BH 2010.9.244 A megtámadási jogot megszüntető, szerződést megerősítő jogosulti nyilatkozatból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy a jogosult a megtámadási ok ismeretében is vállalja a szerződés teljesítését [Ptk. 207. § (4) bekezdés és 236. § (4) bekezdés].

A perben megállapított tényállás szerint a felperes akkori munkáltatója 1986. szeptember 30-án a felperes javára nyugdíjkiegészítő rokkantsági- és betegségi szolgáltatással kiegészített életbiztosítási szerződést kötött az alperes jogelődjével. A szerződésről kiállított kötvény szerint a díjfizetés időtartama 18 év, tehát a biztosítás időtartama 1986 szeptemberétől 2004. szeptember 1. napjáig tartott. A kötvényen szereplő záradék szerint a havi járadék kezdeti összege 2790 forint, az egyszeri megváltási összeg 4 354 977 forint volt. A felperes egy idő után átvette munkáltatójától a biztosítási díj fizetését. A szerződés lejárta után az alperes 1,4184-es szorzóval megemelt megváltási árként 444 130 forintot fizetett ki a felperesnek, mivel a megváltási összeg kifizetésére nem a 18., hanem a 19. évben került sor. A felperes az alpereshez írott leveleiben kérte, hogy az alperes vizsgálja felül a megváltási ár összegét és a kötvény záradékában foglalt fizetési kötelezettségének tegyen eleget. Az alperes arra hivatkozott, hogy a záradék gépelési hibát tartalmaz, amiről az eredeti kötvény megküldése után szerzett tudomást. Az alperes 2004. október 7-ei keltű levelében a szerződést a Ptk. 236. § (2) bekezdés c) pontja alapján feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással megtámadta.

A felperes keresetében az alperest az életbiztosítási kötvény záradékában szereplő megváltási összegből további 3 910 847 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni.

Az alperes viszontkeresetével a szerződés megtámadása folytán a szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérte, majd viszontkeresetének jogerős elutasítása után követelését érvénytelenségi kifogásként tartotta fenn.

A megismételt eljárásban hozott ítéletével az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, mivel az érvénytelenségi kifogást alaposnak találta. A beszerzett aktuárius szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a kötvény záradékában meghatározott egyszeri megváltási összeg egyértelműen elírás vagy elszámolás következménye. Az 1986-ban használt díjkalkulációból ez az összeg nem vezethető le. Az 1986-os ár- és értékviszonyokat figyelembe véve a perbeli szerződés nem értékarányos: A szerződés az alperes által kifizetett megváltási összeggel érvényesen szűnt meg, az alperes további kifizetésre nem köteles.

A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 910 847 forintot és kamatait.

Megállapította, hogy az alperes megtámadási joga egységesen az alperes kockázatviselésével kezdődött, egy év elteltével az alperes megtámadási joga megszűnt. A Ptk. 236. § (4) bekezdése alapján az alperes kifogásolási joga is megszűnt, mivel az 1995. június 15-ei ismételt záradékolással, az alperes 2003. december 30-ai, 2004. július 12-ei és 2004. szeptember 10-ei leveleivel a szerződést megerősítette. Ezért az alperes a biztosítási kötvényben meghatározott szolgáltatás teljesítésére köteles.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes előadta, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságát a perben bizonyította. A másodfokú bíróság által a szerződés megerősítéseként értékelt levelek nem erősítették meg, hogy az alperesi teljesítésnek milliós nagyságrendűnek kell lenni, mivel valamennyi levélben százezres nagyságrendű teljesítést vállalt az alperes. Az 1995. évi ismételt záradékolás szerepét a bíróság tévesen értékelte, mivel az csak a kedvezményezett személyét módosította. A másodfokú bíróság a Pp. 235. § (1) bekezdése és 141. § (6) bekezdése alapján a felperes erre történő hivatkozását nem is vehette volna figyelembe, mivel a felperes korábban nem hivatkozott az 1995. évi záradékolásra. A megtámadási joggal kapcsolatos másodfokú ítéleti álláspont egyébként ellentétben áll a bíróságnak a részítéletben a megtámadási jog kifogásként történő érvényesíthetőségével kapcsolatban elfoglalt álláspontjával. A bíróság a Ptk. 207. § (1) bekezdését is tévesen alkalmazta, amikor a szerződés megerősítését megállapította.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

Az alperes által kiállított és felperes részére átadott életbiztosítási kötvény A) pontjában az alperes szolgáltatásai között a következőket tartalmazta: A díjfizetési tartam lejárati időpontjának elérése esetén (2004. szeptember 1.) ezen időponttól a biztosított haláláig tartó, és évi 2%-al emelkedő havi járadék vagy a járadék helyett - még a járadékfolyósítás megindítása előtt annak megváltásaként - egyszeri összeg. A havi járadék kezdeti összegét 2000 forintban, az egyszeri megváltási összeget pedig 313 060 forintban jelölte meg. A kötvényre az alperes még a felperesnek történt átadást megelőzően rávezette záradékként, hogy a fent megjelölt havi járadék kezdeti összege 2790 forintra, az egyszeri megváltási összeg 4 354 977 forintra emelkedik.

Az alperes az egyszeri megváltási összegre vonatkozó utóbbi kikötést a Ptk. 236. § (2) bekezdés c) pontja alapján 2004. utóbbi október 7-én, 444 130 forint megváltási összeg teljesítését követően feltűnő értékaránytalanságra [Ptk. 201. § (2) bekezdése] hivatkozással megtámadta. Megtámadási jogát először viszontkeresetként, majd annak jogerős részítélettel történt elutasítását követően kifogás útján érvényesítette.