BH+ 2014.8.347 A záradékolható okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat az okiratban meghatározott teljesítési határidő elteltével nem csupán esedékessé, hanem végrehajthatóvá is válik, ezért ez esetben a követelésnek - és ezzel együtt végrehajtási jogának - a teljesítési határidő leteltét követő napon megkezdődő elévülését a Ptk. 327. § (3) bekezdésének megfelelően csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg [1959. évi IV. tv. 327. § (3) bek.; 1952. évi III. tv. 270. § (2) bek., 275. § (3) bek., 275. § (4) bek.].

A peres felek a 2003. december 3-án közjegyzői okiratba foglalt "kölcsön- és jelzálogjogot alapító szerződés"-ben akként nyilatkoztak, hogy az alperes 2003. december 3-án 60 millió forint kölcsönt adott a felperesnek. A felperes kijelentette, hogy a kölcsön összegét hiánytalanul átvette, kötelezettséget vállalat arra, hogy 2003. december 22-ig egy összegben visszafizeti az alperesnek, késedelmes teljesítés esetén pedig késedelmi kamatot fog fizetni az alperesnek. A peres felek a kölcsön biztosítására az alperes mint zálogjogosult javára jelzálogjogot alapítottak a felperes tulajdonát képező, a közjegyzői okiratban megjelölt ingatlanokra.

A felperes 2006. szeptember 26-án pert kezdeményezett az alperes és további, a jelen perben nem álló személyek ellen, keresetében a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérte. A per szünetelés folytán megszűnt.

Az alperes - miután a 2007. június 13-i keltezésű fizetési felszólítása "nem kereste" kézbesítői jelzéssel érkezett vissza a felperes címéről - 2011. január 11-én kérte a felperessel szemben a végrehajtás elrendelését. A közjegyző ugyanaznap végrehajtási záradékkal látta el a közjegyzői okiratot.

A felperes keresetében az ellene indított végrehajtás megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a végrehajtani kívánt követelés nem jött létre érvényesen, mert a végrehajtás alapját képező kölcsönszerződés színlelt, mindemellett a követelés el is évült, hiszen az alperes a 2003. december 22-i fizetési határidőtől számított öt év leteltét követően: 2011. január 11-én kérte a végrehajtás elrendelését.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a felperesnek 2007 júniusában küldött felszólítás, valamint a korábbi per indítása az elévülést megszakította.

Az elsőfokú bíróság 17.P.21.016/2011/14. számú ítéletével megszüntette a végrehajtást. Indokolásában rámutatott, hogy a magánküldeményre nem alkalmazhatók a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályok, s mivel az alperes fizetési felszólítása nem érkezett meg a felpereshez, az elévülést nem szakította meg. Az alperes a követelését 2008. december 22-ig érvényesíthette volna bírósági úton, az ezt követően, 2011. január 11-én kezdeményezett végrehajtási eljárás a végrehajtási jog elévülése miatt nem folytatható le.

Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította. A követelés elévülésével kapcsolatban kifejtette: a küldeményt a címzetthez megérkezettnek kell tekinteni, ha a kézbesítő a címhelyen a küldemény kézbesítése végett jelentkezik. A küldemény ezzel célhoz ér, amelyen az sem változtat, ha a kézbesítő nem tudja átadni a küldeményt az átvételre jogosultnak. Mindezek miatt a 2007. június 13-i keltezésű felszólítás megszakította az elévülést, ezért az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényesen létrejött-e.

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban meghozott 9.P.20.602/2012/11. számú ítéletével megszüntette a végrehajtást. Indokolása szerint megdőlt a végrehajtás alapjául szolgáló közjegyzői okirat hitelessége, a benne foglalt követelésnek sem a jogcíme, sem az összege nem valós. Mivel a követelés nem jött létre érvényesen, a végrehajtást a Pp.369.§ a) pontja alapján szüntette meg.

Az alperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság ítéletében részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét: a végrehajtást 28 500 000 forint tőkére és járulékaira korlátozta, kötelezte a felperest 357 197 forint együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére az alperes részére, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.

A jogerős ítélet indokolása kitér arra, hogy a korábbi másodfokú végzésben foglaltak miatt az elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásban már nem kellett foglalkoznia az elévülés kérdésével. Kihangsúlyozta a másodfokú bíróság: a felperest terhelte a végrehajtás megszüntetését eredményező valamennyi tény bizonyítása, azonban a felperes nem bizonyította, hogy a kölcsönszerződést adósként nem ő kötötte meg. A másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdése szerint mérlegelve az alperes személyes előadását és a tanúk nyilatkozatait, arra a következtetésre jutott, hogy az alperes 28 500 000 forintot bocsátott a felperes rendelkezésére, erre az összegre a végrehajtás lefolytatható. A perköltség viseléséről a pernyertesség és vesztesség arányainak figyelembevételével határozott.

A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése, és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítása végett - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.

Érvelése szerint a tényállás nem alapozza meg a jogerős ítéletbe foglalt döntést, hiszen a per adatai nem tartalmaznak olyan összeget, amelyre a másodfokú bíróság a végrehajtást korlátozta. A jogerős ítélet jogszabálysértő, mivel a másodfokú eljárásban bizonyítás felvételére nem került sor, olyan új tényállás megállapítása sem történt, amely vele szemben érvényesen létrejött követelés fennállását alátámasztaná.

Kiemelte: a végrehajtás megszüntetése iránti perben, amennyiben a felperes vitatja, hogy a kölcsönszerződésben megjelölt összeget megkapta, az alperesnek kell bizonyítania, hogy igénye érvényesen létrejött, követelése fennáll. A záradékolt közokirattal szemben is helye van ellenbizonyításnak, a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Pp. 164. § (1) bekezdését.

További előadása szerint az elsőfokú bíróság nem folytatta le a bizonyítási eljárást a kölcsönszerződés érvénytelensége tárgyában, a jogerős ítélet a tényállás megállapítására vonatkozó kötelezettség tekintetében sérti a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat, valamint kereseti kérelme teljes körű elbírálásának hiánya miatt az ítélet nem felel meg a Pp. 213. § (1) bekezdésében foglaltaknak, ezért a jogerős ítélet hatályban tartása jogszabálysértő lenne.

Megismételte az elévüléssel kapcsolatos álláspontját és kiemelte: az átvétel igazolásának hiányában sem a 2007. június 13-i keltezésű felszólító levél, sem az általa indított per nem eredményezte az elévülés megszakadását. A jogerős ítélet nem tartalmaz rendelkezést a Pp. 369. § b) pontjára alapított keresete tárgyában, azaz arra nézve, hogy a követelés elévülés folytán megszűnt, az ítéleti döntés elmaradása törvénysértő.

Sérelmezte, hogy a perköltségre vonatkozó ítéleti rendelkezés számszakilag követhetetlen, a pernyertesség-pervesztesség hasonló aránya azt indokolta volna, hogy a felek viseljék a perrel felmerült saját költségüket.