EH 2003.959 Az Internet Szolgáltatók Tanácsa azzal, hogy a Regisztrációs Szabályzatában az ügyek meghatározott körére az általa létrehozott - esetinek nevezett, de valójában állandó választottbíróságként működő - választottbíróság kizárólagos hatáskörét kötötte ki, a domain regisztrációt kérőket a törvény által felállított állami bírósághoz való fordulás alkotmányos jogának gyakorlásában akadályozta meg. Ebből következően a felek e választottbíróság eljárását jogszerűen nem köthették ki, tehát a választottbírósági szerződés semmis, a bíróságnak ezért az érvénytelen választottbírósági szerződés alapján hozott választottbírósági ítéletet érvényteleníteni kellett [1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbtv.) 2. § (1) és (2) bek., 5. § (3) és (4) bek., 6. §, 55. § (1) bek. b) és e) pont, (2) bek. a) és b) pont, 1949. évi XX. tv. (Alkotmány) 8. § (1) és (2) bek., 57. § (1) bek., Ptk. 200. § (2) bek.].
A jelen per felperese az I. Kft. a domain nevek regisztrációjának liberalizációjakor 2000. február 29-én igénylést adott be a D. Rt. Regisztrátorhoz a "tandem.hu." domain névre. A 2000. március 3-ai sorsolást követően a felperes, mint sorsolásban nyertes részére regisztrálták a "tandem.hu." domain nevet.
A jelen per alperese, a T.C.H. Kkt. 2000. július 21-én a domain név használatáról történő lemondásra szólította fel jelen per felperesét. Arra hivatkozott, hogy a felperes által regisztráltatott domain név az alperes cég neve, illetve kereskedelmi neve. A "TANDEM" egy olyan nagy teljesítményű szerver család kereskedelmi neve, amelyet az informatikai piacon egyértelműen és kizárólagosan a T. Kkt. alperessel, illetve jogutódával azonosítanak. Ebből következően az Internet Szolgáltatók Tanácsa (ISZT) Regisztrációs Szabályzata 13.1. pontja alapján az alperes cég prioritásos igénnyel rendelkezik a "www.tandem.hu." domain név használtára. A domain név regisztrációjakor, a felperes által aláírt regisztrációs űrlap 5. pontja szerint, a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy amennyiben jogsértésről szerez tudomást, úgy a domain név használatáról önként lemond. A felperes azonban az alperes felszólítása ellenére a domain névről önként nem mondott le. Ezért jelen per alperese az Internet Szolgáltatók Tanácsa mellett szervezett Eseti Választottbírósághoz (továbbiakban: Választottbíróság) benyújtott, módosított keresetében kérte: a bíróság állapítsa meg, hogy a "www.tandem.hu" domain név jelen per felperese által történő használata jogsértő. Állapítsa meg, hogy a T.C. Kkt. prioritásos igénnyel rendelkezik-e domain név használatára. Tiltsa el jelen per felperesét a domain név használatától és erről egyidejűleg tájékoztassa az Internet Szolgáltatók Tanácsát, végül marasztalja a jelen per felperesét perköltségben.
A jelen per felperese a Választottbíróság előtt érdemben védekezett, a kereset elutasítását kérte megalapozatlanságra hivatkozva.
Az Internet Szolgáltatók Tanácsa mellett szervezett Eseti Választottbíróság a 2000. december 8-án kelt 3/2000. ISZT VB számú ítéletében a jelen per alperese keresetének helyt adott. Megállapította, hogy a "tandem" domain név jelen per felperese által történt igénylése jogellenes. Kötelezte a jelen per felperesét arra, hogy a domain névről az ítélet kihirdetésétől számított 3 napon belül mondjon le és egyidejűleg jelentse be lemondását a domain név regisztrátoránál. A Választottbíróság hivatalból megkereste az Internet Szolgáltatók Tanácsát, hogy a jogellenesen igényelt domain név delegálását vonja vissza. Marasztalta a jelen per felperesét 101 000 Ft eljárási költségben és illetékben, valamint 20 000 Ft ügyvédi munkadíjban.
Az I. Kft. felperes - a választottbírósági ítélet alperese - jelen perbeli keresetében kérte a választottbírósági ítélet érvénytelenítését. Az érvénytelenítés okaként az alábbiakra hivatkozott:
Az ügyben eljárt választottbíróság a nevében eseti, de szervezetében állandó választottbíróság, mert előre összeállított bírói névjegyzékkel és eljárási szabályzattal rendelkezik. Megalakulásakor szervezete, működése, nem felelt meg a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbtv.) 2. § (1) bekezdésében foglaltaknak, mely szerint meghatározott szervezet keretében működő választottbíróságot alapító okiratban csak gazdasági kamara hozhat létre. E körben az érvénytelenítés jogalapjaként a Vbtv. 55. § (1) bekezdés e) pontjára hivatkozott.
Álláspontja szerint nem jött létre a felek között érvényes választottbírósági szerződés sem, mert az alávetést elektronikus adatként rögzítették, amely nem felel meg a írásbeliség követelményének. Másrészt a domain név igénylésében szereplő választottbírósági kikötés nem lehet alapja a jelen eljárásbeli felek között a választottbírósági eljárásnak, mert annak alapján a választottbírósági szerződés nem a perbeli felek között jött létre. Végül hivatkozott arra, hogy a választottbírósági kikötés létrejötte tekintetében tévedésben volt, azért nem emelt kifogást ellene a választottbírósági eljárás során. Mindezekre hivatkozva a választottbírósági ítélet érvénytelenítését a Vbtv. 55. § (1) bekezdés b) pontja alapján kérte.
Harmadrészt hivatkozott arra, hogy a kereskedelmi név sérelme versenyjogi terület, tisztességtelen versenycselekménynek minősülhetne. Ebben az esetben azonban a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tptv.) 86. § (1) bekezdése értelmében az ügyben az annak elbírálására kizárólagos hatáskörrel rendelkező Fővárosi Bíróság járhatott volna el. Ezért kérte a választottbírósági ítélet érvénytelenítését a Vbtv. 55. §-a (1) bekezdés b) pontja, illetőleg 55. § (2) bekezdés a) pontja alapján azzal, hogy versenyjogi vonatkozású ügyek elbírálására nincs hatásköre az Internet Szolgáltatók Tanácsa által támogatott Választottbíróságnak, másrészt az ilyen tárgyú ügyek elbírálására a választottbírósági kikötés nem vonatkozhatott, mert a magyar jog szerint ezek elbírálása nem tartozik választottbírósági útra. Végül kérte a választottbírósági ítélet érvénytelenítését a Vbtv. 55. § (2) bekezdés b) pontja alapján arra hivatkozva, hogy a sorozatos anyagi jogi és eljárási jogszabálysértések miatt a választottbírósági ítélet a közrendbe ütközik.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben való marasztalására irányult.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és marasztalta az alperes javára 12 500 Ft perköltségben. Határozatának indokolása szerint az a körülmény, hogy az Internet Szolgáltatók Tanácsa által támogatott Eseti Választottbíróság az "Internet Szolgáltatók Tanácsa mellett Szervezett Választottbíróság"-ként jelöli meg önmagát, nem változtat azon a tényen, hogy az eljáró választottbíróság a reá irányadó eljárási mintaszabályzat szerint esetileg alakul meg, tehát állandó, szervezett választottbíróságról nincs szó. Ehhez képest a Választottbíróság megalakulása és működése nem ütközik a Vbtv. 2. § (1) bekezdésébe.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes sem a választottbírósági eljárás során, sem pedig jelen peres eljárásban nem vitatta a választottbírósági nyilatkozat meglétét. Ha valóban elektronikus úton és nem az igénylő lap regisztrátorhoz történő eljuttatásával történt a felperes részéről a domain név igénylés, úgy abban az esetben az ezt követő eljárás önmagában véve hatálytalan és érvénytelen. Ettől függetlenül a Vbtv. 5. § (4) bekezdése értelmében írásban létrejött választottbírósági szerződésnek kell tekinteni azt is, ha az egyik fél keresetlevelében állítja, a másik fél pedig válasziratában nem tagadja, hogy köztük választottbírósági szerződés jött létre. A felperes a választottbírósági eljárás során nem kifogásolta az eljáró bíróság hatáskörét, így a Vbtv. 6. §-a értelmében az erre irányuló kifogásolási jogát elveszítette.
Alaptalannak találta a felperesnek arra történő hivatkozását is, hogy a választottbíróság hatáskörének fennállása tekintetében tévedésben volt. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes védekezésében helytállóan mutatott rá, hogy a felperesnek a tévedése csak jogi kérdésben fennálló tévedés lehetne. A tévedés megállapításának Ptk.-ban rögzített feltételei azonban nem állnak fenn, így a választottbírósági eljárás hatáskör hiánya miatt alappal nem kifogásolható. Az elsőfokú ítélet indokai szerint a felperes keresetében az 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) a Pp. és az Internet Szolgáltatók Tanácsa által támogatott Eseti Választottbíróság Eljárási Szabályzatának sérelmével kapcsolatban előadottak az érvénytelenítési kereset keretei között nem értékelhetőek, mert ezek magára a választottbírósági eljárásra és a választottbíróság által hozott érdemi döntésre vonatkoznak. Olyan mértékű jogszabálysértést pedig az elsőfokú bíróság nem állapított meg, amelyből egyenes következtetést lehetne levonni a közrend sérelmére.
Alaptalannak találta az elsőfokú bíróság a felperesnek arra történő hivatkozását is, hogy a választottbíróság a védjegyoltalommal kapcsolatos jogszabályok és a versenyjogi szabályok értékelésével hozta volna meg az ítéletet. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a választottbírósági döntés a Regisztrációs Szabályzat priorálási szabályain és a Ctv. előírásain alapult, a védjegy oltalom kérdéskörébe tartozó döntést nem tartalmaz. Ugyancsak nem tartalmaz döntést a tisztességtelen piaci magatartás tilalma, vagy a versenyjogi szabályok megsértése tekintetében. Végül az elsőfokú bíróság megalapozatlannak találta a felperes hivatkozását a választottbírósági ítélet alkotmánysértő voltára. E körben megállapította, hogy a választottbírósági eljárásban mindkét fél részt vett, előadásait előterjesztette. Ehhez képest a tisztességes és pártatlan bíráskodáshoz való jog érvényesült az ügyben, az ezzel ellentétes felperesi előadás alaptalan.
A jogerős elsőfokú ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a választottbírósági ítélet érvénytelenítését, továbbá alperes kötelezését a felmerült perköltség megfizetésére. A felülvizsgálati kérelem szerint tévesen értékelte az elsőfokú bíróság a felperes tévedését az alávetési nyilatkozat tekintetében. A felperes nem az alávetési nyilatkozat érvényességében volt tévedésben - amely valóban jogban való tévedésnek minősülne -, hanem abban a tényben, hogy létezik-e vagy sem írásos alávetési nyilatkozat. Ez ténybeli tévedésnek minősül. A felperes abban a hiszemben, hogy létrejött írásos alávetési nyilatkozat közte és a regisztrátor között, a választottbíróság előtti eljárás során nem vette igénybe a nem írásos alávetés esetére őt megillető jogosultságokat. Ekképpen nem vitatta annak érvényességét az ISZT VB Eljárási Szabályzata 1. § 7. pontja, a Vbtv. 5. § (4) bekezdése és 6. §-a szerint. Továbbra is állította, hogy a Vbtv. 5. § (3) bekezdésében támasztott követelménnyel ellentétben - miszerint a választottbírósági szerződés írásban, a felek között kell, hogy létrejöjjön - a felperes és alperes vonatkozásában ilyen formájú és tartalmú nyilatkozat nem jött létre. Csupán egy egyoldalú alávetési nyilatkozatot tartalmazó elektronikus irat létezik, melynek érvényességét a már kifejtett tévedése folytán nem kifogásolta az eljárás során. Megjegyezte, hogy az alperes nem csatolta be az írásos alávetési nyilatkozatot, s annak becsatolását az elsőfokú bíróság sem kérte.
Sérelmezte, hogy a Vbtv. 55. § (1) bekezdés e) pontjára alapított érvénytelenítési ok kapcsán az elsőfokú bíróság nem vizsgálta azt a körülményt, miszerint a választottbíróság eljárása saját eljárási szabályzata 4. §-ának(4) bekezdésébe ütközött. Eszerint a tanácselnöknek az a jogi diplomával és legalább 10 éves jogász szakmai tapasztalattal rendelkező személy választható, akinek jogász tevékenysége kapcsolódik az internettel összefüggő jogi kérdések megoldásához, illetve a választottbírák névsorának listáján csak az eljárási mintaszabályzatból eredő feladatok ellátására kiemelkedően képes bírók szerepelhetnek.
A Vbtv. 55. § (1) bekezdés b) pont és (2) bekezdés a) pontjában megjelölt érvénytelenítési ok megítélésénél - a felperes felülvizsgálati kérelme szerint - tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vita tárgya választottbírósági útra tartozik, illetve, hogy arra a választottbírósági kikötés vonatkozik. Az ISZT VB ugyanis az alperes kereseti igényét arra alapozottan ismerte el, hogy a "Tandem" az alperes kereskedelmi neve és felperes domain névhasználata az alperes kereskedelmi névhasználatához fűződő jogát sértette. A kereskedelmi név sérelme versenyjogi terület, tisztességtelen versenycselekménynek minősülhetne az azt valóban sértő jogcselekmény. Ez esetben azonban a Tptv. 86. § (1) bekezdése és az ISZT VB 4/2000. (V. 10.) Elvi állásfoglalása szerint is a megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozna a kérdés elbírálása.
A felperes érvelése szerint a választottbírósági tárgyalás jegyzőkönyvébe foglalt rövid ítéleti indokolás, illetőleg az ítélet teljes indokolása javarészt versenyjogi szabályokon nyugszik. A versenyjogi szabályokon nyugvó indokolásra alapozottan pedig nem hozható versenyjogmentes rendelkező rész. Végül a Vbtv. 55. § (2) bekezdés b) pontjában szabályozott közrendbe ütközésre alapított érvénytelenség körében arra hivatkozott: az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a választottbíróság számos anyagi és eljárási jogszabálysértéssel - az Alkotmány 8. §-ának (1) bekezdésébe, 57. §-ának (1) bekezdésébe, a Ctv.-be és a Pp. szabályaiba ütköző módon - hozta meg ítéletét. Ez alapvetően ellentétben áll a közrend védelmének elvével. Elképzelhetetlen, hogy a domain nevekkel kapcsolatos jogterületre egy olyan szervezet alakuljon, amely saját maga a nyilvántartó, a tanácsadó testület és az eseti választottbíróság. Azaz maga alakítja ki anyagi és eljárási szabályzatát, szankció rendszerét, állásfoglalásokat hoz vitás ügyekben, illetve saját maga a bírói fórum saját ügyeiben. Jelen ügy kapcsán nemcsak a felperes jogait érte sérelem a fentiekben kifejtettek szerint, hanem a hazánkban domain nevet igénylők kikerülhetetlenül egyetlen testülethez fordulhatnak igényeikkel, így a gazdasági élet résztvevőinek széles körét érinti a testület működése.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett jogi állásponttal. Hangsúlyozta, hogy a választottbíróság ítéletét a "www.tandem.hu" domain delegálása körében hozta meg, az ítélet rendelkező része kizárólag ezzel kapcsolatos utalásokat tartalmaz, ez volt a választottbírósági eljárás tárgya is. Az ítélet rendelkező része a cégeljárásról és a bírósági cégnyilvántartásról szóló 1997. évi CXLV. törvény, valamint az ISZT domain Regisztrációs Szabályzata rendelkezésein alapul. Az ítélet indokolása valóban tartalmaz versenyjogi jellegű megállapításokat, ezekből azonban az ítélet semmilyen versenyjogi jellegű rendelkezést, kötelezést vagy bármely egyéb jogkövetkezményt nem vezet le. A versenyjogi utalások csupán a domain regisztrálásával kapcsolatos, a választottbírósági eljárás tárgyát képező döntést támasztják alá. Álláspontja szerint a felperes által a Vbtv. 55. § (2) bekezdés b) pontja szerinti érvénytelenítési ok körében előadott kétféle érvelés egyike sem megalapozott. A Vbtv. nem engedi meg a választottbírósági ítélet érvénytelenítését anyagi jogszabályok megsértésére hivatkozva. Ezért az elsőfokú bíróság jogszerűen járt el, amikor a választottbírósági ítélet anyagi jogszabályoknak történő megfelelését nem vizsgálta. Másrészt a domain regisztrációval foglalkozó szervezetekből álló Internet Szolgáltatók Tanácsa (ISZT) határozza meg a domain regisztrációra vonatkozó szabályokat. A regisztrációt a domain regisztrátorok végzik, az esetleges jogvitákat pedig az ISZT mellett szervezett - de attól természetesen független - választottbíróság bírálja el. Nem megalapozott az a felperesi állítás, mely szerint az ISZT saját maga dönt az általa regisztrált domain nevek használatával kapcsolatos vitás ügyekben. Az ISZT ugyanis egyetlen domaint sem regisztrál, hanem az ezzel kapcsolatos szabályokat határozza meg.
Az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletet 2001. szeptember 25-én hozta meg. Ezért a felülvizsgálati kérelem elbírálására - a 2001. évi CV. törvény 9. §-a értelmében - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek (Pp.) a jogerős ítélet meghozatala időpontjában hatályban volt felülvizsgálati szabályait kell alkalmazni.
A felülvizsgálati kérelem alapos, mert a jogerős ítélet jogszabálysértő az alábbi indokok miatt:
A felülvizsgálati bíróság az eljárás adatai alapján megállapította: az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdését megsértve, a bizonyítékok okszerűtlen értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy a perben eljárt választottbíróság eseti választottbíróság volt. A felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint az Internet Szolgáltatók Tanácsa által támogatott - más esetben "mellett szervezett" - Eseti Választottbíróság néven működő választottbíróság csak nevében eseti, ténylegesen az ügyek meghatározott körében állandó választottbíróságként, folyamatosan működő választottbíróság. E megállapítás indokai a következők:
Az eseti választottbíróságot a felek az adott ügy elbírálására alkalmilag hozzák létre; a döntés meghozatalával a választottbíróság megszűnik (lásd: a Vbtv. 1-2. §-hoz fűzött indokolást.) A felek abban is szabadon állapodhatnak meg, hogy az általuk választott bírák milyen eljárási szabályok szerint járnak el. Az eseti választottbíróság létrejötte előtt annak eljárási szabályzatáról értelemszerűen nem beszélhetünk. [Lásd Horváth Éva-Kálmán György: Nemzetközi Eljárások Joga - Kereskedelmi Választottbíráskodás, Osiris Kiadó Budapest, 1999. 51. oldal. 7.2.] Az eseti választottbíróságnak székhelye, postacíme nincs, hiszen a felek esetileg állapodnak meg abban, hogy ügyükben választottbíróként ki, hol, mikor döntsön. Ezzel szemben az állandó választottbíróság (lásd: Vbtv. 1-2. §-hoz fűzött indokolás). Állandó székhelye (címe), eljárási szabályzata, továbbá - akár kötelező, akár ajánlás jellegű - választottbírói listája van [Horváth Éva-Kálmán György: idézett mű 51. oldal 7.1.].
Jelen ügyben a felperes által a kereseti kérelméhez F/2-5. sorszám alatt csatolt iratokból megállapítható, hogy az Internet Szolgáltatók Tanácsa az önszabályozás lehetőségével élve megalkotta "Az Internet domainek delegálásának és regisztrálásának szabályai a hu. közdomainekben" elnevezésű szabályzatát (továbbiakban: Regisztrációs Szabályzat) annak érdekében, hogy a hu. alatti Internet domain más részére történő kezelésbe adásának, regisztrálásának és fenntartásának egységes rendjét biztosítsa (Lásd: F/2. sorszám alatt). A Regisztrációs Szabályzat I. fejezet 1. pontjában, "Általános Szabályok" címszó alatt eseti választottbíróságként a következő meghatározást fogalmazza meg: a független jogász és informatikai szakemberekből összeállított listáról az Igénylő és a Regisztrátor, vagy a Nyilvántartó, illetve a harmadik személy fél - aki az igényelt domain névvel kapcsolatban keresettel élt - által választott, általában három tagú testület, amely a közzétett eljárási szabályzat szerint jár el és döntése a választottbíróságról szóló 1994. évi LXXI. törvény értelmében jogerős bírói ítélet hatályával bír."
Az Internet Szolgáltatók Tanácsa mellett szervezett Eseti Választottbíróság Eljárási Szabályzata (lásd: F/5. sorszám alatt) a 2. § 1. pontjában deklarálja, hogy a választottbíróság esetileg áll össze, szervezete nincs. Ugyanezen § 4. és 5. pontja azonban akként rendelkezik, hogy az Internet Szolgáltatók Tanácsa a jelen eljárási mintaszabályzatból eredő feladatok ellátására kiemelkedően képes és általa ajánlott választottbírák névsorából listát készít. "A választottbírók listáján elkülönítetten kell nyilvántartani a jogi diplomával, legalább 10 éves jogász szakmai tapasztalattal rendelkező személyeket, akiknek jogász tevékenysége kapcsolódik az internettel összefüggő jogi kérdések megoldásához. Az elkülönített listán szereplő jogászok egymás között időrendbeli besorolás alapján kialakított ügyeleti rendszerben látják el a soros választottbíró feladatát.
"Az eljáró választottbíróság összetétele" címszó alatt a 4. § (1) bekezdés kötelezően előírja, hogy a választottbíróság 3 tagú tanácsban jár el. A 4. § 4. pont pedig akként rendelkezik, hogy a felek által kijelölt, illetve a (3) bekezdésben ismertetett módon belépő bírók együttesen választják meg a tanács elnökét. Tanácselnök csak a 2. § (5) bekezdésben meghatározott elkülönített listán szereplő jogászok közül választható.
Az 5. § "A választottbírósági tárgyalások helye" címszó alatt az 1. pontban azt deklarálja, hogy a választottbíróságnak székhelye nincs, mert esetileg áll össze. Ugyanakkor az 5. § (2) és (3) bekezdése szabályozza a tárgyalások helyét és a választottbíróság postacímét. Eszerint a tárgyalások helye az Internet Szolgáltatók Tanácsának székhelye, de a választottbíróság szükség esetén más helyen is tarthat tárgyalást. A választottbíróság postacíme: Internet Szolgáltatók Tanácsa, Eseti Választottbíróság B., V. H. u. 18-22. A 12. § (4) bekezdése "beadványok" címszó alatt szabályozza, hogy a beadványokat az átvétel bizonyítására alkalmas módon a választottbíróság postacímére kell eljuttatni.
A 17. § (1) bekezdése szerint pedig a választottbírósági eljárás kérelemre (keresetre) indul. A választottbíróság a keresettel érdemben foglalkozik, amennyiben az ott felsorolt feltételek - többek között a választottbírósági költségek megfizetése - fennállnak. A 16. § értelmében a díjak és költségek kiszámítása, előlegezése és a felek közötti megosztása a díjszabási és költségviselési mintaszabályzat szerint történik, amely az eljárási mintaszabályzat mellékletét képezi.
Az ismertetett rendelkezésekből egyértelműen megállapítható, hogy a Regisztrációs Szabályzatban eseti választottbíróságként meghatározott választottbíróság valójában rendelkezik mind állandó székhellyel, mind postacímmel, választottbírói listával - amely a tanácselnökök tekintetében kötelezően alkalmazandó lista - továbbá eljárási szabályzattal, valamint díjszabási és költségviselési szabályzattal. Ekként a ISZT mellett szervezett Választottbíróság valamennyi ismérvvel rendelkezik, amely az állandó választottbíróságot jellemzi.
Ezt az állandó választottbíróságot az Internet Szolgáltatók Tanácsa hozta létre, megalkotva annak eljárási szabályzatát is. E választottbíróságot folyamatosan működteti, az általa ajánlott választottbírákról a listát összeállítja, időrendben meghatározza, hogy ki a soros választottbíró, a tanácselnöknek választható választottbírákról külön listát vezet, a választottbíróság tárgyalásának megtartására helyet biztosít stb.
Az állandó választottbíróságnak az Internet Szolgáltatók Tanácsa által történt tényleges felállítása a Vbtv. 2. § (1) bekezdésébe ütközik, mert meghatározott szervezet keretében működő állandó választottbíróságot alapító okiratban - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - országos gazdasági kamara hozhat létre - ahogy erre a felperes is helytállóan hivatkozott. Az Internet Szolgáltatók Tanácsa egy önszerveződés, nem minősül országos gazdasági kamarának és külön törvény sem hatalmazta fel arra, hogy állandó választottbíróságot hozzon létre. Ekként az Internet Szolgáltatók Tanácsa mellett szervezett választottbíróság, mint ténylegesen állandó választottbíróság létrehozása és működtetése törvénybe ütközik.
A Regisztrációs Szabályzat az "Egyéb Szabályok" címszó alatt a 10.3/g) pontban a következőket tartalmazza:
"Az igénylő az igénylőlap benyújtásával és aláírásával egyben kijelenti és vállalja a következőket:
A domain delegálással és regisztrálással, illetve a megkötött szolgáltatási szerződés hatályával, az ebből eredő jogok és kötelezettségek fennállásával, teljesítésével kapcsolatos vitás kérdésekben aláveti magát a nyilvántartó által támogatott eseti választottbíróság döntésének, amely bíróság a vitát a Web Szerveren megtalálható, rá vonatkozó eljárási szabályok alapján, a jogerős bírói ítélet hatályával bírálja el." A 10. pont értelmében ez a szabályozás 2000. március 1-jén 0 órakor lépett hatályba.
Az ismertetett szabályok szerint minden természetes és jogi személynek, aki 2000. március 1-jétől domain nevet igényel hazánkban, az igénylőlap benyújtásával egyidejűleg az igénylésből eredő jogvita esetére kötelezően alá kellett vetnie magát az ISZT mellett szervezett Választottbíróság eljárásának és az ISZT által megalkotott választottbírósági eljárási szabályzat rendelkezéseinek. A Vbtv. 2. § (2) bekezdése szerint azonban az ügyek meghatározott körére csak törvény írhatja elő valamely állandó választottbíróság kizárólagos hatáskörét.
Az ismertetett tényekből a felülvizsgálati bíróság azt a következtetést vonta le, hogy az Internet Szolgáltatók Tanácsa, mint önszerveződés - törvényi felhatalmazás nélkül - az ügyek meghatározott körére - a domain delegálással és regisztrálással, illetve a megkötött szolgáltatói szerződés hatályával, az ebből eredő jogok és kötelezettségek fennállásával, teljesítésével kapcsolatos vitás kérdésekre - egy állandó választottbíróságot hozott létre és működtet folyamatosan.
Az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
Az Internet Szolgáltatók Tanácsa azzal, hogy a Regisztrációs Szabályzatában az ügyek meghatározott körére az általa létrehozott választottbíróság kizárólagos hatáskörét kötötte ki, a domain regisztrációt kérőket - köztük a felperest is - a törvény által felállított állami bírósághoz való fordulás alkotmányos jogának gyakorlásában akadályozta meg.
A Vbtv. 5. § (4) bekezdése értelmében választottbírósági szerződésnek kell tekinteni azt is, ha az egyik fél keresetlevelében állítja, a másik fél pedig válasziratában nem tagadja, hogy közöttük választottbírósági szerződés jött létre. A perbeli esetben az alperes (a választottbírósági eljárás felperese) a választottbírósághoz benyújtott keresetében az ISZT mellett szervezett Választottbíróság eljárását arra alapította, hogy a jelen per felperese (a választottbírósági eljárás alperese) a domain regisztrációjakor aláírt igénylőlapon már alávetette magát e választottbíróság eljárásának és erre tekintettel ő is azonos tartalmú alávetési nyilatkozatot tett. Ezt követően a jelen per felperese válasziratában nem tagadta, hogy közöttük választottbírósági szerződés jött létre és választottbírót nevezett meg. Ennek alapján a feleknek a meghatározott választottbíróság eljárására vonatkozó egyező akaratnyilatkozata létrejött. Ezért nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a Vbtv. 5. § (4) bekezdés értelmében a felek között a választottbírósági szerződést létrejöttnek kell tekinteni. Tévedett azonban, amikor nem vizsgálta, hogy ez a választottbírósági szerződés érvényes-e.
A felek választottbírósági szerződésére irányadó a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. (továbbiakban: Ptk.) 200. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz.
A felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint a felek között létrejött választottbírósági szerződés jogszabályba ütközik, mert abban a felek olyan - ténylegesen állandó - választottbíróság eljárását kötötték ki, (fogadták el magukra nézve kötelezőnek), amelynek felállítása és működése törvénysértő, s amelynek eljárását jogszerűen nem köthették volna ki. Ezért a felek választottbírósági szerződése semmis, ekként érvénytelen.
A Vbtv. 55. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a fél a választottbíróság ítéletének érvénytelenítését kérheti a bíróságtól, ha a választottbírósági szerződés annak a jognak a szabályai szerint, amelynek alávetették, ilyen kikötés hiányában a magyar jog szerint érvénytelen.
A kifejtett indokok miatt a felek között létrejött választottbírósági szerződés a magyar jog szerint érvénytelen. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ennek az érvénytelenítési oknak a megvalósulását nem találta megállapíthatónak. A felülvizsgálati bíróság a jogszabálysértő jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a választottbíróság ítéletét a Vbtv. 55. § (1) bekezdés b) pontja alapján érvénytelenítette.
A felülvizsgálati bíróság a felperes által megjelölt további érvénytelenítési okok megvalósulását nem vizsgálta, mert az szükségtelenné vált.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság, hogy álláspontja szerint az Internet domainek delegálásával és regisztrálásával kapcsolatos jogviszonyok speciális jellege, az elbírálásukhoz szükséges különös szakértelem és gyorsaság igénye, indokolttá tennék egy állandó választottbíróság létrehozását - hasonlóan a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbírósághoz (2001. évi CXX. törvény LII. Fejezet). Ilyen állandó választottbíróság felállítását és az ügyek meghatározott körének e választottbíróság kizárólagos hatáskörébe utalását azonban csak törvény rendelheti el az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdésében, 57. §-ának (1) bekezdésében, valamint a Vbtv. 2. § (1), (2) bekezdésében foglaltak értelmében. Az Internet Szolgáltatók Tanácsa - törvényi felhatalmazás hiányában - erre nem jogosult. (Legf. Bír. Gfv. VI. 32.826/2001. sz.)