BH 2024.2.35 A tulajdonos és mások (a szomszédos ingatlan tulajdonosai) érdekeinek összemérése alapján foglalható állás abban a kérdésben, hogy a zavarás olyan mértékű-e, amelyet a sérelmet szenvedett fél még tűrni tartozik, vagy pedig mint szükségtelen zavarás birtokvédelmi igényt alapoz meg. A zavarás fennállása bizonyításra szoruló ténykérdés, a zavarás szükségtelenségének megállapítása a bíróság mérlegelési tevékenységét igénylő jogkérdés. Minden esetben egyedileg, valamennyi érintett érdekének figyelembevételével, az összes körülmény alapján kell azt megítélni, hogy a lakóingatlanok közelében felállított sportpálya használata sérti-e a lakóövezetben lakó tulajdonosoknak az ingatlanok zavartalan, a meglévő környezeti adottságok használatához fűződő érdekét olyan mértékben, hogy az meghaladja-e az általános tűrési küszöböt [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 75. §, 84 § (1) bek. a), b), e) pont, 100. §; 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 206. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az alperes tulajdonát képezi a C. belterület 2043/1. hrsz.-ú és a 2758/12. hrsz.-ú "kivett lakóépület" megjelölésű ingatlan. Az alperes mindkét ingatlanon játszóteret, azon belül fémszerkezetű kerítéssel körbekerített - labdajátékra alkalmas - sportpályát létesített. Az I. rendű felperes a 2043/1. hrsz.-ú ingatlanon levő sportpályával (a továbbiakban: 1. sportpálya) szomszédos ingatlanon, a II. rendű felperes a 2758/12. hrsz.-ú ingatlan (a továbbiakban: 2. sportpálya) szomszédos társasház egyik harmadik emeleti lakásában lakik.

[2] A felperesek a sportpályák használatával járó zaj zavaró hatása miatt többször fordultak az alpereshez, valamint a II. rendű felperes panaszt nyújtottak be az alapvető jogok biztosához. Az alapvető jogok biztosának az ügyre vonatkozó 2016. évi jelentésében tett javaslatára az alperes mindkét sportpályánál a nyitás és a zárás időpontját feltüntető táblát helyezett ki. A nyitvatartási időt május 1-jétől augusztus 31-ig 9 órától 20 óráig, szeptember 1-jétől április 30-ig 9 órától 18 óráig korlátozta, továbbá megbízott egy személyt a 2. sportpálya nyitásával és zárásával.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] Az I. rendű felperes módosított keresetében az 1. sportpálya, a II. rendű felperes a 2. sportpálya tekintetében - kérte annak megállapítását, hogy a sportpályán folyó tevékenységből adódó folyamatos zajártalom szomszédként objektíve zavarja. Kérték az alperes kötelezését elsődlegesen a sportpályák lebontására, másodlagosan pedig eltiltását azok további használatától, illetőleg használatra történő átengedésétől, és ennek keretében az alperes kötelezését a sportpályák állandó fizikai lezárásához, illetve a használatuk kizárásához szükséges intézkedések megtételére (pl. zár vagy biztonsági őr igénybevételével). Kérték annak megállapítását is, hogy az alperes birtokháborító magatartásával megsértette a testi épséghez, az egészséghez, a magánlakáshoz és a pihenéshez való személyhez fűződő jogaikat, emiatt az alperes kötelezését a jogsértés abbahagyására, eltiltását a további jogsértéstől és kötelezését a fémrács elbontására.

[4] Az alperes a módosított keresetek elutasítását kérte. Állította, az alapvető jogok biztosa ajánlásának megfelelően szabályozta a sportpályák nyitvatartását, biztosította az egyik zárhatóságát, gondoskodott a kerítés magasításáról és a kapura hálók felszereléséről is. Hangsúlyozta, a sportpályákat nem használják folyamatosan, azok használóinak a magatartásáért pedig nem tartozik felelősséggel.

Az első- és a másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság P.20.099/2018/74. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. A Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.488/2021/6. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

[6] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletében megállapította: az alperes a tulajdonában lévő C. belterület 2043/1 helyrajzi számú "kivett lakóépület", valamint a C., belterület 2758/12. helyrajzi számú "kivett lakótelep" megjelölésű ingatlanon folyó labdázó tevékenységből adódó zavaró zajártalommal birtokháborítást követett el, és megsértette az előbbivel az I. rendű felperes, az utóbbival a II. rendű felperes pihenéshez és a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő személyiségi jogát. A bíróság az alperest mindkét ingatlan tekintetében kötelezte a jogsértés abbahagyására, és eltiltotta a további jogsértéstől. Kötelezte továbbá az alperest a sportpályák saját költségén történő elbontására és a jogsértés megszüntetésére oly módon, hogy azokon labdázó tevékenység a jövőben ne legyen folytatható (pl. a terület parkosítása). Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. A kiegészítő ítéletében az alperes számára hat hónapos határidőt határozott meg a sportpályák elbontására.

[7] Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a sportpályák használatából eredően a felperesek lakásában az 50 dB határértéket túllépő zajhatás keletkezik. Mivel az akusztikai szakértő által megállapított, a jogszabályban meghatározott határértéket meghaladó zajt minden esetben olyan szükségtelen zavarásnak kell tekinteni, amelynek tűrésére, elviselésére senki nem kötelezhető, a felperesek megalapozottan kérték a birtokvédelem keretében a szükségtelen zavarás megszüntetését a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 100. §-a és 188. § (1) bekezdése alapján.

[8] Az elsőfokú bíróság jogértelmezése szerint a jogellenes zajhatás megfosztja a felpereseket az Alaptörvény VI. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint a régi Ptk. 82. §-a által biztosított, a magánlakás sérthetetlenségéhez és az otthon nyugalmához való joguktól, zavarja őket lakásuk autonóm használatában, abban, hogy zavartalanul meghatározhassák életfeltételeik kialakításának, gyakorlásának a rendjét. A környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Zajrendelet) meghatározott zajszint túllépése jogellenes, mivel zavarja a felpereseket az otthoni pihenésben, alvásban, lakásuk egyéb célú nyugodt használatában. Ezért a régi Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította a jogsértést, a régi Ptk. 84. § (1) bekezdés b) pontja alapján kötelezte az alperest a jogsértés abbahagyására, továbbá eltiltotta a további jogsértéstől. A régi Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja alapján rendelkezett a jogsértést megelőző állapot saját költségen való helyreállításáról és a sportpályák elbontásáról. A sportpályák megszüntetését oly módon tartotta célravezetőnek, hogy azokon a továbbiakban labdázó tevékenység ne legyen folytatható, ennek egyik lehetséges módja a terület parkosítása. Az egészséghez fűződő személyiségi jogsértéssel kapcsolatos keresetet viszont elutasította, mivel a felperesek nem bizonyították az ezzel kapcsolatos tényállításukat.

[9] Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy az alperes a testi és lelki egészséghez való jog biztosítása során önkormányzati feladatait csak úgy valósíthatja meg, hogy a sportolás és a testedzés ne sértse mások jogait, ne járjon mások szükségtelen zavarásával. Az akusztikai szakértő szakvéleménye szerint a zavarás szükségtelen jellege nem szüntethető meg, nincs annak kiküszöbölésére alkalmas, az országos és helyi építési szabályzatoknak és a statikai szabályoknak megfelelő technikai megoldás. A nyitvatartási idő korlátozásával, az esti, éjszakai zárva tartással, illetve annak fokozott ellenőrzésével a nyitvatartási időben történő labdázással járó zajhatások szükségtelen zavaró jellege, ennek folytán a sérelmes helyzet nem szüntethető meg. Ezért az elsőfokú bíróság a jogsértést megelőző állapot helyreállítása körében a labdázók elbontását rendelte el. Kiegészítő ítéletével az elbontás határidejét 60 napban határozta meg.