BH 2021.4.97 I. A balra kanyarodó jármű vezetője a kijelölt gyalogátkelőhely hiányában az útkereszteződésben szabályosan áthaladó gyalogos számára köteles elsőbbséget biztosítani, és az e kötelezettségének megszegésével okozott baleset miatt büntetőjogi felelősséggel tartozik [Btk. 235. § (1) bek.; 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 31. § (5) bek.].

II. A Be. 649. § (6) bekezdésében írt ok alapján 2020. július 1. napját követően jogerőre emelkedett ügydöntő határozat, a Kúria 2012. január 1. napját követően a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérésre hivatkozással támadható. Ebben az esetben önmagában az eltérés ténye a felülvizsgálat alapja, míg az időbeli feltételeknek meg nem felelő hivatkozás esetén a más felülvizsgálati okon alapuló érvelés helyessége bírálandó el [Be. 649. § (6) bek.; Be. 876. §].

[1] A járásbíróság a 2019. október 9. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségében [Btk. 235. § (1) bek., (2) bek. a) pont 1. ford.], ezért 220 napi tétel, napi tételenként 1400 forint, összesen 308 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

[2] A terhelt és védőjének fellebbezése alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2020. április 27. napján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 1984 év óta rendelkezik "B1", "B", "Mgv", "T", "F", "K", "AM" kategóriákra érvényes vezetői engedéllyel. Közlekedési szabálysértés miatt 2 éven belül nem volt bírságolva.

[4] A terhelt 2017. augusztus 14. napján 9:40 perckor S.-en, az M. utcában - az M. Zs. utca felől a K. tér irányába - vezette a tulajdonát képező Ford S-MAX típusú személygépkocsit, amellyel nappali látási viszonyok és közepes forgalom mellett haladt a száraz aszfaltburkolaton. Közlekedése során a P. utca kereszteződéséhez érve a terhelt szándéka volt, hogy erre az utcára balra bekanyarodva folytatja útját.

[5] A bekanyarodást a terhelt úgy hajtotta végre, hogy az M. utca - menetiránya szerinti - jobb oldali (4,6 méter szélességű) forgalmi sávjában a P. utca torkolatával szemben megállt, majd a 3,9 méter szélességű bal oldali forgalmi sávot keresztezte, azonban ennek során nem vette észre, hogy amikor az M. utca terelővonalát átlépi, a torkolatba már kb. 2,3 méterre behalad a 83 éves P. J.-né gyalogos. Amikor a terhelt a gyalogost észrevette, már nem tudott számára elsőbbséget biztosítani és 18-20 km/h sebességgel haladó gépkocsija bal oldali elülső részével elütötte.

[6] Az ütközés eredményeként a gyalogos az úttestre esett és a bekövetkezett balesetben maradandó fogyatékosságot szenvedett, ami az alábbiakban nyilvánul meg: a bal oldali csontos szemüreg és bal oldali arcüreg falainak többszörös darabos törése okán ezek műtét utáni állapota, fémeszközök behelyezésével. A műtéti területben kisfokú deformitás, csonttöbblet tapintható. A bal oldali csontos szemüreg és a bal oldali arcüreg falainak többszörös darabos törése okán az ún. háromosztatú ideg (nervus trigeminus) egyes ágainak (érző ágak) a károsodása következett be, mely miatt a bal oldali arcfél, kifejezetten a szem alatti terület, továbbá a felső-alsó ajaktájék és a nyelvcsúcs területén állandó jellegű zsibbadás, fonákérzés-érzéskiesés alakult ki, és a szem alatti terület kifejezett nyomásérzékenysége észlelhető. A bal oldali arcfél állandó és kifejezett, idült, idegi eredetű fájdalmassága, ami csak gyógyszer napi szedésével uralható. A sértett állapota véglegesnek tekinthető, javulás nem várható. A sértett maradandó fogyatékossága enyhe fokúnak tekinthető.

[7] A terhelt a fent írt magatartásával megszegte a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 31. § (5) bekezdésében írt rendelkezéseket, amely szerint a balra bekanyarodó járművel elsőbbséget kell adni annak az útnak az úttestén áthaladó gyalogos részére, amelyre a jármű bekanyarodik.

[8] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt és védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában, valamint a (6) bekezdésében megjelölt okokból. Érdemben a jogerős ítélet megváltoztatását és a terhelt felmentését kérte. Az indítvány szerint a terhelt bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor, illetve a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától (BH 2018.156. és 2009.4.) való eltérés a büntető anyagi jog szabályainak a megsértését eredményezte.

[9] Az indítvány indokolása szerint a jogerős ítélet az anyagi jogi rendelkezések megsértésével jutott arra a megállapításra, hogy a terhelt a KRESZ 31. § (5) bekezdésében írt speciális szabályt sértette meg. A bíróságok az anyagi jogszabálysértést akkor követték el, amikor megállapították, hogy a terhelt a KRESZ 31. § (5) bekezdésében írt rendelkezés gondatlan megszegésével maga idézte elő a veszélyhelyzetet, ami azonban nem felel meg a valóságnak.

[10] Valójában ugyanis az történt, hogy a sértett idézett elő veszélyhelyzetet azáltal, hogy figyelmen kívül hagyta a KRESZ gyalogosokra vonatkozó rendelkezéseit. A terhelt a KRESZ rendelkezéseit betartva hajtotta végre a kanyarodást, késedelem, mulasztás, gondatlanság nélkül, és már a P. utcában haladt - tehát befejezte a kanyarodást -, amikor a sértett előtte termett és a terhelt ütközött vele; azaz a terheltnek már nem volt elsőbbségadási kötelessége, amikor a P. utcában haladva a KRESZ-szabályokat megsértve közlekedő sértett hirtelen előtte termett. Ezzel összefüggésben részletesen idézte és elemezte a sértett és a tanú vallomását, valamint a helyszínrajzot és a szakértői véleményt, és arra a megállapításra jutott, hogy az a járdarész, ahol a sértett lelépett az úttestre, nem az útkereszteződésnél volt, hanem jóval beljebb. A bizonyítékok alapján ugyanis a sértett a P. utcában a saroktól minimum 9-10 méterre lépett le a járdáról az úttestre, és tette meg azt a 3-4 lépést a terhelt által vezetett személygépkocsival való ütközésig. Így a terhelt addigra már befejezte a kanyarodást, következésképp a baleset nem a kanyarodás közben történt. A terhelt már a P. utcában haladt, amikor észlelte a hirtelen előbukkanó sértettet, de akkor már csak az ütközés elkerülése érdekében alkalmazott satufékezésre volt lehetősége. Azonban már így sem tudta elhárítani a sértett elsodrását, aki a gépkocsi jobb oldalával ütközött és a motorház tetejére esett, majd onnan a földre csúszott. A sértett nem volt előbb látható, sem a kanyarodás megkezdésekor, sem pedig a P. utcába való behaladáskor.

[11] A terhelt és a védő álláspontja szerint ezáltal a sértett szegte meg a KRESZ 21. § (6) és (8) bekezdésében írt rendelkezéseket, azaz nem a legrövidebb úton ment át az úttesten, de nem is győződött meg az úttestre lépésekor annak veszélytelenségéről, hanem lelépett az úttestre anélkül, hogy meggyőződött volna, miszerint a járműforgalmat nem zavarja meg.