18/B/2002. AB határozat

az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény 4. § (1)-(3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény 4. § (1)-(3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Vjt.) 4. § (1)-(3) bekezdései alkotmányellenességének megállapítását kezdeményezte. Álláspontja szerint a Vjt. ezen rendelkezései az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében megfogalmazott népszuverenitás elvét korlátozza. Alkotmányellenességüket azzal indokolta, hogy "a NÉP-től független érdekcsoportok külön paktumokban határozták meg" a Vjt. támadott rendelkezéseinek megalkotásával az országgyűlési képviselők létszámát, a mandátumok megoszlását az egyéni választókerületek és a pártlisták között. Az indítványozó véleménye szerint ezáltal olyan képviselő is mandátumhoz juthat, akit az adott választópolgár nem kíván támogatni. Álláspontja szerint a legitim Országgyűlés megalakulásához mindenképpen szükséges népszavazást tartani, arról, hogy hány képviselő alkossa az Országgyűlést, illetőleg a listás képviselők arányáról. Az indítványozó szerint a Vjt. támadott rendelkezései a közvetlen hatalomgyakorlás lehetőségét korlátozzák.

II.

1. Az Alkotmány vizsgált rendelkezései:

"2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja."

"19. § (1) A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés.

(2) Az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.

(3) E jogkörében az Országgyűlés

a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát;

b) törvényeket alkot;

(...)."

"28/C. § (5) Nem lehet országos népszavazást tartani:

a) a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről és illetékekről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról,

b) hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról,

c) az Alkotmány népszavazásról, népi kezdeményezésről szóló rendelkezéseiről,

d) az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási (-átalakítási, -megszüntetési) kérdésekről,

e) az Országgyűlés feloszlásáról,

f) a Kormány programjáról,

g) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetéséről,

h) a fegyveres erők külföldi vagy országon belüli alkalmazásáról,

i) a helyi önkormányzat képviselő-testületének feloszlatásáról,

j) a közkegyelem gyakorlásáról."

"71. § (3) Az országgyűlési képviselőknek, illetőleg a helyi képviselő-testületek tagjainak és a polgármestereknek a választásáról külön törvények rendelkeznek, amelyek elfogadásához a jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

2. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) érintett rendelkezése:

"3. § A társadalmi rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni különösen

(...)

c) az országgyűlési képviselők és az önkormányzati képviselők választását, valamint jogállását,

(...)."

3. A Vjt. vizsgált rendelkezése:

"4. § (1) Az országgyűlési képviselők száma összesen háromszáznyolcvanhat.

(2) Százhetvenhat országgyűlési képviselőt egyéni választókerületben, százötvenkettőt megyei, fővárosi választókerületben (a továbbiakban: területi választókerület) listán választanak. Az egyéni és a területi választókerületben mandátumot el nem ért, országosan összesített szavazatok alapján a pártok országos listájáról további ötvennyolc kompenzációs mandátum kerül betöltésre.

(3) A megyékben és a fővárosban az egyéni választókerületek számát és területi választókerületenként a megszerezhető mandátumok számát e törvény melléklete tartalmazza."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

Az Alkotmánybíróság korábban már foglalkozott az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében megfogalmazott népszuverenitás elvének az értelmezésével. Az Alkotmánybíróság a 22/1993. (IV. 2.) AB határozatában megállapította:

"Az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében meghatározott népszuverenitás elsődlegesen az ország választópolgárainak abban a jogában fejeződik ki, hogy választással létrehozzák a legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szervet és többségi szavazással döntsenek az országos népszavazásra bocsátott kérdésekről." (ABH 1993. 182., 186.)

A népszuverenitás egyik elemeként meghatározott népszavazáshoz való jogot érintően az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdése határozza meg, hogy milyen tárgykörökről nem lehet népszavazást tartani. Az Alkotmánynak ugyanakkor nincs olyan rendelkezése, amely a népszavazás tartását kizárólagossá tenné. Az Alkotmány tehát nem tartalmaz olyan feltételt sem, amely a választási rendszer kialakítására, illetve megváltoztatására vonatkozóan népszavazás tartását tenné kötelezővé.

Az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében megállapított népszuverenitás másik eleme a választópolgároknak abban a jogában fejeződik ki, hogy választással létrehozzák a legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szervet. A népképviseleti szervvel kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy: "A Magyar Köztársaság alkotmányos rendjében a népszuverenitás gyakorlásának elsődleges formája a képviselet. Népszavazás csak az Alkotmány és az alkotmányosan hozott törvények keretei között dönthet az Országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben." [2/1993. (I. 22.) AB határozat, ABH 1993. 33.] Az Alkotmánybíróság az Országgyűlés hatáskörével kapcsolatban kifejtette, hogy "az Alkotmány a képviseleti és közvetlen hatalomgyakorlás között nem osztja meg a hatásköröket úgy, hogy bizonyos kérdések csak az egyikre, illetve csak a másikra tartoznának. A képviseleti szervek hatásköre elvileg teljes és általános, ehhez képest a közvetlen demokrácia intézményei kivételesek." [52/1997. (X. 14.) AB határozat, ABH 1997. 331., 340.]

Az Alkotmány 19. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés. Az Országgyűlés - az Alkotmány 19. § (2) és (3) bekezdése szerint - a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva megalkotja az Alkotmányt és törvényeket alkot. Az Alkotmány 71. § (3) bekezdésének megfelelően az Országgyűlés törvényt alkot az országgyűlési képviselők választásáról. Ezzel összhangban a Jat. 3. § c) pontja alapján törvényben kell szabályozni az országgyűlési képviselők választását.

Az Alkotmánybíróság a 63/B/1995. AB határozatában kifejtette, hogy "az Alkotmány - a 71. §-ában meghatározott választási alapelveken kívül - nem tartalmaz rendelkezéseket a választójog gyakorlásának módjára nézve. Ebből következően az Országgyűlés széles döntési szabadsággal rendelkezik a választási rendszer megválasztása, a választási eljárás szabályainak megállapítása során. A törvényhozó szabadon határozza meg a választókerületi rendszereket, a jelöltállítás, a szavazás és a mandátumszerzés rendjét." (ABH 1996. 509., 513.)

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem ellentétes az Alkotmány 2. § (2) bekezdésében meghatározott népszuverenitás elvével az, hogy nem népszavazás határozza meg az országgyűlési képviselők választásának részletszabályait. Ennek következtében az Alkotmánybíróság a Vjt. 4. § (1)-(3) bekezdésének az országgyűlési képviselők, illetve a választókerületekben és a listán megszerezhető mandátumok számát meghatározó rendelkezései sem sértik az Alkotmány 2. § (2) bekezdését. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Vjt. 4. § (1)-(3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 2002. december 10.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s.k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné

dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró