BH 2011.3.69 A kirendelt védő nem tekinthető egyéb közfeladatot ellátó személynek, ezért a nyomozó hatóság adatkezelőként nem kötelezhető az Avtv. 19. § (4) bekezdése alapján a kirendelt védő nevének és kirendelési számának, mint közérdekből nyilvános adatnak a kiadására [1992. évi LXIII. tv. 19. §].

A felperes jogvédő szervezet 2009. augusztus 18-án azzal a kérelemmel fordult az I-II. r. alperes rendőrkapitánysághoz, hogy adjanak tájékoztatást az illetékességi területükön, a hatáskörükbe tartozó ügyekben a 2008. évben kirendelt védők nevéről és az egyes ügyvédekre lebontva a kirendelések számáról. Álláspontja szerint előbbi a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. (továbbiakban: Avtv.) 2. § 5. pontja és a 19. § (4) bekezdés 2. fordulata értelmében közérdekből nyilvános adat, míg utóbbi a 2. § 4. pont szerint közérdekű adat.

Az I. r. alperes 2009. augusztus 26-ai, a II. r. alperes 2009. augusztus 27-ei válaszában azt közölte a felperessel, hogy a védők neve nem közérdekű adat és nem közérdekből nyilvános adat, mivel a védő nem állami helyi önkormányzati, vagy közfeladatot ellátó szerv tagja, így a neve személyes adatnak tekintendő. Hivatkoztak arra is, hogy a nyomozó hatóság nem rendelkezik nyilvántartással a védők kirendelésének számáról, annak kigyűjtése aránytalan munkateherrel járna.

A felperes 2009. szeptember 25-én benyújtott keresetében az írásbeli kérelmében megjelölt adatok közzétételére kérte kötelezni az alpereseket.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket: 60 napon belül közöljék a felperessel, hogy a 2008. évben az illetékességi területükön, a hatáskörükbe tartozó ügyekben, név szerint beazonosíthatóan kiket rendeltek ki védőként és az egyes védők kirendelésére hány alkalommal került sor.

Az Avtv. 2. § 8. pontja alapján megállapította, hogy az alperesek adatkezelőnek minősülnek a kért adatok tekintetében, mivel nem vitásan és az adatok jellegéből megállapíthatóan a kért adatok birtokában vannak.

Az Avtv. 19. § (1) bekezdése alapján kifejtette, hogy a védő nem tekinthető közfeladatot ellátó személynek. Ugyanakkor a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XVIII. törvény (Be.) 46. és 48. §-ai alapján a kötelező védelem körében megtett intézkedések olyan közérdekű tevékenységnek minősülnek, amelyekkel kapcsolatos adatok nem a személyiség kifejezésével méltányolható magánérdekek védelmével, hanem a társadalom szempontjából kiemelkedő fontosságúnak tartott érdekkel kapcsolatosak. A személyes adatok védelmének célja az, hogy a személyről a nyilvánossághoz, beleegyezésén kívül ne jusson el olyan adat, amelynek a nyilvánosságra kerülése ellentétes azzal az érdekkel, hogy a személyre vonatkozó magánjellegű információkat illetéktelen személyek ne szerezhessék meg.

Megállapította, hogy a jogalkotó a kötelező védelem biztosítását az eljárás meghatározott szakaszában a nyomozóhatóság feladatkörébe utalja, a kirendelt védő pedig ezzel összefüggő tevékenységet végez. Mivel a védelem kötelező, ebből következően - közérdekű jellegéből adódóan - erősebb a társadalom tájékoztatásához fűződő érdek, mint a magánszféra esetleges védelme, amely amiatt sincs veszélyben, mert a védő szerepe a vádemeléstől kezdődően nyilvános.

Utalt az elsőfokú bíróság a felperes által ugyanezen adatok kiadása iránt, más alperessel szemben indított peres eljárásban meghozott döntésekre is.

Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a kirendelt védők nevét és azt az adatot, hogy a védő hány ügyben került kirendelésre, közérdekből nyilvános adatnak tekintette, ezért az alperesek, mint adatkezelők kötelesek annak kiadására.

A Pp. 217. § (2) bekezdése alapján a teljesítési határidőt hosszabb tartamban tartotta indokoltnak meghatározni, az adatgyűjtés pontossága és megfelelő ellenőrizhetősége érdekében.

Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes kereseteit elutasította.

A jogerős ítélet kiemelte, hogy az Avtv. 19. § (4) bekezdése kizárólag a közfeladatot ellátó szervek feladat- és hatáskörében eljáró személy feladatkörével összefüggő személyes adatai nyilvánosságáról rendelkezik.

Az Avtv. 2. § 5. pontja értelmében kizárólag törvényi szintű szabályozás teheti lehetővé a közérdekből nyilvános adat nyilvánosságra hozatalát, azonban a felperes által megjelölt Alkotmány 57. §-ában, a Be. 46. és 48. §-ában nincs olyan rendelkezés, amely a kirendelt védői tevékenységet az adatvédelmi jogszabály alkalmazása körében közfeladatnak minősítené. A kirendelt védő díjának állam részéről történő megtérítése pedig közfeladati jelleget nem teremt.

A jogerős ítélet rámutatott arra, hogy a Be. 1. §-ára figyelemmel a rendőrség feladata a bűnüldözés, meghatározott esetben a védő kirendelése, amelytől elkülönül a védő tevékenysége, akire az állam közfeladatot nem ruház át.

Utalt a másodfokú bíróság a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. (Rtv.) adatkezelésre vonatkozó rendelkezései­re is.

Az a körülmény, hogy informatikai szempontból az adatok a számítógépes tárolás miatt kigyűjthetők, törvényes felhatalmazás hiányában az adatok csoportosítására jogi lehetőséget nem teremthet. A felperes által kért adat közlésére tehát törvényi felhatalmazás hiányában nincsen jogi lehetőség. Jogi álláspontja folytán a másodfokú bíróság a pontosság és teljesség körében előadott alperesi hivatkozásokat nem vizsgálta.

Az első- és másodfokú perköltség viseléséről a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint határozott.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmének helyt adó ítélet meghozatalát kérte.

Alkotmányellenesnek tartotta az első- és másodfokú bíróság megállapítását, miszerint a kirendelt védő nem közfeladatot ellátó személy. Hivatkozott arra, hogy az Alkotmány 57. §-ában biztosított védelemhez való alkotmányos jog garantálása a büntetőeljárás tartama alatti állami közfeladat. Ezt a terhelt indokolt kérésére vagy a Be. 46. § és 48. §-ainak megfelelően, a kötelező védelmi esetekben el kell látni.

A védő a büntetőeljárás egésze alatt közfeladatot lát el egy alkotmányos alapjog biztosítása érdekében, függetlenül attól, hogy kirendelés vagy meghatalmazás alapján jár el. Ebből a szempontból irrelevánsnak tartotta, hogy tevékenységét ki finanszírozza és lényegtelen, hogy hogyan oszlanak meg a közfeladat ellátásának részfeladatai a nyomozóhatóság és a védő között.

Hivatkozott az Alkotmánybíróság 25/1991. (V. 18.) AB határozatára, mely szerint a védelemhez való jog tartalmát képezik a védő azon eljárási jogosítványai, illetve a hatóságok azon kötelezettségei, amelyek részéről a védelem ellátását lehetővé teszik. Az alkotmányos alapjogok szubjektív alanyi jogot keletkeztetnek az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint, ugyanakkor az államnak intézményvédelmi kötelezettsége áll fenn olyan körülmények megteremtésére, amelyek között az adott alapjog érvényesülni tud.

A védelemhez való jog körében a kirendelt védői rendszer létrehozásával és működtetésével tesz eleget az állam ennek az objektív intézményvédelmi kötelezettségének. Az állam kötelezettségének ellátása közfeladat ellátását jelenti, a kirendelt védőrendszer működtetése és a kirendelt védők által nyújtott jogi szolgáltatás állami kötelezettség, tehát közfeladat, a védő pedig közfeladatot ellátó személy.