megszegte a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló az elkövetéskor hatályban volt 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 95. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt azon rendelkezést, mely szerint az alárendelt írásban köteles jelenteni elöljárójának, ha bűncselekmény vagy szabálysértés miatt vele szemben bármilyen intézkedés történt. Ezt a rendelkezést egyébként a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló jelenleg hatályos 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 102. § (2) bekezdésének d) pontja változatlan szöveggel fenntartotta.

A katonai tanács ítélete ellen - melyet az ügyész tudomásul vett - a terhelt és védője fellebbezett az eljárás megszüntetése, másodsorban a terhelt felmentése érdekében.

Az ítélőtábla katonai tanácsa végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A Legfelsőbb Bíróság a tényállás részének tekintette a másodfokú bíróság által a bizonyítékok értékelése körében tett azon ténymegállapítást is, miszerint a terhelt rendelkezési állományba helyezése 2007. július 30-án kelt paranccsal, visszamenőleges hatállyal történt; 2006. december 18. és 2007. május 21. napjai között a terhelt még nem volt rendelkezési állományban.

A jogerős határozatok ellen a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjára hivatkozva a terhelt védője élt felülvizsgálati indítvánnyal, elsősorban a büntetőeljárás törvényes vád hiányában megszüntetése, másodsorban a terhelt felmentése érdekében.

Elsősorban arra utalt, hogy a bíróságok a feltárt bizonyítékokat nem értékelték kellő körültekintéssel. A terhelt védekezésének elfogadásával ugyanis - mivel ennek ellenkezője kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást - tényállásként kellett volna megállapítani, hogy az ellene indult magánvádas eljárásról, amely egyébként jogerősen felmentéssel fejeződött be, a terhelt elöljárójának szóban jelentést tett.

Arra is hivatkozott, hogy a terhelttel szemben előterjesztett vád a törvényes vád követelményének nem felelt meg, miután a cselekmény csupán fegyelmi vétség. Álláspontja szerint ezt megerősíti, hogy az elöljáró a cselekményt fegyelmi vétségként elbírálta, továbbá, hogy a tényállási elemet alkotó fontos szolgálati ügy megjelölést az ügyész sem a vádiratban, sem a perbeszédében nem hívta fel.

Egyébként anyagi jogszabálysértés is történt, mert a cselekmény fontos szolgálati ügyet a fentiekre figyelemmel nem érinthetett. Ezen túlmenően a terhelt ellen rágalmazás vétsége miatt folyamatban volt magánvádas eljárásban, a szolgálati úton történő idézésekből az elöljáró megfelelően tudomást szerzett arról, hogy a terheltet a bíróság milyen ügyben, mely napokra idézte meg vádlottként. A Szolgálati Szabályzat rendelkezései szerint a rendőr jelentése csak arra terjed ki, hogy vele szemben milyen intézkedés történt. Az intézkedés jelen esetben a vádlottkénti megidézést jelentette. Mindebből következik, hogy hiányzott a cselekményének társadalomra veszélyessége. Mellesleg tévedésben is volt cselekménye (mulasztása) társadalomra veszélyességének felismerésében, miután alappal feltételezhette, hogy a fenti módon történt megidézésre tekintettel elöljárója minden információnak a birtokában van.

A legfőbb ügyész a tényállást támadó részében a törvényben kizártnak, egyébként pedig - az eljárásjogi és anyagi jogi támadás tekintetében - alaptalannak tartotta, és a támadott jogerős határozat helybenhagyását indítványozta.

A felülvizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság nem foglalkozott az indítvány azon érveivel, miszerint az elöljáró tudomással bírt arról, hogy a városi bíróság a terheltet rágalmazás vétsége miatt indult ügyben vádlottként többször idézték; továbbá azzal, hogy a terhelt az ellene megindult eljárást szóban jelentette, mindezekre tekintettel az elöljáró a jelentéstételi kötelezettség teljesítésével érintett valamennyi releváns adatnak a birtokában volt, végül azzal sem, hogy a magánvádas eljárás jogerősen felmentéssel fejeződött be.

A Be. 423. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a felülvizsgálatban az a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, amely felülvizsgálati indítvánnyal sem támadható. Az eltérő tényállást helyesnek tartó, és a felülvizsgálati érveket részben erre alapozó indítványok ennyiben törvényben kizártnak tekintendők.