ÍH 2015.13 ÜZLETI TITOK MEGŐRZÉSE - MUNKAVISZONYBAN SZERZETT ISMERETEK FELHASZNÁLÁSA - VERSENYTILALMI MEGÁLLAPODÁS - TISZTESSÉGTELEN PIACI MAGATARTÁS ÜZLETI TITOKRA VONATKOZÓ ÍTÉLET RENDELKEZŐ RÉSZE

I. Az üzleti titok nem „szellemi tulajdon”, hanem a jogosult személyhez fűződő joga. Az üzleti titok ezért nem biztosít kizárólagos vagyoni értékű jogot, hanem csak a titok közlésének, megszerzésének és felhasználásának tisztességtelen módjával szemben biztosít védelmet a jogosult személy számára.

II. A vállalkozással munkaviszonyban álló dolgozók szükségképpen megszerzik azokat a műszaki, gazdasági, kereskedelmi ismereteket, amelyek az adott tevékenységgel foglalkozó cég működéséhez hozzátartoznak. Nem kifogásolható, ha a volt munkavállalók a legálisan megszerzett ismereteiket, szaktudásukat az új munkavégzésük során hasznosítják. A munkáltató és a munkavállaló a munkaviszony megszűnése utáni időszakra ún. versenytilalmi megállapodást köthetnek, ez azonban a munkavállaló megélhetését, a piaci versenyt méltánytalanul nem korlátozhatja. Versenytilalmi megállapodás és megváltás hiányában a munkaviszonyuk megszűnését követően a dolgozók a megszerzett szakmai ismereteiket korlátozás nélkül felhasználhatják.

III. Nem tisztességtelen az újonnan alapított cég olyan felhívása, amelyben arról értesíti az üzleti partnereket, hogy az érintett magánszemélyek egy másik cég keretében folytatják tevékenységüket, és erre figyelemmel ajánlják fel az újabb cég szakszerű szolgáltatásait. Az sem tisztességtelen, ha a versenytárs kedvezőbb ajánlattal, feltételekkel kívánja a megrendelői ügyfélkört megszerezni.

IV. A bíróságnak az ítélet rendelkező részében kell konkrétan megjelölnie az üzleti titok mibenlétét, amelyre nézve a jogsérelmet megállapítja, illetve eltiltó rendelkezést hoz. Az üzleti titoksértés pontos megnevezése nélkül a sérelmet megállapítani, attól eltiltani nem lehet, egy ilyen rendelkezés végrehajthatatlan [régi Ptk. 81. § (1), (2) bekezdés].

A felperesi gazdasági társaságot az A. Vállalat korábbi dolgozói - köztük az I. és II. rendű alperes - alapították 1991. évben. Az állami vállalat az 1960-as évektől kezdődően a G. GmbH megrendelése alapján bérmunkában könnyűszerkezetes járműablakokat gyártott, ebben a munkában a vállalat termékigazgatójaként a III. rendű alperes is közreműködött. Alapítását követően ezt a bérmunkát a felperes végezte egészen 2003-ig. A felperes 2005-től elsősorban saját fejlesztésű termékek tervezésével, gyártásával és értékesítésével foglalkozik.

Az I-III. rendű alperesek a felperes munkavállalói voltak. Az I. rendű alperes logisztikai és beszerzési igazgató, míg a II. rendű alperes műszaki-technológiai igazgatói munkakört töltött be. A III. rendű alperes belkereskedelmi vezető munkáját az I. rendű alperes felügyelte.

Az I. és II. rendű alperesek feleségei, valamint a II. rendű alperes fia 2007. július 12-én megalapították a IV. rendű alperest, a cég ügyvezetője a III. rendű alperes lett. A III. rendű alperes munkaviszonya - nyugdíjazására tekintettel - a felperesnél 2007. de­cember 31-én megszűnt. A II. rendű alperes munkaviszonya 2008. július 7-én szűnt meg munkaügyi bíróság előtt kötött egyezség eredményeként.

A IV. rendű alperes 2008. évben lószállító felépítménybe beépíthető járműablakokat értékesített az I. Kft. részére. Az ablakok tervezését és gyártását a K. Kft. végezte. Az ablakokhoz szükséges gumiprofilt a IV. rendű alperes a felperessel szerződéses kapcsolatban álló cégtől rendelte meg a felperes egyik dolgozója közreműködésével.

Az I. rendű alperes 2009. január 18-án tájékoztatta a felperest a IV. rendű alperes alapításáról és tevékenységéről. A felperes az I. rendű alperes munkaviszonyát 2009. február 2-án rendkívüli felmondással megszüntette a bejelentési kötelezettség elmulasztása, valamint az üzleti titoktartási kötelezettség megsértése miatt.

Az I. és II. rendű alpereseket a Bács-Kiskun Megyei Bíróság a 2010. június 22-én meghozott ítéletével a felperesi társaságból kizárta, mivel a IV. rendű alpereshez fűződő közvetett kapcsolatuk azzal a veszéllyel jár, hogy a másik kft. működését a felperesnél megismert információk átadásával segítik.

A felperes keresetében személyhez fűződő jogai megsértésére hivatkozott. Az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 81. § (1) bekezdésére alapítva állította, hogy az alperesek üzleti titkai birtokába jutottak, és ezzel visszaéltek. A Ptk. 84. § (1) bekezdés b) és e) pontja alapján követelte a jogsértés abbahagyását és a további jogsértéstől való eltiltást, míg az e) pont szerint 5 000 000 Ft általános kártérítés megfizetésére tartott igényt. Utalt a Ptk. 86. § (4) bekezdésének a gazdasági, műszaki és szervezési ismeretek védelmére vonatkozó rendelkezésére. Kifejtette, hogy a IV. rendű alperes a felperes főtevékenységével megegyező járműablakok összeszerelésével és értékesítésével foglalkozik. Az általa előállított termékek azonos vagy hasonló termékszerkezetűek a felperesi termékekkel. Mivel a IV. rendű alperes tagjai ezen a téren szakmai ismeretekkel nem rendelkeznek, nyilvánvaló, hogy azokat az I-III. rendű alperesektől szerezték meg. Az I. és II. rendű alperesek vezető állású munkavállalóként hozzáfértek az összes műszaki információhoz, tervdokumentációhoz, birtokukban volt a felperes szellemi alkotásaival, az általa gyártott termékekkel, azok profiljával, műszaki tartalmával kapcsolatos összes bizalmas információ. Ismerték a felperes vevőkörét és beszerzési forrásait. A hosszú évek fejlesztését és know-how-ját tartalmazó belső információkat használták fel, az I-III. rendű alperesek jogosulatlanul és közvetetten ezen információk birtokában alapították meg a IV. rendű alperest. A III. rendű alperes egyedül nem rendelkezett olyan ismeretekkel, kapcsolatokkal, hogy mindez az I. és II. rendű alperesek közreműködése nélkül megtörténhetett volna.

Csak a három alperes együtt volt képes egy teljesen új profilrendszert, új anyagokkal megtervezni. Csatolta a fejlesztési vezetője által készített ablakszerkezet elemzést, amely szerint a IV. rendű alperes által szállított ablakok a felperes által korábban kifejlesztett konstrukcióra épülnek.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A T. M. által készített magánszakértői vélemény megállapításait felhasználva arra hivatkoztak, hogy a könnyűszerkezetes ablakszerkezetek gyártására vonatkozó műszaki megoldások alapvetően a bérmunka végzése során váltak ismertté, ezeket használta fel maga a felperes, de a K. Kft. is. Nincs semmilyen hozzáadott megoldás, tudás, amely kizárólag a felperes birtokában lenne. A IV. rendű alperes gyártási tevékenységet nem végez, a tervezés és a gyártás a K. Kft. feladata. A településen élő emberek már több ilyen profilú cégnél is dolgoztak, így a gyártási tapasztalat a munkavállalók mozgása eredményeként kiteljesedett, kizárólagossága megszűnt. Ez a tapasztalat nem képezhette a felperes üzleti titkát, nem is kötött ilyen tárgyú titoktartási megállapodást a tőle távozó munkavállalókkal.

A III. rendű alperes már nem volt a felperes alkalmazottja, amikor a IV. rendű alperesnél az ablakok forgalmazása megkezdődött. A III. rendű alperes az ablakgyártással foglalkozó állami vállalatnál is termékigazgató volt, a felperessel való munkaviszony létrejöttét megelőző 30 évben is ablakgyártással foglalkozott. Utaltak arra is, hogy a perben szereplő ablakszerkezetre a felperes iparjogvédelmi oltalommal nem rendelkezik.