BH 2018.3.75 A visszaesés megállapíthatóságához törvény által megkívánt időtartam a korábbi szándékos bűncselekmény miatt jogerős, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés időpontjával kezdődik és tart a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől számított három évig. Ez alatt az időszak alatt megvalósított szándékos bűncselekmény elkövetője minősül visszaesőnek.

A hangsúly a szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélésen van, mert a visszaesést a végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó ítélet jogerőre emelkedésének időpontjától számított három éven belüli újabb szándékos elkövetés megalapozza akkor is, ha a büntetés végrehajtása még meg sem kezdődött [1978. évi IV. törvény 137. § 14. és 15. pont; BH 2005.199.].

[1] A terheltet a járásbíróság a 2015. június 2. napján kihirdetett ítéletével 2 rendbeli csalás bűntette [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (5) bek. b) pont] és csalás vétsége [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (2) bek. c) pont] miatt halmazati büntetésül, mint különös visszaesőt, 4 év 2 hónap börtönbüntetésre, 100 napi tétel - az egynapi tétel összegét 2500 forintban megállapítva -, összesen 250 000 forint pénzbüntetésre, 5 év foglalkozástól eltiltásra és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2015. november 11. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a foglalkozástól eltiltást mellőzte.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapítottan, mivel álláspontja szerint az eljárt bíróságok törvénysértő módon állapították meg a terhelt különös visszaesői minőségét, így a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével törvénysértő büntetést szabtak ki vele szemben.

[4] A védő kifejtette, hogy a különös visszaesés megállapításának az a törvényi feltétele, hogy a korábbi elítélés során kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának a befejezésétől kell a törvény szerinti három évet számítani. Azaz nem elég kiszabni a büntetést, hanem azt végre is kell hajtani, és csak a kiállt büntetést követően kezdődik az a hároméves időszak, amely a visszaesői minőség megállapításánál figyelembe vehető.

[5] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a Be. 427. § (1) bekezdése alapján hozzon a törvénynek megfelelő határozatot, amennyiben ez nem lehetséges, úgy a Be. 428. § (1) bekezdésének megfelelően utasítsa az eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására.

[6] Az indítványban foglaltak alapján felülvizsgálatra nincs törvényes lehetőség.

[7] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. A törvény konkrétan meghatározza az igénybevételének lehetőségeit, ekként a tárgyi, alanyi és adott esetben időbeli előfeltételeit.

[8] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.

[9] A visszaesői (különös visszaesői) minőség a bűncselekmény jogi minősítése szempontjából közömbös. Megállapítása nem feltétele, hanem következménye a jogi minősítésnek. Következésképpen az sem érintené a bűncselekmény minősítésének törvényességét, ha a bíróság - adott esetben az 1978. évi IV. törvény 137. § 14. és 15. pontja szerinti feltételek megléte ellenére - nem állapítaná meg, hogy az elkövető különös visszaeső. Az erre vonatkozó megállapítás, vagy annak hiánya felülvizsgálati okot ugyanis nem képez.

[10] Amennyiben pedig a bűncselekmény minősítése törvényes (mint jelen esetben), akkor a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján önmagában a büntetés miatt csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha annak neme vagy mértéke a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik.

[11] Az 1978. évi IV. törvény 85. § (2) bekezdése szerint a halmazati büntetést a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények büntetési tétele közül a legsúlyosabbnak az alapulvételével kell kiszabni, a (3) bekezdés szerint pedig akkor, ha a törvény a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettőre határozott ideig tartó szabadságvesztést rendelt, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a felével emelkedik, de az nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát.

[12] Az 1978. évi IV. törvény 83. § (2) bekezdése szerint a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó, és a (3) bekezdés szerint akkor, ha e törvény a büntetés kiszabása esetén e törvény Különös Részében meghatározott büntetési tételek emelését írja elő, a (2) bekezdésben meghatározott számítást a felemelt büntetési tételekre tekintettel kell elvégezni.

[13] Az 1978. évi IV. törvény 97. § (1) bekezdése szerint a különös (és többszörös) visszaesővel szemben - amennyiben a törvény másként nem rendelkezik - az újabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a felével emelkedik, de nem haladhatja meg a húsz évet. Halmazati büntetés esetén a 85. § (2) bekezdése szerinti büntetési tételt kell a felével emelni.

[14] Azaz az 1978. évi IV. törvény alapján a különös (többszörös) visszaesővel szemben a halmazati büntetés felső határa azonos a legsúlyosabb büntetés felső határának felével emelt mértékével, ekként a terhelttel, mint akár különös visszaesővel szemben halmazati büntetésként irányadó büntetési tételkeret felső határa az 1978. évi IV. törvény szerint egyaránt 7 év 6 hónapig terjedő szabadságvesztés (szemben a hatályos Btk. rendelkezéseivel, amikor a halmazati büntetésre tekintettel a már felemelt büntetési tétel emelkedik tovább a felével). Következésképpen, az egyébként különös visszaesőnek tekintendő terhelt esetében, e minőség megállapítása miatt felülvizsgálatnak nincs helye.

[15] Ezen túlmenően a büntetéskiszabás önmagában felülvizsgálat tárgyát szintén nem képezheti, így az sem, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során az 1978. évi IV. törvény 37. §-ának, 83. §-ának előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket miként veszik figyelembe.

[16] Az a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy konkrét ügyben, illetve adott terhelt esetében mit tekint enyhítő vagy súlyosító körülménynek, s azt miként értékeli. Az anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát a bíróság bizonyítékot mérlegelő tevékenysége nem, így a büntetéskiszabási tényezők értékelése sem képezheti, az felülvizsgálatban nem támadható, illetve nem vizsgálható.

[17] Megjegyzi a Kúria, hogy a védő visszaeséssel kapcsolatos jogi okfejtése téves.

[18] A visszaesői minőség megállapítása szempontjából releváns időszak a korábbi, szándékos bűncselekmény miatti jogerős végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés időpontjával kezdődik, és tart vagy a büntetés kitöltésétől, vagy a büntetés végrehajthatósága megszűnésétől további három évig. Ezen időszak alatt elkövetett szándékos bűncselekmény esetén a visszaesői minőség megállapítandó, ez felel meg a törvényi szabályozásnak és a bírói gyakorlatnak.