941/D/2000. AB végzés

a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

1. Az indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 270. § (1) bekezdésének alkalmazásával meghozott, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.X.20.005/2000/8. számú részítéletével összefüggésben terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. E részítéletével a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta a Legfelsőbb Bíróságnak, mint másodfokú bíróságnak a Pf..V.21.837/1997/5. számú részítéletét, amely helybenhagyta az elsőfokon eljáró Pest Megyei Bíróság 6.P21.341/1996/12. számú részítéletét. Az elsőfokú bíróság ebben a döntésében elutasította az indítványozónak bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt - a Fővárosi Bíróság, a Békés Megyei Bíróság, a Csongrád Megyei Bíróság, a Nógrád Megyei Bíróság, valamint a Legfelsőbb Bíróság ellen - benyújtott keresetét.

Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában kezdeményezte a Pp. 270. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, mert álláspontja szerint "ellentétes az Alkotmány 2. § (1), az 57. § (1) és a 77. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakkal, és ellentmondásban van az Alkotmány egyes rendelkezései kapcsán közismert Alkotmánybírósági Határozatokkal, különösen a jogállamiság és az alapvető jogok értelmezésével, a magyar jogrend részét képező nemzetközi egyezményekben rögzített alapvető jogokkal, a Pp.-nek a pártatlanságra vonatkozó alapvető elveivel, és kizárási szabályaival".

Az indítványozó kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a Legfelsőbb Bíróság Pfv.X.20.005/2000/8. számú felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletét, valamint az ezen döntés által hatályában fenntartott, a Legfelső Bíróságnak, mint másodfokú bíróságnak a Pf.V.21.837/1997/5. számú részítéletét. Kifogásolta továbbá az indítványozó, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárás során sem hivatalból sem kérelemre nem tett eleget az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-ában foglaltaknak, azaz a bíró az eljárás felfüggesztése mellett nem kérte a jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatát.

Végül az indítványozó kérte azt is, hogy az Alkotmánybíróság orvosolja az alkotmánysértő bírósági határozatokkal okozott joghátrányt, és jelöljön ki pártatlan bíróságot, amely az indítványozó keresetét és jogorvoslati kérelmeit tisztességes, ésszerű időn belül elbírálja.

2. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés értelmében az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz benyújtani.

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata az, hogy az Abtv. 48. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakat együttesen kell értelmezni és az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni. [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361-362.; 23/1995. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995, 115., 118.] Az Alkotmánybíróság a 41/1998. (X. 2.) AB határozatában azonban megállapította azt is, hogy ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, akkor az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott, az Abtv. 48. § (2) bekezdés szerinti törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől számított hatvan nap. (ABH 1998, 306., 310.)

3. A konkrét ügyet vizsgálva az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.

Az indítványozó a Pp. 270. § (1) bekezdését a Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban hozott döntése kapcsán azért támadta, mert a bíróság "a Pfv.X.20.005/2000/8. számú ügyben ezt a szabályt jelölte meg a saját ügyében történő önbíráskodása jogalapjául". A Pp.-nek az indítványozó által támadott 270. § (1) bekezdése szerint, ha törvény másként nem rendelkezik, a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól - jogszabálysértésre hivatkozva - a fél, a beavatkozó, valamint - a rendelkezés reá vonatkozó része ellen - az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. (Bár a Pp.-nek e szabályát a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2001. évi CV. törvény 9. §-a módosította, mégis az alkotmánybírósági eljárás tárgyát - az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján - az idézett, már nem hatályos norma képezi.) Az alkotmányjogi panaszt a felülvizsgálati eljáráshoz kapcsolódó normára alapította az indítványozó, tehát az általa állított alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be. A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban hozott döntése ellen nincs helye további felülvizsgálatnak.

Az alkotmánybírósági eljárás során az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásra, az Abtv. 48. § (2) bekezdésben foglalt törvényi határidőt a panaszos betartotta-e. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtására az Abtv. 48. § (2) bekezdésében előírt hatvan napon túl került sor. Az indítványozó felszólítás ellenére sem igazolta a felülvizsgálati eljárásban hozott döntés kézhezvételének idejét arra hivatkozással, hogy a Legfelsőbb Bíróság a támadott részítéletet részére nem kézbesítette, és azt pártfogó ügyvédjétől 2000. szeptember 27-én kapta meg. Véleménye szerint ezen időponttól számítva az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidőt megtartotta.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott, Abtv. 48. § (2) bekezdésében foglalt, törvényi feltétel vizsgálata során hivatalból beszerezte a Legfelsőbb Bíróság részítéletének átvételét igazoló tértivevényt. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati eljárásban született részítéletet a panaszos jogi képviselője 2000. augusztus 30-án vette át. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt pedig 2000. november 27-én terjesztette elő.

A panasz tehát az Abtv. 48. §-ára figyelemmel elkésett, ezért azt az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

Budapest, 2002. szeptember 23.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

előadó alkotmánybíró

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné

dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró