BH 2010.7.191 I. A választottbírósági ítélethez ugyanolyan anyagi jogerő fűződik, mint a jogerős rendes bírósági ítélethez [1994. évi LXXI. tv. 58. §, Pp. 229. §].

II. A jogerő jogintézményének alkalmazása a választottbírósági eljárásban is alkotmányos követelmény. A közrendbe ütközés, mint érvénytelenítési ok körében vizsgálható, hogy a választottbíróság jogerős ítéletében az anyagi jogerő alkotmányos követelményét mint a közrend részét, tartalmának megfelelően alkalmazta-e. Nem zárta-e el a választottbírósági szerződést megkötő felet attól, hogy igényét bírói úton - adott esetben a választottbíróság előtt - érvényesítse [1994. évi LXXI. tv. 54-55. §, 9/1992. (I. 30.) AB határozat].

A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem, valamint a csatlakozó felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:

Az alperes, mint beruházó és a felperes, mint fővállalkozó között 1995. június 2. napján fővállalkozói szerződés jött létre a Megyei Önkormányzat kórháza új műtő és diagnosztikai épületének építési, szerelési munkái elvégzésére. Az 1994. évi XXVI. törvény a beruházás teljes költségét 2 200 000 000 Ft-ban határozta meg, melyből 1 977 000 000 Ft volt az állami támogatás. A felek megállapodtak abban, hogy az éves pénzügyi ütemeket az állami költségvetés jóváhagyásától számított 30 napon belül felülvizsgálják.

A szerződés 12.4 pontjában a felek kikötötték, hogy az abból adódó vitás ügyeikben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság kizárólagos illetékességének vetik alá magukat, saját eljárási szabályainak alkalmazása mellett.

A megvalósítási költség tekintetében felmerült vita ellenére a felperes az építési-szerelési munkálatokat megkezdte. 1997. október 31. és 2002. október 1-je között a felek a szerződésüket tizenöt alkalommal módosították. A 2002. október 1. napján kelt szerződésmódosításban megállapították, hogy a megrendelő az orvostechnológiai eszközök esetében 2 458 190 201 Ft, az építési-szerelési munkák esetében 5 227 276 Ft összeg vonatkozásában nem rendelkezik fedezettel, ezért központi forrásból szándékozik ezekre az összegekre fedezetet biztosítani. A teljesítési határidőt 2003. február 28-ában határozták meg. Ennek lejárta előtt, 2003. február 14-én szólította fel alperes a felperest az átadás-átvételi eljárás kezdő időpontjának közlésére. A felperes 2003. február 17-én hivatkozott arra, hogy az építési-szerelési munkákat már 1999. évben befejezte és annak átadását is megkísérelte. Az illetékes hatóságok azonban a létesítmény műszaki átvételét és használatba vételének engedélyezését az orvostechnológiai beruházások nélkül megtagadták. Figyelemmel arra, hogy az alperes az orvostechnológiai eszközök tekintetében fennálló és általa elismert tartozásait nem egyenlítette ki, továbbá a költségvetési forrás biztosítása bizonytalan és a felperes saját erőből a beruházás további finanszírozását nem tudja vállalni, ezért a beruházást e feltételek mellett befejezni és a létesítményt a 2003. február 28-ai határidőre átadni nem lehet. Az alperes az átadás-átvételi eljárás 2003. március 1. napjával való megkezdésére felszólította a felperest, majd 2003. március 14-én közölte a felperessel, hogy a beruházás elhúzódására az alperes oldalán fennálló forráshiány vezetett, ez a jövőben sem lenne másképp, így a szerződéssel elérni kívánt cél nem valósul meg. A jogviszony megszüntetését tartotta szükségesnek. Hivatkozott arra is, hogy a beruházás a megrendelő érdekkörén kívül felmerült okból - költségvetési forrás hiányában - lehetetlenült. A felperes 2003. május 5-én megkísérelte a létesítmény birtokba adását az alperes részére, ennek eredménytelensége miatt a kulcsokat postai úton juttatta el az alperesnek, s az épület őrzését 2003. május 16. napján megszüntette.

A jelen per felperese, mint I. r. felperes és az M. Rt. - mint a felperes engedményese - II. r. felperesként 2003. május 19-én keresetet terjesztettek elő a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróságnál (továbbiakban: Választottbíróság). E perbe W. M. III. r. felperesként, mint a II. r. felperes engedményese lépett be. A felperesek módosított keresete arra irányult, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest,

az I. r. felperes javára 97 136 328 Ft tőke és járulékai,

a II. r. felperes javára 509 216 682 Ft tőke és járulékai,

a III. r. felperes javára 1 000 000 Ft tőke és járulékai megfizetésére.

Keresetét az I. r. felperes - vagyis a jelen eljárás felperese - arra alapította, hogy a szerződés lehetetlenült, ezért a Ptk. 312. §-a szerint megszűnt. A Ptk. 319. §-ára hivatkozva kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest a megszűnés előtt nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli értékének megfizetésére, mely tartozás összege körében hivatkozott az alperes tartozáselismerő nyilatkozataira. A 2002. szeptember 22. napján tartott választott­bírósági tárgyaláson a jelen eljárás felperese akként nyilatkozott, hogy "Mind az építés-szerelési, mind az orvos­technológiai beruházásokkal kapcsolatban e perben nem érvényesített további igényei is vannak és szeretné annak látszatát is elkerülni, hogy az alperes részéről minden felperesi igény kielégítésre került volna". Az alperes vá­lasz­tottbírósági eljárásban előterjesztett ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, egy­idejűleg viszontkere­setet terjesztett elő az I. r. felperessel szemben 992 436 631 Ft és járulékainak megfizetése iránt. Arra hivatkozott, hogy az általa kifizetett munkákhoz képest ilyen összeggel kevesebb értékű munkát teljesített részére az I. r. felperes. Állította, hogy a szerződés a 2003. július 7-ei elállása folytán szűnt meg. Másodlagosan, amennyiben a Válasz­tottbíróság a szerződés lehetetlenülés miatti megszűnését állapítaná meg, kérte a szerződés mindkét fél érdekkörén kívül eső okból való lehetetlenülésének kimondását.

A Választottbíróság a 2005. november 4-én kelt ítéletében a felperesek keresetét és az alperes megállapítás iránti viszontkeresetét elutasította. Az alperesnek az I. r. felperessel szemben előterjesztett 992 436 631 Ft és járulékai megfizetésére irányuló viszontkeresete tárgyában az eljárást megszüntette. A viszontkereset pénzkövetelést tartalmazó része tekintetében az eljárás megszüntetését azzal indokolta, hogy annak elbírálása nem tartozik a Választottbíróság hatáskörébe, miután az I. r. felperessel szemben 2003. szeptember 11-én közzétették a felszámolási eljárás megindítását, az alperes ezt követően terjesztette elő a pénzkövetelés iránti viszontkeresetét, e követelés azonban az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38. § (3) bekezdése értelmében csak a felszámolási eljárásban érvényesíthető.

A felperesek kereseti kérelmeit és az alperes beszámítási kifogását vizsgálta érdemben. Ennek során megállapította, hogy az I. r. felperes és az alperes között a Ptk. 389. §-a szerinti vállalkozási szerződés, illetve ennek egyik altípusát képező fővállalkozási szerződés (Ptk. 401. §) jött létre, amely az építési szerződés (Ptk. 402. §) és a szerelési szerződés (Ptk. 407. §) elemeit vegyítette.