BH 2010.9.236 A csempészet és a jövedékkel visszaélés bűncselekményeinek alaki halmazata látszólagos, a speciális elve folytán az elkövető terhére csak a csempészet bűncselekménye állapítható meg. Ebből az is következik, amennyiben a vádban csempészetként értékelt és az elkövetés idején ekként is minősülő cselekmény a Btk. 2. §-ának helyes alkalmazása folytán az elbíráláskor az elkövető terhére már nem állapítható meg, a bíróságnak vizsgálnia kell azt, hogy a vád tárgyává tett magatartás jövedékkel visszaélés bűncselekményének megállapítására alkalmas-e [Btk. 2. §, 311. §, 312. §, 1/1999. BJE.].

A megyei bíróság a 2008. szeptember 4-én kihirdetett ítéletével távollétében az I. r. vádlottat és a II. r. vádlottat 2 rb. a Btk. 225. §-a szerinti, felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntette, a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő felbujtóként elkövetett csempészet bűntette és a Btk. 275. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt, halmazati büntetésként 2-2 év börtönbüntetésre és 3-3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A megyei bíróság elbírálta még a III. r., a IV. r., az V. r., a VI. r. és a VII. r. vádlottak ellen emelt vádat is. Ítélete az V. és VI. r. vádlottak vonatkozásában perorvoslatok hiányában első fokon jogerőre emelkedett.

A ítélet ellen - amelyet az ügyész tudomásul vett - a fellebbezési határidő lejárta előtt elfogott I. r. vádlott, valamint a II. r. vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban a büntetés enyhítéséért fellebbezett, míg az I. r. vádlott védője a bűnösség megállapítását sérelmezve felmentésért, másodlagosan megalapozatlanság miatt, hatályon kívül helyezése végett jelentett be fellebbezést. Fellebbezéssel éltek a III., IV. és VII. r. vádlottak védői is.

Az I. r. vádlott védője a felmentésre irányuló fellebbezését a másodfokú eljárásban a 2 rb. felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntette, és a felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette tekintetében tartotta fenn. A II. r. vádlott védője elsősorban az ítélet hatályon kívül helyezését kérte.

A fellebbviteli főügyészség bizonyítás elrendelését, a cselekmény során az országba behozott cigaretta és a szeszesitalok jövedéki adó tartalmának a tisztázását és az I. r. vádlott kihallgatását, majd a lefolytatott bizonyításra is tekintettel az I., II., III. és IV. r. vádlottak pénzügyi bűncselekményének jelentős értékre elkövetett jövedéki visszaélés bűntetteként minősítését indítványozta.

Az ítélőtábla a 2009. március 19-én kelt ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r. vádlottak csempészet bűntetteként értékelt cselekményét a Btk. 311. §-a (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő jövedékkel visszaélés bűntettének minősítette azzal, hogy e cselekményt a II., III. és IV. r. vádlott bűnsegédként követte el. Továbbá az I. r. és a II. r. vádlottat az ellenük felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 275. §-a (1) bekezdésének b) pontja] miatt emelt vád alól felmentette.

Az I. r. vádlott börtönbüntetését 1 év 7 hónapra, a II. r. vádlott börtönbüntetését 1 év 5 hónapra enyhítette.

A határozat a III., IV. és VII. r. vádlottak vonatkozásában másodfokon jogerőre emelkedett.

A másodfokú bíróság ítélete ellen az I. r. és a II. r. vádlott, valamint védőik fellebbeztek a büntetés enyhítése érdekében. Érdemi indítványukban az elkövetéskor hatályban volt büntetőtörvényt alkalmazva a vádlottak pénzügyi bűncselekményének csempészetkénti értékelését és a halmazati börtönbüntetés tartamának mérséklését valamint végrehajtásának próbaidőre felfüggesztését kérték.

A Legfőbb Ügyészség átiratával, a másodfellebbezéseket törvényben kizártnak tartva, azok tanácsülésen történő elutasítását indítványozta.

A II. r. vádlott védője a nyilvános ülésen a bűnsegédként elkövetett jövedékkel visszaélés bűntette tekintetében a vádlott bűnösségének mellőzését, a 2 rb. hivatali visszaélés bűntette bűnsegédként elkövetettnek minősítését, a szabadságvesztés büntetés lényeges mérséklését és végrehajtásának próbaidőre felfüggesztését, illetőleg hatályon kívül helyezés mellett a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. A Btk. 2. §-ának azon értelmezés felel meg, hogy a cselekmény az elkövetéskor hatályos jogszabályok szerinti csempészet bűntettét már nem valósítja meg, ugyanakkor jövedékkel visszaélés bűntetté­nek, mivel ez a szigorúbb büntetőtörvény visszaható hatályát eredményezné, nem értékelhető. Ekként, továbbá arra is figyelemmel, hogy a védelem álláspontja szerint a jövedékkel visszaélés vonatkozásában a II. r. vádlott személyre vetítetten törvényes vád sem állt rendelkezésre, e cselekmény tekintetében a terhelt büntetőjogi felelősségének mellőzése indokolt.

Kitért arra is, hogy a felbujtói minőség megállapítása a II. r. vádlott tekintetében az iratok tartalmával ellentétes. Az I. r. vádlott ugyanis maga tárgyalt a III. r és IV. r. vádlottakkal, velük megbeszélte a bűncselekményt és annak részleteit, őket tehát nem a II. r. vádlott bujtotta fel.

Sérelmezte a védő a titkos információgyűjtés során rögzített telefonbeszélgetések hanganyagának lejátszására vonatkozó indítvány elutasítását is. Álláspontja szerint csak a felvételek teljes körű meghallgatása alapján lehetett volna ténylegesen megállapítani, hogy az egyes vádlottak telefonját a lehallgatott beszélgetések időpontjában ténylegesen ki használta.

A Legfelsőbb Bíróság a Be. 391. §-ának (2) bekezdése alapján az ügyben nyilvános ülést tartott, amelyen a legfőbb ügyész képviselője írásbeli nyilatkozatukat módosítva érdemben nyilatkozott, és mindkét vádlott tekintetében a másodfokú határozat helybenhagyását indítványozta.

Utalt arra: a vádirat, illetve a vádbeszéd adójegy és zárjegy nélküli jövedéki vámárut jelölt meg; ekként az a jövedékkel visszaélés elkövetési magatartását is tartalmazta, továbbá a Közösségi Vámkódex és az Európa Tanács vonatkozó rendeleteinek felhívása is megtörtént. A cselekmény csempészet bűntettének minősítése pedig helytelen volt, miután a vádirat benyújtására Romániának az Európai Unióhoz csatlakozása után került sor.

A vádat egészében értékelve megállapítható, hogy az a II. r. vádlott terhére rótta a IV. r. vádlott hivatali visszaélés elkövetésére felbujtását is, részletezve nevezettnek az ezzel kapcsolatos, felbujtói magatartást megvalósító tevékenységét. A másodfokú bíróság pedig e tekintetben a tényállást ki is egészítette. Alaptalan az arra hivatkozás is, hogy a II. r. vádlott a hivatali visszaéléseknek felbujtója nem lehetetett. Az eljárt bíróságok amellett is helyesen értékelték a II. r. vádlott tevékenységét felbujtói magatartásnak, hogy az I. r. vádlott is beszélt személyesen a III. és IV. r. vádlottakkal a cselekményről.

A Legfelsőbb Bíróság a másodfellebbezések alapján az ítélőtábla ítéletét az I. és II. r. vádlott tekintetében a Be. 387. §-a (1) bekezdésének megfelelően bírálta felül.

Az ítélőtábla a bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás tekintetében a vádlottak bűnössége kérdésében az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi álláspontra helyezkedett, ez pedig teljes körűen megnyitotta a fellebbezés lehetőségét a vádlottak és a védők számára is (BH 2009/203. szám).